| |
| |
Máté Imre, révülő nevén Zengő Nyíl kissé megdöbbent, amikor megmutattam neki Yotengrit-paródia c. novellámat. A legkevésbé az döbbentette meg, hogy írtam a könyveiről egy paródiát, sokkal inkább váltotta ki belőle ezt a hatást, hogy az teremtő istenpár tagjai nem Ukkó földanya és Gönüz égatya, hanem Ég Anyácska Arany Atyácska. De aztán elmagyaráztam Zengő Nyílnak, hogy a neveket azért változtattam meg, mert a novellát egy Álomfogók Rajongói Oldalon tehessem közzé.
Pár nappal később ismét találkoztam Zengő Nyíllal, méghozzá az Álomvilágban, a Gyémánt Jurta sátorvárosában. Alighogy felismertem őt, rögtön a közelébe mentem, és köszöntem neki:
Rontás kerülje, Nyíl úr! Mi járatban errefelé?
Rontás kerüljön, Mertmeglátó! Sajnos nem mondhatom meg, hogy mi járatban vagyok errefelé.
Azért jóket elbeszélgettünk egymással. Közben azon kaptuk magunkat, hogy a beszélgetés végeztével is ugyanarra mentünk mind a ketten. Az Álomfelügyelet sátra felé. Mondtuk a jelszót.
A folyosón ismét meglepetés várt ránk.
No lám, csak nem a híres-neves Madárfogót látom? Rontás kerülje, öreg barátom!
Üdvözülte Leslie L. Lawrence keletkutatót és krimiírót Nyíl úr.
De igen, engem lát, öreg barátom, Nyíl úr, rontás kerülje!
Hirtelen figyelmes lettem egy még érdekesebb dologra. Hiszen ez Böszörmányi Gyula! Hogy jutott be ide? Ugyan az Álomvilág krónikása, és sok könyvet írt már az Álomfelügyeletről, de nem fért a fejembe, hogy került ide. Talán úgy, mint én? Hisz az se fért a fejembe, hogy én miért kerültem ide! Aztán elkezdtem gondolkodni Böszörményi úr révülő nevén. Csakhamar rájöttem, hogy révülő neve csakis az Álomfogó lehet. Még idejében üdvözöltem:
Rontás kerülje, Álomfogó!
Mi járatban erre?
Csitt, éppen helyszíni szemlét tartok legújabb Álomfogó-regényemhez.
Tényleg? Mindent, amit itt hal, szóról szóra lejegyez?
Igen, de aztán esetleg Kende táltos szellemének segítségével és engedélyével meseszerűbbé írom át.
Akkor az álomvámpíros-orbáncos eset is kiszínezve lett leírva?
Igen, de volt alapja, ami végül nem végződött olyan csúful. Magam is megdöbbentem az ihletsugallatok által kirajzolódott esetképek komolyságán, de aztán rajongóim és haragosaim hamar észrevették, hogy ennek köze van mostanában elharapódzott "Elszúrtad!"-hőzöngéshez. Most elrejtőzöm, és követlek titeket, és belopódzom utánatok oda, ahova mentek, ugyanis én nem vagyok hivatalosan behívva, csak gondoltam, most elsőkézből értesülök az itteni eseményekről. Álomfogó-kötetetim néhány szereplőjének segítségével jutottam be. És mint említettem, azért jöttem ide, hogy megírjam legújabb kötetemet.
Bocsásson meg, de mi lenne, ha én írnám meg ezt a történetet?
Tudod mit, majd a végén megbeszéljük.
Szóval minket követsz?
Igen, titeket. Téged Mertmeglátó, és Zengő Nyilat és Madárfogót.
A beszélgetések után az igazgatósági részleg 377-es irodájába léptünk be, titokban biztosítva Álomfogó bejutásását.
Az irodában láthatólag még nem volt ott az igazgató, de már voltak ott más, láthatólag megbízásra váró egyének. Farkas, Büvellő, és szüleik, Boglárka és Dénes? Boglárka és Dénes is kíváncsiak voltak az Álomfelügyeletre. És aztán felismertem Rosszfű Rónát, Büvellő egyik mesterét. És még ki volt ott? Hát egy szabír-magyar, aki Dula fia Nemereként mutatkozottt be. Az igazi nevét mondta, hisz a szabír-magyarok ma élő képviselőjeként eleve az Álomvilághoz tartozott. Végül megjött az igazgató, Ezüstujjú Balajtár garabonciás. Úgy látszik, ővele szemben kevésbé bizalmatlanok a sámánok. Megkezdte mondókáját:
Rontás kerüljön mindenkit! Amit hallani fognak, azt hallják meg Zengő Nyíltól.
Nos, hát, köhömm, Madárfogó úr olasz barátjával és egy rabival Szamarkandban jártam a múltkor. Egy paradicsomkígyót kerítettünk kézre. Hogy ennek van-e köze ahhoz, ami mostanában fog történni valahol, és ahhoz, ami Szamarkandban történt a középkor végén, azt megmondani ugyan nem tudom, de elmesélem önöknek azt a középkori Szamarkandi esetet. Egy szamarkandi mongol uralkodó, bizonyos Ulug Bég, a hódítások helyett a kultúrával foglalkozott. Csillagászattal és költészettel foglalkozott. Városát iszlám kultúrális központtá tette, ám titokban arra készült, hogy visszaállítsa a tengrihitet. Ezért mindössze két évet uralkodott, mert amikor Mekkába indult, fia megölette őt egy bérgyilkossal annak ürügyén, hogy nem foglalkozik a hódításokkal. Szamarkandban pár muszlim pap, akik titokban révülők, mosz éppen azon fáradoznak, hogy tengrihitről szóló tanulmányokat raknak fel a Világhálóra tüzbég, angol, orosz és kínai nyelven. Kilétükre fény derülhet, ha bizonyos korrupt álomlények végére járnak ennek az ügynek.
Köszönöm, Nyíl! Madárfogó és Mertmeglátó, figyeljenek ide! Önök fogják segíteni Nyilat a kutatásban, hogy mely álomlénymaffia állhat a háttérben, amelynek egyik tagját Nyíl elcsípte egy révülés alkalmával, mert gyanúsan viselkedett. Róna, maga, mint szabadságon lévő rontásűző-képző, informálja majd Szamarkand történetéről az Árnyjurta rontásűző tanárát, aki sajnos betegszabadságon van éppen. Büvellő, te mint árnyjurtai tanítvány, korrrepetálhatod majd iskolatársaidat alkalomadtán e témában. Nem különösebben baj, hogy családod is szeretné megismerni e történetet.
Ö, most már csak az érdekelne, hogy ki az ott maguk mögött, emberek, akit csak most vettem észre?
Néhányan rémülten pillantottunk egymásra. Ám Balajtár megnyugodott, és ezt így szólt Álomfogóhoz:
Ó, Álomfogó, hát te már megint titokban, engedély nélkül jöttél ide viccből? Hiszen te bár nem vagy az álomfelügyelet ügynöke, de kiváltságosként bejáratos vagy ide! Egyébként, mondtad mostanában valakinek, hogy mennyire kiszínezed az itt történteket, holott ez nem is igaz? Remélem mondod, mert ugye előfordulhat, hogy túl sokat írsz az ügynökség dolgairól, így veszélyeztetheted küldetéseit.
Igen, néha mondom azoknak, akik tudják, hogy történetem ihletői közt ti is ott vagytok, mint valódi személyek. De mint tudod, a kiszínezés javarészt csak annyit jelent, hogy nem dokumentarista stílusban írom le azt, amit itt tapasztalok, hanem mesélő stílusban, miközben azért egy kicsit kiszínezem, mint minden más író a saját fülével hallottakat. És időnként meghökkenve veszem észre, hogy mi minden lejátszódhat utólag a Valóságban hasonló módon, mint a meséimből kiragadott képek.
Jól van. Azt hiszem, most már rátérek a tárgyra. Az álomlényeket meg kell győzni arról, hogy papjaink nem akarják eltörölni a jelenlegi vallást a közép-ázsiai régióban, amennyiben csupán valami elfogult félreértés jegyében alakították meg csoportjukat. Nyíl, ugye megszökött az álomlény?
Igen, megszökött.
Jól van, értem, köszönöm.
A papok semmilyen uszító szöveget nem tettek közzé, csupán arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy a korábbi hit szelídebb lelkülete nem olyan misztikus dolog, mint ahogy hiszik, és bármikor kipróbálhatják ezt az emberek, hiszen isznak szeszes italt kivégzés terhe nélkül. (Merthogy a muszlim országban felnőttek sem ihatnak alkoholt, különben kivégzik őket. De nem Közép-Ázsiában.)
Az álomlények keresésének feladatát Zengő Nyíl és Madárfogó kapják. Asszisztenseik lesznek Álomfogó és Mertmeglátó, akikre többek között a küldetés dokumentálásának feladata is hárul. Valakinek valami kérdése? Igen, Álomfogó!
Nem önhöz, hanem Mertmeglátóhoz volna kérdésem. Mertmeglátó, miért ez a révülő neved?
Mert Yotengrit-paródiámban azt írtam, hogy miután Ég Anyácska megteremti Arany Atyácskát, Arany Atyácska reája pillant, és ezt mondja: Milyen szép vagy! Általam vagy mert meg én láttalak!
Valakinek még valami kérdése?
Jól van, remek. Hát akkor, indulás! Rontás kerüljön mindenkit!
Egy ébredés ajtaján átlépve az üzbég hegyekben kötöttünk ki. Első szállásnak kerestünk egy barlangot, és vártuk a felszerelésünk szállítóit. Miután megkaptuk felszerelésünket, jól elrejtőztünk a barlangban, hogy felkészüljünk a nyomozásra. Eléggé meglepődtünk, amikor egy régi kazak baráttal találkoztunk, aki a szamarkandi paradicsomkígyó rabszolgája volt. A szamarkandi paradicsomkígyó úgy nézett ki, mint egy üzletember, és Zengő Nyíl védőszelleme győzte le több más szellem segítségével, ügyesen alapozva arra, hogy ellenfelüknek túl nagy az önbizalma.
Barátunk úgy talált ránk, hogy lévén egy sámánféle ember, ő is járt néha az Álomvilágban, és éppen kereste Nyilat, amikor észrevett minket, és azt, hogy éppen valami fontos helyre megyünk. Aztán találkozott Monyákos Tubával, az Igencsak Gondverte Álomlények Zártosztályú Intézetének igazgatójával, aki éppen szabadságát töltötte, és éppen ment meglátogatni régi álomfelügyeleti ismerőseit. Mikor véletlenül egymásba botlottak, Tuba egyből felismerte őt, tudta, hogy ez az alak csakis az a sámán lehet, aki Kazakhsztánban elárulta a paradicsomkígyót. Ezt onnan tudta, hogy beszélgetett egyszer a paradicsomkígyót legyőző szellemek egyikével úgy fél évvel ezelőtt, nem sokkal ama bizonyos paradicsomkígyós ügy után. A beszélgetés után még remélte, hogy a jurtaépületben urolér minket, de akkor már elindultunk. Közölte velünk, hogy ő is belekeveredett ebbe az álomlénymaffiás ügybe.
Találkozott azokkal a bizonyos álomlényekkel, és arra is rájött, hogy vezetőik dingireknek nevezik magukat. Valahol Szamarkandban tartózkodnak jelenleg, méghozzá emberi alakban. Miután ezeket elmondta, felajánlotta segítségét. Így hát nem kellett előszednünk hordozható járműveinket, elmentünk az ő kocsiján, amit ügyesen ideszállított az ébredés ajtóinak nevezett dimenziókapukon át.
Szamarkand sikátorait járva a dingirlátó bűbáj segítségével próbáltuk megkeresni a hamis tengriket, de nem jártunk sikerrel. Megszálltunk egy panzióban. Éjjel ara ébredtünk, hogy három emberevő bika tarózkódik a szobánkban. Emberevő mivoltárukra nem volt nehéz rájönni emberszabású testalkatukból. Nyíl, Madárfogó és Jóbarát együttes erővel alig győzték volna le a bikákat, ha mi, írók nem avatkozunk közbe, használva az eszünket. A beavatkozás ellenére a bunyó elég feszült volt, mert nem lehetett mindenütt egyszerre közbeavatkozni. A bikákat végül lelocsoltuk hideg vízzel, és eloszlottak.
A démonokkal érintkezett vízcseppeket mágikusan analizálva jelentősen felerősíthettük a dingirlátó bűbájt, ami amúgy nem egy túl hatékony bűbáj önmagában. Reméltük, hogy ez a titkos vagy alig imsert erősítő módszer segíthet nyomukra akadni, amennyiben a démonok még élnek, és elég buták is ahhoz, hogy a főnökeikhez menjenek vissza. Tervünket siker koronázta. Valahogy túl szép volt az a korona.
Mi sem természetesebb, hogy csapdába estünk. A dingirek megkötöztek minket, és előlépett szövetségesük, a szamarkandi paradicsomkígyó.
Nyíl, maga és társai beleestek eddigi legravaszabb csapdámba. A baálbikadémonok nem szándékozták megölni magukat, hogy önök követhessék őket ide, ahol biztos halál vár magukra. Merényletük célja ez volt. Használhatóbb szolgák a nyugat-európai és észak-indiai sötét mágusoknál, egyszóval a druidák és jógik sötét oldali egyedeinél. A dingirekkel mért is szövetkeztem? Bosszúból, ez elég nyilvánvaló. És ők ugyan mért szövetkeztek velem maguk ellen? Ezt elmondják maguk a dingirek.
Egy előkelő dingir lépett elő, aki minden bizonnyal Anu vagy az ő trónját öröklött fia, Enlil lehetett. (Anu és Enlil: ez vajon a saját nevük, vagy ezek tengrik lopott nevei még az uráli-iráni kőkorból?) Anu/Enlil megszólalt:
Igen, szövetségesünk, a paradicsomkígyó remek munkát végzett. Bosszúvágyának és furfangjának köszönhetően majdnem végleg legyőztük magukat, és ez már fél siker az igazi tengrik hittel erősítésének megakadályozására. A tengrihit fel fog hígulni.
Nyíl így felelt:
Maga igencsak alábecsüli tanvédő szellemem erejét.
Inkább maga becsül alá minket. Látjuk, hogy itt vannak az önök a védőszellemei. Látszik, hogy ezúttal nem hívtak segítséget.
Az volt a vicces, hogy tévedett ebben. Most jött vagy száz szellem az Ősök Jurtájából, akik már küldetésünk legeleje óta készenlétben álltak. A kígyó és a démonok és a dingirek nagyon megrémültek. Ellenfeleink végül vereséget szenvedtek, és elküldtük őket egy olyan helyre, amely hasonlított a Rémálmok Birodalmához, ám ez a börtönország nem a rémálmoknak volt fönntartva, hanem különleges álomlénymaffiák számára.
Álomfogó írótársam ezt modta nekem dolgunk végeztével:
Ez nem az én stílusom. Írd meg te!
Vége