Íme az Álomfogók-sorozat Böszörményi Gyulától:
Megjegyzés: a jóslatok töredékesek lehetnek. hogy
a tőlük független korábbi és egyéb cselekményrészleteknek ne
mondjanak ellent, legalábbis ne nagyon.
A főtáltoshiányt kihasználva a körözött és szökött bűnözőként
számontartott Orbánc nevű hüllőtípusú rémtündér főtáltosnak jelöli
magát a Világfa Legfelsőbb Levélvilágában. A Keleti Varázsvilág
megmaradt és elhunyt irányítóit zsarnoknak nevezi, önmagát az
igazság üldözött bajnokának. A félrevezetett értelmes és
becsületes révülőkön és varázslényeken kívül ostoba és becstelen
révülőket és varázslényeket gyűjt maga köré éljenezni őt, miközben
kiépíti rendőrállamát, hogy az időközben észbekapókat eltegye láb
alól, ha ugyan már nem üldözte el őket korábban a csordaösztön. A
Legfelsőbb Levélvilágot így szállja meg a gyökérszinti csőcselék.
Gergő kemény próbát áll ki az álomvámpírrá kárhozott lények
által állított próbán. Az álomvámpír nevű holtak feladata az
életükben hozzájuk hasonló emberek lelki kínzása és a táltosok
fájdalmas avatása a Gyökérszinten. Gergő az avatás után megtudja a
főtáltos kilétét, és azt is, hogy ezért ismertette meg vele Kende,
az előző főtáltos a révülők világát, mert a választ az új
főtáltosról csak ő tudja megmondani, mint révülő.
Orbánc és a Keleti Varázsvilág rendőrsége, az Álomfelügyelet
egymással versengve találják meg és kapják el az Álmodónak
nevezett ébert, aki egy Nemcsók Kázmérnak anyakönyvezett
konzumidióta, és Gergőék szomszédja. Az Álmodó elvileg megálmodta
az új főtáltos kilétét, de mindenkinek azt mondta, hogy nem látta
az arcát, és föl szeretne végre ébredni, mert egy rossz álomnak
hiszi az üldözését. Így végül kijelenti az ostoba és bajkeverő
nagytömegnek, hogy az új főtáltos nem Orbánc, habár őt nem
érdekelte soha igazán az Álmodó véleménye. A nagytömeg megdöbben,
de ugyanígy Orbánc is, hogy a verőemberei nem tudták megtörni.
Gergő időközben visszatér sámánból táltossá vált emberként,
akinek életét megmenti Nemcsók Kázmér hősi halált halván. Gergőt
korábbi hőstettei nyomán választják meg vezérüknek a révülők és a
varázslények, részben azok, akiket elüldözött a tömeg ostobasága,
nagyrészt azok, akik más világjaiból származnak a Világfának. A
szembeszállást Orbánc seregével a Legfelsőbb Levélvilág
barlangjából és erdejéből vezetik, ahol Gergő egy lapos tetejű
kopasz hegyet emel, melynek tetején jurta, benne lobogó tűzzel.
Innen irányítják az összecsapást Orbánc imént toborzott seregével,
aki nem azonos a csőcselékkel, és egy részét meg is öli, amelyik
rossz irányba menekült el tőlük.
Orbánc serege a gyökérszinti világok leghírhedtebbeiből lett
összeverbuválva, köztük a pusztákról kiírtott majomszerű,
hiénaháton lovagló kötönyök, kiknek neve türkül hátsó fertályat
jelent, míg Gergőék kisebb, de hősiesebb serege a Világfa többi
részéről, köztük a gyökérszint más helyeiről. A tanács egyik tagja
a korábban Orbáncpárti Sanyesz bátyó, aki egy békés, ám kissé
lökött rémtündér, és az éberek sómenként ismerik, ezenkívül
szenvedélyes nézettségszámgyűjtő (Fábry Sándorral azonosíttatik a
Zsófi és boszorkánypláza c. kötetben). Orbánc elbújik hatalmas
túlerőben lévő saját hadseregének pusztulása közben, és az
ünnepléskezdők felét/negyedét egy cseles varázslattal a földet
megnyitva megöli, miközben ők Gergő felé mennek hálájukat
kifejezni, nem vévén észre idejében a rémületet szemében, hogy hol
van Orbánc. De aztán Gergő segítségével elkapják őt az
álomvámpírok, akitől korábbi csőcseléke végleg elpártolt már
korábban.
A csőcselék egyébként gyáván elbújt a harc elől, bár előtte
bárkit széttépett volna, akinek rossz véleménye lett volna
vezérükről. Így Orbánc hatalomvágya nem pusztítja el a Világfát,
amely a Világmindenséggel azonos. Gergő bejelenti, hogy a főtáltos
az ifjúság, és kezdetét vette az új táltoskor. A bejelentéstől
visszaváltozik sámánná. Végül arról esik szó napokkal később, hogy
akármilyen nehéz is elfogadni, de a révülők nagytömegben éppoly
hibbantak, mint az éberek.
Nyár végén játszódó kötet.
Orbánc és Gergő harca nem mást jelképez, mint Orbán Viktor és Molnár F. Árpád viszonyát. A könyvben fölbukkanó majomszerű lények a kötönyök, akik veszedelmesek és önzők, és akik az Álomvilágba szorultak vissza, mert aljasságukért tömegesen lemészárolták őket a türk és magyar lovasok. Nevük türkül feneket jelent. Napjainkban sok magyar ember lélekben kötöny, állat és ember közötti kaotikus lelkivilággal küszködő lény. Manapság sok ember nem kissé kaotikus ilyen szempontból, hanem nagyon. A kötönyök hiénalovaglása rémesen hasonlít az újabb Majmok bolygója filmben szereplő majomharcosokra. A kötönyök szembekerülése Gergővel azzal lehet sugallatos összefüggésben, hogy Molnár F. Árpád az említett film kockáit fölhasználta egy videó elkészítéséhez: A magyarok története c.-höz.
Lúdvérc az ősboszorkány, minden ártó lény teremtője, hogy
kiépíthesse új világrendjét, a Nyugati Varázsvilág hírhedt
fővárosának, Szín Szitinek mintájára föléptíti Visszfény Szitit,
hogy reklámokat és bárgyú filmeket gyártson. Színésznek a régi,
elhanyagolt mesék szereplőit szerződtetné véres akciófilmjeibe és
gagyi reklámjaiba, mellyel a gyerekeket szeretné hülyíteni, hogy
táplálkozhasson hülyeségük energiájából. A szerződéskötők ehhez 33
népmesevilágba törnek be, és akire szemet vetnek, de nem hajlandó
szerződni, azt elrabolják. Mint például Fehérlófiát. Minden
meseszereplőnek színészi állást ajánlanak jó fizetéssel, de sokan
kiszolgáló munkát kapnak rossz fizetéssel.
Az ügyben két révülő nyomoz. Éjlépő Kajtár, az Álomfelügyelet
ügynöke, és Zsófi, az Árnyjurta rontásűző tanoda kollegistája, aki
Gergőhöz hasonlóan nagy tetteket vitt már véghez. Fehérlófia
világa után a Valóságban folytatják a nyomozást, mert a betörőknek
gyaníthatóan közük van hozzá az ügy jellegéből kifolyólag. A
Valóságban az egyetlen hozzájuk köthető feltételezett nyom a
budatétényi székhelyű H. Gy. Gy.
TV, ahol nemrég szüntették meg a népmesék és régi rajzfilmek
vetítését, hogy helyettük Lúdvérc új filmjeit vetítsék. A
filmekkel akarja elrontani a gyerekeket, hogy a romlott
lélekenergiákból táplálkozva növelje hatalmát.
A H. Gy. Gy. TV székházában a
meseszereplők egyike sem kap munkát, amikor Zsófi és Kajtár ott
szaglásznak. Éppen nyomozásukkor vonul nyugdíjba szomorúan a
meserészleg addigi vezetője, Duna úr, mert nem hajlandó ráállni,
amire kényszerítik főnökei és az új filmek valóban erőszakos
szereplői. A székház egy rejtett szobájából egy szerzetes küsejű
varázsló figyeli titokban azt, amit a biztonsági őrök sem vesznek
észre. A zaklató szereplők és a varázsló megérzett jelenléte a
bizonyíték arra Zsófiéknak, hogy jó nyomon járnak, továbbá a
szálak tovább vezetnek, vissza a Varázsvilágba. Azon belül pedig a
Keleti Varázsvilágban épülő Visszfény Szitibe, amelyet Lúdvérc a
Nyugati Varázsvilág fővárosáról, a káros álmok gyártásról hírhedt
Szín Szitiről mintázott.
A tévészékházban összefutnak egy korábbi ismerőssel, aki két
évvel összejátszott Zsófival és az őt akkor fedező Kajtárral
Lúdvérc ellen, mint árnyjurtai diák, mert elavult boszorkánynak
véli őt, pedig mostohaanyja Lúdvérc balkeze és lánya. A székházban
színészi álláshoz szeretett volna jutni, mert kedveli az effajta
filmeket, de kérését elutasítják, mint ahogy a meseszereplők sem
kapták meg ezen állásokat, pedig nekik ezt ígérték. A balkéz
nevelt fia vezeti rá őket a Visszfény Sziti nyomra, és keres nekik
lélekcsempészt. De egy verekedés tör ki a Varázsvilág erre
megfelelő helyén, amely Budapest jegyik Józsefváros kerületi híres
kocsmájának tükörképe, és a nevelt fiút elviszi az Álomfelügyelet
az Igázóba (Igencsak Gondverte Álomlények Zárthelyi
Óvóintézetébe). A verekedés után találkoznak véletlenül Gergő első
főellenségével, apja megáltalkodott gyilkosával, Hollóval, aki
Lúdvérc elátkozott táltoslova, és gyűlöli volt gazdáját, mert
Hunor és Magor barátjának meggyilkolása után őt fa képében
otthagyta, és ők dühükben megsemmisítették anyagi testét, és azóta
mindenkit megszáll, életeken gázol át csak azért, hogy megölje
Lúdvércet. A Széchényi Könyvtárban élő íratlakó manók tudását
használják föl ehhez. Szövetségeseit fogyóeszköznek tekinti.
Megtudván Zsófiék célját átcsempészi őket Visszfény Sziti
övezetébe. Egy koncentrációs tábor közelében meglátja Lúdvércet,
és nem bírván magával előbújik megszállt testestül, és így aztán
egy gyengélkedő fogoly testét szállja meg kapkodva.
Így különválva Zsófiék találkoznak Békés Pállal, Lázár Ervinnel,
Csukás Istvánnal, a három szófaragóval, és Kapanyányi Monyókkal,
Fehérlófia és a szófaragók haragosával. A három író a táborból
szökött meg, ahová azért kerültek, mert nem voltak hajlandóak
durva rémmeséket írni. Mindhárman szívesen látják a két révülőt és
Monyókot. Ezután megbeszélnek egy tervet, fölkeresik a többi
szereplőjét Fehérlófia meséjének, és összefogásra bírják a
munkásként dolgozókat, akik nem kaptak színészi állást. Tőlük
megtudják, hogy Lúdvérc egy arénából globális álomkövetítést
készül bemutatni Fehérlófia haláláról egy bábszínház keretében,
melyben egy táltosló is szerepel. (az csak később derül ki, hogy a
Holló szövetséget kötött Lúdvérccel Zsófi meggyilkolására, mert
Lúdvérc jóvátételt hazudott neki, tehát Holló nem szerepelt a
darabban. Az is csak később derül ki, hogy Zsófi anyját, Zsút is
meg akarják ölni a darabban.) A közvetítésen számos gyerekvendég
kér autogrammot a balkéztől.
A terv végülis az lett, hogy szabotálják a közvetítést nagy csendben (mivelhogy a rossz meseszereplők teremtőjét nem célszerű elpusztítani, mert így mesék értelmüket vesztik), és ehhez segítségül hívják Cseh Tamást, a Dalnokot, és szövegíróját, Bereményi Géza költőt. A megidézett Hunorka-tavával hívják át kicselezve a város mgáikus védelmét. A Dalnok elénekli Lúdvérc történetét, mert csupán csökkenteni szabad a hatalmát a szófaargók szerint, mert ő minden mese legfontosabb szereplője, mint a rosszindulatú varázslények teremtője. A terv beválik, de Zsút végül nem sikerül megmenteni, mert őt a balkéz elragadja Lúdvérc sátrába, és bár utoléri őt Zsófi, de egy varázsbaleset miatt meghiúsul. Az amúgy neonfűzős cipőt hordó balkézről kiderül, hogy Zsú anyja, ennek ellenére éppen meg készül ölni őt, és ez okozza a varázsbalesetet, amely a végét jelenti Lúdvércnek, a neonfűzősnek és Zsúnak, de Zsú lelkét a Lombszint színesbőrű fősmánjai kimentik onnan. A varázbaleset előtt mondja el a neonfűzős fia fogadottságát és békamivoltát, mert varázsbékából bájolta. Két héttel később Zsófi elbúcsúzik anyja lelkétől, és a búcsú után hallja a családi karácsonyra meghívott Cseh Tamást énekelni e sorokat Bereményi Géza Jóslat a metrón című verséből: "Álomnak vége van, világnak nincs vége. Álomnak vége."
Tél első harmadában játszódó mese.
Ennek a mesének a lényege az utolsó fejezet címe, tartalma és cím alatti illusztrációja.
A Q-igaz, Barasits Zsuzsanna könyve, aminek tartalma elérhető a http://www.q-igaz.hu/ honlapon, arra int, hogy sámánjaink filozófiáját ismernie kell a világnak, ehhez a filozófia lelkes ismerőire van szükség. Ez a filozófia megismerhető például Máté Imre Yotengrit 1. c. könyvének Aja és Iga c. fejezeteiből, a Yotengrit Egyesület honlapjáról, az uráli nyelvek grammatikáiból, a sztyeppei népek szokásaiból és fivéres mondáiból, továbbá az urál-altáji népek istenfelfogásából, részben Michalengo Naddeo könyveiből is, és még néhány/sok forrásból. A lényeg szerintem nem a hitvilág, hanem a filozófia.
A dalnokos mese lényegéhez tartozik egyrészt tehát a filozófia táméja is.
Böszörményi Gyula művei legolcsóbban.
Ez nem az első kötet előbb említett két fejezete, de indulatok fékezésére kitűnően alkalmas. Az említett két fejezet kötete megjelent német nyelven is: Yotengrit 1, erschien 2006, beim SALON Literatur VERLAG, München.
Istenségről:
Ha a bogáncsra nézöl, a körtefára, a lóra, vagy a sasmadárra, fölösmered, hogy íme, ez bogáncs, az körtefa, amaz ló, emez sas. Fölösmered a Különbségek miatt. Ha azt néznéd, mi Közös bennük, és mind-valahánnyal miben közösködsz te magad, rádöbennél, hogy alig van Különbség köztetek. Ez azért van, mert minden Lét alapja az Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy. Ez a legegyszerűbb számrendszer, minden Lét négygerezdes alapköve, minden Lét lényege. Kinek-kinek minden porcikájában, minden vércsöppjében benne van.
Rosszról:
Ármán legfőbb fegyvere a butítás, a butaság pedig a legveszélyesebb verem, mibe ember eshet - vagy dönthet, lökhet másokat. Ezért a buta államfő, a buta hadvezér rosszabb az éles eszű hamisnál. - miképpen a jóindulatú, buta tanács rosszabb a rosszindulatú, hamis tanácsnál -, mert burkolata nem ád okot gyanúra, megfontolatlanabbul követik.
Emberről:
...Aki buta, az böcstelen, mert képtelen magasabb eszmék átélésére.
Hála érzetére csak nemes lélek képes. Ha egy állat hálásnak mutatkozik, azért mutatkozik hálásnak, mert nemesebben érez sok embernél, aki félkész ember.
Állatnak már nem jó, embernek még rossz.
Nem minden ember egyenlő - Isten előtt annyira sem, mert a szellemvilágban a Szellem értékét mérik. A Jó Szomszédság értelmében azonban mindenkinek joga van az egyenlő esélyhez.
Legfontosabb törvény a Jó szomszédság törvénye: mindent cselekedhetsz, amivel nem ártasz másnak. Ebben benne foglaltatik, hogy közelséged nyugalmat és biztonságérzetet nyújtson környezetednek, mert számíthad rád gondjában-bajában!
Jámbor János:
Akinek fontos, merre keverjék a kását, rosszul főz.
Nem ölég a nemzetnek kórusban zengeni a "Talpra magyar"-t. Két lábra kéne állnia négy helyett.
Jót akarni rosszul károsabb, mint rosszat akarni.
A bölcs sohasem hiszi magát bölcsnek. Mások tartják annak.
Aki madárfiókot dob ki fészkéből, csecsemőt is kidobna bölcsőből, ha nem félné a törvény szigorát.
Tudós Nagy Ferenc:
Nem éntőlem való, de hirdetem, mert igaz: "erős család - erős nemzetség, erős nemzetség - erős had, erős had - erős nemzet." A család pedig akkor erős,ha nem erőszak tartja össze, hanem egyetértés.
A gyűlölködés megfeketíti a múltat, szétrombolja a jelent és megmérgezi a jövőt. Türelmesek legyetek, megértők, megbocsátók és törekedjetek szeretetre.
A népek, nemzetek akkor süllyednek mélyre, amikor azt hiszik, mindenek fölött vannak.
Az elvtelen ember minden mozgáshoz tud csatlakozni, és mindent csúfra visz.
Nevüksembiztos mesterek:
Almafából nem lehet lehet szilvát nevelni, szilvafából sem almát, de mindeniknek nyesésén múlik, hogy minőre terebélyesedik. Az emberben is hajlama mérvadóbb, de neveléssel sokat lehet javítani, vagy rontani.
A zab nem teljes értékű árpa, az árpa nem teljes értékű zab, de teljes értékű gabona mindenik. Ezenképpen a magyar gyarló németnek, a német magyarnak, a tót ennek is, annak is, de embernek mindenik megfelelő.
Ne várd el macskádtól házad őrzését, kutyádtól, hogy egerésszen!
A népek, nemzetek elviselhetősége, vagy elviselhetetlensége nem különbjeik magatartásán áll vagy bukik, hanem köznépükön.
Egyént és népet egyaránt meg lehet rontani ajnárolással és ocsulással.
Aki hanyagolja múltat, hanyagoltatik a jövendő által!
A rossz ember lelke is könnyebb halálakor a közömbösénél.
Légy óvatos azzal, aki mindenben igazat ád néked.
Az utolsó fejezet lényegéhez még az is hozzátartozik, hogy a Lúdvérc kozmikus főgonosznak a hatlamát gyengítő Dalnok a Molnár. F. Árpádnak a tényfeltárói minőségét jelképezi. Az utolsó fejezet cím alatti képe álomközvetítési monitorokat jelenít meg, amelyeken Lúdvércet, Dalnokot és a bábelőadás áldozatait láthatjuk. A bábelőadás halálra szánt áldozatai közül Holló, az elátkozott táltosló a felhergelt nemzeti radikálisokat jelképezi az ihletbe rejtőzött kód szerint, Zsófi anyja, Zsú a magyar anyák anyaságról erővel leszoktatottságát, Fehérlófia pedig a filozófia népszerűsítésének szűk terjedelmét.
Így az Új Világrend fehér és kínai variánsai ellen ez a filozófia nem veszi fel a kesztyűt a Molnár F. harcias tevékenységétől eltérően. De ez a filozófia felveheti a gyaurokat és muszlimokat egyaránt fenyegető iszlám veszély, az ún. iszlamizmus ellen.
Remélem, ennek nem kell hittérítést jelentenie. Ami a jóslatból kiemelendő, hogy Nostradamus korában a szekta az egyház szakadárját jelentette. Az európai illuminátusok nem egy szekta, csupán egy vallási elszakadás, amely a kereszténységet majmolja is ugyan, nemcsak gúnyolja, de nem egyházi szakadás. Egyházként e szempontból önálló, gyökerei inkább régi titkos társaságok lehetnek. Tehát Adaluncatif fiának vagy a Hold Caitifs-ának szektája egy kiszakadás a muszlim egyházból vagy egyházakból, radikális politikai imperalizmus vallási köntösben, mely még a hagyományos muszlimokra is veszélyt jelent. Nem az fehér/kínai kapitalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt a világra, hanem az izmaeliták és arab hadurak kapitalizmusa.
Kiegészítés: Az Alef és Alef által sebesült kettő az arabpártiak és zsidópártiak polgárháborújából észheztért magyarság, akitől fura, hogy fél a szekta, hisz ez a vallás csak nemzetközi szinten védheti meg az embereket az iszlám veszélytől, a magyar népnek nem lenne kapacitása erre egy polgárháború után. A polgárháborúról l. a nyirkai jóslatot.
Sírva veszíköl most szegény
Magyarország,
Mert tőle távozék hangosság, vigasság,
Belőle kikele sok fénös gazdagság,
És fogságba esik egynéhány uraság.
Bolondság tőletök fejenkín' magyarok,
Terek álnok hitit meg nem gondoljátok,
Maga csak tőlem es sokszor hallottátok,
Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok.
Az tereknek hiti erősen azt tartja,
Ha hittel, szép szóval kavort megcsalhatja,
Ajándokkal vagy lóval elragadhatja
Isten azért néki menyországot ada
Sőt ugyan nagy parancsolat ez
űköztök,
Miként a szeretet parancsolat néktök.
Ha ja szeretetöt ti jól tisztölnétök,
Az terek hitinek bizony nem hinnétök.
Tudjátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgatátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Ottan országtokban, ím, mint pusztulátok.
Tanácsot sokáig, kérlek, ne
tartsatok,
Ha ez két víz között ti lakni akartok,
Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vívtok,
Félök, hogy sokáig itt nem uralkodtok.
A hirdetés zenéje az album második dalának részlete. A második dal címe: Bolond
...ssssssss
Sok ezer ember gyűlik össze,
Finom elméletbe kötve,
Valaki elszabadult vonatán
Zuhan igaza felé,
Sok ezer ember omlik össze,
Jaj! Ha elléptek mellőle
Valaki tűzcsiholó,
Szeme nő, feje-foga kovakő!
Szabotál, kiabál, muzsikál, kitalál,
S ne kerüljön a szemetek elé
Egyedül, ha kiáll, nekem nyolc, mit csinál,
Ne cicázzon, ugye kicsi a lé!
Piros a lámpa, s mégis moccan,
De nem mozdul, ha zöld van,
Csak az a sárga színű hülyeség
Veszi el a nagy eszét!
A szeme minden szépben ott van
S persze, persze minden rosszban
Na ez is ő, az is ő,
Kirakat gyönyörébe belefér!
Kikiabál a szellőzőből,
Dús pártasszonnyal flörtöl
A kapuról lelökik,
Kutyaszar születik a tenyerén
A gyüge otthon úgy eltéved,
És mégis mindig éget
Ide mutat, remegünk
Kire száll megin' az a nevetés...
Micsoda pulitrotty és gólyaprutty ez az egész.
Történt egyszer, hogy Hadraputty, a görcstörp kinn ücsörgött a barlangja előtti sziklán és lekváros buktát majszolgatott. A szomorú kis alak tekintete a hegyről messze vándorolt. Látta a fák kócos rengetegét, a folyó pocsolyaszürke szalagját és lenn a völgyben a birodalom többi szépséges táját. Mindebben víg kedéllyel gyönyörködni azonban mégsem volt képes, mivel őt, mint született görcstörpöt, a hegyre száműzte folytonos elégedetlensége. Bizony, a görcstörpök már csak ilyen rossztermészetűek. Ha citromot nyalnak, tortát kívánnak, ha piros a nadrágjuk, kék farmerre vágynak, és mikor kacagás csiklandja a torkukat, nekik legbévül inkább sírhatnékjuk támad.
Szóval Hadraputtynak nagyon is tetszettek az ország végtelen rétjei, és tetszettek a kelekótya üstökű erdők, a bordópiros tetejű házacskákból álló falvak, sőt, a büszke főváros is, amit a lakosai Bambapöffnek hívtak, de a látványtól mégis oly borongós lett a hangulata, hogy a kezében tartott lekváros buktát zumeg, a sziklához csapta.
– Micsoda pulitrotty és gólyaprutty ez az egész – dühöngött odafönn, a hegytetőn. – Én vagyok itt a legnagyobb görcstörp, hisz én nézem felülről a bambapöffieket, mégse szeret senki se. Ha néhanapján lemegyek a völgybe, és elvegyülök az emberek között, rögvest mindegyik le-fe-lé néz rám, sőt, akad olyan is, aki kinevet, rám vicsorog, vagy épp elfordítja a tekintetét, csak azért, mert görcstörp vagyok.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hadraputtyot a pöffiek olykor tényleg kinevették, de nem azért, mert kicsi volt, hanem mert szegény úton-útfélen azt hangoztatta: igenis ő a legnagyobb közöttük, hisz a barlangja elől mindent és mindenkit felülről lát. Hiába magyarázták neki, hogy ha valaki más menne fel a hegytetőre, az is mindenkinél „magasabbá” válna, s persze le-fe-lé nézne, mint ő: Hadraputty ezt nem értette, sőt, meghallani sem akarta.
Teltek az évek, s a görcstörp végül egészen belekeseredett a saját szomorcongásába. Úgy tűnt, nem is változtathat ezen már semmi sem, mikor egy nap hihetetlen dolog történt. A görcstörp épp kiült a sziklájára, kezében a reggeli lekváros buktájával, s lenézett a völgyre, hogy – szokása szerint – kedvére kiutálkozhassa magát, mikor is három alakot pillantott meg.
Az egyik annyi aranyláncot, gyémántos fityegőt és pecsétgyűrűt viselt, hogy még a Nap sem tudott elég sugarat küldeni a megcsillogtatásukhoz – ő egyébként egy úthenger vezetőfülkéjében pöffeszkedett, s azzal taposta le az útjába kerülő bokrokat, fákat. A másik kopott zakót, hozzá csáléra álló, bojtos professzori kalpagot öltött, a kezében pedig golyós számológépet csettegtetett-csattogtatott – ő gyalog közeledett, az úthenger által kitaposott úton. A harmadik mérges tekintetű, ráncos pofázmányú városi banya volt, akinek fekete kiskosztümjéből kénkőszagú, zöld párák libbentek szét a légben, elfonnyasztva minden olyan növényt, amit az úthenger még nem gyűrt maga alá – ő seprűn repült, de annyira alacsonyan ám, hogy a cipője orra a földet szántotta.
– Mi vagyunk a Gazdag, a Számító és a Bármire Képes – mutatta be önmagát és társait az aranyláncos ember.
– Én meg Hadraputty, a görcstörp – mordult válaszul Hadraputty, a görcstörp. – Mit akartok tőlem?
– Egyenest Bambapöff városából jöttünk, hogy veled találkozzunk, mert épp rád van szükségünk.
– Rám?! – ámult el Hadraputty, majd hirtelen eszébe jutott, hogy ő a legnagyobb, hisz mindenkire felülről néz le, és kihúzva magát felkiáltott: – Naná, hogy rám!
A Gazdag, a Számító és a Bármire Képes előadták jövetelük okát.
– A völgybéli ország királyai régtől fogva rosszak.
– A mostani uralkodó ükapja gyáva, alamuszi és aljas volt.
– A nagyapja meg gonosz, aki a saját népét sanyargatta.
– Az apja pedig, bár jobbnak tűnt az előzőeknél, mégse volt az.
– Na és a mai király... Ő csupán egy zavaros fejű, mohó és ostoba bohóc, aki még a bilire se tudott rászokni, mégis mindenkinél okosabbnak hiszi magát.
– Új királyra van tehát szükség, mert a pöffiek boldogtalanok – jelentette ki végül a Gazdag. – Mi pedig úgy döntöttünk, hogy te leszel az az új király, Hadraputty!
– Én?! – ámult a görcstörp, de aztán megint eszébe jutott, hogy tényleg ő az, aki a hegyen ülve mindenkinél magasabb, úgyhogy kihúzva magát, hozzátette: –Naná, hogy én leszek az!
– Helyes! – röffentette be úthengerét a Gazdag, s már készült megfordulni vele, mikor Hadraputty az ajkát rágicsálva utána szólt.
– Azért van itt néhány picinyke gond – mondta. – Ha lemegyek veletek Bambapöffbe, az emberek megint kinevetnek és gúnyolni fognak, mivel rögtön észreveszik, milyen ala... Szóval apr... Vagyis...
– Kicsi vagy? – segített neki kimondani a Számító. – Ne aggódj, felség, már erre is gondolunk. A Gazdag elegendő pénzt ad ahhoz, hogy megépíthesd a város legmagasabb tornyát, ahonnan aztán mindenkire le-fe-lé nézhetsz. Ezután én kiszámítom neked, milyen rendeleteket kell hoznod, hogy a pöffiek elégedettek legyenek veled. A banya pedig...
– Én bárkit bármikor megmérgezek, ha véletlen mégsem kiáltja a többiekkel együtt, hogy „Éljen Hadraputty, a legjobb király!”
– Hát... – morfondírozott a görcstörp, mert tudta: sosem árt, ha kicsit kelleti magát. – Akkor azt hiszem, minden a legnagyobb rendben lesz!
Így esett, hogy a büszke Bambapöff városába új király költözött. A nép eleinte nem vette túl komolyan, sőt, meg is mosolyogta Hadraputtyot, mint uralkodót. Ám miután sitty-sutty felépült a torony, s ő bele is költözött, már senkinek nem jutott eszébe nevetni. Sokan bizakodtak, hogy a görcstörp tán tényleg jobb király lesz, mint a korábbiak, mások meg behúzták fülüket-farkukat, azt motyogva: „Jaj, csak észre ne vegyen engem odaföntről, mert még a fejemre ejt valami nehezet.”
Mindez nyolc fertályéve történt, ám úgy hírlik, mostanság az egykor szép Bambapöff már kicsit sem olyan vidám hely, mint volt a kelekótya király alatt. Sokan máshová költöztek, nem bírván elviselni a Bármire Képes városi banya kénkőbűzét, ami lassan átitatta az egész országot. Mások felfedezték, hogy a Számító valójában kettőt meg kettőt sem tud összeadni, így folyton rossz tanácsokat ad az új királynak, ám erről persze nem mertek szólni. Ráadásul a torony megépítése után a Gazdag sem volt többé hajlandó pénzt adni semmire, csak elvenni akart mindent másoktól, mondván, hogy az neki a toronyért cserébe igenis jár.
Hadraputty volt az egyetlen az egész országban, aki végre felhőtlenül boldognak érezte magát. Ült magasan, messzi fenn a toronyszobájában, s miközben a lekváros buktáját rágicsálta, le-lenézett az alant nyüzsgőkre.
– Egyetlen nyikkantás, nyaffantás és nyüsszentés sem hallatszik odalentről. Hm. Úgy tűnik, én tényleg jó király vagyok! – motyogta ostobán, észre sem véve, hogy odalenn a boldogtalan pöffi alattvalók végre elkezdték kilazítgatni a torony legalsó köveit...
A táltosok közös gondolattal kérdezték: 'Így van ez megírva – nem lehetne-e másképp?'
A SZELLEM erre ezt felelé: 'Minden jövendölés ókumlálás, a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltozatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívelitek az ősök intelmeit.
A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsálták hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.
A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását: 'BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!'
Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát."