Néhány alapvető tűnődés
Páros sorok állnak fel, egymásnak háttal. A fogó körbejár, és kiválaszt egy sorbanállót, hogy próbára tegye, párbeszédet kezdeményezve:
"Mit ettél ma?"
"Csak kenyeret."
"Mit ittál ma?"
"Hideg vizet."
"Min állsz?"
"Cserépen."
"Min lebegsz?"
"Levélen."
"Nézz az égre!" (Fölmutatok!)
"Nem nézek!"
"Lépj a földre!" (Lemutatok!)
"Nem lépek!"
"Akkor szaladj!"
(Szaladok gyorsan, bátran, kitartóan. Párban szaladunk versenyt a sorok körül, és az nyer, aki előbb visszaér és beáll az üres helyre, a vesztes pedig fogó lesz.)
Vizimadár, Ég a neve,
tenger felett repülgetve
tengert hallja, mondja: "Teremts!"
Teremtéshez nekikezde.
Ám egyedül semmi nem megy,
kell egy segéd, osztódni kell.
Egyik anyja, másik férje;
mindkét fele másra képes.
Női félnek Ukkó a neve,
férfi félnek Gönüz a neve.
Ukkó mondja: "Gönüz, menj le,
hozzál földet föl a színre!"
Gönüz fölhozta a színre;
Ukkó abból mit teremte?
Világunk a tengerszínen,
alá 4 cethal rendelve.
Alvilág a világ méhe,
a föld színén légnek égje.
Boltok között lelkek ege,
lelkek felett minden Lelke.
...
Segítés kötelessége
egy olyan törvénynek része,
amely mondja, mindent szabad,
kivéve, ha ártasz másnak.
...
Mesék útja példát mutat,
hogyan kell a jót megtenni.
Mesék útja példát mutat,
Rossznak miért nem jó lenni.
Ősi hitünk keveredett az iráni hitekkel és indiai hitekkel, később meg a kereszténységgel. Az iráni hitekkel történt keveredés hatására megjelent a jó és rossz dualizmusa, az indiai pedig hitek jobban kidolgozottá tették a szerkezetét, anélkül, hogy az indiaiak alantas keménysége és világi célú tévtanításai átvétettek volna. A kereszténység lett a harmadik nagy hatástényező. Mindhárom hatástényező erősíthette a férfi-alapelv erősödését a néphitben. Tehát a néphit fontos részei:
A Bëlga Együttes készített egy Fehérlófia-Rapfeldolgozást, melynek célja, hogy a nagyok ne felejtsék el a legnépszerűbb magyar népmesét, melyet kicsi korukban hallottak, olvastak.
Album: Bokorpuszta / Zsolti a béka.
Énekünk és zenénk legősibb rétege a háromfokú skála, amely rokon vonásokat mutat ugyan urál-altáji nyelvcsaládunk finnugor nyelvű népeinek zenéjével, de nem lehet tudni, hogy a régiesség vagy a rokonságok miatt. Az ötfokú skála a finnugor zenékben türk réteg, a hétfokú skála meg indoeurópai réteg. A háromfokú skálákról az mondható el, hogy a szerkesztésmód motivikus és a hangkészlet kisambitusú, diatónikus. A türk réteg zenéje kvintváltó, dallamíve ereszkedő. A finnugor és türk gyökök rokonai egymásnak, és e néhány gyökből keletkezett a magyar nyelv egymillió szavának legtöbbje.
A magyar zene régi rétegei és a magyar nyelv ikertestvérek. A magyar népzene hétfokú rétegénél a dallamív kupolás szerkezetű, a kvintváltás fordítottja az ötfokú réteg kvintváltásának. A magyar népzene eme új stílusa nagy hatással lett a környező népek zenéire. A Kárpát-medence népei régen gyakran énekkel fejezték gondolataikat.
Táncaink legelterjedtebben leghagyományosabb fajtái a spirálos meg a kígyózó irányú táncok és a körtánc.
A játszók kört alkotnak, amelynek közepén egy gyerek guggol. Körben állva éneklik:
Mély kútba tekintek,
aranyszálat szakajtok.
Benne látom testvérkémet,
bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban.
A lényeg a kitüntetett figyelem a kútba esett gyerek iránt, aki ezenkívül testvérke, és bíborban, bársonyban, gyöngös koszorúban látszik, e szavak is a kitüntetett figyelmet jelentik. A játék egyik változatában a középen guggoló így szól: "Kútba estem!" A többiek megkérdezik: "Ki húzzon ki?" A középen levő megnevezi az illetőt. Kérdezik: "Hogyan?" A válasz sokféle lehet, például: "fél lábon", "gyorsan", "két kézzel". "Hányra?" Mond egy számot, a többiek hangosan elszámolnak addig, végül akit kért, kihúzza a "kútba esettet". A játék tanulsága, hogy kéretlenül nem segítünk, a bajba jutott előbb szembenéz nehéz helyzetével, segítséget kér, és mondja meg, ki segítsen, hogyan és mikor. Mindenkinek legyen lehetősége a kör közepére kerülni.
A mai állapotok jellemzője egy Edda-sláger, amely szerint a kör közepén nem mindig jó állni, mert rossz barátok is vannak a körben. Ami azt jelenti, hogy nemcsak kicsiknek kéne játszania itt leírt játékot, hanem nagyoknak is, hogy rendesen viselkedjenek egymással.
A falvak felnőtt ifjúságának játéka volt, végigvonultak ezt játszva az egész falun. Közönségük az időebbek voltak. Legények és leányok hosszú, és összetételét, formáját, szerkezetét állandóan változtató oszlopba rendeződve párosával játszották, pantomim cselekményekkel, táncos mozdulatokkal, páros recitálásokkal és éneklő kórusokkal. Nem varázsdal, hanem színmű. Az első pár kéz a kézben, kezét felemelve kaput csinált, azon keresztül bújt a következő párból a legény, megkerülte őket, mialatt maradt leány kebleit a két karjával szégyenlősen eltakarta, táncmozdulatokkal védkezett a visszaérkező legény közeledési közeledési kísérletei ellen, aki végül is megölelte, összeölelkezve most már együtt átbújtak a kapun, a kapu kettévált, és visszament a sor végére, és most már ez a pár lett a kapu. Minden újrakezdés ugyanazzal a versszakkal indult és záródott:
Leány:
Bújj, bújj zöld ág,
zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu,
csak bújjál be rajta.
Legény:
Nyisd ki rózsám kapudat,
hadd kerüljem házadat,
Kar:
Szita szita péntek,
szerelem csütörtök,
pap szerda.
Péntek a fürdés napja volt, vendégségbe menni ekkor nem illett. A fürdéshez régen szitát használtak zuhanyként. Péntek este a legények udvarlás helyett lesbe jártak. A szita péntekből kibontakozik az udvarlás, melynek napja csütörtök. Végül az esküvő napja, a szerda következik. A szerda pogányul dobszerda, keresztényül papszerda. A Bújj, bújj zöld ág c. népdal talán az egyetlen fönnmaradt pogány dráma.
Körtéfa, körtéfa,
kőrösi-kerepesi körtéfa
Putnoki nóta, gyöngyösi tánc,
ispilángi bazsarózsa,
eszterlánc.
Új stílusú népdal, egyben gyerekdal is, amely régi hagyományokról szól. A körtefa a természet tiszteletét jelképezi, a putnoki nóta a Putnok nevű hely dalainak népszerűségét énekli meg a gyöngyösi tánccal együtt. Az ispilángi bazsarózsa említése a Pünkösd ünnepének és a rózsáknak kapcsolatára utal, az eszterlánc pedig nem más, mint a teremtés láncolata. "Egy, egyből kettő, kettő meg egy."
Népdalaink leggyakoribb jelképei: tűz, víz, szél, csillag, ló, hal, madár, ág, levél, virág.
A székely-magyar rovásírást a kunok juttatták vissza a magyar közműveltségnek. A székelyeknek ezenkívül volt egy hadi rovásuk, talán ez származik a blak azaz bulák türköktől. A székely-magyar rovásírásnak az írásképe fonetikus, de nem jelöli a rövid-hosszú különbséget. A hosszú és sziszegő (c, cs, [dz, dzs], sz, s, z, zs) hangokat mindig ki kell írni. Az ä, e, ë hangokat csak szóvégi toldalék végén kell kiírni. Minden más magánhangzót ki kell írni, ha egy szógyöknek a magja, és ki kell írni az egymás melleti magánhangzókat is. A hangsúlytalanul torlódó mássalhanzók elhagyhatók az írásból, ha nem sziszegők. A rovásbetűkkel legtöbbször lírai költeményeket, gyógyrecepteket és vallási szövegeket írtak.
A számrovás alapszámjegyei az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 és néha még a 0 és az 500. A számjegyekkel legtöbbször valódi értékeket írunk. 1848 számrovása: 1000-8-100-10-10-10-10-5-1-1-1 vagy 1000-500-100-100-100-10-10-10-10-5-1-1-1. 2012 számrovása: 1000-1000-10-1-1. 15 000 000 számrovása: 10-5-1000-1000.
A 4 legnagyobb ünnep: