| |
| |
A sámánizmus titkairól szóló, még meg nem írt könyvem kapcsán kezdett el üldözni a Baál-szekta, egy emberevő isten gyülekezete. Egy magyarországi címzésű álmeghívó írói mentettek meg engem és feleségemet a szekta ügynökeitől. Megmentőink a sámánvilág ügynökei voltak, akik kikérdeztek minket arról, hogy mennyi szót írtam le már könyvemből, mire feleltem, hogy még egyet sem. Mint kiderült, a levelet egy barátom, Jackob Brian Smith küldte, aki már előre megneszelte, hogy a szekta majd szeretne tőlem valamit, hisz tudott könyvírói szándékomról. Így életünk veszélybe került, és Jackob idővel barátom is, aki druida, és munkatársai közül többen is a szekta tagjai. Közelünkben elbújt barátom hollétét megsejtették a sötét druidák, így mivel mindannyian veszélybe kerülhetünk a jónak ígérkezett "budapesti belvárosi házban elrejtőzés"-trükk ellenére. Most éppen Sibéria egymástól távol eső részeire készültünk utazni a tavaszi szünetek idejére, mert védelmező sámánjaink közül ketten kölykök.
Egy ébredés ajtaján, vagyis transzdimenziós kapun átmentünk a jurtavárosba. Miután bementünk az Álomfelügyelet jurtájába, egy helyiségben vártuk a segítő ügynök, Ezüstujjú Balajtár érkezését. Addig is volt egy kis időnk beszélgetni.
Csak egyet nem értek,
tette fel a kérdést Botlik Zsófi, révülő nevén Büvellő, hogy mért üldözi önt a Baál-szekta, hogyha a hidegháborús pólusoknak megvoltak a kettős ügynökeik. Így tehát aki a KGB-nél és a CIA-nél is ügynök volt, az az ember az amerikaiak számára el tudta juttatni a KGB sámánkísérleteinek eredményeit.
Talán mindig lebuktak munka közben a kettős ügynökök, így a szovjetek megölték ügyük elárulóit.
Válaszolta Büvellő mostohabátyja, Réti Gergő, révülő nevén Farkas.
A legfelső szinten mindig is jóban voltak, a Szovjetuniót is a Baál-szekta vezette, de nem nagyon osztották meg felfedezéseiket az amerikai pólussal.
Javította ki Jackob barátom, druida nevén Transcelsus.
Éjlépő Kajtár máris megérkezett a segítő ügynökkel, Ezüstujjú Balajtárral, aki további részleteket közölt a menekítési tervből:
A műholdak miatt egy barlangba megyünk innen. Ahol mindjárt nyitok három újabb ébredés ajtaját, természetesen nem egyszerre. Mindhárom ajtó túlsó végén egy-egy álomfelügyelő várja küldetését, és akit éppen hívok, az átjön a barlangba, hogy egy másik ébredés ajtaján átvezessen mindenkit Szibéria megfelelő pontjaira. Tehát tulajdonképpen hat ajtót fogok nyitni egymás után. Az egyik ügynök családtagot fog alakítani, a másik egy kutyát, a harmadik egy eladásra szánt tenyészállatot. Városok eldugott zugaiban fognak kikötni, a műholdak és az emberek miatt, és mind egyszerre, hogy feltűnő és megtévesztő is legyen egyben a művelet. Az idő szűke rákényszerít minket erre a furcsa módszerre, amíg el csitíttatjuk a sötét druidákat néhány becsületes varázsló segítségével, akik keresztények és ateisták. Az ő közbenjárásuk idején önök még jobban megtanulhatják megvédeni önmagukat, alvás közben gyakorolhatják ezt Csaju mamától a továbbiakban is. Így az önök különvédelmét fölfüggeszthetjük. Jacob barátjuk is védettebb lesz a sámántudással a Baál-druidák ellenében, mint eddig, akármilyen politikai összefonódások is vannak. Bele kell nyugodniuk, hogy nem tudhatják ugyanazt, mint a szovjet druidák, akik ugyan nevetnek azon, hogy ők a druidizmust is ismerik.
A tervben az időszűke miatt túl sok mindent bíztak a reményteli véletlenre. A szekta még nem higgadt le, és ez elég nagy gondott jelentett még a későbbiekben is.
A barlangban már vártak ránk ellenségeink. Elég profik, meg kell hagyni. De amit azután csináltak, az kész röhej. elrabolták Ezüstujjú Balajtárt és Éjlépő Kajtárt, minket meg otthagytak a barlangban. Farkas azt mondta később, hogy ez valószínűleg Balajtárnak és Kajtárnak egy lehetséges közös trükkjével kapcsolatos dolog lehet, a trükköt bizonyára nemhivatalos viszonyok között beszélhettek meg egymás közt. Akkor most mi legyen? Amíg tanakodtunk, addig Gergő átruccant az angol varázslók kollégiumába, ahol három fiatal öregdiákot beavatott helyzetünkbe, és aztán kijelentette, hogy ezzel a helyzet egyik fele meg van oldva. A másik fele már Zsófinak jutott eszébe előzőleg, ami önmagában még nem tűnt valami jó ötletnek, de most már nem volt elvetendő. Ébredés ajtaját nyitott egy magyarországi erdős kirándulóhelyre, ahol éppen hideg idő volt, így szibériai álruháink nem voltak olyan feltűnők. Ezután egy sűrűbb erdősrészen a melegebb ruhák át lettek szabva bűbájos módszerrel nehezebb kirándulóholmivá. Álruházataink többi részét átalakítottuk új álruhává és jól használható álarcokká. Legújabb álcánkkal álcázva magunkat egy melegebb kirándulóhelyre révültünk, ahonnan két csoportra oszolva fél nap alatt elgyalogoltunk külön útvonalakon a bagolybükki völgy erdészházához. Külön időkpontokban mentünk oda, többnyire fák alatt haladva. Kobzosék szívesen szorítottak nekünk egy kis helyet, és még bolond barátjának kotyogásától se kellett félnünk, mert ő még csontrészegen is őrzi barátja titkát. Most már csak a tapasztalt ügynökök segítségének hiánya jelentett gondot és az, hogy megmentsük őket. Ahelyzet ugyan nyugodalmasabb lett, de a gondok elkezdődtek.
Halllotam a tervszövögetés pár napjában egy érdekességet, hogy mostanában éppen egy Máté Imre költőként ismert Zengő Nyíl nevű táltos készül nyilvánosságra hozni a dunántúli néphit nem keresztény forrásait, de az eleve ezoterikus tanokat ő se fogja elárulni akárkinek. Az érdekesség megbeszélése után visszatértünk a tervek szövögetéséhez. E napok egy néhánya alatt Kobzos Béla úr éppen egy rokonánál járt Kecskeméten, ahol összeismerkedett egy Molnár F. Árpád nevű rendőrtiszttel, aki megérezte, hogy mit is csinál barátunk mostanában, és azt mondta, ha szükség lesz rá, akkor szívesen segít. Ez a bizonyos Molnár nevű rendőrtiszt már kihallgatta Kobzos barátunk rokonát egy olajszőkítési ügy kapcsán, és fontos adatokat szerzett többek között tőle és egy Szeszák Gyula nevű ügyvédtől is.
Amikor házigazdánk, Kobzos Béla erdész hazaérkezett, megkérdezte, hogy bekapcsolódhat-e a tanácskozásba. Azt mondtuk neki, hogy igen, bekapcsolódhat.
Végül egyetértett velünk ama többször is elvetett tervünkben, hogy a három nagy-britanniai varázsló védelme alatt járjuk körbe az országot, megkérdezve számos táltost és másmilyen mesterségű embert, hogy hallottak-e valamit Kajtárék hollétéről és hogylétéről. Ez komoly nyomozást igényelt, és számos akadályt kellett leküzdenünk.
A három nagy-britanniai öregdiák varázsló, egy skót férfi, egy angol férfi és egy angol nő hosszas utazás útján jöttek Magyarországra, hajóval, vonattal és busszal. Angol állampolgárok lévén, volt elég pénzük ehhez a hossszadalmas úthoz. A találkozó a Dunántúlon esett meg, Hegyeshalom állomáson. Híres varázslók voltak környezetükben néhány hőstettüknek köszönhetően, de arcukat egyelőre nem közölték a helyi varázslók hírlapjai. Hegyeshalomból Maglócára buszoztunk, hogy találkozhassunk Máté Imrével, révülő nevén Zengő Nyíllal. Megbeszéltük vele álomvilága elhelyezkedését a Mindenségben, hogy a későbbiekben is segítségét tudjuk kérni, aztán rátértünk a következő pontra.
Én, Zengő Nyíl azt mondom, hogy tényleg Magyarország a legvalószínűbb hely, ahol Éjlépő Kajtár és Ezüstujjú Balajtár most raboskodnak, mert így könnyen a nyomukra bukkanhattok. Bizonyára már lelepleződtek. És álmotokban nem találkoztatok velük, tehát még mindig fogságban lehetnek. Bizonyára eléggé résen lehetett az ellenség, hogy ilyen könnyen lelepleződtek, és még akkora meglepetést se tudtak okozni, hogy fölénybe kerüljenek. És minden bizonnyal életben is vannak, hogy csalinak lehessen őket használni.
Ami az utazásotokat illeti, mutatkozzatok be mindenütt egy vandorló művészcsaládként, akik alkalmi megélhetést keresnek.
Köszönjük a tanácsait, Máté úr. Ez bizonyára nem lesz veszélytelen vállalkozás, hisz arcunkat takaró álarcunk ismertté válhat néhol, és így könnyen lelepleződhetünk, de hát az ilyen veszélyek miatt hívtuk ide ezt a három brit varázslót.
Talán nem is kéne álarcot használniuk, mert fölösleges. Mindenesetre legyenek nagyon körültekintőek. És ne írja meg azt a könyvet, Lőrincz úr!
Nem sokkal később elbúcsúztunk Máté úrtól, és tanácsai nyomán elkezdtük megkeresni a többi táltost. Álarcokat ugyan nem használtunk, de később valóban úgy éreztük, hogy nem sokat segítettek volna.
Elsőként Rábapatonára mentünk, ahol ugyan nem lakott egyetlen táltos sem, de Máté Imre egyik mesterének, Tudós Nagy Ferencnek leszármazottjai vendéglőt üzemeltettek, és tudtak adni nekünk egy kis alkalmi munkát. Az alkalmi munka mellett szívesen elvállaltunk egy kis fellépést estére, aminek szívesen mondtak igent. A próbákat napközben tartottuk a vendégek szeme láttára. Valódi hangszerek helyett holminkat szólaltattuk meg, és így gyakorultuk mongol népdalok angolszász kultúrájú átköltéseit. A három varázsló, név szerint Harry Potter, Ron Weasly és Hermione Granger feleségemmel, Eve-vel együtt angolul gyakoroltak, én magam magyarul és angolul, hogy eldöntsem majd hogy melyik nyelven énekeljek. Végül az angol mellett döntöttem, hogy később legyünk feltűnőek a nyugati blokk ügynökei számára. Így ráadásul érdekesebb, életszerűbb lett esti előadásunk. Az éjszakát a vendéglő tulajdonosának házában töltöttük. Kaptunk tőle és családjától kempingkészletet, és így kissé bizakodóan vágtunk neki a nagy útnak, mindent megköszönve vendéglátóinknak. Legalább az utazószettel nem volt gondunk, de természetesen csak mindennapi élet lett etől könnyebb, nem a nyomozás. Utunk során arra gondoltam, még szerencse, hogy csak kétszer gyakoroltam magyarul a dalt, így kicsi volt a lebukás esélye. Aztán eszembe jutottak a műholdak.
Éppen utaztunk a Dunántúlon keresztül, amikor találkoztunk Büvellő egyik tanárával, Rosszfű Róna boszorkánnyal, aki évek óta nem tagja a Rontó Boszorkányok Szektájának. Amikor elbeszéltük, hogy mi járatban utazzuk keresztül-kasul az országot, azt mondta, hogy szívesen a segítségünkre lesz. Így már nyolcan voltunk. Időközben beesteledett, és tábort vertünk távol az utaktól. Ma éjjeli álmunkban nyolcan négyfelé kérdezősködtünk, de ezúttal se tudott senki se valami fogódzóval szolgálni. Másnap kipihenten indultunk útnak, mert nem volt ébresztőóránk. Talán jobb is, hogy nincsen.
Délre már a Dunánál voltunk. Előadtuk ismét a mongol népdalok popzenés változatát, de már eszkábált hangszerekkel. Meglepően gyorsan állítottuk össze őket a reggeli után, ha belevesszük még azt is, hogy délre már a Dunánál voltunk. Az előadás után megebédeltünk valahol. Vállaltunk volna alkalmi munkát ott, ahol megebédeltünk, de erre sajons nem volt lehetőség. Így hát csakhamar átkeltünk a Dunán, hogy folytassuk utunkat keletre. Keleten már találkoztunk egy táltossal, aki azt mondta, hogy hallott már valamit az ügyről, mert a Baál-druidák jelenleg olyan biztonságpolitikai tényezőnek számítanak, hogy már az elrabolt ügynökök feltételezett tartózkodási helyéről is hírt kellett adni. Nagyon megörültünk a hírnek. Megosztottuk egymással álomvilág-adatainkat, és majd nála töltöttük az éjszakát. Aztán alvás közben a találkozási helynek kijelölt álomvilágban csalódottan kellett tudomásul vennünk, hogy a hírek tévesnek bizonyultak. Más hírrel egyelőre nem tudott szolgálni. Így hát továbbra is gőzerővel folytattuk a nyomozást. Nem is sejtettük, hogy hamarosan nyomra bukkanunk, de azt se, hogy még így is sokáig elhúzódik az ügy. Ezek a druidák nagyon ügyesnek bizonyultak.
Másnap reggel rögtön találtunk közönséget, igaz, csupán egyetlenegy ember személyéről volt szó. Türelmesen és élvezettel végighallgatta előadásunkat, és aztán bemutatkozott nekünk, Molnár F. Árpád, sajnos rendőr
néven. A feleségem ettől megsértődött, habár értette, hogy magyar kollégája mért mondta ezt. Ugyanis mint mesélte nemrég, az ő főnökei közt is van elég tahó. Miután bemutatkozott, rájöttünk, hogy hallottuk a nevét Kobzos Béla erdész barátunktól. Így hát a kölcsönös bemutatkozás után Molnár barátunk azt javasolta, hogy ha nincsenek kapcsolataink vagy különösebben fontos úticéljaink Kecskeméten, ne is menjünk oda, mert egy katonai-hatósági bűntanya. A nyugati blokk ott könnyen elkaphat bennünket, meg akár a KGB utódszervezetének számító FSZB is, ha enged a nyugati blokk szektájának. Ezt Oroszország vezetője, Putyin cárka feltételekhez kötheti, így a helyzet tovább bonyolódhat. Kecskemétet ugyan messziről elkerültük, de ezzel nem mentünk valami sokra.
Már megint sátoroznunk kellett. Ráadásul a pusztában. És ráadásul bizonyára követték Molnár barátunkat az ellenségei az utazása közben. És talán ha akkor bukkantak újra nyomára, amikor elváltuk tőle. Molnár barátunk utalt rá, hogy követhetik őt annak ellenére, hogy már ügyesen lehagyta őket. Így ha megtörtén elmesélhették a furcsa esetet a haverjaiknak, így az ügynökök egyből akár egyből ránk találhatnak. Hamarosan ránk is találtak.
Ugyan ránktaláltak, de meg tudtuk védeni magunkat. Aztán elindultunk Kapi Tamás táltoshoz, aki tudtunkra adta, hogy megtalálta a nyomot, mely elvezet minket Éjlépő Kajtár és Ezüstujjú Balajtár tartózkodási helyéhez. Így tőle gyorsan elbúcsúztunk, nehogy bajt hozzunk rá jelenlétünkkel, hisz a műholdak már beazonosították pozícióinkat az elmúlt órák eseményei nyomán. Hozzáláttunk a kiszabadítási hadművelet kidolgozásához. Természetesen ha sikerül is a kiszabadítás, a végső elszámolás még hátra lesz.