| |
| |
Amikor elkezedtem megírni könyvemet az evenk sámánizmus titkairól, még nem sejtettem, hogy ezzel mekkora lavinát indítok el. Bizonyára kedves olvasóim emlékeznek rá, hogy az evenk sámánizmus titkaira úgy tettem szert, hogy egy mandzsúriai evenk faluban letettem a sámánvizsgát. Ugyanis a sámánság titkait csak ismerheti, aki maga hajlandó sámánná válni. A sámánvizsgát sikeresen letettem, és alighogy hazaértem előkelő Londoni villámba, rögtön hozzáláttam könyvem megírásához. Azaz hogy hozzáláttam volna, ha nem kapok egy sürgönyt régi hazámból, Magyarországból az Országos Rendőrfőkapitányságtól, miszerint segítségemet kérik egy igencsak rejtélyes ügyben. Mondanom sem kell, igencsak meghatódtam abban a hiszemben, hogy egykori hazám szívesen lát engem, holott csak néhány rendőr volt rám kíváncsi, miközben sokan már azt is elfelejtették, hogy egy kiváló keletkutató hagyta el országukat a második világhábroú idején. Feleségemnek lelkesen újságoltam a hírt, aki megijedt, hogy elhagyom őt örökre, és keresek otthon egy másik feleséget. Így aztán gyanakodva szóba hozta a könyveimben olvasható pikáns részleteket, és biztos ami bizots, öt perc alatt kifárasztott. Így aztán megfogadtam, hogy soha többé nem színezem ki a velem megtörtént történeteket, de a kiadómnak erről sajnos más volt a későbbiekben a véleménye. Az ötperc fáradalmait egy perc alatt kiheverve nekiláttam becsomagolni, miközben kénytelen-kelletlen beleegyeztem, hogy feleségem is velem menjen, dacára annak, hogy az ő tanácsaira senki nem kíváncsi. Így hát elrepültünk kettesben Magyarországba, ahol nem várt kalamajkába keveredtünk rögtön az érkezés utáni első pillanatokban.
Miután kiszálltunk a gépünkből, az ellenőrzésnél a biztonságiak felszólítottak minket, hogy kövessük őket. Megdöbbenve, és nem kis gyanakvással követtük őket, akik nemsokára átadtak minket a rendőrségnek, mire megnyugodtunk. Holott semmi okunk sem volt megnyugodni.
A rendőrök említést sem tettek a levélben leírt kérésükről, mert nem ők küldték, de tudták, hogy kaptunk ilyen levelet, mely az ő nevükben íródott. Feleségem, Eve már kezdett gyanakodni, amit fölöttébb különösnek találtam. Végül kibökte:
Mondják, ennek köze van a férjem egy bizonyos könyvéhez?
A rendőrök ezt válaszolták:
Fején találta szöget.
Úgy látszik, tudnak angolul. És bizonyára már arra is rájött, hogy mi a hidegháború nyugati blokkjának magyarországi csapatához tartozunk, akik az angol titkosszolgáltattól kapták a parancsot az önök elfogására a célból, hogy az önök hazájának ügynökei kiszedhessék Mr. Lawrence-ből a sámánizmus titkait. Ők kikérdezték volna önt, Mr. Lawrence minden fenyítés nélkül, de ön kereket oldott egy hamis levél ürügyén, melyet minden bizonnyal ön írt.
Álljunk meg egy szóra, mit akar mondani? Nem én írtam azt a levelet! Higgyen nekem!
Ne hazudjon, Lőrincz úr! Mi az angol kollégákkal együtt már akkor megvizsgáltuk a levél eredetét, amikor önök még csak a gépen voltak! Semmilyen magyarországi vagy angliai helyről nem származik! A postás maga ellen vallott! Tehát ön megneszelte, hogy az angol titkosszolgálat ügynökei fel kívánják keresni önt, mert hatalmas titkok birtokosa! Hisz ön mindenkinek elmondta Angliában, hogy milyen útra készül! Ne mesélje be nekünk, hogy más adta annak a postásnak a hamis levelet Angliában! Önök most velünk szépen jönnek. Balu, most veszem csak észre, mindvégig olyan néma voltál, pedig máskor mindig te vagy az arrogánsabb...Ki maga?!
Igézés!
István ügynököt láthatólag hipnotizálták.
Maga nem fog emlékezni semmi gyanúsra, és velünk jön most, mintha mi sem történt volna! Kivezet minket innen!
Mikor már elég távol voltunk a repülőtértől és kivül kerültünk a fővároson, Balu ügynök átváltozott egy másik emberré. Micsoda, egy alakváltó a valóságban? Ez csakis a látra testesölésnek vagy testet öltésnek a trükkje lehet, szilárd test nem tud alakot váltani a sejtek szerkezete miatt. Az alakváltó megszólalt:
Ha arra gondol, hogyan tudok alakot váltani, rögtön választ adok fel nem tett kérdéseire. Habár ember vagyok, sejtjeim elég strappabíróak ahhoz, hogy a szellemanyagtestesítés trükkjén kívül sejtjeim átmeneti módusálását is véghezvigyem. Így olyan vagyok, mint azok az emberek, akik valamely vegetatív szervi működésüket akaratlagosan tudják befolyásolni. A nevem Éjlépő Kajtár, foglalkozásom garabonciás. Munkahelyem az Álomfelügyelet. Le vannak tartóztatva.
Úgy látszik, cseberből vederbe kerültünk.
Nyugodjanak meg, nem akarom bántani magukat. Csupán arra kérem önöket, hogy jöjjenek velem. Nyitok egy ébredés ajtaját. Párc perc múlva az Álomfelügyelet egyik kihallgatószobájában fogjuk kikérdezni magukat az ön készülő új könyvéről, Lőrincz úr.
Az ébredés ajtaja egy világok közötti átjáró volt. Ezen át, mint kiderült, a sámánok és nem emberi intelligens teremtmények világának egy szegletébe jutottunk el. Az álomfelügyelet egy jelzés nélküli jurtahivatal volt, egy a sok közül egy különös jurtavárosban, nem messze egy sűrű erdőtől. Miután beléptünk az Álomfelügyelet jurtájába, kanyargós folyókon mentünk át követve Éjlépő Kajtárt. Sok gyaloglás után bevezetett minket egy elég jelentéktelennek tűnő helyiségbe, majd azt mondta, várjuk meg itt, mindjárt visszajön, és aztán távozott.
Szóba elegyedtem feleségemmel.
Eve! Miből gyanítottad, hogy bajban vagyunk?
Női megérzés, és szakmai gyakorlat Leslie drágám! Amibe természetesen bele kell érteni néhány főnökömnek és választott politikusnak a maffiás kötődéseiből adódó tapasztalatokat is.
Éjlépő Kajtár kisvártatva visszatért két személlyel, akiket egy pillanat alatt felismertem.
De hiszen ti...Csaju mama, Bejle, hogy kerültök ti ide?
Nagyon meglepett, hogy itt látom Csaju mamát, a mandzsúriai evenk sámánt segédjével, Bejlével.
Azon meg se lepődsz, te kis sunyi, hogy te hogy kerülsz ide?
Azt akarod mondani, hogy annak, hogy én és a feleségem itt vagyunk, köze van ahhoz, hogy te sámánná avattál?!
Fején találtad a szöget, te kis sunyi. Bizony ehhez van köze. Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy könyvírás végett akarod megismerni a sámánság titkait. Ez volt az első és az utolsó titokfeltárás tudós ember számára a sámánság történetében.
De hogyan jöttél rá, hogy könyvet akarok írni?
Úgy, ahogy most itt vagyok. Ebben világban számos a világ sámánjai sokszor találkoznak egymással. Így egy Jackob nevű druida elárulta nekünk, hogy hallott eme nagy tervedről, habár ő a nyugati varázslók világához tartozik.
Régi jó barátomról, Jackob Brian Smith-ről beszélsz?
Igen, róla. Ő szólt nekünk a te nagy tervedről. És előre figyelmeztett minket a Baál-követők ügynökhálózatára. Ugyanis számos druida követte annak idején ezt a vérszomjas istent egy időben, bár ez nem volt része eredeti vallásuknak. De Jackob azt is tudta, hogy manapság számos gazdag ember hódol neki titokban. Így egyből tudott figyelmeztetni minket a rátok leselkedő veszélyre. És az a tény, hogy szólt nekünk a te nagy tervedről, megerősített engem ama hitben, hogy nem volt mulasztás részemről, hogy beavassalak e világnak, az Álomvilágnak létezése titkába. Valóban csak most kellett tudomást szerezned az Álomvilág létezéséről.
Mondtam volna valami mentséget erre a kínos esetre, hivatkozvána tudósi kíváncsiságra, valamint a népek okításának és a tudós szakma megbecsülésének, meg az irigységének vágyára, de Éjlépő Kajtár közbeszólt:
Azt hiszem, most már kezdhetjük is a kikérdezést, hiszen már ismeri idekerülésük körülményeit, Lőrincz úr. Fölteszem az első kérdést, és sorjában a többit is: beszélt-e bárkinek is arról, hogy mi lesz a könyvében? Felvázolta-e már valaki előtt a szerkezetét? Beszélt-e terjedelemről? Hozzáfogott-e már az íráshoz, és ha igen, akkor hol tart most éppen, miket írt le eddig?
Nem beszéltem még senkinek arról, hogy mi lesz a könyvemben, tanúsíthatom, hogy csupán arról ejtettem pár szót néhány barátomnak és munkatársamnak, hogy a sámánizmus titkairól készülök könyvet írni. A tudósi kíváncsiság hajtott, és a nép okításának, de főleg az irigyelt dicsőségnek a vágya.
Csaju mama itt erélyesen közbevágott:
Ez elég nagy felelőtlenség volt, az ötlet kikürtölése is, meg maga az ötlet is.
Nem mertem Caju mamának megmondani, hogy az ő részéről viszont a titkok megosztása volt könnyelműség, ha egyszer azok megismerése végett váltam sámánná. Éjlépő Kajtár így lassú szavakkal emlékeztett arra, hogy tartozom neki és Csaju mamának néhány válasszal. Így hát elkezdtem törleszteni.
Nos, hát, szóval, a szerkezetet csak magam előtt kezdtem fölvázolni otthon, de még csak a fejemben volt benne valami kezdemény. A terjedelemről az elképzelésem az volt, hogy négy kötetet írok, három tudományosabb, szárazabb kötetet, és egy közönségbarátabb, ismeretterjesztő kötetet.
Köszönjük, Lőrincz úr! Most gondoskodunk arról, hogy maguk valahol elbújhassanak. Így hát valamelyik ügynökünknél helyezzük el önöket. Kiváló ügynök, harcolt már az én oldalamon Lúdvérc ellen két alkalommal is. És mindkét esetben győztünk, néhány alkalmi társ toborzása által megerősítve persze.
Nem is sejtettük, hogy milyen kockázatos választás volt az a kiváló ügynök.
Nem voltunk megelégedve a rejtőztetés ötletével, mert kész rabság volt. Ráadásul Budapest kellős közepén, így a szökéssel nem is próbálkozhattunk. Budapest egy világváros, tehát bárhol lehet térfigyelő kamera. De ami a legfurcsább volt az egészben, hogy az az emlegetett kiváló ügynök egy taknyos kislány volt, egy másik kiváló ügynökkel, egy mogorva sihederrel. Szüleik sajnos nem tudtak megvédeni minket az Álomfelügyelet szerint. Iszonyatosat óbégattunk felnőtt létünkre, hogy mi is ez az egész, de a hangunkat lehalkították, hogy senkinek ne áruljuk el ittlétünket és annak okát.
A társaság meglehetősen fura volt. Először is van itt egy okleveles cipőpucoló, név szerint Botlik Dénes, utolsó a szakmájában egész Budapesten. A cipőknek még a méylélektanához is ért. De alig tud valami pénzt keresni, mert az embereket manapság nem érdekli a cipőjük állapota. Lánya, Botlik Zsófi, révülő nevén Büvellő láthatólag eléggé rászolgált a vezetéknevére, de minden pácból ki tudta húzni magát egyedül vagy valakinek a segítségével. Védőszelleme egy Settenke nevű denevér volt. Mostohabátyját Réti Gergőnek hívták, révülő nevén Farkasnak, aki elég mogorva gyerek volt, és remekül értett a számítógépekhez. Védőszelleme egy Csikasz nevű farkas volt. Amihez mindketten értettek állítólag nagyon magas szinten, mit állítólag sokat tapasztalt varázstudók, az rontásűzés. Gergő ugyan már nem járt nagyon sámánképzésre, mert olyan talpraesett volt, de Zsófi még járt egy bizonyos Árnyjurta nevű erdélyi magániskolába, ahol a rontásűzésre történő legkeményebb kiképzésben részesülnek a diákok. Gergő anyját Réti Boglárkának hívták, előző férje korán meghalt. Foglalkozása gyógyfűárus volt. Botlik Dénes előző felesége nagyon hamar lelépett egy hajtűgyárossal, de már megszakították a kapcsolatot. Már épp visszatért volna családhoz, amikor meghalt a Lúdvérc ellen vívott második csatában.
Az egész család egy romos öreg bérházban lakott. Furcsa társaság volt ugyan, lásd az előbb említteteket, de annál rokonszenvesebb, ahogy itt ebben a bérházban egymást szeretik és összetartanak, és ahogy szomszédaikkal is ápolják a jó viszonyt, ez példaértékű kell hogy legyen sok ma élő ember számára.
Az bizonyára föltűnt a kedves olvasóknak, hogy már két fejezetben tétetett említés egy bizonyos Lúdvércről, de még mindig nem derült kia, hogy ki is volna az ő személye. Lúdvérc a magyar néphit pogány rétegében emlegetett főgonosz. Többféle főgonoszképzet létezik a pogány rétegben, például Ármány, akit Ahirmanról mintáztak. Nos, szóval Lúdvérc a magyar-ugor vallás szerint úgy keletkezett, hogy a főisten, Arany Atyácska a tengerbe köpött, és nyála sziklává alakult. Ez a szikla kimászott a partra, és amikor Arany Atyácska rácsapott, a szikla széjjelpattant és kibukkant belőle Lúdvérc, az ősboszorkány. A monda lényege, hogy Az istenség a saját anyagának rosszabbik részét kivetette magából, amiből a legmegáltalkodottabb ellensége keletkezett. Ennek kevésbé színes, de annál kidolgozottabb dunántúli megfogalmazása szerint Arany Atyácska és Ég Anyácska szerelmét és boldogságát, valamint a nemes teremtmények javát irigyli e nemtelen ősboszorkány. Dunántúlon a viharistennel azonosult alakja a nép képzeletében.
Az elkövetkező napok elég unalmasan teltek. Nekem és feleségemnek folyton ott kellett szoronganunk a szülők hálószobájában, még a konyhában sem nagyon tartózkodhattunk, az ablakhoz nem mehettünk. Így mindig nagyon örülütnk egy-egy szellőztetésnek, mert akkor átmehettünk a konyhába, ahol a háziasszonyi teendők egy részét nemcsak feleségemnek volt lehetősége elvégezni, hanem nekem is. Megérte női munkát csinálnom, mert addig se unatkoztam. Feleségem és én felváltva végeztük e teendőket a szellőztetés napjain. De ahogy közben telt-múlt az idő, Angliában sokaknak feltűnt, hogy Jackob barátom nem annyira beteg az eltűnésem felett érzett aggodalomtól, mint amennyire annak tűnik. Így most ő is az Álomfelügyelet védelmét élvezi, mióta a Baál-szekta gyanút fogott. És bizony gyanúja beigazolódott. Eltűnése már félig nyomnak számított a mi eltűnésünk ügyében.
Jackob barátom a közvetlen közelünkben lelt menedékre, az egyik legjobb szomszédnak, Csuhéj néninek a lakásán. Őrzője maga Éjlépő Kajtár volt. Éjlépő Kajtár időnként a Réti-Botlik csapat kiképzésére küldte hozzánk Rosszfű Rónát, a jó útra tért boszorkányt. Időnként meglátogatott minket, pontosabban a Réti-Botlik-gyerekek látogatták meg őt továbbképzésen, ahol azt tanulták, hogyan védjék meg önmagukat és minket a Baál-szektától és annak vérszomjas, úrhatnám istenétől. Erre bizony elég nagy szükség volt, tekintve Baál isten mesébe illő emberevési szokásait és a többiek gyönge szellemi erejét. Nem is beszélve a Baál-követők habsburg-os ravaszságáról.
A Baál-szekta tagjaiként regnáló miniszterelnökök felvették a kapcsolatot a mágiaügyi minisztériumok vezetőivel, akik a druidák világát irányítják a nyugati kormányfők helyetteseiként. A Baál isten druidái elég hamar rábukkantak Jackob barátom nyomára a varázslók világában, és már majdnem elkapták, amikor sikerült átszöknie a sámánok világába, és védelmet kérnie az Álomfelügyelettől. Közben a mi védelmezőink tanácsokkal láttak el minket és szüleiket, hogy növeljék szellemi erejüket. Mindezt úgy mondták el nekünk, ahogy Rosszfű Rónától hallották. A képzések utóbb nagyon hasznosnak bizonyultak, de mi sem természetesebb annál, hogy a dolgok a későbbiekben bizony nem mentek simán.
Végül megtaláltak minket. Jackob barátom előre megérezvén a bajt, átköltözött hozzánk, hogy megvédhessen minket. Úgy költözött át hozzánk, hogy senki ne vegye észre, hogy Csuhéj nénitől jött át, és még arra is ügyelt, hogy csak egyszerű betérő vendégnek tűnjön. Arra nagyon ügyelt, hogy alig vegyék észre, de legrosszabb esetben is csupán a mi ajtónknál. Még szerencse, hogy csupán a mi hollétünket orrolták meg a druidák. És hasznunkra vált egy hmais információ megszellőztetése, miszerint Jackob barátom elejétől fogva egy helyen rejtőzködött velem és feleségemmel, Eve-vel. A dezimformálás része volt, hogy elővigyázatosságból két külön projekttel védik közös búvóhelyünket.
A Réti-Botlik lakásban zárt lakat mögött alaposan összezsúfolódva éppen megbeszéltük a fontosabb dolgokat, Éjlépő Kajtár magyarázta teendőket:
Figyeljenek jól! Hamarosan új menedéket keresünk az önök számára. Három Szibériai tanyára dugjuk el magukat, olyan helyekre, ahol nem élnek sámánok, csak néhanapján meglátogatják a betegeket. Hogy önöknek ne legyen szükségük gyógyítóra, megkapják tőlünk a megfelelő gyógyszereket, elég sokat ahhoz, hogy megoszthassák szállásadóikkal, de elég keveset ahhoz, hogy a sámánok látogatásai ne váljanak túl ritkává. A látogatások igényének túlzott ritkulása elég nagy hírre tenne szert mind a három hely környékén, főleg, hogy a híres-neves Szibériában található mindhárom hely."
Feleségem, Eve elég ideges lett az eddig hallottaktól. Méltatlankodva felszólalt:
Maguk aztán elég amatőrök. Szibériában elég kicsi a népsűrűség, így nem kell annyi embert végigkérdezni a hollétünkről. Másrészt semmi megnyugtatót nem tudott mondani a védelmünkről, sőt, eddig még semmit se mondott róla.
Nyugodjon meg, Mrs. Lawrence, gondoltunk erre is. Az ön védelmét én fogom ellátni, férjének, Mr. Lawrence-nek védelmét Zsófi látja majd el, Mr. Smith-ét pedig Gergő.
Pompásan hangzik! És mondja csak, mi lesz a fedősztori a szállásadó szibériai családok számára? Be kell-e őket avatni egyáltalán?
Őket csak akkor avatjuk be, ha veszélyt észlelünk, egyébként életerős meddő párok, és mindhárom férj és feleség jól értenek a birkózáshoz és a fegyveres önvédelemhez.
Nem valami nagy ötletek, amiket eddif mondott, Mr. Kájtá. Ez minden, amit tudnak?
Nyugodjon meg, tudunk mi ennél többet is. És ha már szóba hozta a fedősztori kérdését, Mrs. Lawrence, akkor már mondanám is őket. Maguk rokon népeket látogató magyar utazók, illetve azok külföldi rokonai lesznek. Ön az én mostohaanyám lesz, Mr. Lawrence pedig Zsófi apai nagyapja. Mr. Smith lesz Gergő brit anyjának apja. Hamarosan indulunk. Nyitok egy ébredés ajtatját, amin keresztül Szibériába juthatunk egy pillanat alatt. Még valami! Amikor már majdnem véget érnek a tavaszi szünetek, önöket új helyre visszük. addig is lesz időnk megvizsgálni, hogy hol kell különösen figyelni a druidák ügynökeire, és arra is lesz időnk, hogy biztonságosabb helyre kerülhessenek végre. Most lesz időnk kidolgozni egy jobb tervet az önök védelmére, találunk egy biztosabb helyet önöknek, és kiválasztjuk a tapasztaltabb ügynökeink közül a legmegbyzhatóbbakat.
Éjlépő Kajtár utolsó szavai már biztatóbbak voltak. Ám ellenségeink ezúttal is résen voltak.