A nikolsburgi ábécé. Föltehetőleg Janus Pannonius
grammatikavázlatának töredéke, amelyhez egy tizennegyedik századi
ábécét használhatott fel. Az eredeti betűnév-helyesírások szerint
az azelőtti évszázadból jegyeztetett le, a 13.-ból. Székely betűi
jobbról balra: a, eb, ec, enc, eck, ecs, encs, ed, and, ej, e, ef,
eg, eg, engy, aty, ecsecs, eh, i, ej, ak, el, ely, em, en, eny,
enej, o, ep, emp, ek, er, es, ezs, et, ent, u, ü, ö, esz, ez, ezt,
est, temporisz (est és isz alatt), isz(=us). Ámen. Fölhasznált
irodalom: Szekeres István: A székely és az ótörök írás eredete;
Vékony Gábor: A székely írás.
Keresztelőmedence a 11.-13. századból. A rajta olvasható szöveg az
adományozó uraság önméltatása.
Peremére rótt szöveg olvasata: (SZent)MihaÉLYJOHTaNKeVeD.
Szent Mihály arkangyal, jutva köved. Az első név egy rövidítés,
csak kezdő, végző és hosszú hangjai vannak jelölve ebben az egy úr
által egyénileg felajánlott keresztelőmedence feliratában. Az eR
rovásjel tehát valójában egy eH/-féle rovásjel, mert másfele lejt
a ferde szára. Ez az ókori Közép-Európa bronzkora óta a há hangot
jelöli a rovásírásokban, mint a latin ábécében is meglévő H betű rovott variánsa. Ez görögül Éta, amely
a a pannonikus ábécében, minden rovásírás legfőbb ősében Hetä/Hota
volt, a görög és ugariti és betűk neveinek alapján. De az É hangot
a ma ismert, tehát mindenképpen gyakoribb eH-rovásjel jelöli, mint
az E rovásjel szögletes változatának megnyújtott mellékvonalaival
alkotott betű. Ez az É rovásjel nem lehet eH rovásjel, mert két
iksz-alakú része egybe van írva annak ellenére, hogy még a
nikolsburgi ábécé alkotásának korában is archaikusak voltak a
jelek formái. Az eH rovásjel két része olyan távol lebegett
egymástól, hogy a későbbiekben egy közbülső iksz-alakkal is
egybeírták a két lebegő iksz-alakot.
Mihály a sátán elleni harc hadvezére. A keresztelés is harc a
sátán ellen, habár Mihálynak nincs köze a kereszteléshez. De hát
ez a medence egy lelkes felajánlás, hisz rá van írva, hogy a
rendeltetésének megfelelő helyre került, felajánlva Isten egyik
legfőbb szolgájának.
Mivel ez a felirat minden korai felirathoz illően szinte
magánhangzók nélkül íratott le, és föltehetőleg a hosszú
magánhanzók kötelező kiírása örök érvényű szabálya a rovásírásnak,
ezért ezt a szöveget rövid magánhangzók kikövetkeztetésével kell
elolvasni. Ebben a korban még megvolt az úgynevezett hosszú e,
zárt e és rövid á (ē, ë és ȧ). Továbbá a tőszavak végén még
sokszor hallhatóak voltak a magánhangzók. A szótövek megmaradt
magánhangzói kétféleképp válhattak hosszúvá: a hosszú e, zárt e és
rövid á hangok sok helyen lezajlott kihalásával, illetve a
tővéghangzók lekopásával.
És még valami: A joht ige jutott alakjának régies
kiejtése nem lehetett johtán, csakis johtan,
hiszen ha harmadik személynek az -an/-en rag volt a jele, méghozzá
alanyi ragozásban, és a szegten ige múlt idejének, pontosabban
befejezett múlt idejének jele két dolgot mondhatunk el. Se a
tárgyas ragozás -á/-é, azaz -i/-(j)a ragja, se az elbeszélő múlt
idő -á/-é és -áá/-éé, azaz -a/-e és -á/-é jelei nem lehetnek a
helyesen odaolvasható magánhangzók, mert ezek a toldalékok abban
korban még hosszan voltak kiejtve. Abban a korban csak az -ó/-ő
vézgződések voltak röviden ejtve, mert az -ó/-ő/-(j)ú/-(j)ű képzők
akkor még -av/-ev képzőnek hangzottak. (E két képző közös eredete
lehet talán az oka annak, hogy az a máig fönnmaradt -u/-ü
végződések többnyire vagy teljesen rövidek.) A joht ige
töve megtalálható az obi-ugor nyelvekben is. Tehát a lovasnomád
ugor nép szava volna ez. (Az ugorok valóban lovasnomádok voltak a
magyar nyelvészeti babona ellenére. És nyelvrokonok meg vérrokonok
minden műkedvelő kutatói babona ellenére. A nyelvészeknek is
vannak babonáik, de ők képzettebbek. A nyelvrokonságunk nem mutat
minket dicstelennek. Lásd e honlap Urál-Altáj c. aloldalát.)
És még egy fontos dolog, a kettőshangzókról: az -aú/-eű
kettőshangzónak tulajdonképpen kétféle változata volt régen: az
-av/-ev mellett ismeretes volt még az -ah/-eh. Ez lehet az oka az
O betű kiírásának, ugyanis az O betű jelölhette az a hangot, talán
latin betűs írásunk hatására. Így kijön az -ah kettőshangzó, amit
jelölni kötelező, mert hosszú magánhangzó. A sémita írásoknak is
sajátossága, hogy a kettős, egyszerű hosszú, és szóvégi
magánhangzókat jelölni kellett valamilyen módon a H, V, J hangértékű betűk egyikével. Ma ehhez
bonyolult ékezeteket használnak.)
Az eD jel azonosítása: eredetileg egy eT rovásjelre emlékeztető
betű volt, amelynek ferde szára nem ért el a függőleges vonal
felső végének magasságáig. Az is gyakori, hogy a ferde vonal jobb
oldalon emelkedik. Ennek túlhúzásából lett az eD rovásjel kereszt
alakja.
1668-ban pingálta Musnai György diakónus.
Betűsorának olvasata: eGY AZ ISTEN! GEORGYIUS MUSNAI DIAKÓN. DEUT: VI. (Unitárius jelszó, írta Musnai György diakónus. Hivatkozási alap: Kivonulás könyve, 6. rész: Ne imádjál rajtam kívül más isteneket!)
Négy sarkában lévő szójelek olvasata: eGYazISTeN!
Ábráinak jelentése: A sarok-szójelek, mint kettőskeresztes
tulipánra emlékeztető rovásjelek az unitárius jelszó világgá
kürtölését jelképezik a világ négy sarkának ábrázolásával. A
kazetta szélén látható hullámvonalak a világóceánt jelképezik. A
középső rész a földet, a tulipánféle keverék növény az életfát, a
kancsó a világegyetem rendezettségét. A kancsó hieroglifa
olvasata: KECSEG-TeLEn. Tehát köcsög tele és kétségtelen.
Kétségtelen egy az Isten. Az életfa levelei, szirmai és ágai
együttesen az unitárius jelszó hieroglif ábrázolásának vehetők. Az
életfa, mint növényábrázolás, beleértve az ágak függelékeit, a
lerajzolt környezettel együtt egy félig pogány, félig keresztény
mondókát, mondókafajtát mesél el a szemünk láttára: Föld
szülte fát, fa szülte ágát, ág szülte bimbóját, bimbó szülte
virágát, virág szülte szent Annát, szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus urunkat, világ Megváltóját. Ez a
mondókabeli fa tulajdonképpen egy almafa. Ez a mondóka igen
változatos szövegű, a fa eredetéről mindig másként szólva, és akár
még a fa fajtáját is megemlítve, köszöntőbe foglalva vagy önálló
szövegként.
A rovásnevek torzított finnugor szótövek Kelet-Európából, amik
délnyugat-ázsiai sémita képírásnevek könnyített kiejtései is
egyben.
A szótövek ellenőrizhetők A magyar nyelv történeti-etimológiai
szótára I-IV. köteteiből. Most pedig obi-ugoros és csuvasos
székely rovásjelek: