| |
|
|
Magasságos Isten tengerből ébredve
világteremtéshez vággyal nekikezde.
Ám hamar belátta, hogy egyedül nem megy.
Teremtett egy férjet, fölhozni a földet.
Fölhozott föld lett a Földanyának teste,
lég felett az ég lett Égatyának teste.
Holdkirálylány lett a Földanyának szeme,
Napkirályfi lett az orcája az Égnek.
Kőszáli Király és Puszta lett a Hím Föld,
Csillagoknak Anyja az Anyai Ég fönt.
Szélkirály a Holdnak az időjárása,
Tűzkovács Király a kohászat királya.
Vízanya és Tenger Nőstény Víz és Hím Víz,
Tűz-, Hold-, Nap-Királylány a három fontos Fény.
Pusztának fiai a Széptüzek Lángja,
Jószélnek Fúvása, Szépmezőnek Szárnya.
Égnek köpéséből Lúdvérc lett az undok,
Lúdvérc teremtette Kalamónát, undok.
Pusztának leánya Délibáb egy nejtől,
Tengerbe Pillantó másik feleségtől.
Szépmezőnek Szárnyát az édesanyjával
hordóba tömködték a gyerekkorában.
Kalamóna dobta tengerbe a hordót,
mert erős felnőtt lesz, gyáván tartott attól.
Rakott a hordóba három kenyeret, bort,
udvariasságból, úgyis meghal, gondolt.
Csakhogy ő erős lett, mert mikor felébredt,
étkétől-itkától a hordót kitörte.
Hazament anyjával, Délibáb anyjával,
de nem a csillagok ég-édesanyjával.
Délibábnak anyja hamarosan meghalt,
második anyjától lett neki jó húga.
Kalamóna lopkod mindenféle barmot,
megtizedelhesse a pusztai hasznot.
Undok mostohának van egy jó vonása,
Kalamónát tartja lányoktól ő vissza.
Kalamóna most is eljött lopni, mérges,
de Szépmező Szárnya tizenhat éves lett.
Verte Kalamónát, ütötte, hogy tudta,
de kifogott rajta, ártva a csontoknak.
Történt ezután, hogy Délibáb pataknál
idegent eljönni mosás közben látá.
Háromszor is látá, inni kért majd enni,
vizet, tejet, tésztát, Napkirály, jóllakni.
Délibábot anyja meg akarta verni,
Szépmezőnek Szárnya kész lesz megint védni.
Jött egy másik ember Délibábot védni,
Napkirály fivére, Szélkirály őt védni.
Megkérte ezután kezét Délibábnak,
hátrányára öcsnek, a jó Napkirálynak.
Azután meg mondá Délibáb apjának,
meghal Kalamóna, lova farkát hozza.
Jól van, így tiéd lesz, nem Kalamónáé,
és a feladat nem Szépmező Szárnyáé!
Szélkirály azt mondá Szépmező Szárnyának,
hőssé váláshoz kell tudni, hogyan szárnyalj.
Szépmezőnek Szárnya nem tudta, miképpen
kovácsolni szárnyat a hősiességhez.
Mert ha Szélkirálynak küldetése nem megy,
Szépmező Szárnyának szárnyalnia kéne.
Szélkirály ment ölni Kalamóna sárkányt,
de közben egy ilyen kétséget gondolá:
ha én most keresem Kalamóna sárkányt,
öcsémnhez megy addig Délibáb, a mátkám.
Levágta hát farkát a saját lovának,
és azt mondta később, a sárkány lovának.
De Délibáb mondá, hogy szíve a másé,
egy háromszor látott délceg idegené.
Az idegen ekkor ért oda Pusztához,
Napkirály, mint tudjuk, akiről most szó volt.
Elvesztett keszkenőt Délibábnak vissza,
szerelmes szavakkal adta szívvel vissza.
Mindent látok, mondta Szépmező Szárnyának,
Délibábot védted: Ne verd, mostohája!
Már igazi hős vagy, szárnyak nélkül hős vagy!
Kalamóna megvert, van neki gyógymódja!
Szépmezőnek szárnya mialatt gyógyulga,
Szél és Nap fivérek versenye megvolna.
Négy kérdésre három feleletet adott
Szélkirály a Naphoz, utolsót nem tudott.
Az első kérdése Napkirály fivérnek:
Ki az, ki nem hagyja házát el költözve?
Szélkirály fivérnek válasza ez vala:
Tudom, hogy nem más ez, kit úgy hívnak, csiga!
Második kérdése Napkirály fivérnek:
Ki az, aki lábas, mégsem állat, ember?
Szélkirály fivérnek válasza ez vala:
Tudom, hogy nem más ez, kit úgy hívnak, asztal!
Harmadik kérdése Napkirály fivérnek:
Ki az, aki nem lát, mégis számon kérend?
Szélkirály fivérnek válasza ez vala:
Tudom, hogy nem más ez, Ég Atyácska ujja!
Negyedik kérdése Napkirály fivérnek:
Ki az, aki megment a sárkánytól minket?
Szélkirály fivérnek válasza ez vala:
Nem tudom, mondjad meg!
Szépmezőnek Szárnya!
Te győztél, Napkirály, de engedd meg nékem,
szépen arra kérlek, énekre hívjál meg!
Meghívlak tégedet, de én arra kérlek,
hogy adjál méneket, mi bátor hősünknek!
Jól van, ménesemből, Puszta fiainak
adok sok lovakat, hogy szárnyalhassanak.
De ígérd nekik te én fél ménesemet,
hogy tudják, szeretem az én ménesemet.
Mert ha látják ők, hogy nagyon ragaszkodom,
szeretem szállítóm, én őket én jól tartom,
akkor látják azt is, hogy meg kell becsülni
a lovat, szeretni, emberséggel bánni.
(Szélkirálynak lova a farokhiánytól,
nem szenvedett sokat fájdalmas hiánytól.
Mert mikor kérdezett tőle a fivére,
nem kérdezte tőle, a farka hová lett.)
Hüvelykpicinyt küldték meghívó vőfélynek
Délibábot kérni Nap feleségének,
családját meghívni a mulatozásra,
csak ne legyen ott a gonosz mostohája.
A gonosz mostoha őket észrevette,
mielőtt oda volna érhettenek.
Mondá Délibábnak, jön a Kalamóna,
és lélekszakadva ládába tuszkolta.
Lányára parancsolt, ki megijedt tőle,
felvette ruháját Délibáb testvérnek.
Mikor a meghívók helyre érkezének,
furcsa volt nekik a lány viselkedése.
Madárka dalolta, Délibáb elrejtve,
láda belsejébe, Kalamónát "vélve".
A gond csak az vala, a mostohát vinni
kénytelen volt velük együtt Hüvelykpiciny.
Aztán a kakasuk azt dalolta éppen,
mostohát ne vigyék, gonosz boszorkány ez.
Elszelelt sebesen a gonosz mostoha,
gondolta, hátha él még a Kalamóna.
Találkozott vele, és aztán azt mondta,
Délibáb legyen most gyorsan elrabolva.
Kalamóna gyorsan elrabolta őtet,
Szépmezőnek Szárnya utol nem érhette,
így hát ő sietett Napkirály elébe,
lováról lefordult, mikor elé ére.
Szavát fuldokolva mondta: Kalamóna.
Napkirály meghökkent, pattant gyorsan lóra.
Kalamóna tó lett, Délibáb egy réce,
Napkirály táltosa mégis fölismerte.
Kalamónát itta majd utolsó cseppig,
Délibábot tudták visszaváltoztatni.
Volt nagy dínom-dánom, volt sok nagy éneklés,
evés-ivás, vígság, táncok, beszélgetés.
Szélkirály meglátta sárkány lova farkát,
majd berúgott véle napokra Napkirály.
Kalamóna tónak az utolsó cseppje
sárkánytestbe vissza változott túlélve
Napkirály lovának hatalmas ivását,
s bosszúra szomjasan ment meglopni Pusztát.
Ellopta lovait Puszta fiainak,
feléből disznó lett, elváltoztatással.
Tejükből szerzett nagy hatalmas hatalmat,
ezután Pusztának imígy üzent hadat:
Hatalmam hatalmas, lesz nektek siralma!
Zúdítok nagy havat, megtudjátok, mi az!
Ők meg csak nézték őt nagy-nagy értetlenül,
nem tudták, milyen lesz életük nyár nélkül.
Felnyargalt az égbe táltos paripáján.
Szélkirály, Napkirály még mindig berúgván.
Kalamóna gyorsan őket megkötötte,
várába vitte le mélységes börtönbe.
Puszta és fiai éheztek és fáztak,
egyikük sem tudta, mit hoz majd a holnap.
Be kellett látniuk, hogy Kalamónának
valóban hatalmas nagy lett a hatalma.
Széptüzeknek Lángja szerencsét próbálni
nem volt lusta messze, messzire elmenni.
Ám csakhogy azonban nem sikerült neki
hosszú utazásán szerencsét próbálni.
Merthogy találkozott egy furcsa alakkal,
aki kapzsi vala, tejet nem is ada.
Pedig nagyon kérte Széptüzeknek Lángja,
farkaséhesen ment mérgelődve haza.
Jószélnek Fúvása szerencsét próbálni
nem volt lusta messze, messzire elmenni.
Ám csakhogy azonban nem sikerült neki
hosszú utazásán szerencsét próbálni.
Merthogy találkozott egy öreg banyával,
akinek házában két ember vitáza.
Ugyan nagyon kérte Jószélnek Fúvása,
legyenek békében, mérgesen ment haza.
Szépmezőnek Szárnya szerencsét próbálni
nem volt lusta messze, messzire elmenni.
Oszt végre sikerült szerencsét próbálni,
hosszú utazásán három helyen járni.
Merthogy találkozott a furcsa alakkal,
aki kapzsi vala, barma sovány vala.
Azt mondta neki a Szépmezőnek Szárnya,
ha ad neki tejet, mondja, mitől hízna.
Amint a tejecskét megitta jó ízzel,
a kapzsi embernek hízott a tehénje.
A kapzsi ember hát erre megígérte,
szívesen ad tejet annak, aki kérne.
Aztán találkozott az öreg banyával,
akinek házában két ember vitáza.
Igen kérte őket Szépmezőnek Szárnya,
legyenek békében, mérges lesz a banya.
Harmadik útján már meglettek a lovak,
mert segített bajban szegény medvebocsnak,
akinek apja ezt hálásan köszönte,
lovat (és malacot lóvá téve) mente.
Hazavitte őket, ment újra útjára,
visszaváltoztatott Holdas táltosával.
Találkozott aztán Csillagok Anyjával,
útmutatására Kőszáli Királlyal.
Kőszáli Király is neki csak azt mondta,
Kalamónának a hollétét nem tudja.
De megtalálhatja, hogyha táltosának
szárnyakat kovácsol, vasból úgy négy párat.
Széptüzeknek lángja kovácsolta őket,
Kőszáli Királynak szikláján átkeltek.
Kalamónavárnak közelébe értek,
Király fivéreket, lánnyal együtt lelte.
Megjött Kalamóna, kimentek udvarra,
egymást dühítették, utána megvívtak
Hős és Kalamóna, ádázul harcoltak,
Kalamóna lova hatalmas nagy vala.
Kis lovas hősöcskénk a kicsinységéből
leleményességgel kovácsolt nagy előnyt.
Lova alól vágta üggyel Kalamónát,
akit elítélt úgy háromszáz királylány.
Miután Nakpirályt Szélkirály fivérrel
útnak eresztette vissza föl az égbe,
elindult haza a most megismert lánnyal,
menyegzőt rendezni nagy dínom-dánommal.
Rügyezett a tavasz, boldog újra minden.
Éledett a világ, nem volt többé éhes.
Hideg sem volt többé, melytől annyit fázni,
nem kellett többé a melegért aggódni.
Napkirály, Szélkirály hálásak valának,
jó idők legjobbát pusztának adának.
Boldogság, vígalom a tavaszi élet,
azért is, mert most már a sárkánynak vége.
Menyegzőt tartának kettőt is vígsággal,
kérője lett immár Délibáb húgának.
Tengerbe Pillantó és Szépmező Szárnya
, mint Délibáb akkor, boldogok valának.
Boldogság háromszor lett e történetben,
sokszor is, mert nemcsak menyegzők történtek.
Zsongott ám a tavasz, élet éledése,
hálával daloltak a szép esküvőnek.
Öreg Puszta áldoz lovat Földanyának,
s Vízanyának, s minden fontosabb Királynak.
Tűzkovács Király az Aranyos Szegletből
jött, a Zöldszakállú Tengernek földjéről.
Azt mondta, nem bírja sokáig az földet
Lúdvérctől menteni, kardot azért küldend.
Ezt a szép ős földet a puszták szélében
Lúdvérc karmaitól meg kell, hogy védjétek!
Szavát megértették, ígérték, hogy így lesz.
A kettős menyegző eztán még soká telt.
Mindhárom párosnak boldogság lett jussa,
párok kitartottak jóban, rosszban, gondban.
Epedtek egymásért forró szenvedéllyel,
hites szerelemnek állatösztönével,
érzékeny emberek édes érzékével,
mennyei nemzések gyermekseregével.
Vége
Az utolsó versszakban az állatösztönök jobbik fajtájáról van szó, és az érzékenység nem túlérzékenységet jelent, hanem érzelmességet. Az érzelmek feladata, hogy ne legyünk az érzéketlenségig ésszerűek, hanem tudjunk érezni is, tudjuk szeretni azt, aki nem az ellenségünk, és tudjuk utálni azt, aki másokra tör. Az érzelmek másik feladata, hogy amit csinálunk, az ne váljon lélektelené és unalmassá, melyet máskülönben kényszerűen vagy kényszeredetten csinálnánk, mint az olyan munkahelyi munkát, melynek a főnök érzi az eredményét. Az érzelmek teszik lehetővé a hosszútávú kötődéseket is. Ez a vers a Mondák Könyvének első részének félig-rövid feldolgozása, kevesebb ünnepélyes külsősséggel, de sok helyütt szépített tartalommal előadva. A Mondák Könyve is szép, rokonszenves mű a görög mitológiától eltérően, de néhol lehetőség volt úgy tovább szépíteni a történetet, hogy a rejtett jelentéshálózat nem sérült. Ez a rejtett jelentéshálózat a tündérmesék egészséges tanító rétegződésének a tudatalattira ható nyugtató rétege. Ezt az elemzést egy hosszú és unalmas elemzés követi, amelyet kicsit nehéz olvasni. Az ősmagyar hit kínai hatásra történt megújításáról szól, és az újításnak a csillagjóslás-hiedelemmel és a mesék kétezer évvel ezelőtti megújulásával meglévő kapcsolatairól.
Rövid és élvezhető érdekesség hamarosan.