A tárgykészítés első lépése a mértékvétel. Tüzet gerjeszteni fával, kovakővel, acéllal, taplóval lehet. Kővel lehet törni is meg kaszát élezni is. Követ úgy pattintunk, hogy egy enyhén ívelt mozdulattal a kisebb kő végét hozzápattintjuk a nagyobbik kő megfelelő és alkalmas részéhez. A lábas régen agyagból készült.
Az arany és a réz fémként is megtalálható a természetben. A fémöntésen kívül régen néhol ismert volt az ércöntés. A kovécsolás legősibb formáit őrizték meg a cigánykovácsok, akiknek jellegzetes termékük volt a teknővájásra használatos kapavájó, más néven kapicska. A vájt technika a faművesség legősibb eljárása. Az apróbb tárgyakat görbekéssel készítették. A legfontosabb eszköz a bicska, a fontosabb tárgyak készítésének eszköze. Praktikus eszköz a természetben.
Edényt kéregből is lehet csinálni. A háncsot többnyire kötözőanyagnak használják, de jó alapanyag edénynek, bútornak is. A fa gyökeréből és gyökér környéki részeiből készült tárgyak igen erősek. A nyers fát törés nélkül meg lehet hajlítani tűz fölött, ha benedvesítjük, és óvatosan lekötözzük vagy keretbe szorítjuk. A pásztorbotot úgy hevítették, hogy előbb lehántották a kérgét, majd kemencébe tették, amíg nem lett egészen hajlékony. Eztán forró zsírral átitatták, majd oltott mészbe rakták, ahol 5-6 napig szárították, végül letisztították. Így hajlékony lett és piros a pásztorbot.
Az enyv csontból, szaruból, halhulladékból, gyantából, fagyöngyből készítették. Öreg tölgyről, cserről, gesztenyéről leszedték a fagyöngyöt, és cserépfazékban méz-szerűvé keverték. A simításhoz eredetileg kagylót használhattak. A gyalu elődje a vonókés volt. A fúrószerszámok közé tartozik az íjas fúró, a cigányfúró és a furdancs. A fúró eredetileg szögletes volt. A spirál funkciója a forgács elvezetése. Fűrészt már kovakőből is készítettek. A hornyolóval árkolták ki az ácsolt ládák oldaldeszkáit és lábait. Az eszterga olyan eszköz, amellyel szabályosan hegeres és kör alakú eszközök készíthetők. Faedényt csinál a kádár, bodnár, pintér, puhafabútort az asztalos.
Vízparti növényből készíthető többek között síp, szőnyeg, halas-szatyor, kosár, szék, ágy. Lopótökből edény. Taplók közül a bükkfáé a legalkalmasabb ruharkészíétsre. Kérgét eltávolítják, belét fahamuval kevert vízben órákig forralják. Aztán 1-2 hétig áztatják, majd salétromos vízben pácolják. Pácolás után fakalapáccsal nemezszerűvé alakítják, és övet, táskát papucsot készítenek belőle, valamint forma segítségével sapkát és kalapot. Homokos vidéken nő a mosásra alkalmas szappangyökér. A hársfa porítot levele fogmosásra jó. A fodormenta, égetett cseresznyemag és a téli alma illatosít. A molyokat elűzi a levendula, rozmaring, majoranna, somkoróvirág.
A fonalmesterség legegyszerűbb formái a hurkolás és csomózás, ezekhez nem mindig kell szerszám. Hálók is meg kantárok is így készülnek. Ebből fejlődött ki a kötés és a horgolás. A szövés egyesek szerint a kosárkötésből alaklut ki. A kosárkötés mára önálló mesterséggé vált. Legelterjedtebb módja a spirál csigahurka technika: Ujjnyi vastagságú gyékényt vagy rozs-szalmát összefogunk, és körbetekerünk. A bőrből összevart gyűrűn átvezetése az anyagnak egyenletesebbé teszi a falat. A kör közepéből sugárirányú kötegáthurkoló varrás indul ki, majd mikor körbeértünk, átvezetjük a varrószálat az előző sor hurkolásán az ár nevű szerszám segítségével. Tenyérnyi nagyságú lapot csinálunk, a köteget végénél elvékonyítjuk, és a varrószállal összevarjuk. Ez lesz a kosár feneke. Szép, szabályos kosár készítése nagy gyakorlatot igényel. Kosárkötés leggyakoribb alapanyaga a fűzveszző, tél végén leszedve, hűvös, száraz helyen tárolva és feldolgozás előtt beáztatva. A kosár fenekébe szúrt vesszők a fal váza. Tetetjét szegéssel erősítik, végül megcsinálják a fület. Hasonló módon készültek más tárgyak is, például méhkas, kocsikas, tapogató. A kocsikas ülésre és rakodásra szolgált, a tapogató, mint henger alakú eszköz, a halászatban segített.
A marhaszarvból lehet kürtöt, szarufésűt, stb. csinálni, a ragadozók fogaiból pengét, a vaddisznóagyarból görbekést, a hódfogból vájószerszámot, a lófogból pedig csapágyféleséget fazekaskorong tengelye alá. A magyar bőrfeldolgozás jellemző alapanya volt a rackajuh bőre. A húsos részeket késsel lekaparták, azaz húsolták a bőrt. Utána keretre feszítették szabad levegőn szárítani, árnyékba, hogy ne égjen meg. Utána tiszta vízzel lemosták, majd konyhasó és timsó keverékével jól bedörzsölték, és összegöngyölték 3 napra. Ezután törték, puhították, hagyományosan kézzel összedörzsölve vagy fatörzsön átvetve és huzigálva, amíg szép fehér nem lett. A tímsós bőrfeldolgozás módszere Európában magyar eredetű. A bőrkikészítés mesterségei:
Hírközlésre lármafa is használható és a gegőzés is. A gegőzést az Alföld tanyák lakói ismerték, azaz gégére tett ujjakkal segített torokhangon adtak hírt egymásnak. A háromujjú bot, más néven lápi bot a süppedékes, mocsaras talajon segít átjutni. A gólyaláb pedig esőn, során segít atjutni. Ciepekdésre alkalmas a bot és az általvető, hátitáska, stb. Az általvető két zsák, fél vállon át összeérve. A hátizsák régen tényleg zsák volt. A fejen hordással az asszonyok meglepően nagy súlyokat tudtak cipelni, segédeszköze a ronygból összecsavart tekercs. Régen hóban könnyű volt közlekedni a sáros ősz után. Például hótalppal. A szán elődje a vadász által húzott zsákmány volt. A csontkorcsolya, más néven ironga lónak vagy szarvasmarhának lábszárcsontjából készült, két végén kifúrva, lábfejre kötve. Az előrelökés a jégen bot által történt.
Gátak és vízlépcsők miatt nem lehet tutajozni. A komp eredetileg partok közé feszített kötélen, lóval vontatva működött. A bödönhajó egy kivájt csónak volt, amely a nehézkes közlekedése ellenére a 20. századig népszerű volt. A hajóácsok találták fel a bonyolultabb hajókat. A gerines-oldalbordás hajó egészen hatalmas is lehet. A legolcsóbb közlekedési módok egyike még ma is a vízi közlekedés. De a legősibb járművek a csúszójárművek, ezekből lettek a kerekes járművek. A közlekedés kapcsán fontos megemlíteni a hagyományos energiatechnológiák és a napfény ökologikus mivoltát. Fontos a szélirány. A legrégebbi szélerőgépek egyike a szélkakas.
Először halványan, grafitceruzával vézold fel a rajzod
befoglaló formáját, azaz a rajz legszélső vonalát. Ha végeztél a
befoglaló forma rajzával, hozzáfoghatsz a belső vonalak
rajzolásához, de még ezt is halványan végezd.
Festés közben legyen egy próbapapírod, amelyen a kikevert szín
helyességét ellenőrzöd. A kiválasztott ábrát grafitceruzával
halványan vázold fel. Az ábrát fentről lefelé kezdjed kifesteni.
Mindig s a világos színt fessed először.
Szerezz magadnak két dobozt, egyikben tartsd szerszámaidat,
másikban azokat a tárgyakat, melyekből kialakítod majd a
játékokat vagy dísztárgyakat. Semmit ne dobj el! Egy igazi
barkácsoló mindent eltesz, mert eljön az idő, amikor fel tudja
használni az összegyűjtött hulladékokat. Szerszámaidat tartsd
mindig tisztán és jó állapotban. A kalapácsod ne járjon le a
nyeléről, vésőd, késed éles legyen. A barkácsolás során vigyázz
testi épségedre. Éles vágó- és szúrószerszámmal tested irányába
soha ne dolgozz. A munkadarabot mindig erősen tartsd, ha egy mód
van, szorítsd be valahová. A vágó- és vésőmunkát testedtől
ellentétes irányba végezd! Egyszerre csak egyfajta munkába
kezdj, s míg azt nem fejezted be, ne fogj hozzá másikhoz! Ha
befejzeted a barkácsolást, mindent rakj össze! Szerszámaidat,
alkatrészeidet tedd a helyére, a forgácsot, hulladékot,
papírdarabokat seperd össze! Igazi barkácsoló nem hagy maga után
szemetet.