A magyarság jelene és jövője mesékbe és más történetekbe rejtve?

Vissza.

Az Álomfogó-sorozat

Íme az Álomfogók-sorozat Böszörményi Gyulától:

Az Álomfogó-sorozat kötetei

Jövőkutatásom szempontjából jóslatnak tartott Álomfogó-mesék

Megjegyzés: a jóslatok töredékesek lehetnek. hogy a tőlük független korábbi és egyéb cselekményrészleteknek ne mondjanak ellent, legalábbis ne nagyon.

Gergő és az álomvámpírok 2.

A főtáltoshiányt kihasználva a körözött és szökött bűnözőként számontartott Orbánc nevű hüllőtípusú rémtündér főtáltosnak jelöli magát a Világfa Legfelsőbb Levélvilágában. A Keleti Varázsvilág megmaradt és elhunyt irányítóit zsarnoknak nevezi, önmagát az igazság üldözött bajnokának. A félrevezetett értelmes és becsületes révülőkön és varázslényeken kívül ostoba és becstelen révülőket és varázslényeket gyűjt maga köré éljenezni őt, miközben kiépíti rendőrállamát, hogy az időközben észbekapókat eltegye láb alól, ha ugyan már nem üldözte el őket korábban a csordaösztön. A Legfelsőbb Levélvilágot így szállja meg a gyökérszinti csőcselék.

Gergő kemény próbát áll ki az  álomvámpírrá kárhozott lények által állított próbán. Az álomvámpír nevű holtak feladata az életükben hozzájuk hasonló emberek lelki kínzása és a táltosok fájdalmas avatása a Gyökérszinten. Gergő az avatás után megtudja a főtáltos kilétét, és azt is, hogy ezért ismertette meg vele Kende, az előző főtáltos a révülők világát, mert a választ az új főtáltosról csak ő tudja megmondani, mint révülő.

Orbánc és a Keleti Varázsvilág rendőrsége, az Álomfelügyelet egymással versengve találják meg és kapják el az Álmodónak nevezett ébert, aki egy Nemcsók Kázmérnak anyakönyvezett konzumidióta, és Gergőék szomszédja. Az Álmodó elvileg megálmodta az új főtáltos kilétét, de mindenkinek azt mondta, hogy nem látta az arcát, és föl szeretne végre ébredni, mert egy rossz álomnak hiszi az üldözését. Így végül kijelenti az ostoba és bajkeverő nagytömegnek, hogy az új főtáltos nem Orbánc, habár őt nem érdekelte soha igazán az Álmodó véleménye. A nagytömeg megdöbben, de ugyanígy Orbánc is, hogy a verőemberei nem tudták megtörni.

Gergő időközben visszatér sámánból táltossá vált emberként, akinek életét megmenti Nemcsók Kázmér hősi halált halván. Gergőt korábbi hőstettei nyomán választják meg vezérüknek a révülők és a varázslények, részben azok, akiket elüldözött a tömeg ostobasága, nagyrészt azok, akik más világjaiból származnak a Világfának. A szembeszállást Orbánc seregével a Legfelsőbb Levélvilág barlangjából és erdejéből vezetik, ahol Gergő egy lapos tetejű kopasz hegyet emel, melynek tetején jurta, benne lobogó tűzzel. Innen irányítják az összecsapást Orbánc imént toborzott seregével, aki nem azonos a csőcselékkel, és egy részét meg is öli, amelyik rossz irányba menekült el tőlük.

Orbánc serege a gyökérszinti világok leghírhedtebbeiből lett összeverbuválva, köztük a pusztákról kiírtott majomszerű, hiénaháton lovagló kötönyök, kiknek neve türkül hátsó fertályat jelent, míg Gergőék kisebb, de hősiesebb serege a Világfa többi részéről, köztük a gyökérszint más helyeiről. A tanács egyik tagja a korábban Orbáncpárti Sanyesz bátyó, aki egy békés, ám kissé lökött rémtündér, és az éberek sómenként ismerik, ezenkívül szenvedélyes nézettségszámgyűjtő (Fábry Sándorral azonosíttatik a Zsófi és boszorkánypláza c. kötetben). Orbánc elbújik hatalmas túlerőben lévő saját hadseregének pusztulása közben, és az ünnepléskezdők felét/negyedét egy cseles varázslattal a földet megnyitva megöli, miközben ők Gergő felé mennek hálájukat kifejezni, nem vévén észre idejében a rémületet szemében, hogy hol van Orbánc. De aztán Gergő segítségével elkapják őt az álomvámpírok, akitől korábbi csőcseléke végleg elpártolt már korábban.

A csőcselék egyébként gyáván elbújt a harc elől, bár előtte bárkit széttépett volna, akinek rossz véleménye lett volna vezérükről. Így Orbánc hatalomvágya nem pusztítja el a Világfát, amely a Világmindenséggel azonos. Gergő bejelenti, hogy a főtáltos az ifjúság, és kezdetét vette az új táltoskor. A bejelentéstől visszaváltozik sámánná. Végül arról esik szó napokkal később, hogy akármilyen nehéz is elfogadni, de a révülők nagytömegben éppoly hibbantak, mint az éberek.

Nyár végén játszódó kötet.

Értelmezés

Orbánc és Gergő harca nem mást jelképez, mint Orbán Viktor és Molnár F. Árpád viszonyát. A könyvben fölbukkanó majomszerű lények a kötönyök, akik veszedelmesek és önzők, és akik az Álomvilágba szorultak vissza, mert aljasságukért tömegesen lemészárolták őket a türk és magyar lovasok. Nevük türkül feneket jelent. Napjainkban sok magyar ember lélekben kötöny, állat és ember közötti kaotikus lelkivilággal küszködő lény. Manapság sok ember nem kissé kaotikus ilyen szempontból, hanem nagyon. A kötönyök hiénalovaglása rémesen hasonlít az újabb Majmok bolygója filmben szereplő majomharcosokra. A kötönyök szembekerülése Gergővel azzal lehet sugallatos összefüggésben, hogy Molnár F. Árpád az említett film kockáit fölhasználta egy videó elkészítéséhez: A magyarok története c.-höz.

Zsófi és a dalnok

Lúdvérc az ősboszorkány, minden ártó lény teremtője, hogy kiépíthesse új világrendjét, a Nyugati Varázsvilág hírhedt fővárosának, Szín Szitinek mintájára föléptíti Visszfény Szitit, hogy reklámokat és bárgyú filmeket gyártson. Színésznek a régi, elhanyagolt mesék szereplőit szerződtetné véres akciófilmjeibe és gagyi reklámjaiba, mellyel a gyerekeket szeretné hülyíteni, hogy táplálkozhasson hülyeségük energiájából. A szerződéskötők ehhez 33 népmesevilágba törnek be, és akire szemet vetnek, de nem hajlandó szerződni, azt elrabolják. Mint például Fehérlófiát. Minden meseszereplőnek színészi állást ajánlanak jó fizetéssel, de sokan kiszolgáló munkát kapnak rossz fizetéssel.

Az ügyben két révülő nyomoz. Éjlépő Kajtár, az Álomfelügyelet ügynöke, és Zsófi, az Árnyjurta rontásűző tanoda kollegistája, aki Gergőhöz hasonlóan nagy tetteket vitt már véghez. Fehérlófia világa után a Valóságban folytatják a nyomozást, mert a betörőknek gyaníthatóan közük van hozzá az ügy jellegéből kifolyólag. A Valóságban az egyetlen hozzájuk köthető feltételezett nyom a budatétényi székhelyű H. Gy. Gy. TV, ahol nemrég szüntették meg a népmesék és régi rajzfilmek vetítését, hogy helyettük Lúdvérc új filmjeit vetítsék. A filmekkel akarja elrontani a gyerekeket, hogy a romlott lélekenergiákból táplálkozva növelje hatalmát.

A H. Gy. Gy. TV székházában a meseszereplők egyike sem kap munkát, amikor Zsófi és Kajtár ott szaglásznak. Éppen nyomozásukkor vonul nyugdíjba szomorúan a meserészleg addigi vezetője, Duna úr, mert nem hajlandó ráállni, amire kényszerítik főnökei és az új filmek valóban erőszakos szereplői. A székház egy rejtett szobájából egy szerzetes küsejű varázsló figyeli titokban azt, amit a biztonsági őrök sem vesznek észre. A zaklató szereplők és a varázsló megérzett jelenléte a bizonyíték arra Zsófiéknak, hogy jó nyomon járnak, továbbá a szálak tovább vezetnek, vissza a Varázsvilágba. Azon belül pedig a Keleti Varázsvilágban épülő Visszfény Szitibe, amelyet Lúdvérc a Nyugati Varázsvilág fővárosáról, a káros álmok gyártásról hírhedt Szín Szitiről mintázott.

A tévészékházban összefutnak egy korábbi ismerőssel, aki két évvel összejátszott Zsófival és az őt akkor fedező Kajtárral Lúdvérc ellen, mint árnyjurtai diák, mert elavult boszorkánynak véli őt, pedig mostohaanyja Lúdvérc balkeze és lánya. A székházban színészi álláshoz szeretett volna jutni, mert kedveli az effajta filmeket, de kérését elutasítják, mint ahogy a meseszereplők sem kapták meg ezen állásokat, pedig nekik ezt ígérték. A balkéz nevelt fia vezeti rá őket a Visszfény Sziti nyomra, és keres nekik lélekcsempészt. De egy verekedés tör ki a Varázsvilág erre megfelelő helyén, amely Budapest jegyik Józsefváros kerületi híres kocsmájának tükörképe, és a nevelt fiút elviszi az Álomfelügyelet az Igázóba (Igencsak Gondverte Álomlények Zárthelyi Óvóintézetébe). A verekedés után találkoznak véletlenül Gergő első főellenségével, apja megáltalkodott gyilkosával, Hollóval, aki Lúdvérc elátkozott táltoslova, és gyűlöli volt gazdáját, mert Hunor és Magor barátjának meggyilkolása után őt fa képében otthagyta, és ők dühükben megsemmisítették anyagi testét, és azóta mindenkit megszáll, életeken gázol át csak azért, hogy megölje Lúdvércet. A Széchényi Könyvtárban élő íratlakó manók tudását használják föl ehhez. Szövetségeseit fogyóeszköznek tekinti. Megtudván Zsófiék célját átcsempészi őket Visszfény Sziti övezetébe. Egy koncentrációs tábor közelében meglátja Lúdvércet, és nem bírván magával előbújik megszállt testestül, és így aztán egy gyengélkedő fogoly testét szállja meg kapkodva.

Így különválva Zsófiék találkoznak Békés Pállal, Lázár Ervinnel, Csukás Istvánnal, a három szófaragóval, és Kapanyányi Monyókkal, Fehérlófia és a szófaragók haragosával. A három író a táborból szökött meg, ahová azért kerültek, mert nem voltak hajlandóak durva rémmeséket írni. Mindhárman szívesen látják a két révülőt és Monyókot. Ezután megbeszélnek egy tervet, fölkeresik a többi szereplőjét Fehérlófia meséjének, és összefogásra bírják a munkásként dolgozókat, akik nem kaptak színészi állást. Tőlük megtudják, hogy Lúdvérc egy arénából globális álomkövetítést készül bemutatni Fehérlófia haláláról egy bábszínház keretében, melyben egy táltosló is szerepel. (az csak később derül ki, hogy a Holló szövetséget kötött Lúdvérccel Zsófi meggyilkolására, mert Lúdvérc jóvátételt hazudott neki, tehát Holló nem szerepelt a darabban. Az is csak később derül ki, hogy Zsófi anyját, Zsút is meg akarják ölni a darabban.) A közvetítésen számos gyerekvendég kér autogrammot a balkéztől.

A terv végülis az lett, hogy szabotálják a közvetítést nagy csendben (mivelhogy a rossz meseszereplők teremtőjét nem célszerű elpusztítani, mert így mesék értelmüket vesztik), és ehhez segítségül hívják Cseh Tamást, a Dalnokot, és szövegíróját, Bereményi Géza költőt. A megidézett Hunorka-tavával hívják át kicselezve a város mgáikus védelmét. A Dalnok elénekli Lúdvérc történetét, mert csupán csökkenteni szabad a hatalmát a szófaargók szerint, mert ő minden mese legfontosabb szereplője, mint a rosszindulatú varázslények teremtője. A terv beválik, de Zsút végül nem sikerül megmenteni, mert őt a balkéz elragadja Lúdvérc sátrába, és bár utoléri őt Zsófi, de egy varázsbaleset miatt meghiúsul. Az amúgy neonfűzős cipőt hordó balkézről kiderül, hogy Zsú anyja, ennek ellenére éppen meg készül ölni őt, és ez okozza a varázsbalesetet, amely a végét jelenti Lúdvércnek, a neonfűzősnek és Zsúnak, de Zsú lelkét a Lombszint színesbőrű fősmánjai kimentik onnan. A varázbaleset előtt mondja el a neonfűzős fia fogadottságát és békamivoltát, mert varázsbékából bájolta. Két héttel később Zsófi elbúcsúzik anyja lelkétől, és a búcsú után hallja a családi karácsonyra meghívott Cseh Tamást énekelni e sorokat Bereményi Géza Jóslat a metrón című verséből: "Álomnak vége van, világnak nincs vége. Álomnak vége."

Tél első harmadában játszódó mese.

Értelmezés

Ennek a mesének a lényege az utolsó fejezet címe, tartalma és cím alatti illusztrációja.

A Q-igaz, Barasits Zsuzsanna könyve, aminek tartalma elérhető a http://www.q-igaz.hu/ honlapon, arra int, hogy sámánjaink filozófiáját ismernie kell a világnak, ehhez a filozófia lelkes ismerőire van szükség. Ez a filozófia megismerhető például Máté Imre Yotengrit 1. c. könyvének Aja és Iga c. fejezeteiből, a Yotengrit Egyesület honlapjáról, az uráli nyelvek grammatikáiból, a sztyeppei népek szokásaiból és fivéres mondáiból, továbbá az urál-altáji népek istenfelfogásából, részben Michalengo Naddeo könyveiből is, és még néhány/sok forrásból. A lényeg szerintem nem a hitvilág, hanem a filozófia.

A dalnokos mese lényegéhez tartozik egyrészt tehát a filozófia táméja is.

Álomfogó honlap.

Böszörményi Gyula művei legolcsóbban.

Yotengrit Egyesület honlapja.

Részletek a Máté Imre által szerzett Yotengrit-könyvek 2. kötetének Isz-Tien vile gen c. fejezetéből

Ez nem az első kötet előbb említett két fejezete, de indulatok fékezésére kitűnően alkalmas. Az említett két fejezet kötete megjelent német nyelven is: Yotengrit 1, erschien 2006, beim SALON Literatur VERLAG, München.

Istenségről:

Rosszról:

Emberről:

Jámbor János:

Tudós Nagy Ferenc:

Nevüksembiztos mesterek:

Az utolsó fejezet lényegéhez még az is hozzátartozik, hogy a Lúdvérc kozmikus főgonosznak a hatlamát gyengítő Dalnok a Molnár. F. Árpádnak a tényfeltárói minőségét jelképezi. Az utolsó fejezet cím alatti képe álomközvetítési monitorokat jelenít meg, amelyeken Lúdvércet, Dalnokot és a bábelőadás áldozatait láthatjuk. A bábelőadás halálra szánt áldozatai közül Holló, az elátkozott táltosló a felhergelt nemzeti radikálisokat jelképezi az ihletbe rejtőzött kód szerint, Zsófi anyja, Zsú a magyar anyák anyaságról erővel leszoktatottságát, Fehérlófia pedig a filozófia népszerűsítésének szűk terjedelmét.

Így az Új Világrend fehér és kínai variánsai ellen ez a filozófia nem veszi fel a kesztyűt a Molnár F. harcias tevékenységétől eltérően. De ez a filozófia felveheti a gyaurokat és muszlimokat egyaránt fenyegető iszlám veszély, az ún. iszlamizmus ellen.

Nostradamus X./96. vers
The Religion of the name of the seas will win out
Against the sect of the son of Adaluncatif:
The stubborn, lamented sect will be afraid
Of the two wounded by Aleph and Aleph.

A tenger nevének vallása fog győzni
Adalauncatif fia szektája ellen:
A makacs és siratott szekta félni fog
Alef s Alef által sebesült kettőtől.

Religion of the name of the seas shall come,
Against the Sect of Caitifs of the Moon,
The deplorably obstinate sect, shall be afraid,
Of the two wounded by A. and A.

Eljön a tengerek nevének vallása,
A Hold Caitifs-ának szektája ellen,
A szánalmasan makacs szekta félni fog,
Alef s Alef által sebesült kettőtől.

Remélem, ennek nem kell hittérítést jelentenie. Ami a jóslatból kiemelendő, hogy Nostradamus korában a szekta az egyház szakadárját jelentette. Az európai illuminátusok nem egy szekta, csupán egy vallási elszakadás, amely a kereszténységet majmolja is ugyan, nemcsak gúnyolja, de nem egyházi szakadás. Egyházként e szempontból önálló, gyökerei inkább régi titkos társaságok lehetnek. Tehát Adaluncatif fiának vagy a Hold Caitifs-ának szektája egy kiszakadás a muszlim egyházból vagy egyházakból, radikális politikai imperalizmus vallási köntösben, mely még a hagyományos muszlimokra is veszélyt jelent. Nem az fehér/kínai kapitalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt a világra, hanem az izmaeliták és arab hadurak kapitalizmusa.

Kiegészítés: Az Alef és Alef által sebesült kettő az arabpártiak és zsidópártiak polgárháborújából észheztért magyarság, akitől fura, hogy fél a szekta, hisz ez a vallás csak nemzetközi szinten védheti meg az embereket az iszlám veszélytől, a magyar népnek nem lenne kapacitása erre egy polgárháború után. A polgárháborúról l. a nyirkai jóslatot.

Tinódi ének a Ghymes által énekelve
Tudjátok, magyarok

Sírva veszíköl most szegény Magyarország,
Mert tőle távozék hangosság, vigasság,
Belőle kikele sok fénös gazdagság,
És fogságba esik egynéhány uraság.

Bolondság tőletök fejenkín' magyarok,
Terek álnok hitit meg nem gondoljátok,
Maga csak tőlem es sokszor hallottátok,
Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok.

Az tereknek hiti erősen azt tartja,
Ha hittel, szép szóval kavort megcsalhatja,
Ajándokkal vagy lóval elragadhatja
Isten azért néki menyországot ada

Sőt ugyan nagy parancsolat ez űköztök,
Miként a szeretet parancsolat néktök.
Ha ja szeretetöt ti jól tisztölnétök,
Az terek hitinek bizony nem hinnétök.

Tudjátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgatátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Ottan országtokban, ím, mint pusztulátok.

Tanácsot sokáig, kérlek, ne tartsatok,
Ha ez két víz között ti lakni akartok,
Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vívtok,
Félök, hogy sokáig itt nem uralkodtok.

GHYMES:
éGHYMESe

MAGYAR SZÍVEKBEN  FELZENDÜL AZ ÉGI MESE!

A hirdetés zenéje az album második dalának részlete. A második dal címe: Bolond

Bolond

...ssssssss
Sok ezer ember gyűlik össze,
Finom elméletbe kötve,
Valaki elszabadult vonatán
Zuhan igaza felé,

Sok ezer ember omlik össze,
Jaj! Ha elléptek mellőle
Valaki tűzcsiholó,
Szeme nő, feje-foga kovakő!

Szabotál, kiabál, muzsikál, kitalál,
S ne kerüljön a szemetek elé
Egyedül, ha kiáll, nekem nyolc, mit csinál,
Ne cicázzon, ugye kicsi a lé!

Piros a lámpa, s mégis moccan,
De nem mozdul, ha zöld van,
Csak az a sárga színű hülyeség
Veszi el a nagy eszét!

A szeme minden szépben ott van
S persze, persze minden rosszban
Na ez is ő, az is ő,
Kirakat gyönyörébe belefér!

Kikiabál a szellőzőből,
Dús pártasszonnyal flörtöl
A kapuról lelökik,
Kutyaszar születik a tenyerén

A gyüge otthon úgy eltéved,
És mégis mindig éget
Ide mutat, remegünk
Kire száll megin' az a nevetés...

Ghymes honlap.

Görcstörpös szöveg megint többjelentésű ihlettel és kiskanászos szöveg ihlet nélkül

Böszörményi Gyula:
Hadraputty, a görcstörp

Micsoda pulitrotty és gólyaprutty ez az egész.

Történt egyszer, hogy Hadraputty, a görcstörp kinn ücsörgött a barlangja előtti sziklán és lekváros buktát majszolgatott. A szomorú kis alak tekintete a hegyről messze vándorolt. Látta a fák kócos rengetegét, a folyó pocsolyaszürke szalagját és lenn a völgyben a birodalom többi szépséges táját. Mindebben víg kedéllyel gyönyörködni azonban mégsem volt képes, mivel őt, mint született görcstörpöt, a hegyre száműzte folytonos elégedetlensége. Bizony, a görcstörpök már csak ilyen rossztermészetűek. Ha citromot nyalnak, tortát kívánnak, ha piros a nadrágjuk, kék farmerre vágynak, és mikor kacagás csiklandja a torkukat, nekik legbévül inkább sírhatnékjuk támad.

Szóval Hadraputtynak nagyon is tetszettek az ország végtelen rétjei, és tetszettek a kelekótya üstökű erdők, a bordópiros tetejű házacskákból álló falvak, sőt, a büszke főváros is, amit a lakosai Bambapöffnek hívtak, de a látványtól mégis oly borongós lett a hangulata, hogy a kezében tartott lekváros buktát zumeg, a sziklához csapta.

– Micsoda pulitrotty és gólyaprutty ez az egész – dühöngött odafönn, a hegytetőn. – Én vagyok itt a legnagyobb görcstörp, hisz én nézem felülről a bambapöffieket, mégse szeret senki se. Ha néhanapján lemegyek a völgybe, és elvegyülök az emberek között, rögvest mindegyik le-fe-lé néz rám, sőt, akad olyan is, aki kinevet, rám vicsorog, vagy épp elfordítja a tekintetét, csak azért, mert görcstörp vagyok.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hadraputtyot a pöffiek olykor tényleg kinevették, de nem azért, mert kicsi volt, hanem mert szegény úton-útfélen azt hangoztatta: igenis ő a legnagyobb közöttük, hisz a barlangja elől mindent és mindenkit felülről lát. Hiába magyarázták neki, hogy ha valaki más menne fel a hegytetőre, az is mindenkinél „magasabbá” válna, s persze le-fe-lé nézne, mint ő: Hadraputty ezt nem értette, sőt, meghallani sem akarta.

Teltek az évek, s a görcstörp végül egészen belekeseredett a saját szomorcongásába. Úgy tűnt, nem is változtathat ezen már semmi sem, mikor egy nap hihetetlen dolog történt. A görcstörp épp kiült a sziklájára, kezében a reggeli lekváros buktájával, s lenézett a völgyre, hogy – szokása szerint – kedvére kiutálkozhassa magát, mikor is három alakot pillantott meg.

Az egyik annyi aranyláncot, gyémántos fityegőt és pecsétgyűrűt viselt, hogy még a Nap sem tudott elég sugarat küldeni a megcsillogtatásukhoz – ő egyébként egy úthenger vezetőfülkéjében pöffeszkedett, s azzal taposta le az útjába kerülő bokrokat, fákat. A másik kopott zakót, hozzá csáléra álló, bojtos professzori kalpagot öltött, a kezében pedig golyós számológépet csettegtetett-csattogtatott – ő gyalog közeledett, az úthenger által kitaposott úton. A harmadik mérges tekintetű, ráncos pofázmányú városi banya volt, akinek fekete kiskosztümjéből kénkőszagú, zöld párák libbentek szét a légben, elfonnyasztva minden olyan növényt, amit az úthenger még nem gyűrt maga alá – ő seprűn repült, de annyira alacsonyan ám, hogy a cipője orra a földet szántotta.

– Mi vagyunk a Gazdag, a Számító és a Bármire Képes – mutatta be önmagát és társait az aranyláncos ember.

– Én meg Hadraputty, a görcstörp – mordult válaszul Hadraputty, a görcstörp. – Mit akartok tőlem?

– Egyenest Bambapöff városából jöttünk, hogy veled találkozzunk, mert épp rád van szükségünk.

– Rám?! – ámult el Hadraputty, majd hirtelen eszébe jutott, hogy ő a legnagyobb, hisz mindenkire felülről néz le, és kihúzva magát felkiáltott: – Naná, hogy rám!

A Gazdag, a Számító és a Bármire Képes előadták jövetelük okát.

– A völgybéli ország királyai régtől fogva rosszak.

– A mostani uralkodó ükapja gyáva, alamuszi és aljas volt.

– A nagyapja meg gonosz, aki a saját népét sanyargatta.

– Az apja pedig, bár jobbnak tűnt az előzőeknél, mégse volt az.

– Na és a mai király... Ő csupán egy zavaros fejű, mohó és ostoba bohóc, aki még a bilire se tudott rászokni, mégis mindenkinél okosabbnak hiszi magát.

– Új királyra van tehát szükség, mert a pöffiek boldogtalanok – jelentette ki végül a Gazdag. – Mi pedig úgy döntöttünk, hogy te leszel az az új király, Hadraputty!

– Én?! – ámult a görcstörp, de aztán megint eszébe jutott, hogy tényleg ő az, aki a hegyen ülve mindenkinél magasabb, úgyhogy kihúzva magát, hozzátette: –Naná, hogy én leszek az!

– Helyes! – röffentette be úthengerét a Gazdag, s már készült megfordulni vele, mikor Hadraputty az ajkát rágicsálva utána szólt.

– Azért van itt néhány picinyke gond – mondta. – Ha lemegyek veletek Bambapöffbe, az emberek megint kinevetnek és gúnyolni fognak, mivel rögtön észreveszik, milyen ala... Szóval apr... Vagyis...

– Kicsi vagy? – segített neki kimondani a Számító. – Ne aggódj, felség, már erre is gondolunk. A Gazdag elegendő pénzt ad ahhoz, hogy megépíthesd a város legmagasabb tornyát, ahonnan aztán mindenkire le-fe-lé nézhetsz. Ezután én kiszámítom neked, milyen rendeleteket kell hoznod, hogy a pöffiek elégedettek legyenek veled. A banya pedig...

– Én bárkit bármikor megmérgezek, ha véletlen mégsem kiáltja a többiekkel együtt, hogy „Éljen Hadraputty, a legjobb király!”

– Hát... – morfondírozott a görcstörp, mert tudta: sosem árt, ha kicsit kelleti magát. – Akkor azt hiszem, minden a legnagyobb rendben lesz!

Így esett, hogy a büszke Bambapöff városába új király költözött. A nép eleinte nem vette túl komolyan, sőt, meg is mosolyogta Hadraputtyot, mint uralkodót. Ám miután sitty-sutty felépült a torony, s ő bele is költözött, már senkinek nem jutott eszébe nevetni. Sokan bizakodtak, hogy a görcstörp tán tényleg jobb király lesz, mint a korábbiak, mások meg behúzták fülüket-farkukat, azt motyogva: „Jaj, csak észre ne vegyen engem odaföntről, mert még a fejemre ejt valami nehezet.”

Mindez nyolc fertályéve történt, ám úgy hírlik, mostanság az egykor szép Bambapöff már kicsit sem olyan vidám hely, mint volt a kelekótya király alatt. Sokan máshová költöztek, nem bírván elviselni a Bármire Képes városi banya kénkőbűzét, ami lassan átitatta az egész országot. Mások felfedezték, hogy a Számító valójában kettőt meg kettőt sem tud összeadni, így folyton rossz tanácsokat ad az új királynak, ám erről persze nem mertek szólni. Ráadásul a torony megépítése után a Gazdag sem volt többé hajlandó pénzt adni semmire, csak elvenni akart mindent másoktól, mondván, hogy az neki a toronyért cserébe igenis jár.

Hadraputty volt az egyetlen az egész országban, aki végre felhőtlenül boldognak érezte magát. Ült magasan, messzi fenn a toronyszobájában, s miközben a lekváros buktáját rágicsálta, le-lenézett az alant nyüzsgőkre.

– Egyetlen nyikkantás, nyaffantás és nyüsszentés sem hallatszik odalentről. Hm. Úgy tűnik, én tényleg jó király vagyok! – motyogta ostobán, észre sem véve, hogy odalenn a boldogtalan pöffi alattvalók végre elkezdték kilazítgatni a torony legalsó köveit...

Nyirkai jóslat (teljes)

Még 5-7!

A medvebocsot léprecsalják, és elverik rajta a port.

Még 8-9!

A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb
és ösvények tapostatnak a hanyatló Nap palástján.
Nevet kiáltanak.
A nevén szólított Öreg tétovázik,
de vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt
Közel a győzelem.
Ekkor megelevendenek az árnyékok.
Az igazi harcosnak kedvét szegik.
Az ügyet Nyugattól Keletig elárulják.
Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
A negyvenkilencedik vert hadból követi a hanyatló Napot.
Bugrisok földjére megy a képíró asszonnyal.
Oda kapja a kasza-üllőt.
Dinnyeföldről üzen neki a negyvennyolcadik,
de ő a vörös sziklák felé fordítja a rudat.
Nagy az érvágás!
A Négy Folyó Városának Igaz Emberét kiejtik az ablakon.
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
és a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Öreget.
Az ifjúságon bosszút áll.
Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.
Jutalmazzák az elvtelenséget,
mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.

Még 20-21!

A kétfarkú oroszlán elbődül, de ugrani nem mer.
A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.
A víg mosoly torz vigyorrá változik.
Itthon a földművest már megtörték.
Még nevén a föld, de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.

Még 40 és néhány!

A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak.
Rést vágnak kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.
Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól.
A barmok egymást öklelik.
A nép elkergeti a a kapuk nyitogatóit.
A Jóindulatú Beteg kerül élre.
Mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét, és dobra verik.
A senkiháziak vérszemet kapnak.
Bitangok tékozolják a fényt.
Gyülekeznek a dögmadarak.
A Nagy Tengert átröpüli a Napból szálló, galambnak
álcázott karvaly.
Megérkezik a kánya is - osztozkodni.
Megint terelgetik a népet.
Hiteket erőltetnek.
Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.
BOLDOGASSZONYUNKAT elfelejtik,
buta lúddá tekerítik.
Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE
elfordul tőlünk, vagy mi őtőle!

A régi Nagy Csata Városában EZEK papjai dűlőre jutnak,
és új lovat nyergelnek.
Összeesküdnek Isten Képmása ellen
A Könyörtelenség Hatalmasaival.
A galambnak álcázott karvaly és a kánya,
Égig érő fára segítik a Kiskanászt.
Szívében király, álmaiban császár.
Zsákja feneketlen.
Letaszítják - újra mászik!
A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!
Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.
Messze jutnak a parttól,
már nem tud kiszállni.
A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajanxsiból csinál vezért.
A nemzet tűri - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja vizet.
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl.
Tódulnak napkelet felöl.
A trónfosztott vörös cár
gazdátlanná vált ebei zsibvásáron herdálják el
a föld színét, mélyét, a levegőeget, a vizeket.
Ki koncon van, ki koncra tör.
Egymást ugatják bohóc szerepben.
Csak alvilág van meg Ál-világ,
- mondja a Böcsületes pénzváltó.
Lekantározzák az igáslovat, lenyergelik a versenyparipát.
Az értelem elvándorol.
Még nics aki véres karodt hordozna körbe,
de érlelődik a vihar...

Még 60-70!

A Negyvenkilencediket Fényasszony emlékezteti küldetésére,
fogadalma és hatalma szerint cselekedni.
Vonakodik, mert a Fekete Dögmadarak rendje reszketősre mérgezte,
de leszáll a folyótorkolat sziklájáról ás megválik fügefáitól,
hogy a Rába partján szélnek eressze az életképesség igéit.
Sok acsarkodó ellensége támad és haszonlesők hada környékezi.
Egymást ugatják, marják, mint dögön marakodó ebek.
A magát más csillagzatból leszületett Asszonynak tetető
kaszabol és élre tör, de elbukik.
A képíró asszony égbe száll.
Rozsdásodik minden szerszám.
A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek.
Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak
aki azt hiszi magasba szállt,
pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.
Koronát áhít.
Három hamis látnok álltatja, hogy
nagy király lelke laknék benne.
Sokat igér, de nem tudja szavát tartani.
Igér, igér, de adni nem tud,
csak elvenni.
Reszket kinek vagyona van,
mert sor kerülhet rá hamis vádakkal.
Dézsmaszedők, vámoskk sanyargatják a népet.
Asszonyainkat, mint birtokolt barmot
lerángatják a családi küszöbükről
mérgező hodályokban szülni.
Bábk dacolnak.
Tömlcöbe vetik őket.
A betűvetésben gyarló főember nem irgalmaz nekik.
Az istápolásra szorulókat is sanyargatják,
hogy ne merjenek segélyt kérni.
A szegényt sanyargatják, a gazdagot zsarolják.
A Kiskanász hegyekből vár segítséget igéretekkel.
Csalódnak azok is.
Forgácsolódik a nemzet.
Rendet vágat hamis meg igaz hitek virágos mezején egyaránt.
A negyvenkilencedik ráver a tüzön ajazott dobjára.
Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani.
Őt bugrisok védelmezik a kányával szövetségben.
Ez vérontáshoz vezethet.
A csillagszemű asszony fohászkodtat a Magyarok Istenéhez,
annak erejét növelendő, hogy védelmezze a Nemzetet.
Erő támad, sebes forgószél.
Eddigre már nagy a romlás.
Zsíros föld hátán, szántatlan ugaron nélkülöz a nép.
A gazdából napszámos lett,
de kevés a lapátolni való.
A fekete kányák rendje hatalomra tesz szert
és zsarolja a Kiskanászt,
aki jót akarna, de rosszul.
Zsarolja egy siheder kori barátja is,
aki nagy vagyont harácsolt össze és villogó ruhában jár;
és huszonöt strázsa ügyel rá.
A Kiskanász -vásári hintások sarja-,
igazságos szigort akar, de az sanyargatássá fajul.
A nép lehurrogja de nem tágít.
Avitt helyébe hevenyészett törvényt erőszakol.
Magára haragítja a Hadakat.
Tengereken utat változtatnak a hajók.
A zsinegen táncoltatottak
késve lépnek a szárnyas nyilak ősi útjára, de lépnek.
Az árva gyerek meg az ékesen szóló Fia útra kelnek,
piros mellvértű tulok hátán.
A negyvenkilencedik meg lant erejével tör hamis vádakat.
Az erős táltosasszony szelleme megkisérti.
Üzen a csillagszeműnek, de az tétovázik,
végül cselekszik.
A kertek művelői könnyen
vészelik át a nehéz időket,
mert más módon se pénz, se posztó.
Előrelátó ki kamrát tölt.
Az előrelátó Banya megálmodja és megépíti Boldogasszony nevében
Yotengrit Körevetét.
Épülnek (építenek) föld fölött, föld alatt.
Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet.
Csak alantas szolgálatok maradtak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy az innen köpködhessen lángot -
a bikát nyergelő asszonyra.
Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.
A Kost Áldozó
két fia tovább marakodik.
a tevék magyar hajcsárai
Manó bőrét húzzák Krisztus képére,
hogy megtévesszék a népet,
és aranyra válthassák a félhold csillogását.
Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő
fiát segítik,
más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja.
Oltalmazó rejtekhelyről gondoskodik
aki hallgat az Egekből sugallt igékre.
A Holdfényes Asszony köreveteket épített, alattuk rejtekekkel.
Kertekben sarjad az új élet.
A vándor nép keserüli meg ocsuja garázdaságát.
Ezeken nagyra nő a rájuk rakott szarv.
Szítják, tüzelik őket távoli idegenek,
akik vizeinket szomjazzák földjeinket éhezik.
Ezek egy része sivatag elöl fut,
más részük tenger elöl menekül.
Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul.
A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
Áldanak Földnek és Égnek
Víz- szerrel, Tűz-szerrel.
Szívben, gondolatban,
Test és Lélek mozdulataival,
a Nap és a Hold járásának ösvényén.
Az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni.
Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítja
a zenélő sivatagok tigrisét
és böcsületes alkuval
visszakerül ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében.

A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik.

A táltosok közös gondolattal kérdezték: 'Így van ez megírva – nem lehetne-e másképp?'

A SZELLEM erre ezt felelé: 'Minden jövendölés ókumlálás, a múltat meg jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltozatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívelitek az ősök intelmeit.

A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsálták hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.

A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását: 'BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!'

Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát."

Források:

http://librarius.hu/mese/443-bgy-mese/2567-hadraputty-a-goercstoerp,

http://www.yotengrit.hu/hu/article/nyirkai-joslat-teljes.

Költemény.

Lap elejére.