| |
| |
Amikor Lawrence barátomtól értesültem legutóbbi kalandjáról, nem tudtam elhinni, hogy senki nem halt meg körülötte, miközben egy hatalmas szektával sikerült szembeszállnia, és bizony a szembeszállás sikerét se hittem el neki, és így a szembeszállás történetét sem. Azt sem hittem el neki, hogy járt egy bizonyos másik világban, egy álomvilágban az ún. ébredés ajtajai mögött. De mindent elhittem neki, amikor találkoztam egy emberrel, akivel Lawrence barátom éppen találkozott a legutóbbi kalandja alkalmával, és ezt az embert Zengő Nyílnak hívták. Volt neki egy barátja, Óg Eláj rabbi, akinek Óg neve meglehetősen furcsán csengett, de később megértettem ennek értelmét. Megismerkedésünk szövevényes történetét a következő fejezetben vagy fejezetekben mesélem el, így azt is, hogy semmi rossz vagy buta szándák nem volt Óg nevének adása mögött. De ezt most is elmesélhetem: itt egy névmágiáról van szó magyar mintára, ugyanis a csúnya nevű újszülött a magyar babona szerint nem célpontja az ártó szellemeknek. Ám megismerkedésünk története tényleg egy vagy több új fejezetet kíván.
A mai nap is azokon a hihetetlen történeteken merengtem vatikáni irodámban, amiket Lawrence barátom mesélt nekem. Békacsók-bűbáj, micsoda kitalálció. Hogy azzal meg tudja magát védeni az ember az ellenséges ügynököktől, mert amikor valaki azt mondja kiáltja, Békacsók
, és suhint egyet a bűbájostorával, egy undorító békaalakú nyálkaszerű ragacsot bájol ellenfele szájára, aki meg se tud szólalni, mert összetapad a szája. És ha netalán ellenséges ügynök az illető ellenfél, akkor el is rohan sírva. Szórakoztató és fárasztó egy mese egyben. Merengésem kellős közepán megcsörrent a telefon. Ez a telefonhívás lett az oka nem mindennapi kalandjaimnak.
Halló, ki beszél?
Óg Eláj rabbi vagyok Magyarországról.
Óg Eláj?
Magyarországon Eláj Óg. Az Óg Eláj hangzás még amerikai születési helyemhez kötődik. Szívesen használom ezt a sorrendet, mert hasonlít Ag Eláj rabbi nevére, akit az ősmagyar sámánok maguk közé fogadtak. És ha már a sámánizmusnál tartunk, az én családom is jó kapcsolatokat ápolt magyar sámánokkal. Azaz eredetileg is magyar zsidó volnék. A magyar sámánizmus szerint a csúnya nevek arra valók, hogy az ártó szellemek azt higgyék, hogy a szülők csúnyának vagy betegnek tartják csemetéjüket, tehát nem érdemes ártani nekik, mert már eleve nyamvadtak. Az Óg név esetében ez úgy értendő, mintha a Tórában említett Óg király belső csúfságára emlékeztető csúnya küllemem lenne.
Értem. És mi ügyben keres? Valami vallási konfliktus körüli bonyodalom kapcsán kéne nyomoznom? Arról a feletteseimet kellene értesítenie!
Nem vallási konfliktus ügyében hívtam önt. Lawrence úr ügyében keresem önt. Írt egy könyvet a Nagy Madárról és megírta a könyv folytatását is.
Igen, olvastam a Nagy Madár című könyvet. Ez is egy újabb remekmunkának tűnik, habár a tibeti Begce isten megidézéséről szóló részletet egy közönséges áprilisi tréfának tartom. Mi az a másik könyv? Amit magyar nyelven írt, mint az Utazz velünk tevekaravánon című mesekönyvet, a Démonok és varázslók Tibetben c. legújabb könyvére gondol?
Nem, nem olyan könyvre kell gondolni, melyet eredeti nevén, Lőrincz L. Lászlóként írt. Írt ő mostanában egy harmadik könyvet is, melynek címe Leslie L. Lawrence és az álomfelügyelők.
Csak nem arra a meséjére gondol, aminek a végén kibékül a szektás rendőrfőnökökkel?
De igen, arra gondolok.
És pontosan mit szeretne ezzel kapcsolatban mondani nekem?
Arra szeretném kérni, hogy jöjjön Magyarországra.
És miért jöjjek Magyarországra megbízás nélkül?
Vegyen ki szabadságot, úgy jöjjön. És az ön számára egyelőre annyi indok legyen elég, hogy oka volt annak, amikor az előbb tettem említést Lawrence úr legújabb könyvéről.
Ahogy a magyar rabbi meghagyta, kivettem egy kis szabadságot, és elrepültem Magyarországra. A repülőtéren minden bonyodalom nélkül találkoztam Eláj rabbival, aki elkísért engem a lakására. Ahol aztán megtudtam, hogy egy igen különleges és valóban misztikus kalandba csöppentem bele.
Eláj lakására vacsorára érkeztünk meg, ahol már egy másik vendég is tartózkodott, már délután óta, akinek a neve Zengő Nyíl volt, foglalkozását tekintve néprajzkutató és nyelvész, mellékállásban sámán. Saját bevallása szerint azért mellékállásban volt sámán, hogy ingyen tehesse a dolgát. A vacsora után Eláj azt mondta, hogy tegyük el magunkat holnapra, reggel majd mindent megmagyaráz, hogy mért is lettünk mi ketten meghívva a lakására.
Másnap reggel, a reggeli elfogyasztása után Eláj rabbi szóra nyitotta a száját:
Gondolom, most már nagyon kíváncsiak, hogy mért is lettek ketten meghívva szerény hajlékomba, akik soha nem is találkoztak ezidáig.
Igen, kíváncsiak vagyunk.
Tudom, egyelőre mindkettejüknek csak annyi világos, hogy egy Lawrence-regény kapcsán hívtam meg magukat, de az nem világos, hogy miért. De ugye sejtik?
A könyvben leírt eseményekkel kapcsolatos ügybe bonyolódott, nemdebár?
Tettem fel a magam kérdését.
Pontosan. De ez nem kapcsolódik hozzá olyan szorosan. Ugye, érti Santarcangeli úr, hogy mire gondolok?
Nem egészen.
Én igen. Lúdvércről van szó. És ez azt jelenti, hogy sokat olvassa nem csupán Lőrincz L. László önéletírásait, hanem még Böszörményi Gyula krónikáit is a Réti-Botlik családról, hisz csak onnan ismerheti a Lúdvérc nevet vagy Mondák könyvéből.
Fején találta a szöget, Nyíl úr!
Eláj úr, Nyíl úr, ha szabad kérdeznem, önök most miről beszélnek?
Nem miről, hanem kiről. A sátánnal is azonosított Lúdvércről, aki Baál démont és a többi rusnyaságot is teremtette. De nem is Lúdvércről akarok én igazából beszélni önöknek, hanem egy másik teremtményéről. Volt egy prófétikus álmom, amelyben Jehova, a Teremtő tudtomra adta, hogy Lúdvérc, az ősboszorkány teremtményei közt van egy paradicsomkígyó, aki anyjának félbemaradt nagyszabású terveit készül megvalósítani. Ez a kígyó, bármily meglepő, fel tud egyenesedni, tehát az ősi paradicsomkígyók elveszett végtagjaival ő hiánytalanul rendelkezik. És úgy meghízott, hogy egy ronda nagylábű, nagytestű, nagyfejű embernek néz ki, méghozzá üzletembernek, mert drága öltönyöket hord. Nem csupán hájból áll az ő teste, de áll emberi mértékű csontokból és izmokból is, így súlya nem okoz neki nagyobb gondot a mozgásban, mint egy embernek. Nemcsak az öltönyöket szereti, de kész parókagyűjteménye és napszemüveg-kollekciója van, egy egész polcra való. És remekül ért a pénzcsináláshoz. Ez az, amiket tudok róla. A többit, vagyis hogy mikre készül, és hogy mik az erősségei és a gyengéi, azt nekünk hármunknak kell kiderítenünk. Velem tartanak?
A démonok számításait keresztül kell húzni, magával tartok!
Nem vagyok én egy betoji táltosjelölt! Egy öreg, de bátor és erős táltos vagyok, én is hajlandó vagyok szövetségre lépni önnel!
Köszönöm! Akkor most már azt hiszem, tegeződhetünk is.
És belevágtunk. De bizony majdnem a hüllő győzőtt.
Isten nevei a különféle nyelvekben: Jehova héberül, Numi Tórem ugorul, Tengri türkül. A Numi Tórem név jelenéte Atya-Ég vagy Arany Atyácska, amely hasonlít a türk Jotengri szóra. Isten neve magyarul Isten vagy Jotengrit, akinek ékei a Hold és a Nap. Szóval Arany Atyácska segítségével Zengő Nyíl érzékelte Visszfény Szitit, Lúdvérc elhagyott városát, amely az álomgyárakat vezető druidák fővárosának, Szín Szitinek mintájára épült. Nyíl őrangyala semmit gyanúsat nem észlelt. Visszfény Sziti átvilágítása közben Eláj az egykorvolt Boszorkánypláza környékét fésülte át. Én addig kértem Istent, hogy a nevében végzett küldetésünk jól sikerüljön, és hogy őrangyalunk valóban angyalként viselkedjen. Továbbá áttanulmányoztam Románia térképeit, hogy eljussunk a Pádis-fennsíkra, ahol egy névtelennek tűnő falut kell felkeersnünk majd. Mikor mind elvégeztük első feladatainkat, felkészültünk a nagy átutazásra. A nem vegyes lakosságú területen történt történt egy-két bonyodalom.
A határátlépés után rögtön az első faluban leszóltak minket, amikor vásároltunk, ilyeneket mondva, hogy hitetlen zsidó, holott hitük alapja a zsidó hit, és olyat is mondtak, hogy hitetlen római, pedig a románok is keresztények. Nyíl meg azért nem tetszett neki, mert olyan tanáros megjelenése volt, féltek, hogy magyar nyelvleckéket kell venniük tőlük, mint a Habsburg-birodalmi időkben, ami akkor a leggyilkosabb unalom volt. Megnyugattuk őket, hogy nyelvlecke-erőltetésről szó sincs, és egy kicsit megnyugodtak, de hitetlenség-elméleteik mellett kitartottak. Bigott ortodoxok! A nyelvlecke-ügyről megkérdeztem Nyilat:
Nyíl, mi volt ez a nyelvlecke-balhé?
Csak annyi, hogy a birodalmon belül autonóm magyar vezetők féltek, hogy kihal a nyelvünk, és nyelvünkkel együtt népünk is, így erőltették a magyar nyelv megtanulását, de hát amit erőltetnek, azt akkor is utálja az ember, ha államnyelv. És azt is hitték, hogy ki akarják pusztítani őket a magyarok. És most Szlovákiában a magyar kisebbség szintén nem bírja egy olyan fontos dolognak, mint az államnyelvnek roppant mértékű erőltetését. Így lettünk kicsi ország, és úgy, hogy nem mertek a fafejű vezetők autonómiát adni a nemzetiségeknek.
Ez szörnyű! És akkor még ahogy engem hitetlennek bélyegeztek, ami már csak azért is alaptalan, mert a római és az ortodox kereszténység vezetői kibékültek kevesebb, mint 1000 év múltán!
És én ehhez még fájdalmasabban hozzátenném, hogy engem (is) a származásom (meg a hitem) miatt bélyegeztek hitetlennek, csak azért mert a galileai Jézust egy elhitetett júdeai tömeg megfeszíttetett. Gonoszak voltak, de elhitetettek, ugyanakkor ők nem most élnek. Ma már júdeai származású zsidók is tisztelik Jézust, pont azok, akikről a galileaiakat is elnevezték később zsidóknak.
végül abbahagytuk a kesergést, és csendben autókáztunk tovább. De jó, hogy autónk volt, így nem kell majd lábműtétre várnunk Lawrence barátom esetétől eltérően.
Végül megérkeztünk a falu környékére. Elég nehéz volt megtalálni, de végül megtaláltuk. Nagyon érdekes és különös falu volt.
Találtunk egy elnévtelenedett falut, ahol fokozatosan kezdtek újból emlékezni a dolgok neveire, miután Lúdvérc egy bizonyos átka megtört. Ebben a faluban nem utálátk a másik népet, vagyis azokat, akik a nem vegyes lakosságú nyugatabbi területeken belénk kötöttek, holott ők is kaptak vissza egy-két dolgot a magyar nyelv erőltetéséért. Ez azért volt így, mert eleve még a saját anyanyelvükön sem tudták nagyon megnevezni a dolgokat, így Lúdvércre voltak dühösek, de nem mertek lázadni.
A falusiak segítségével eljutottunk egy bizonyos rejtett varázskollégiumba, akinek igazgatóját önhatalmúlag helyettesítette Lúdvérc. Az igazgatót kikérdeztük a hüllővel kapcsolatban, de ő csak a fejét csóválta tudatlanul. Így hát visszamentünk Budapestre. A határátkelésig természetesen a vegyes lakosságú településeken áthajtva ismét megállapíthattuk, hogy ahol együtt kell élniük a legkülönfélébb embereknek, ott meg tudják szeretni egymást, mert muszáj.
Budapesten azon tanakodtunk, hogy a Lúdvérc regéje szerinti korábbi, azaz ókori és középkori helyszínek leghíresebbikét is fölkeressük-e. Amikor szóba jött a rege, kezdett ismerőssé válni, mintha álmodtam volna ezzel a regével. Kiderült, hogy azért, mert amikor egy CSeh Tamás nevű énekes belopódzott Visszfény Szitibe, ott egy lopott álomkamközvetítési kamerába nézve elénekelte Lúdvérc regéjét az alvó embereknek. A rege nyomán a közép-ázsiai pusztaságot vettük célba, így elrepültünk Kakakisztánba, amit magyarul inkább Kazahsztánnak neveznek, hogy ott folytassuk a nyomozást. És szert is tettünk végre valami hasznos információra, de hajszál híján odavesztünk.
Megtaláltuk Nemere fejedelem pusztáját. A ligetes területek átfésülése közben gyilkosok törtek ránk, akik közül az egyik elárulta a többit, harcképtelenné tette őket, és megmentette életünket. Ez emlékeztetett ama esetre, ahol a Káli-szektába kényszerített magyar romák közül kettő között erősödött a (fele)barátság, majd a családjával is ilyen erős lett a szekta legyőzése után. A közös pont az árulás volt a jó ügyért. A barátság többirányú erősődését nem nagyon vehette észre Lawrence barátom, az önéletrajzi trilógiája szövegét illetően, amelyben segített nekik lázadni magyaroszági útja alkalmával, amikor összetűzött ama másik szektával is, a Baál démonéval. De itt az árulás önerőből történt. Aztán oroszul az értésünkre adta, hogy egy bizonyos kígyóember jelölte ki őket erre a feladattal, erőteljes hipnózist bevetve elméjük ellen. De az ő apja szerencsére egy kettős vallású pap-sámán volt, a nap egy bizonyos szakában muszlim írásokat olvasott, máskor dobolt, mint a többi őshitű sámán. Tőle tanulta meg a hipnózis elleni védekezést. Azt is elmondta, hogy olvasva a szörnyeteg elméjében, rájött hogy Szamarkandban rejtőzik, egy városszéli gazdag házban. Megköszöntük segítségét, ő pedig magukhoz térítette társait. Örültünk, hogy végre rátalálhatunk arra a förmedvényre, de tudtuk, hogy egy kezes-lábas paradicsomkígyó nem egykönnyen fogja megadni magát.
Amikor felismertük a házát, ő már várt ránk. A nyugati baálos mágiát ismerő indiai mágusokkal fogatott el minket, és utána nagyvonalúan elmesélte nekünk nagyszabású tervét:
Egy mágikus lovasságot készülök toborozni a Gyémántjurta lerohanására az Álomvilágban. Én leszek majd az egyedüli főtáltos. Újra fölépítem a Boszorkányplázát és Visszfény Szitit, az Árnyjurta Kollégiumot pedig átalakítom totális rendőrállamom kiképző központjává. Nagy terv ez, nemdebár? Ha-ha-ha-ha-ha-ha!
Nagyon magabiztosnak tűnt. A túlzott magabiztossága volt a kulcs a legyőzéséhez.
Még mesélt egyet-mást az álnok paradicsomkígyó:
Ugye, kíváncsiak rá, kedves uraim, hogy miért van nekem kezem-lábam, amikor paradicsomkígyó vagyok? Hát azért, mert engem Lúdvérc maga közvetlenül teremtett, és nem a héber hitvilág szent könyvének írói találtak ki létezésemet egy szenvedések eredetét kutató elmélet kidolgozásával. Így én erősebb vagyok, mint a többi paradicsomkígyó, akiknek csak annyi erejük van, hogy emberi nyelveket beszéljenek, de én kiépítem rendőrállamomat az Álomvilágban, majd az egész Világfán, így itt a ebben a Valóságnak nevezett Világegyetemben is! Én leszek a császár, én leszek a hús-vér sátán! Ha-ha-ha-ha-ha-ha! Most pedig megölöm magukat!
Azzal ökölbe szorította kezét, és mi mind a hárman fojtást éreztünk a nyakunkon. Fuldokolva vettük tudomásul, hogy Nyíl őrangyala nem siet segítségünkre. Hát egyedül nem is jött segítségünkre, de toborzott egy 12 fős őrszellemcsapatot, akik kómába ejtették a rusnya szörnyet, akit így könnyedén adhattunk át az Álomfelügyeletnek, az Álomvilág titkosszolgáltatának.
A nagy kaland után hazarepültem Rómába, hogy vatikáni szabadságom leteltével folytassam következő munkámat, várva a következő szabadásgot, hogy meglátogassam meajd egyszer Lawrence barátomat, elmesélve neki eme nagyszerű kalandomat.
Vége