Bölcsesség könyve
Vissza.
Bölcs 1
Bölcs 1.1
Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó
lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek
egyszerűségében!
Bölcs 1.2
Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem
bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
Bölcs 1.3
De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett
mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
Bölcs 1.4
Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást
olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
Bölcs 1.5
Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja
magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság
közelít.
Bölcs 1.6
Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a
káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét
és hallja a szavait.
Bölcs 1.7
Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
Bölcs 1.8
Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és
nem kerüli el a büntető igazságosság.
Bölcs 1.9
Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az
Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
Bölcs 1.10
hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás
moraja sem marad titokban.
Bölcs 1.11
Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a
rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj,
amely hazudik, megöli a lelket.
Bölcs 1.12
Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek
romlásotokat kezetek tetteivel!
Bölcs 1.13
Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők
pusztulásában.
Bölcs 1.14
Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei
az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön
nem az alvilág uralkodik.
Bölcs 1.15
Mert az igazságosság halhatatlan.
Bölcs 1.16
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált),
emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és
szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé
legyenek.
Bölcs 2
Bölcs 2.1
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az
életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk
szabadítót az alvilágból.
Bölcs 2.2
Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose
lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a
gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Bölcs 2.3
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge
szellő.
Bölcs 2.4
Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol
többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész,
eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak
a nap sugarai.
Bölcs 2.5
Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik
meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Bölcs 2.6
Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a
világot, mint ifjúkorunkban!
Bölcs 2.7
Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak
egyetlen virágát se!
Bölcs 2.8
Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Bölcs 2.9
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott
jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Bölcs 2.10
Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros
aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Bölcs 2.11
Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge
nem ér semmit.
Bölcs 2.12
Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel:
bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy
vétünk a tisztesség ellen.
Bölcs 2.13
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja
magát.
Bölcs 2.14
Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Bölcs 2.15
Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Bölcs 2.16
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat.
Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve
atyjának nevezi az Istent.
Bölcs 2.17
Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Bölcs 2.18
Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és
kiszabadítja ellenségei kezéből.
Bölcs 2.19
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük
szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Bölcs 2.20
Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten
oltalmában részesül!"
Bölcs 2.21
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Bölcs 2.22
Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem
remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Bölcs 2.23
Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját
lényének képmásává tette.
Bölcs 2.24
A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele
tartanak, azok megtapasztalják.
Bölcs 3
Bölcs 3.1
Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti
őket.
Bölcs 3.2
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való
távozásukat balsorsnak vélték,
Bölcs 3.3
elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.
Bölcs 3.4
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt
halhatatlansággal.
Bölcs 3.5
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten
próbára tette és magához méltónak találta őket.
Bölcs 3.6
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.
Bölcs 3.7
Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a
szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Bölcs 3.8
Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz
a királyuk mindörökre.
Bölcs 3.9
Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek
voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz
választottainak osztályrészük.
Bölcs 3.10
Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik
megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.
Bölcs 3.11
Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a
reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.
Bölcs 3.12
Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a
nemzetségük.
Bölcs 3.13
Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem
ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának
idején.
Bölcs 3.14
Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki
nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri
hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr
templomában.
Bölcs 3.15
Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere
nem pusztul el.
Bölcs 3.16
A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy
ivadéka elpusztul.
Bölcs 3.17
Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül
dicstelen lesz.
Bölcs 3.18
Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem
lesz, sem vigaszuk.
Bölcs 3.19
Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.
Bölcs 4
Bölcs 4.1
Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az
emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Bölcs 4.2
Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van
a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes
küzdelemben.
Bölcs 4.3
De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem
bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Bölcs 4.4
Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása,
megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Bölcs 4.5
Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük
élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Bölcs 4.6
Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják,
amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Bölcs 4.7
Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz
része.
Bölcs 4.8
Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek
számától.
Bölcs 4.9
Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a
bűntelen élet, mint a magas kor.
Bölcs 4.10
Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert
bűnösök közt folyt az élete.
Bölcs 4.11
Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el
ne csábítsa a lelkét.
Bölcs 4.12
Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata
megrontja az ártatlan lelket.
Bölcs 4.13
Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Bölcs 4.14
Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság
köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik
szívükre,
Bölcs 4.15
hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a
szentjeire.
Bölcs 4.16
Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán
beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Bölcs 4.17
Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle
az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Bölcs 4.18
Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz
belőlük.
Bölcs 4.19
Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt
örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig
megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és
elenyészik az emlékük.
Bölcs 4.20
Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik
vádlóként lépnek föl ellenük.
Bölcs 5
Bölcs 5.1
Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik
sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Bölcs 5.2
Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová
lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
Bölcs 5.3
Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Bölcs 5.4
"Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi
esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát
dicstelennek.
Bölcs 5.5
Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van
az osztályrésze?
Bölcs 5.6
Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az
igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
Bölcs 5.7
A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan
pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
Bölcs 5.8
Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és
nagyzásunkkal?
Bölcs 5.9
Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
Bölcs 5.10
mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre
elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
Bölcs 5.11
vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem
található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása
átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem
marad;
Bölcs 5.12
vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét
egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
Bölcs 5.13
mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek
semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk
el."
Bölcs 5.14
Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva,
mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a
szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Bölcs 5.15
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a
Magasságbeli viseli gondjukat.
Bölcs 5.16
Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség
diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.
Bölcs 5.17
Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy
bosszút álljon ellenségein.
Bölcs 5.18
Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a
csalhatatlan ítéletet.
Bölcs 5.19
Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
Bölcs 5.20
bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az
esztelenek ellen.
Bölcs 5.21
Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól
megfeszített íjból a célba találnak.
Bölcs 5.22
És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük
tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
Bölcs 5.23
A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára
széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész
földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
Bölcs 6
Bölcs 6.1
Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a
föld határait kormányozzátok!
Bölcs 6.2
Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a
népek nagy számára!
Bölcs 6.3
A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s
majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.
Bölcs 6.4
Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek
igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten
akarata szerint.
Bölcs 6.5
Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár
a hatalmon levőkre.
Bölcs 6.6
A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban
kemény büntetés vár.
Bölcs 6.7
Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől
félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját
viseli mindegyiknek.
Bölcs 6.8
A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.
Bölcs 6.9
Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet
tanuljatok és el ne bukjatok.
Bölcs 6.10
Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre
megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Bölcs 6.11
Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz
részetek.
Bölcs 6.12
A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik
szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Bölcs 6.13
Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Bölcs 6.14
Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál
ülve találja.
Bölcs 6.15
Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar
megszabadul a gondtól.
Bölcs 6.16
Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan
megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Bölcs 6.17
Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy;
tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
Bölcs 6.18
A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények
megtartása a halhatatlanság biztosítása,
Bölcs 6.19
s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Bölcs 6.20
Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Bölcs 6.21
Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a
jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké
országolhassatok!
Bölcs 6.22
Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem
el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva
megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem
kendőzöm el az igazságot.
Bölcs 6.23
Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi
köze sincs a bölcsességhez.
Bölcs 6.24
A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Bölcs 6.25
Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
Bölcs 7
Bölcs 7.1
Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának
utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Bölcs 7.2
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az
egyesülés gyönyörétől kísérve.
Bölcs 7.3
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre
estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Bölcs 7.4
Pólyában és gondok közt neveltek.
Bölcs 7.5
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Bölcs 7.6
Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is
ugyanaz.
Bölcs 7.7
Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és
leszállt rám a bölcsesség lelke.
Bölcs 7.8
Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek
tartottam a gazdagságot.
Bölcs 7.9
A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert
mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az
ezüst csak sárnak számít.
Bölcs 7.10
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a
világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad,
nem alszik ki soha.
Bölcs 7.11
De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen
gazdagság volt a kezében.
Bölcs 7.12
Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam,
hogy a szülőanyjuk is az.
Bölcs 7.13
Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem
rejtem el gazdagságát.
Bölcs 7.14
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá,
megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem
adományai.
Bölcs 7.15
Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan
gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet
és vezeti a bölcset.
Bölcs 7.16
Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és
minden ügyességünk.
Bölcs 7.17
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a
világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Bölcs 7.18
az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az
évszakok váltakozását,
Bölcs 7.19
az év lefolyását és a csillagok állását,
Bölcs 7.20
az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág
hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a
gyökerek gyógyító erejét.
Bölcs 7.21
Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a
mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcs 7.22
Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében
egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta,
világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Bölcs 7.23
akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd,
bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó,
a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Bölcs 7.24
Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál
fogva mindenen áthatol.
Bölcs 7.25
Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta
kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Bölcs 7.26
Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre
és jóságának képmása.
Bölcs 7.27
Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja
a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így
formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Bölcs 7.28
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Bölcs 7.29
mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a
világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Bölcs 7.30
mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban
tehetetlen a gonoszság.
Bölcs 8
Bölcs 8.1
Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a
mindenséget üdvösen igazgatja.
Bölcs 8.2
Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé
tegyem és hódolója lettem szépségének.
Bölcs 8.3
Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az
Istennel, és a mindenség Ura szereti.
Bölcs 8.4
mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Bölcs 8.5
Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a
bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Bölcs 8.6
Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az
egész világon?
Bölcs 8.7
És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény:
mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít.
Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.
Bölcs 8.8
Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és
feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok
megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és
időszakok végéről.
Bölcs 8.9
Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó
soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Bölcs 8.10
Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt
becsületem, holott ifjú vagyok.
Bölcs 8.11
A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a
hatalmasok.
Bölcs 8.12
Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak,
és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.
Bölcs 8.13
Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az
utókorra.
Bölcs 8.14
Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
Bölcs 8.15
A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép
körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Bölcs 8.16
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában
nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű
és öröm.
Bölcs 8.17
Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem,
hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
Bölcs 8.18
a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában
kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben
okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem,
hogyan vihetném házamba.
Bölcs 8.19
Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
Bölcs 8.20
vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
Bölcs 8.21
De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha
Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya
-, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből
mondtam:
Bölcs 9
Bölcs 9.1
Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,
Bölcs 9.2
és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a
teremtményeken, amelyeket alkottál,
Bölcs 9.3
és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes
lélekkel tegyen igazságot:
Bölcs 9.4
add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki
engem gyermekeid közül.
Bölcs 9.5
Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember,
és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.
Bölcs 9.6
Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled
való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.
Bölcs 9.7
Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.
Bölcs 9.8
Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és
áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent
sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél.
Bölcs 9.9
Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot
teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a
parancsaid szerint.
Bölcs 9.10
Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem
legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
Bölcs 9.11
Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és
megoltalmaz hatalmával.
Bölcs 9.12
Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és
méltó leszek atyámnak trónjára.
Bölcs 9.13
Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja
elgondolni, mit kíván az Úr?
Bölcs 9.14
Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.
Bölcs 9.15
Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik
a sokat tűnődő elmére.
Bölcs 9.16
Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal
értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná
kifürkészni?
Bölcs 9.17
Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki)
bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?
Bölcs 9.18
Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az
emberek, mi kedves a szemedben.
Bölcs 9.19
Csak a bölcsesség által menekültek meg.
Bölcs 10
Bölcs 10.1
Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a
földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez
vezette ki bukásából;
Bölcs 10.2
és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.
Bölcs 10.3
De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult
testvérgyilkos dühébe.
Bölcs 10.4
Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség
mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.
Bölcs 10.5
Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s
emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és
megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti
elfogultsága ellenére is.
Bölcs 10.6
Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor
menekült a tűz elől, amely az "Ötvárosra" zúdult.
Bölcs 10.7
Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden
maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen
lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.
Bölcs 10.8
Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek,
hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is
hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.
Bölcs 10.9
A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.
Bölcs 10.10
Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől
menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal
ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait
bőséggel jutalmazta.
Bölcs 10.11
Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.
Bölcs 10.12
Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz
küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság
mindennél erősebb.
Bölcs 10.13
Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.
Bölcs 10.14
Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem
hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg
nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Bölcs 10.15
A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az
elnyomó nép hatalmából.
Bölcs 10.16
Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel
lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
Bölcs 10.17
Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás
utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
Bölcs 10.18
Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.
Bölcs 10.19
Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra
vetette.
Bölcs 10.20
Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram,
a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó
kezedet.
Bölcs 10.21
Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a
gyermekek nyelvét.
Bölcs 11
Bölcs 11.1
Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.
Bölcs 11.2
Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel
sátrukat.
Bölcs 11.3
Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.
Bölcs 11.4
Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a
meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
Bölcs 11.5
Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor
bajban voltak.
Bölcs 11.6
A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az
egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,
Bölcs 11.7
büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak)
váratlanul bőséges vizet adtál,
Bölcs 11.8
és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan
büntetted ellenségeiket.
Bölcs 11.9
Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben
volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az
istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.
Bölcs 11.10
Mert őket - intő atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban
szigorú királyként elítélted és megbüntetted.
Bölcs 11.11
Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben.
Bölcs 11.12
Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a
múltra emlékeztek.
Bölcs 11.13
Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az
a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.
Bölcs 11.14
Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva
elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más
szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Bölcs 11.15
Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és
oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül
oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,
Bölcs 11.16
hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik.
Bölcs 11.17
Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki,
seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt,
Bölcs 11.18
vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes
párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú
szikrákat hánynak,
Bölcs 11.19
amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem
amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket.
Bölcs 11.20
De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a
bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli
őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
Bölcs 11.21
Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki
tudna ellene szegülni karod erejének?
Bölcs 11.22
Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és
mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.
Bölcs 11.23
De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző
vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.
Bölcs 11.24
Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit
alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.
Bölcs 11.25
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna
fenn, ha te nem hívtad volna létre?
Bölcs 11.26
De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Bölcs 12
Bölcs 12.1
Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.
Bölcs 12.2
Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve
figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek
benned, Uram.
Bölcs 12.3
Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan,
Bölcs 12.4
szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.
Bölcs 12.5
A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső
részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,
Bölcs 12.6
és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan
lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,
Bölcs 12.7
hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó
lakókat kapjon.
Bölcs 12.8
De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és
sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket,
apránként.
Bölcs 12.9
Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az
istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy
akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket.
Bölcs 12.10
De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál
nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a
romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg
soha.
Bölcs 12.11
Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!
Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől
tartottál volna.
Bölcs 12.12
Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene
ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket
magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek
ügyét pártolva?
Bölcs 12.13
Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné,
úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,
Bölcs 12.14
sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket
megbüntettél.
Bölcs 12.15
De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod
hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a
büntetésre.
Bölcs 12.16
Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura
vagy, mindent kímélhetsz.
Bölcs 12.17
Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és
megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.
Bölcs 12.18
Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel
vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt
akarod.
Bölcs 12.19
Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen
emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet,
hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.
Bölcs 12.20
Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat
ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget
adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,
Bölcs 12.21
akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett
esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!
Bölcs 12.22
Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy
amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha
fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
Bölcs 12.23
Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték
életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted.
Bölcs 12.24
Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű
gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt
visszataszító és megvetett.
Bölcs 12.25
Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely
csúfot űzött belőlük.
Bölcs 12.26
Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak,
Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük.
Bölcs 12.27
Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket
isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták,
hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen
nagy büntetés is ezért érte őket.
Bölcs 13
Bölcs 13.1
Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak
Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták
felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a
művészt,
Bölcs 13.2
hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a
hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó
isteneknek.
Bölcs 13.3
Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket,
akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk.
Mert a szépség szerzője teremtette őket.
Bölcs 13.4
Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna
következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
Bölcs 13.5
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján
meg lehet ismerni teremtőjüket.
Bölcs 13.6
De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak
eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.
Bölcs 13.7
Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit
szépnek látnak, annak látványa megejti őket.
Bölcs 13.8
Még sincs mentségük ezeknek sem.
Bölcs 13.9
Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták
kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek
urát?
Bölcs 13.10
De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik
emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt,
műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők
keze munkáját.
Bölcs 13.11
Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész
kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle,
mindennapi használatra.
Bölcs 13.12
A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy
elkészítse ételét és jóllakjék.
Bölcs 13.13
Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és
göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a
pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember
képmására faragja,
Bölcs 13.14
vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán
bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta
minden foltot.
Bölcs 13.15
Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel
odaerősíti.
Bölcs 13.16
Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud
magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.
Bölcs 13.17
Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért,
akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez
könyörög egészségéért.
Bölcs 13.18
A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért,
szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.
Bölcs 13.19
Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek
keze erőtlen.
Bölcs 14
Bölcs 14.1
Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül
átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely
viszi.
Bölcs 14.2
Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége
építette,
Bölcs 14.3
és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál
utat és biztos ösvényt a hullámok között.
Bölcs 14.4
Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s
így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.
Bölcs 14.5
Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek
parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és
épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.
Bölcs 14.6
Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket
lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát
hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.
Bölcs 14.7
Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.
Bölcs 14.8
Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki
csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó
dolog létére istennek nevezték.
Bölcs 14.9
Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen
alkotása.
Bölcs 14.10
És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Bölcs 14.11
Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává
lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek
lelkének és kelepce a balgák lábának.
Bölcs 14.12
Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg
az élet pusztulása.
Bölcs 14.13
Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.
Bölcs 14.14
Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért
gyors elmúlás vár rájuk.
Bölcs 14.15
Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen
elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként
tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra
kötelezte.
Bölcs 14.16
Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként
megtartották.
Bölcs 14.17
A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet.
Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol
laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról,
akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távol levő
előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.
Bölcs 14.18
Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött,
akik (a királyt) nem is ismerték.
Bölcs 14.19
Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész
művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.
Bölcs 14.20
Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás
tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként
tiszteltek.
Bölcs 14.21
Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség
vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre
és fára ruházták.
Bölcs 14.22
De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem
akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még
békének nevezik.
Bölcs 14.23
Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad
tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,
Bölcs 14.24
nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az
egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.
Bölcs 14.25
Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás
és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés,
Bölcs 14.26
a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a
nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és
a kicsapongás.
Bölcs 14.27
A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.
Bölcs 14.28
Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat
jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt
tesznek.
Bölcs 14.29
Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj
őket, ha hamisan esküsznek.
Bölcs 14.30
De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is),
hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért
is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek.
Bölcs 14.31
Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó
büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.
Bölcs 15
Bölcs 15.1
Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal
kormányozod a mindenséget.
Bölcs 15.2
Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem
akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk.
Bölcs 15.3
Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni - az a
teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
Bölcs 15.4
Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak,
sem a festők haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt
figura,
Bölcs 15.5
amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt
kép élettelen alakját.
Bölcs 15.6
Akik csinálják őket, vágyódnak utánuk és tisztelik őket, azok a
rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók.
Bölcs 15.7
A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye,
és sok mindent készít belőle használatunkra. De ugyanabból az
agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra
szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkező célra valók, mind
ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas
dönti el.
Bölcs 15.8
És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból
hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett,
és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd
visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket.
Bölcs 15.9
De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az
élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza
az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít.
Bölcs 15.10
Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb
az agyagnál,
Bölcs 15.11
mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele,
és bele lehelte az élet leheletét.
Bölcs 15.12
Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot
hajtó vásár. Mert - azt mondja - mindenünnen, még a rosszból is
hasznot kell húzni.
Bölcs 15.13
Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld
agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.
Bölcs 15.14
Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják;
nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke,
Bölcs 15.15
mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme
nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a
hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra.
Bölcs 15.16
Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta őket, aki maga is
kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent
tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne.
Bölcs 15.17
Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Ő maga
tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van
élete, azoknak meg nincs.
Bölcs 15.18
Sőt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság
tekintetében még rosszabbak, mint a többiek.
Bölcs 15.19
Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az
állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten
dicséretét és áldását.
Bölcs 16
Bölcs 16.1
Ezért méltán bűnhődtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek
féreg gyötörte őket.
Bölcs 16.2
Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél.
Gyötrő éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál
nekik táplálékul.
Bölcs 16.3
Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes
külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid
nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.
Bölcs 16.4
Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett
jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat
szenvedtek ellenségeik.
Bölcs 16.5
Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy
a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott
mindvégig.
Bölcs 16.6
Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt
kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette
őket.
Bölcs 16.7
És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem
általad, mindeneknek megmentője által.
Bölcs 16.8
Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden
bajtól megszabadítasz.
Bölcs 16.9
Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság
életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén
bűnhődjenek.
Bölcs 16.10
Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert
irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket.
Bölcs 16.11
Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan,
hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a
megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.
Bölcs 16.12
Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad,
Uram, amely mindent meggyógyít.
Bölcs 16.13
Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az
alvilág kapujához és újra felhozol onnét.
Bölcs 16.14
Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet
elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt
lelket nem szabadíthatja ki.
Bölcs 16.15
A te kezed elől nem lehet elmenekülni.
Bölcs 16.16
Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod
ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és
tűz emésztette őket.
Bölcs 16.17
És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal
inkább dühöngött a tűzvész, mert a teremtés az igazért harcol.
Bölcs 16.18
Néha megszelídült a tűz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött
állatokat, ők maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete
üldözi őket.
Bölcs 16.19
Máskor meg szokatlan erővel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy
az istentelen föld termékeit megsemmisítse.
Bölcs 16.20
Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és
fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott
minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.
Bölcs 16.21
Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen
alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé
ki-ki óhajtotta.
Bölcs 16.22
Hó és jég ellenállt a tűznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a
tűz, amely a jégesőben is égett és az eső közepette is lángolt, csak
ellenségeik termését tette tönkre,
Bölcs 16.23
de ugyanaz (a tűz) megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak
táplálékhoz jussanak.
Bölcs 16.24
A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek
engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de
lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
Bölcs 16.25
Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló
adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgők kívánsága szerint,
Bölcs 16.26
hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú
gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat,
akik benned bíznak.
Bölcs 16.27
Amit ugyanis a tűz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha
kevés napsugár melege érte.
Bölcs 16.28
Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már
virradatkor meg kell előtted jelenni.
Bölcs 16.29
Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint
a hasznavehetetlen víz.
Bölcs 17
Bölcs 17.1
Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a
javíthatatlan lelkek.
Bölcs 17.2
Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet,
de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett
ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés
színe elől.
Bölcs 17.3
Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple
alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába,
és rémképek ijesztgették őket.
Bölcs 17.4
Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem
ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg
nekik sötét ábrázattal.
Bölcs 17.5
Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a
csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt
megvilágítani.
Bölcs 17.6
Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez
a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak,
mint amilyen volt.
Bölcs 17.7
A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan
vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek.
Bölcs 17.8
Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet
és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek.
Bölcs 17.9
Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna
őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek,
megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a
levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet
elkerülni.
Bölcs 17.10
A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött.
Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi
föl.
Bölcs 17.11
A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a
megfontolás nyújt.
Bölcs 17.12
Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak
érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.
Bölcs 17.13
Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt
éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,
Bölcs 17.14
hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése
bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket.
Bölcs 17.15
Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz
nélküli börtönbe zárva.
Bölcs 17.16
Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár
pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette
hatalmába.
Bölcs 17.17
Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél
suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár
sebesen iramló víz morajlása hallatszott,
Bölcs 17.18
akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok
láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése,
vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden
megfélemlítette és megdermesztette őket.
Bölcs 17.19
Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás
nélkül élhetett a munkának.
Bölcs 17.20
Csak rájuk borult mélységes éjszaka - képe annak a sötétségnek,
amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak
önmaguknak.
Bölcs 18
Bölcs 18.1
Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották
hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták őket,
hogy nem gyötrődnek.
Bölcs 18.2
Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és
bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt.
Bölcs 18.3
Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom
nélküli napot a dicső vándorláshoz.
Bölcs 18.4
Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a
sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által
a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Bölcs 18.5
Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy
közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg
gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi
vízben.
Bölcs 18.6
Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve
esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek.
Bölcs 18.7
Így hát néped várta az igazak megszabadulását és az ellenség
vesztét.
Bölcs 18.8
Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket
felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket.
Bölcs 18.9
Mert titokban áldoztak a dicső atyák buzgó fiai, és egy
szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a
szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös
veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák énekeire.
Bölcs 18.10
Az ellenség éktelen kiabálása válaszolt nekik, és közbe-közbevegyült
azok jajveszékelése, akik gyermekeiket siratták.
Bölcs 18.11
Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, és a közönséges
ember ugyanazt szenvedte, mint a király.
Bölcs 18.12
Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan halottja volt,
úgyhogy az élők nem győzték temetni őket, mert legkiválóbb
gyermekeik egy csapásra halálukat lelték.
Bölcs 18.13
Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az
elsőszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten
gyermeke.
Bölcs 18.14
Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja
közepén tartott,
Bölcs 18.15
mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi
trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan
parancsát hordozta éles pallos gyanánt,
Bölcs 18.16
és ott állva mindent betöltött halállal; a földön járva elérte az
eget.
Bölcs 18.17
Akkor hirtelen szörnyű álomképek rémítették őket, és váratlan
félelem tört rájuk.
Bölcs 18.18
Az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta,
mi halálának az oka.
Bölcs 18.19
Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy
úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül.
Bölcs 18.20
Az igazakat is elérte ugyan a halál megpróbáltatása, és rengeteg
elveszett a pusztában, de a harag nem tartott sokáig.
Bölcs 18.21
Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú
hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel.
Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta,
hogy az ő szolgája volt.
Bölcs 18.22
Nem testi erővel, nem is a fegyverek hatalmával győzte le a haragot,
hanem egy szóval győzte meg a fenyítőt, amelyben az atyáknak tett
esküre és szövetségre emlékeztetett.
Bölcs 18.23
Mert amikor már rakásszámra feküdtek egymáson a halottak,
közbelépett, véget vetett a dúlásnak és elzárta útját az élők felé.
Bölcs 18.24
Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák
magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te
fönséged.
Bölcs 18.25
Ezek előtt meghátrált az öldöklő, visszahökkent tőlük mert a
haragnak puszta próbája is elég volt.
Bölcs 19
Bölcs 19.1
Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett.
Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is,
Bölcs 19.2
nevezetesen, hogy - bár maguk sürgették kivonulásukat és
sebbel-lobbal elengedték őket - hamarosan mást gondolnak, és
üldözőbe veszik őket.
Bölcs 19.3
Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak
sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint
szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve
elküldtek.
Bölcs 19.4
A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette
velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó
büntetést,
Bölcs 19.5
és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált
leljenek.
Bölcs 19.6
Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen
különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül
megmaradjanak.
Bölcs 19.7
Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld
bukkant elő, ahol azelőtt víz volt - nyitott út a Vörös-tengerből és
zöldellő mező az örvénylő áradatból.
Bölcs 19.8
Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és
bámulatos csodákat láttak.
Bölcs 19.9
Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és
dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
Bölcs 19.10
Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld
termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott
töméntelen békát, nem víziállatok szültek.
Bölcs 19.11
Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban
csemegét kértek.
Bölcs 19.12
Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.
Bölcs 19.13
De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves
mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán
szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak
magukban az idegenekkel szemben.
Bölcs 19.14
Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben
gazdag vendégeket vetettek szolgaságra.
Bölcs 19.15
De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az
idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták,
Bölcs 19.16
addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon
jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket.
Bölcs 19.17
De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja
előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának
bejáratát.
Bölcs 19.18
Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a
hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga
zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből.
Bölcs 19.19
A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok
kimentek a szárazra.
Bölcs 19.20
A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó
természetéről.
Bölcs 19.21
A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények
testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely
jéghez hasonlított.
Bölcs 19.22
Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha
sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.
Lap elejére.