Ne vegyenek színesfémet olyan embertől, aki
magyar tolvajtól vásárolja a színesfémet. Bibsi propaganda, hogy a
magyarok vesznek fémet a barna bőrű síntolvajoktól. Ebből látszik,
hogy a liberalizmust nem szabad megkülönböztetni a a
neoliberalizmustól, vagyis a ló a nem tanította meg őseinket holmi
tisztelésére a lélek, szó és cselekvés szabadságának. A cigányok
kollektívan rosszak, mi pedig kollektívan jók vagyunk.
Benes szeretett minket.
Ez egy szatírikus lapocska, amely azért
parodizálja a kuruc.infot, mert szerkesztőgárdáját álnemzeti
érzelmű, labanc bandának tartja. Akik minket ki akarnak
pusztítani, azok beépülnek csoportjainkba, hogy élükre állva
szélsőségre neveljenek minket, kihasználva jogos
felháborodásainkat, melyek mellé fölösleges háborgásokat gyártanak
rémhírkeltéssel. Baloldali csoportokat ugyanígy vezetnek
gyökértelenségbe, szélsőséggel. Azt az oldalt, amely ugyanazt
szereti, mint a ló pusztán: bármilyen tevékenység szabadságát,
amellyel nem ártunk másnak, ha ő sem árt nekünk. (De ha nem neked
árt, attól még könnyű a távoli szomszédnak jót mondani róla.)
Módosítva. Módosítás dőlt betűvel.
Leleplezem jószándékú műkedvelő őstörténészek
rossz-szándékú hazug forrásait, pontosabban azok munkáit,
irodalmiakat és belső gondolatnak tűnőeket egyaránt.
Ez nem paródia.
Mata: ősnyelven földet jelent. Aki tudja tudja
ezt, honnan tudja ezt, mi a forrása? Bizonyíték? Levezetés? Ha mi
vagyunk az ősnyelv bármilyen változatának egyedüli beszélői, és
finnugor nyelvek állítólag nem rokonai a magyar nyelvnek, annak,
hogy az alapszavaik hasonlóak, akkor mért az észtben van egy a
matához hasonló szó föld jelentéssel, a magyarban mért nincs? Ezen
a tényen az se változtat, hogy a finnugor nyelvrokonság véletlenül
lett felfedezve. Véletlenül, mert korábban e népekkel csupán úgy
voltunk összefüggésbe hozva, hogy az indo-európaiak tömjénezhessék
magukat. Pedig nem dicső a pálmafák közt a város, ahol a koldust
korbáccsal kergetik el a palota lépcsőjéről. Dicsőség ott van,
ahol a rénszarvast sem verik. A rénszarvas régi neve gímszarvas.
Ünője agancsos.
Varga Csaba a 8. művészet című könyvében írja,
hogy gondolatai sokszor nem js őtőle származnak. Táltosok
mondanák, biztos jó és/vagy rossz szellemektől kap sugallatokat.
Mások az amerikai eredetű elmetechnológiára gyanakodna, amely
titkos és ügyesen letagadott technológiát a világ nemzetközi
gazdagjainak talpnyalói és hitegetett emberei sajnos már
föltaláltak.
Varga Csaba jószándékú babonáit és a világ
köznépei ellen bevetett elmetechnológiákat egy-egy ember leplezte
le. (Sajóhiba volt: ... világ köznépei bevetett elmetechnológiákat
egy-egy ember leplezte le.) Kettőt mutatok be. Az egyik fideszes,
a másik fideszgyűlölő. Mindkettőnek ellenszenves olykor a stílusa,
de mindketten jót akarnak, bár egyikük sértheti a baloldaliak
érzékenységét, másikuk a jobboldaliakét. A magyar ember tipikus
tévedése, hogy szép szót igaznak hiszi, a csúnyát hazugnak. Ez
sokszor van így. Meg itt se lehet mindenki próféta, aki helyi
születésű.
Előbb a másikat linkelem. Elmetechnológiákról és
gazdagokról: http://www.echelon8.org/,
Molnár F. Árpád honlapja, aki önzetlen ember, és utálja azt,
amik a szocializmus óta vagyunk, undokok és önzőek. De
ő is undok, de jót akar, lehet rá számítani. De az
undokságainak veszélye, hogy néha csak irónia van bennük, de a
legrosszabb undokságnak tűnnek még az én számomra is, pedig csak
bizonyos undokságokat parodizál. Ezekről egy későbbi cikkben
lehet majd olvasni a harmadik lapon.
Egyébként akiről túl rossz tapasztalata van, bárki ilyet
megutál, mert például elvtelenségből/ostobaságból sok ember
halálát okozza. Fricskáiban gyakori az iráni és posztszovjet
civilizációk közbeszédére jellemző polarizáló szólamok.
Ellenszenves hangú, de megalapozott videókat
készített Varga Csabáról, amelyek inkább jobboldali érzelmeket
sértenek. Tényfeltáró blogján, a Heti Sámánon inkább baloldali
érzelmek sérülnek.
Ha elbízzuk magunkat jobboldalon vagy jobbra , könnyebben
sértődünk, sebeinket mj magunk is fölszakítjuk, és a baloldalon
túlsó szélbe menekülünk, és nem vesszük észre az ellenséget. De a
jobboldal se veszi észre az igazán nagy kirablókat, mert hamis
személyazonossággal és labancokkal ügyködnek az Interneten és
máshol. Három szélsőséges embertípus: jobbos, balos magyar, és
sebzett idegen torzsalkodása pusztít ki minket, és az urál-altáji
ősnépektől végleg ellopják a Kárpát-medencét az idegen elnökök és
fanatikusaik és elvtelenjeik, hozva magukkal olyan menekülőket,
akiket befogadtunk volna. Oldalajánló: Urál-Altáj.
Igen. Szerencsére a Habsburgok győztek. Még a liberálbosevik
Petőfi harcát is őknyerték meg.
A liberalizmus nem neoliberalizmus. A liberalizmus nem enged
ártalmakat. Ez megint nem egy ironikus vagy bántóan ironikus cikk
volt.
Mo Ti egy filozófus katona volt, akinek csapata csak védekező
harcra volt bérelhető. Harca egyszer csak szimuláció-játék volt az
ellenséggel.
Szerintük kirekesztést vagy egyetemes szeretet válasszunk? Utóbbit. Ez nem más, mint nem csak magunk hasznát nézni. Haszon=jó dolog. Aki jót tesz, azt szeretik, a rossztevőt utálják. Ha valaki nem látja át az összefüggéseket, vagy a tapasztalataitól önző, azt Mo Ti szerint megbüntetik a szellemek. Később szerencsére fejlődik a logika. Előtte egy kis gyakorlatiasság: szerintük egy elmélet alapját, gondolatmenetét végig kell gondolni és ki kell próbálni alkalmasságát. Káros elmélet így csak egyszer használatos. Ezután most meg az elméletet.
Névtípusok:
Érvek:
Okok:
A motizmus másik irányzata a nevek iskolája. Politikus beszél
békéről, és hadakozik. Nosza, ismerjük meg a neveket. De ez az
iskola logikátlanná vált, mert szerinte: fehér ló nem ló, hanem
fehér ló.
A napóleoni háborúk kiváltották Európában a „nemzetek ébredését”. Ez a 19. század második felében csúcsosodott ki, amikor is a föllendülő tőkés iparosodás termelő gyáripart teremtett. A még zsenge tőke a nacionalizmus védelmébe kívánkozott. A népek nemzetek dicső múltat, nagyszerű ősöket és rokonokat kerestek. A kihalt nagy kultúrájú népeken civakodtak, mint mészáros kutyák a juhbőrön. A rokonság főismérvének a nyelvrokonságot vélték, akkor is, ha az a szerkezeti rokonságot jelentette csupán.
A népek származását egyenes vonalúnak képzelték. A közös szókincsen összevesztek, hogy ki az őstulajdonos és ki kitől, mit vett kölcsön.
A magyarok is ébredeztek. A törökök is. Ráébredtek, hogy rokonok. Ez nyugtalanította a Bécsi udvart és az Orosz cári udvart egyaránt. A magyaroknak addig tálalt „rokontalansági” elméletet, meg a tarthatatlan szláv-rokonság elméletet egyaránt ejteni kellett. A szláv-rokonság elméletet arra alapozták, hogy szép számmal vannak közös szavaink. Ezek túlnyomó része kelta eredetű, köztük az iskolapéldának felhozott szolga, ill. szabad szavak. A törökök felé fordulásnak elejét veendő kirukkoltak – az orosz titkosszolgálat szervezésében – a finn-ugor nyelv- és származáselmélettel. Az uhorszki, ugorszki magyart jelent ukránul. Tehát egy tág családról van szó, ami nyelvészetileg megállja a helyét, mint az Ural-Altáji család alcsoportja. Lesújtónak ez ügyben azt a tényt szánták, hogy a rokonság szegény és halszagú. Egyaránt alkalmatlan dicsekvésre és politikai célra. Mindemellett ezek békés, dolgos népek (a legendás lovas-íjász mordvinokról vagy cseremiszekről akkor még nem hallottak), akik télen léket vágnak a jégen, úgy halásznak. Jobban imponáltak a törökök, tatárok, akik nem jeget lékeltek, hanem koponyákat.
Az oroszok a Balkánra pályáztak, az osztrákokat meg egyébként is lekörözték gazdaságilag a magyarok. A magyar-török összefogást meg kellett akadályozni.
A magyarok hiúságát használták ki. A hősi csaták, véres honfoglaló akciók gőzébe részegült magyarokat fájdalmasan megsebezte a békés, dolgos, találékony, de „halszagú” rokonság eshetősége.
Nagy volt – és maradt – a fölháborodás, de az oroszok megszervezték a finnugor nyelv- és származáselmélet hivatalosítását.
Létrehozták a „Kruzsok” néven ismert tudományos klubot, melynek eredeti teljes neve Ruszkij kruzsok = Orosz kör. E kör hangadói nem finn-ugor, hanem magyar szakos nyelvészek voltak, és bár a szláv származáselméletet föladták, a szláv hatások bizonyításán tovább munkálkodtak. (Az ötvenes években Pais Dezső volt a Kruzsok kapitánya.) A második világháborút követő kommunista hatalomátvételig a tudomány még ural-altáji népekről és nyelvekről beszélt. Ekkor különválasztották és a finn-ugor nyelveket a szamojéd nyelvekkel együtt az uráliba sorolták. Az elmélet szerint megindultunk először délnek, ott, az Ob/Tobol táján „átvettük” a lovat, aztán később „átvettük” a marhát, a gabonaféléket, a vele járó szavakkal együtt. Az ural-altáji nyelvcsaládon belül (ez a megfelelő embertani kategóriára is érvényes) a finn-ugor csoport ugor ágához tartozás magában nem zárná ki a rokonságot a török-tatár nyelvekkel ill. népekkel. Ősi szinten, visszavezetve a paleolitikumig a (jeges) kőkorszakba, bizonyítható a rokonság velük is - nyelvileg, régészetileg, antropológiailag egyaránt, és eszmerendszerük tekintetében is.
A mai népek, nemzetek őskori differenciálódás és későbbi integrálódások eredményei. Európa népeiből a legfrissebb integrációs produktumok az angolok és a franciák. Az angol kelta, latinosodott kelta, szász és normann szintézis (főleg), a francia kelta, latin, frank foncsor. Ez a tény - nem tény nem okoz egyetlen franciának vagy angolnak sem lelki fájdalmat és nem ölik egymást azért, hogy a fölsorolt elemekből melyik az ősük. Mindegyik az, és egyik szavukat ettől, a másikat attól vagy amattól örökölték. A magyarok egyik gyökere ugor. Egy másik gyökér tuva, ujgur irányból sejthető. Övék a ló, de azt nem lav-nak vagy lov-nak nevezték, hanem ma-nak. Ők a földművelők is. (Az „arat” szót tőlük örököltük.) Ez lehet a legendás ma-gor nép, melynek fiai az Azovi-tenger táján bolgár-török nőket szöktettek. Ezt megelőzőleg évszázadokat töltöttek (már, mint az ugor és magor ágból egyesült nép) a kelteminar ill. a gerendasir (régészeti fogalmak) kultúrában. Innen ered a harmadik fő-gyökér, a szkyta, és itt gazdagodik nyelvünk azokkal a szavakkal, melyeket a Kruzsok által nevelt nyelvész „ismeretlen eredetű”-nek, vagy, ha szláv nyelvben is meglelhető, akkor szláv eredetűnek minősít. Itt kerülhetett a lov (ló) szó nyelvünkbe (a mordvin lav is). Nem kizárt, hogy a lov, lav szó kedvest jelent. Van rá példa, hogy az értékes állatot így becézik, pl. az arab kamel = kedves, náluk a teve neve.
Negyedik ág a bolgár-török, de a magyarság mai értelemben vett magyarrá alakulásához hozzájárultak más beintegrálódott csoportok, törzsek is - más-más emberfajtákból. Kimutathatók a turanid, mongolid, a pamíri, kelet-mediterrán típusok. Jelen van tisztán és keverékekben az ős-szibériai is, de a magas- és alacsony balti is. A Kárpát-medencében bele került a dinári, a nyugat-mediterrán és az alpesi is. (Ezek antropológiai fogalmak.) Legjellemzőbb típus a turanid és ez a török rokonságot dokumentálja - genetikailag. (Törökországban ez a típus kisebb arányban van jelen, mint nálunk, ott a kelet-mediterrán típus előnyére.) A nyelv megint más kérdés. Az a fölismerés, hogy a finnek genetikailag (többségükben) nem rokonaink, nem azt bizonyítja, hogy mi nem volnánk „finn-ugorok”, hanem azt bizonyít(hat)ja, hogy ők nem azok. A magyar nyelv és a magyar alapvilágnézet, melyet tudóink átmentettek, ugor eredetre vall. (Egyébként az ún. török népeké is.) Találkoztam nézetekkel, melyek szerint a honfoglaló magyarok katona eleme törökös lett volna, a dolgozó meg „finn-ugor”. Erre a nézetre rácáfol őseink csatakiáltása, a „Huj-huj!” (Ezt huly-huly-nak illenék írnunk, mert az ugor „hul” = halál szó, lágy l-lel. A „huly-huly-huly-rá!” jelentése: „Halál, halál, halál rá!”
Az uráli (finnugor) és turáni eredetelmélet nem mondanak egymásnak ellent, hanem kiegészítik egymást. Mi akkor a probléma? A probléma az, hogy azok a háttérerők, érdekkomplexumok, melyek valaha a kizárólagos finnugor eredetet erőltették a nemzetre, most éppen annak ellenkezőjét erőltetik. Most ugyanis gazdaságilag és politikailag egyaránt előnyösebb volna a finnugor atyafisággal szorosra fűzni kapcsolatainkat. De más is dereng a háttérben. A karddal hont szerzésnek manapság nincs lobbyja. Rablásnak számít.
Ha nagy, véres csatákkal dicsekszünk, melyekkel kiebrudaltuk volna a Kárpát-medence tulajdonosait, könnyen megkaphatjuk, hogy utódaik benyújtják a számlát! Már hangzottak el az utódállamokban olyan megjegyzések, hogy a magyar nem hazát alapított, hanem hazát szerzett! Holott az igazság teljesen más. A magyarság egy ősi etnikum maradványa, mely Szibériától a Liguri-öbölig födte Európa földjét. Ezen belül birodalmak alakultak, birodalmak omlottak össze, de a föld népe maradt. Akik keletről érkeztek, testvéreikhez jöttek, hazából hazába. A dinasztiák váltogatták egymást. Mink mindig itt voltunk. Baján, Attila, Kurszán nem hódítottak, hanem hódítókat vertek ki!
A magyarság ereje az integráló képesség. A jövevényt be kell kötni az érdekközösségbe. Magyar az, aki azonosul a közös haza érdekeivel, bármely módon képzeli el a közös boldogulást. Ne engedjük magunkat eredetelméletekkel is megosztani, lépre csalni! Jó tudni, hogy honnan jöttünk, de ennél jóval fontosabb azt tudni, hogy merre tartunk.
Ahhoz pedig, hogy jó felé tartunk-e, nagyon oda kell figyelni. Az ellenséges háttérerők mindig kedélytémákkal abrakolják a magyar lelkeket, ha nemzetközileg valamire nagyon oda kellene figyelni. Ilyen a finn-ugor viaskodás is, mellyel nemcsak a magyar nemzetet akarják tovább forgácsolni, hanem éket akarnak verni az uráli és altáji egység közé. Ez régi orosz taktika. Már a cárok is mordvin katonai erővel és taktikával (Kazány ostroma és elfoglalása ennek ismert példája) törték meg a tatárokat.
Az urali ági, tehát ún. finnugor rokonságunk a jelenlegi orosz határokon belül és kívül egyaránt föltört gazdaságilag és kulturálisan. A legkisebbek különösen. Az „ugorok” tehát a hantik, manysik ápolják a magyar rokonság gondolatát. Magyarul tanulnak, sokan választják a magyart érettségi tantárgynak. Egy baskíriai mari (cseremisz) sámán mondá nekem, hogy a rokon népek, uraliak és altájiak egyaránt olyan jellegű egységet tudnának alkotni a magyarsággal, mint a Szaturnusz a gyűrűjét képező sok kis égitesttel. Nem fontos manapság a közös határ. Altáji rokonságunk kisebb népei, a baskírok, tatárok, csuvasok ugyanígy gondolkodnak. Nagyobb létszámú rokonaink maffia jellegű bürokratikus hagyományokkal terheltek. Nekünk ők is fontosak, de a kicsik fontosabbak volnának, ha a magyarok elvetnék a szocializmusból örökölt gigantomániát, a „nagy” tiszteletét.
A magyarság – származását tekintve – uráli és altáji szintézis.
A mi föladatunk lenne – lehetne - az egész nagy rokonság
koordinálása, ha… ha nem tenyésztettek volna nyakunkra egy
tehetségtelen, jelleg- és jellemtelen nomenclaturát, mely már a
magyarság tekintélyét is eljátszotta, és a figyelmet elterelendő
kedélytémákkal abrakol, mint amilyen a finn-ugor viaskodás is.
A jelek neve és sorrendje:
A Csile a Täw fordított változata volt. A Num változatai a
kereszt és a csúcs alak lehettek. Num+Csile=aNCSa(=székely
eNCS). Täw+Csile=aTCSa(=székely eCSeCS). A THa
betű hangértéke egy szejpítő hang. Ebből lett a székely
eTePeRu(eS)/ePeTeRu. Az uNGe hangértéke egy ing szavunkban lévő
orrhangot jelez, melyhez néha hozzá kellett olvasni a megfelelő
zöngés/zöngétlen zárhangot.
A jelek alakja és jelentése:
|
NoKENMEKR2KH / RoXaPR2aKiJSzeKeLTKiMWAR2|AJ|PeK|SzeKeLT.
No Kén mé(n) ker2ekegh! Rok szapr2a kij
Szekelt, kim waraj Pek Szekelt.
No, Kén mén kerekedj! Rajta, szaporán [siessünk] az Égbe, kint
várja [személyem] a Teremtő az Égben! Megistenült (és talán
ősmagyarul beszélt) iráni fejedelem szava az issziki kurgánból.
Az eR2 hang lehetett rideg szavunk kezdőhangja? Talán. Érdekessége a feliratnak, hogy a Szekel szó rajta nem Thekel/Thengel/Hekel/Hengel.
SzentMiHáLYJORTaNKeVeD.
Szent Mihály, írva(=faragva) köved. Most nem tudok jobb olvasatot.
Mihály arkangyal küzd a kereszténységért, mint a pap térítéskor
vagy kereszteléskor.
2200 évvel későbbi, mint a finn rúnaábécé, mégis olyan bonyolult,
mint a mediterrán jelsorok. A finn rúnák őse a levantei sémi
képjelek európai sztyeppei továbbfejlesztése-fölfejlesztése
lehetett, amelynek kelta jellegű változata lett székely ábécénk
alapja, ez a pannonico. (A nyelv alapegysége a szótag, a
kelet-mediterrán keménységű sémitáknál a mássalhangzóváz! Mégis
nekünk csak néhány új nyelvjárási toldalék miatt kellettek
magánhangzóbetűk.) Eurázsiai őseink európai közösségei az ábécék
többségében nem változtatták meg a betűket, nem jelölték a lágy
hangokat. Az ótörök írás a lágy hangos ábécé hatását mutatja. De
azt is mutatja, hogy ekkor egy időre majdnem mind eltűntek a
teljesen lágy sziszegők, ebből is egy lágyult vissza a
középkorban, az aTY/eTY rovásjel. Türk rovásról: Szekeres István.
A germán rúnák érdekessége, hogy a Berkana betűben türk eredetű
burok szavunk rejtőzhet. (Levantei bét: ház=Béta/Wetä:
véd=Burok=Oldal. Véd=őriz, burkol. Oldal: székely O rovásjel
valószínű neve.)
Mari, udmurt, mordvin, manysi: altájiul mén, irániul ember,
magyarán lovas ember. Sokáig védekeztek az oroszok ellen. Végül
kényszerített helyzetben segíteniük kellett a türkök leigázását.
Régi orosz módszer.
Szabadság, egyenlőség, testvériség: éljen! Szabadosság,
egyenlősítés, testvérgyilkosság: fúj!
NeMHiSzeDNeG[h] / HOL|LyuKVëSeG[h].
Nem hiszed nő, hol a barlang[ot] véső?
A perzsák szeredás hagyományától befolyásolt kereszténység ihlette
népies versrészlet lehet a nemiségről szerintem.
Lentről felfelé:
N[y]oMa-K[h]Szi-LeK[h]-TeN[y]-eK[h]Sz-Te-K[h]iS-TeN.
Nyomó szülő tenyésztő Isten.
E minta szerint Isten egy lény két személyben: Anya és Atya.
Nyomnak, türkül basznak, szül, tenyészt, sokasodik.
Az ótörök írás elő-ábécéjéből és az ugor nyelvű rovásírásból
vehetett át jeleket fogalomjel-formában egy archaikusabb
rovás-ábécé használója, ezt kiegészítette két kígyó-szirom-jellel,
és megcsinálta ezt a virágmintát.
A, Alpha, Al päghe, Al-fő-isten. Ugor. |
B, Betä, Wetä, Véd. Ugor/Italo-kelta. |
G, Gamla, Kamla, Kamel, kedvenc. Levantei. |
D, Deltä, Teltä, Telt. Ugor. |
E. Az Alphából. |
W, Wau, Wagh, Vág. Ugor. |
Z, X, Zetä, Szitä, Szít. Ugor. |
H/Ch, Hota/Hetä, Kota, Ház. Ugor. |
K, Kappa, Kappa, Kap. Ugor. |
Th, Thetä, Täghete/Tüwete, Tűz[hely]. Iráni, Ugor. |
L, Lamda, Lemtä, Lemez ige: lendül, siet. Ugor. Iráni, ha law, ló, kedvenc. |
I, Iota, Jotengrit, Isten. "Magyar"? |
M, Mem, Miny, Meny, Menny. Ugor. |
N, Nun, Nanytye/Nyom, Nagy/Nyom. Ugor. |
S, Sin, Senä-ndä, Zsendül, Kel ki/fel. Ugor? |
Cs, Csilä, Tyilä/Csilä, Celőke, nyíl. Ugor. |
O. Az Uból. |
P, Pu/Pi, Pu, Fa. Ugor. |
Rasa/Rata, Rasa/Rata/Retä, Rés, rét. Egyik ugor. A másik is? |
Ke, Koppa, Kupa, Kupa. Italo-kelta. |
P, Phi, Pugh/Puw, Fúvik. Ugor. |
X/Kh, Khi, Szikä/Hikä, Szignál, ék. Italo-kelta/Ugor. |
T, Tau, Täw, Tő, Tű. Ugor. |
Sz, Szamka, Szenkä, Szeg[elet]. Ugor. |
U. A Wauból. |
A pannonikus ábécé a Kárpátok északi lábai mentén alakulhatott
ki. Jelöli a kelta hehezetes és zöngés zárhangokat. Az idegen
eredeztetésű jelnevek a szomszédos indo-európai törzsek beszédéből
kerültek át ebbe az ugornak nevezett pusztai nyelvbe. Ez az ábécé
az ugor mássalhangzók lágysági szembenállását nem jelölte.
Nézzük a következő ábécét, latin-magyaros betűrendben.
A, Anyszűz, Szűzanya, Kisasszony. Ugor. |
B, Bilog, Bélyeg. Szláv/Altáji. |
Cs, Csile, Celőke. Ugor. |
D, Dh, Deltaj, Déltáj. Finnugor/Csuvas. |
F, Felde, Föld. Germán? |
G, Eg[h]e, Ég. Ugor. |
Gy, Igy, Egy. Ugor. |
Ch, Chawaka, Hóka. Magyar. |
J, I, Joge, Jó: folyó. Ugor. |
K, Kaghar, Kavar. Ugor. |
L, Law, Ló. Iráni. |
Ly, Lyuk, Lyuk. Magyar. |
M, Mangas, Magas. Ugor. |
N, Nanygye, Nagy. Ugor. |
Ny, Nyungat, Nyugat. Ugor. |
P, Pigh, Pihe. Ugor. |
Ke, Kupa/Kobak, Kupa. Italo-kelta és Türk. |
R, Rata, Rét. Magyar. |
Szy, S, Szenge, Szeg. Ugor |
Sen, Zsen-dül. Magyar. |
Sz, Szenge, Szeg. Ugor. |
T, Tüwe, Tűz. Ugor. |
Ty, Cs, Atya, Atya. Ugor |
Ü, U, W, Üsten, Isten. Iráni. |
Ez megreformált hangjelölés Közép-Európában vagy évekkel az
Altájban jelenhetett meg. Ezen alapszik a székely rovásírás és ez
az ótörök írásnak előd-ábécéjének testvére. Ez az előd-ábécé előbb
erőteljes türk hatásnak lehetett kitéve, mielőtt a türkök átvették
volna a jelek nagy részét. A székely rovásírás pedig egy kis orosz
hatásnak volt kitéve, mielőtt a tatárjárás idején a
Kárpát-medencében kötött volna ki. (Négy új jel volt ebben a két
ábécében déli hatásra és belső okokból: Z(=zuhog), U(=üst),
W(=vas, U bűtűből), I(=iga-jóga-jog vagy valami más); és három a
székelyben orosz hatásra: Cs(=csap, Z betűből), O, E. És Ö az E
betűből.)
Egyiptomi betű- és szó-hieroglifák > Proto-sínai
betűhieroglifák > Pannonikus rovásírás > Föníciai lineáris
írás és Ugariti ékírás.
Egyiptomi ChePeR(We) hieroglifa > Ugor ThaPaRu bonyolult
rovásjel időszak jelentéssel?
Szép hely ez az ország, de az emberek intoleránsak. Akár
rasszistának is gondolhatnak intoleránsan egy vitaminimádót a
vitaminimádata miatt. Mindkét politikai oldal hőzöng. Nálunk a
pártpolitika jól elvadult. Undok pártbalekok vagyunk ebben a
megrontott országközösségben.
Csak 150 évvel ezelőtt volt "liberálbolsevizmus", egy személy
vonta össze egy eszmévé e két balos eszmét. E személy őszintén
hitte eszméjét. E személy jobbosnak is tűnhet. Következzék ő és
verse.
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
A sémi-sumér ellentét: pásztor-paraszt ellentét.
Sumér=Uráli+Hamita. Egyiptom: Sumér alapítású a rokontalanná váló
sumér nyelv megjelenése előtt. Akkád=Uráli+Hamita+Sémita. Asszír:
szintén. Héber=Egyiptomi+Sémita. Héber-Arab atya: Ábrahám. Sémi
Baál-kultusz gyermekáldozatokkal. Jahve holdisten ezt
hatalomvágyból és normalitásból elűzi. Júdeai héberek:
gyűlölködők, elvtelenek, atyjuk a sátán. Izraeli-galileai héberek:
urál-altáji módra szerények, gójnak vannak csúfolva, atyjuk
továbbra is Ábrahám.
Iszlám: a dzsihád a küzdelmes lelki önfejlesztés a Korán. Aztán
ez lett belőle: az Árpád-ház ősapáit a Meótiszba kergetik a
fanatikusok, és aztán sanyarú sorsot szántak és adtak a
hadifogolynőknek. Aztán lenyugodtak. És most saját csodáikat is
rombolják, melyeket őseik adtak Európának. Keresztény palesztinnek
nemcsak a hitleri harag nyomása alatt megőrült zsidók bombáitól
félniük, hanem muszlim palesztinoktól is. Rengeteg arabnak még
Kelet-Közép-Európa is mocskos arabhódító, elverendő. És manapság
egyes muszlimoknak más muszlimot, keresztényt, zsidót vallási
okokból akár jobban szokás utálni, mint erkölcsi-világi okokból.
Turáni falvak iszlám néphite arab segélyen üldözve. Az arabok néha
vallástalanul is dühösek. Mostanáig 50 éven át a legvilágiasabb
muszlim népek ezek, de most nehéz z életük, és szükségük van a
vallásuk menedékére.
Hét jó dolog az iszlámról:
Utoljára egy-két jó dolgot minden sémitáról: az arabok meg a
zsidók is és a többi sémita nép, imádják a tevét, mert legyőzi az
emberi élet a távolságot. Ezért kedvencük, mint nekünk a ló. És
ezek közös ősei keveredtek az uráli migrációval, mint a
kelet-mezopotámiai népek.
Nem kedvelem a sorozatot, és illuminátus fércműnek tekintem, de
megértem, ha tetszik valakinek. Az emberek egyformák, mindenütt
nézik a sorozatot. Egyébként itthon nem tiltották be, csak
hajnalban vetítették a végső részeit. Hallgassuk meg az intróját.
Ahol csalódnak a vallásban, ott politikusokat imádnak. Fáj
ilyenkor a politikai csalódás. Ahol csalódnak a tudományban, ott
babonákat fogadnak el tényként. Miért fontos a vallás? Mert a
babona ugyan mellékterméke, vagyis nem ősi célja, az ősi cél a
felnőttség és emberség támogatása egy szülőként megszemélyesített
építő erő sajátos módszerű védelmének érzése. Ez a védelem a
segítő sugallat és kérve adott lelki támogatás, gyereknek
valamennyire leve adott lelki támogatás, kérve adott mágikus
védelem a régiek hite szerint. Kell alázat, hogy az erő könnyen
vezessen.
Az erők megszemélyesítése a tudatalattihoz kötődik, és
problémamegoldó szerepe van, mert ez valaminek az elképzelése. A
képzelettel is lehet tévedni. És az erők jók/rosszak, a jók inkább
felemásak. Légy észnél. S ne füvezz, hanem érezz vagy akár
meditálj belső képekkel. A belső képek látása előtt nem árt készen
állni, mert káros is lehet, mint egy vacak film. Arról nem is
beszélve, hogy egy dementor puszta elképzelése okozhat olyat a
Harry Potter 3. olvasása közben, hogy ez az abszolút nem létező
rémlény kiszívja belőled, olvasóból a jóérzést, mint akinek
hatalma van erre, csak azért, mert annyira hatnak rád a róla
olvasott sorok. Öngyógyításnak megteszi egy ima/védővarázsige,
például egy Miatyánk.
Miatyánk, ki vagy a Mennyekben,
szenteltessék meg a te neved!
Jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amiként a Mennyben, úgy a Földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg meg a mi vétkeinket,
miként mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek.
Ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól,
mert tiéd az ország, a hatalom és dicsőség,
most és mindörökké. Ámen.
Ha ő istenük neve pillanatnyilag Magyarok Istene legyen
őszerintük, az csak egy hecc lehet utalva arra, hogy sugallatok
révén történő véleményvezérléssel egy hamis Magyarok Istenére
vetődik figyelmünk, hogy ezáltal túlságosan katonássá váljunk,
mert hinni akarunk, és közben hiszünk egy katonás képben. Mert
újra sírunk sérelmeinktől, néha viszont túlságosan is. De ez csak
buta elmélet részemről, most jöttem rá. Nemzeti istenünk a
tengrihit szerint mindenképpen ember, mert máskülönben nem lehet
hasonlatos a törzsi istenekhez. És mert mitológiai
totemtáltos-ember-ős.
Felhasznált irodalom: Padányi Viktor: Dentumagyaria.
A római birodalom nyugati részének összeomlását túlélő keleti "Nagy Theodorikja", a trák-türák-türk közkatonából császárrá kikiáltott Justinus-nak az unokaöccse, Justiniánus1 hiába próbálja meg egy utolsó roppant erőfeszítéssel az egykori teljes birodalmat mégegyszer összehozni, az idő kerekét visszafelé forgatni nem lehet. A zseniális császári hadvezérnek, a szintén idegen származású Beliszarnak és idegenekből, főleg húnokból és úzokból rekrutálódott hadseregének szerzeményei gyorsan leválnak újra és az egykor latin jellegű "keletrómai birodalom" rohamosan görög jellegű "bizánci császársággá" alakul át szellemiségében, kultúrájában, vallásában egyaránt. A 6. szd. eleéjre ez az átalakulás be is fejeződik és a 7. szd. elejével az ikonok és az ortodoxia és a merev keleti pompa Bizánca egyszercsak ott van a történelemben.
Lábjegyzet 1: A haldokló nyugatrómai birodalom germánokkal
feltöltött légióinak és a germánokkal betöltött katonai
pozícióinak történelmi megfelelője a ekeltrómai birodalomban az a
szerep, amit a hún, trák-türk, úz, alán katonaság és vezéreik
visznek, akik azonban nem szétrombolják, hanemm asszimilálják a
birodalmat.
Lábjegyzet vége.
A justiniánusi nagy kalandra elfecsérelt erő hiányának a következményei azonban szemmelláthatóak. Az I. Kosru óta új lendületet kapott újperzsa imperalizmus adekvát ellensúlyt kíávnna a háromnegyedrészben előázsiai területű Bizánc részéről, ahogy azonban a perzsa impérium nyomul előre, úgy zsugorodik össze nemcsak a birodalmi terület, hanem a katonai utánpótlás is, hisz a bizánci haderőt főleg előázsiai népekből újoncozták. Justiniánustól kezdve, kisebb-negyobb megszakításokkal száz éven át folyik a véres küzdelem, amelyben elsősorban a kisebb előázsiai népek őrlödnek fel. Mivel pedig ezek a délibb szemita népeket leszámítva, az örmények és néhány kisázsiai "árja" kategória kivételével szumir-leszármazású káspi-török, u. n. turáni népek, úz, avar, hún, szabir származékok, elsősorban a "turáni" etnikum pusztul.
Ennek a felmorzsolódásnak csak kisebb részét jelenti az újra és újra elszenvedett véres veszteség és az elhurcolások. A nagyobbik részét a kisebb-nagyobb csoportokban, nemzetségi, törzsnyi való elmenekülések jelentik, hisz ez a távozó töredékek apránkinti felszívódását s így eltűnését jelenti más népekeben. Ez a folyamat különösen a 7. szd.-ban ölt tragikus méreteket.
A perzsa uralom alá kerülés ugyanis lényegében azonos kultúra, azonos vallás, azonos szellem, sőt igen nagy fokban azonos etnikum uralkodását jelentim hisz a "perzsa" már az óperzsa korszakban is, ezer évvel előbb is túlnyomórészt "méd" volt, fajrokon, nem "árja" s ez a kevert etnikum méginkább "elturánosodott" az avar uralom félezer éves "partus" korszakában, amely további avar és úz feltöltést jelentett a "perzsa" etnikum számára fajilag, nyelvileg, kultúrálisan egyaránt. A Kr. u. 226-ban újra önállósuló újperzsa képlet szinte csak nevében "perzsa", mennyiségében inkább már káspi-török, a perzsa uralom alá kerülő kaukázusi régió népeinek beilleszkedése a perzsa politikai keretbe tehát aránylag nem nehéz és ez a keret az átmenetválságainak elmúltával nem elviselhetetlen.
Az elviselhetetlen akkor kezdődik, mikor a hosszú perzsa-bizánci párbaj végén kimerülten egymás mellé leroskadt két hatalom romjai felett a 7. szd. első harmadában megjelenik egy új hódító, az arab.
Az arab nemcsak nemcsak fajilag idegen, szemita, hanem egy új, az indulás fanatizmusában égő vallásnak, az iszlamnak erőszakos és türelmetlen, tűzzel-vassal térítő protagonistája is, az arab imperalizmus tehát nem csupán politikai, hanem faji, vallási, nyelvi és kultúrális imperalizmust jelent, és ez a meghódított népek számára teljes belső lényegüket fenyegető egzisztenciális veszély, amely ellen a védekezés kétsgbeesett s a menekülés pánikszerű, hisz az arab terjeszkedés gyors áradat.
A mekkai próféta futása után (622) tizenhat évvel Sziria, négy évvel később Egyiptom már arab kézbe kerül. Afrika északi része ötven éven belül arab birtokká válik és a század utolsó évtizedeiben megkezdődik Előázsia arab uralom alá vétele és ezzel a délkaukázusi embertömegek és a sokezer éves szumir örökség végső felszámolása, amelynek eredményeképpen Bizánc még Rómától örökölt birtokállománya a balkáni területeteken kívül Kisázsiára zsugorodik össze s az egykori birodalomból nem marad más, mint egyetlen nagyra dagadt parazita város és az azt eltartó, paraszti sorba süllyesztett2, katonai közigazgatás és adóztatás alatt tartott vidék.
Lábjegyzet 2: Az egykorú görög és kisázsiai magasfokú
civilizációk, kultúrák ókori színhelyei ebben a korszakban
züllenek oly mélyre le, hogy az utolsó százötven esztendő ásatásai
nyomán kezdjük csak megismerni őket. Athén pl., a hellén kultúra
egykori fellegvára nyomorúságos balkáni faluvá zsugorodik össze,
de ez a sorsa az egykor oly fényes kisázsiai kultúrközpontoknak
is.
Lábjegyzet vége.
A rohamosan növekedő arab impérium történetének induló fázisát - az Omajjidák kora ez - száz év jelenti. Ebben a fázisban az arab súlypont Damaszkusz. A nyolcadik szd. első harmadában azonban öntő változások következnek be Arábia életében. A koraközépkor technikai kapacitása nem tud már megbirkózni a birodalom Damaszkusztól-Karthágóig terjedő roppant távolságaival s ahogy a terjeszkedés keletnek még folytatódik, egy osztódásnak már csak technikai okok miatt is be kell állnia. A jelentkező nehézségek módot adnak Bizáncnak arra, hogy néhány évtizedre valamelyest visszaszorítsa az immár magát a várost fenyegető arabokat, a kaukázusi tér sorsába ez azonban nem hoz változást, sőt, az arab vereségek hírére itt-ott azonnal fellángoló függetlenségi akciók által kiváltott arab katonai megtorlások az ókori asszir brutalitásokra emlékeztető állapotokat hozzák vissza újra , ami az arab uralmat még elviselhetetlenebbé teszi.
A szabadságért és függetlenségért fellángoló harc apró gócok guerilla-háborúja, és ez a harcmód az érintett területek lakósságára még pusztítóbb, mint a rendes háború, mert az arab retorzió sokszor egész vidékek teljes emberállományának kiirtását jelenti, különösen az olyan területeken, ahol megtelepedett, városlakó elemek élnek.
Az emberirtás méreteit még nagyobbá teszi az a körülmény, hogy a délkaukázusi tér népessége a 6. szd. vége felé hirtelen megduzzadt.
Ez a hirtelen megduzzadás a Kaukázustól északra elterülő térben bekövetkezett drámai eseményektől függött össze, amelyek világtörténelmi következményeket vontak maguk után.
Ezeknek az eseményeknek a kiindulópontja Középázsia. Jelen mű első részében rámutattunk, hogy az ókor folyamán a Káspi-mediterráneum szumirfajta népeinek rezervoárjából állandó volt az északnyugati és az északkeleti kirajzás, különösen Belső-Ázsia irányába, amelyből, a mongol őslakosság mellett, itt-ott azzal esetleg keveredve, egy jelentékeny etnikum formálódik ki, az u. n. "őstörök" vagy "turáni", vagy "ural-altáji" faj, amelynek alaprétegét "dáhok", valamint ezeket követő "hún", "avar", "szabir" kirajzások adták, és amelyek az ókori évezredek során, főleg a lovaglás és a lótenyésztés kifejlődése óta, a Kr. e. 2, évezreddel kezdődően, a belső-ázsiai szteppéket fokozatosan feltöltő sajátos népfajjá szaporodtak.
Ezek az állattenyésztő lovas-népek kisebb-nagyobb szövetségeket alkotó, koperatív törzsek politikai formájába tömörülve egy-egy "nagy-kán", "khagán" politikai irányítása alatt éltek3. Ha aztán egy-egy tehetséges és ambíciózus khagánnak sikerül néhány ilyen törzsszövetséget összemarkolnia, rövidebb-hosszabb időre megszületik egy-egy tágabb keret, egy-egy lovas-birodalom hisz ezek a népek fajilag, nyelvileg egyaránt rokonok. Ilyen birodalom volt a Kr. előtt 250 körül alakult, vagy újjáalakult hún birodalom, vagy Parthia néven ismert és a rómaiak által tönkretett avar birodalom bukása után jóval keletebbre, az Aral és a Bajkál-tó vidékén megalakult második avar birodalom. Ilyen volt a Kr után az 5 szd. végefelé egy Tuman nevű khagán által a középázsiai tér északi felében alapított kök-türk birodalom is, amely másfél évszázados fennállása alatt döntő változások egész sorát idézi elő Európában.
Ez a birodalom előbb az Aral-Bajkál-vidéki avar birodalomra nehezedve az "avar" néven ismert várkúnokat mozdítja ki helyükről, (akik a 6. szd. derekán Kelet-Európán átvonulva megszállják a Kárpátmedencét (Kr. u. 568) és ott a 9. szd, elejéig fennáló avar birodalmat alapítják meg) azután a Volga-Don-Kaukázus vidékén Irnik által alapított onogur birodalmat vetik uralmuk alá egy fél évszázadra (570-620).
Ez a támadás az, ami az észak-káspii tér szabirjait újra visszakényszeríti a Kaukázus jól védett vonala mögé és ez okozza délkaukázusi térben a népesség hirtelen feldagadását néhány évtizeddel az arab imperalizmus előtt. A visszaérkező szabir kötelékek elhelyezkedése az ezidőben perzsa főuralom alatt álló térben töredékesen, főleg a Kur-síkságon megy végbe, valahogyan talán úgy, amint ez hétszáz évvel később, a tatárjárst megelőző évtizedekben Magyarországon letelepített kú törzsek esetében történt.
A perzsa hódítás által megszüntetett szabir politikai egység hiányát a visszaérkező szabir kötelékek töredezett elhelyezkedése még teljesebbé tette, úgy, hogy mikor az arab imperalizmus csapásai alatt a perzsa hatalom összeomlik, az egész északi tér összefogó politikai keret nélkül maradva, egyszerűen képtelen egységes ellenállás kifejtésére.
Igy éri ezt a területet az arab katonai terjeszkedésnek az Abbaszidákkal meginduló második fázisa, amely az uralomváltozással kapcsolatos belső arab zavarok nyugvópontra jutásával azonnal megkezdődik a hétszázas évek első évtizedeiben....
A szervezetlen és töredékes ellenállásnak, legyen az akármilyen derekas is egy-egy város, vagy területegység, vagy törzs, vagy törzscsoport részéről, egy nagy birodalom egységes irányítású hadszervezetével szemben, amely még hozzá fanatikus is, nem sok esélye lehet. Az arab előnyomulás előbb a délibb régiókat, a Kur és a Ruzsa közti síkságot éri s az itt kialauló arcvonal halad fokozatosan területegységről-területegységre észak felé a Kaukázus irányába menekülő tömegeket mozdítva ki a helyükről. A hadjárat nem egyetlen roham, hanem évtizedes háború, amely egy 1500 kilométeres arcvonal szabir, örmény, hún, úz, görög, perzsa, gócai ellen egyidejűleg folyik, mégpedig olyan brutalitással, amilyen fanatikus a támadás és kétségbeesett a védekezés, különösen akkor, amikor nekiszorított népesség tovább hátrálni immár nem tud.
A Kaukázus északi oldalát az előző évszázad utolsó évtizedei óta egy harcias nép tartja megszállva, a kazárok, akik egy évtizedes makacs háború után Kr. u. 680-ban vették az onogur birodalmat végleg birtokukba, s ahol máris tizezrével élnek perzsa, főleg kovarezmi emigránsok, akiket szinét az arab hódítás tett földönfutókká. Kelet felé a hátrálás útját viszont a Káspi-tenger teszi lehetetlenné. A tér népei tehát valósággal csapdában vannak, minél keletebbre laknak, annál inkább, mert a menekülés egyetlen lehetséges iránya nyugat, márpedig a kaukázus vonala másfélezer kilométer.
A menekülő lakósság egy része a Kaukázus jobban védhető völgyeibe, szorosaiba, lakható fennsíkjaira húzódik, kisebb ,inkább lovas kötelékek, a harcot feladó s az araboktól semmi jót nem várható harcosok a Kur-vonalán nyugat felé húznak, a zöm pedig megadja magát sorsának, noha ez a sors igen keserű sors. Ez a sors gyaur kutyák sorsa, kegyetlen adózás, elhurcolás, rabszolgaság, arab katonák ágya leányoknak, rúgás, ütleg, korbács a férfiaknak.
Az az elképesztő lendület, amely az egykori Bábel málladozó maradványától nem messze, néhány évtized leforgása alatt Harun al Rasid mesebeli Bagdadját emelte fel, csak milliók irgalmatlan kifosztásával és százezrek korbáccsal fizetett rabszolgaverejtékével volt lehetséges. Az embertelenül megcsonkított eunuchok, a kivágott nyelvű rabszolgák rabszolgák, a taposómalmok láncravert páriáinak ezrei és tizezrei éppúgy a meghódított területek lakósságából kerültek ki, mint ahogy családjuktól, vőlegényüktől eltépett perzsa, örmény, szabir lányok népesítették be a fényűző háremeket és a katona-bordélyokat, a nyilvános leányvásárokat és a beduinsátrak korbáccsal fegyelmezett világát egyaránt. A rendszeres leányvadászatoknak eredménye újabb és újabb hullámait produkálta a "fekete vőlegényeknek", aki bandákba tömörülve, kiégett szívvel és jeges gyűlölettel harcoltak az arab martalócok gyűlölt uralma ellen, törvényen kívül helyezve, futóbetyárok módjára, úgy és ott, ahogy és ahol tudtak. Ez a martalócvilág természetesen időről-időre véres és irgalmatlan katonai akciókat váltott ki az arab kormányzat részéről, amelyek elől rémülten menekült mindenki, amerre látott, s mivel az arab hatalom keze mindenüvé elért, ezek a megtépett és meghajszolt szegénylegények egyesével, vagy kisebb-nagyobb csoportokban, megkergetve, vagy bújkálva, kimerülten és kiéhezve, vánnyadt és beesett horpaszú lovaikon - északnyugat felé kísérelték meg a menekülést a félelem és a megalázás földjéről a Kubán túlsó oldalának végeláthatatlan és hozzáférhetetlen mocsárvilágába, ahova nem merte őket követni semmiféle katonaság....
Hogy mikor és hogyan, milyen hajsza űzött vadjaként vetődött erre az alig lakott és nyomasztó vidékre a szabir szabadcsapatosok közül az első kimerült és agyonhajszolt magános lovas, azt senki sem látta és senki sem tudja. Talán csak egy-egy megmagyarázhatatlan és megdöbbentő álomképet dob fel egy-egy kései utód ősi idegsejtjének tudata-alatti mélyéről a kifosztottság, a reménytelenség, az elhagyatottság szívfacsaró és felejthetetlen élményének faji emlékezete egy-egy nyugtalan és beteg éjszakán, s ha ez a kései utód történetesen egy "Verecke híres útján jött" Ady Endre, az ősi sejt mélyére ráégett kép olyan döbbenetes sorokban tér vissza tizenhárom évszázad ködös mélységéből, amit megmagyarázni egyszerűen lehetetlen, hisz Ady Endre nem tudhatta mindazt, amit "Az eltévedt lovas" c. költeményében a látnokok révületében leírt. Azt annak, akitől ezt a keserűséggel feltöltött sejtet örökölte, látnia és éreznie kellett egyszer valamikor:
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
...
Itt van a sűrű bozót
Itt van a régi tompa nóta
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
...
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök.
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
...
Alusznak mélyen a faluk
Múltat álmodván dideregve
S a ködbozótból kirohan
Ordas, bölény a nagymérgű medve
...
Vak ügetését hallani
Hajdani eltévedt lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
A magyar múlt tanulmányozójának libabőrös lesz ezektől a soroktól a háta, amelyekről a "hajdani eszelősök" táltos ivadéka maga sem tudta, mikor kuszán vetette őket, hogy ezek a szabirból-magyarba forduló történelem bevezető sorai...
Sok-sok meghajszolt szabir szegénylegényt nyelt el kimerült gebéjével együtt a csalóka semlyékek mélye, amíg a a Meotisz mocsárbirodalmának kacsakringós utait menekülő vadat követve kitapasztalták ezek a bujdosók, amíg egymás után felfedezték a száraz, lakható földhátakat, szilárd bozótosokat, a toplyaerdők között elterülő réteket, legelőket, apró tavakat, patakokar, bújafüvű tocsogókat, ahova vezető nélkül nem juthatott be ember. De ahogyan nőtt a keveseknek a helyismerete és ahogy teltek a hónapok és az évek, úgy nőtt, szaporodott és alakult az a tragikus múltakat hordozó csupa-férfi társadalom a mocsarak mélyén. Előbb csak kisebb rablóbandákban, félig betyár-, félig katonakötelékekben küzdöttek a fennmaradásért. Lovat, marhát a donvidéki kazár csordákból, ménesekből csaptak ki egy-egy hirtelen támadással maguknak, egyéb szükségleteiket a Krimbe eszközölt rablókirándulásokon görög, örmény, gót, meg zsidó kereskedők portékáiból rabolták össze, asszonyokat meg a kiterjedt mocsárvilág környékén visszamaradt kisebb-nagyobb alán maradványok telepiről, meg, - mikor már tekintélyes létszámú csapatok szervezésére is képesek voltak és bemerészkedtek egykori hazájuk területére egy-egy villámgyors huszár-rajtütés formájában, - Szabirföldről szereztek maguknak.
Felhasznált irodalom: Padányi Viktor: Dentumagyaria.
Az tetszik nekem is, hogy jobbikosok védenek otthonokat
végrehajtóktól.
Vagyis sokszor milyenek vagyunk ma mi magyarok/magyarországiak,
megrontva, és milyenek lehetnénk újra. Dilis DopeMan
lesújtó-felemelő józansága rap-népies-jazz-sítlusban.
Szittya tőr: azonos proto-indoeurópai tőrrel: amely azonos a
kelta tőrrel. Szittyák eredetmondájának népe:
proto-indoeurópai-proto-uráli. Szittya istenek: uráli istenekre
hasonlítanak? Indoeurópaiak, szittyák, uráliak: őskori-ókori
kelet-európai pásztorok. Dél-orosz sztyeppe katonái:
farkasembernek vélve. Szittyák is. Szittyák legszentebb állatai:
rénszarvas, ló. Magyaroknak is. Szittyák, jászok, perzsák nyelve:
irániak. Uráli főistenek: égatya, földanya, pokolatya, nap, hold,
csillagok, elemeknek és égi jelenségeknek istenei, elemek
isteneinek édesanyái. Szélanya: idős istennő a magyar folklórban,
káromlói termését elvereti a jégesővel. Nap, hold, tűz, víz, föld:
öt magyar életelem kínai elemek hitének hatására. Öt elemes
hitünkben népmeséink istenei, mint Nap, Hold és Csillag
királylányok vagy Nap, Hold és Szél királyok. Ebben a hitben
Nap+Ember, Föld+Égő, Hold+Víz szerelmespárok vannak, kétszer.
Szélkirály+Folyóanya=Hold+Víz. Tenger(király)+Holdanya=Hold+Víz.
Hold elem: kínai fém elem. Fém testrésze tüdő.
Tehát ősvallásunk egységesített finnugor irányzata:
Földanya+Égatya, gyermekeik érdekes életkorokkal, mint Kovács
Margit Párkái, Szélanya+Jégesőatya, Vízanya+Holdatya,
Tűzanya+Napatya. Ez egy finnugor helyi kultuszok egységesítése
lehet a rézkori háborúk idejéről, új sokszínűség megjelenése
előtt. A dél-orosz földi támadások miatt szükség volt hasonló
gondolkodásmódokra a támadott területeknek. Nem tudtam a finnugor
irányzat rekonstrukciója idején, hogy mi volt ekkoriban
Fekete-tengernél, és mi a finnugor őshaza, és hogy mi a finnugor
hitvilágok isteneiben a közös, és sejtettem csak dél-orosz
sztyeppe rövid történetét. Fekete-tenger:
szittya-indoeurópai-uráli őshaza, mint pásztornépek hazája, köztük
lovasnomád katonáké.
Szittya istenek:
Írt egy verset a hazafiasságnak a kelleténél hevesebb, túl nagy
hangú kiéléséről, meg írt egy nemzetőrdalt, ezen kívül írt a
túlzott nyelvművelésről, és írt a háborúk helyetti
cselszövésekről. Túlzott nyelvművelésről és háborúk helyetti
cselszövésekről olvassunk Arany-verseket.
El van már temetve ama korcs bennünket,
Nem ficamítja ki többé az eszünket,
Hacsak fel nem támad hetedszer is, mint a
Regényhőst életre hozza egy csöpp tinta.
Nosza, még a többit, ami nem fér főben,
Temessük el ím e kolerás időben;
Mert a nyelvnek is van pestises járványa,
Ha nem volna, csinál doktora, bábája.
Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:
Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.
Grammatikát nem tud, hiába csináljuk,
Mégis egyre darál, egyre fecseg szájuk.
Ugy beszél mint apja, nem halad a korral,
Nemes oltvány helyett él ösi vackorral;
Azt se tudja: ki, mi; azt is összevéti;
Három szál fonal az íge pászmán néki.
Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,
Gyermeke ha csínt tesz, mondja megverődik;
Szóval annyi bűne, amennyi mondása:
Ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.
Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
Az a három, négyszáz tudós képviselő,
Kik egy-egy indítványt sürűn hoznak elő,
Sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
Önnön bogarába szerelmes mindenik:
Ez az ás és-t leli olyan iszonyatnak,
Hogy talán a szószt is nevezi mártatnak;
Amaz ly betűtől sáppadoz és ünget,
Hogy ettől a hideg ki nem lél bennünket;
Más az oly és olyan különbségin épűl
S megöli a bűnöst könyörűlet nélkül;
Harmadik máglyára itélne valakit,
Ha nem ír és nem mond a ki helyen akit;
Van, ki dühös egy-egy régi jámbor szóra;
Mit vétett? ki tudná! nem tetszik az orra;
Van ki írt száz könyvet, s kérkedik hogy soha
Egybe sem tevé ez ártatlan szót: noha!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(1861 körül)
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybenhagyja.
1887 körül.
Népek tagjai tömegesen is szolgálhatnak rá rossz hírre, ez nem
ritka eset. De ezek mindig egyéni vétkek, még
bűncsoportosulások esetében is, mert csoport=egyén+egyén. A
tettek számítanak, nem a származás. Nagy csoportok elméleti
csoportok, tehát biztosan nem minden tagjuk hülye. És az emberélet
drága dolog, áldozni fölöslegesen nem lehet. Egyszer egy indián
lány szerelmes lett egy angol tisztbe. Árulás a tisztnek. Aztán
szomszéd törzsek ijedt bosszúja. Teljes törzs-írtás. Ijedt, és
lehető legjobb megoldás, de utódaik is szomorúak a nem éppen dicső
hadjárat miatt. Ha valakire gyanakszunk, azt ne tényként adjuk
elő, ha nincs rá bizonyítékunk legalább a mi számunkra. Más
számára is legyen. Ne hamisítsunk bizonyítékokat. Több
bizonyítékot is vegyünk figyelembe több bizonyítótól, ha nekünk
bizonyítanak. De nem tilos hinni annak sem, akinek nincsen
bizonyítéka. Utánanézni, utánajárni szavak igazának és képek
igazának fontos dolog. Ellenvéleményt nem elhinni kell jobban,
mint véleményt, hanem ismerni ugyanúgy, mint véleményt.
Hunok a Kaukázusban. Biztos ezek Padányi Viktor szabírjai, akik
valójában Szubarkiről vagy Szubarturól kapták nevüket, és akik
nemzetségei közt azért lehettek valódi szabír-magyar nemzetségek
is, elvégre a nemzetségek törzseket alkotnak, és a hunok
Eurázsia-szerte törzs-szövetség voltak. Amúgy a törzsek a
sztyeppéken sokáig csak lazán álltak össze népekké.
Zaicz Gábor szerk.: Etimológiai szótár. Tinta Kiadó.
Ez többek között azért megy ilyen könnyen, mert a hús-vér lények nem tudhatják teljesen logikusan megállapítani, hogy mi a legjobb dolog a világon, mert mindenkinek sokszor más használ vagy tetszik. Most könnyen elcsavarható az emberek feje, mert nem istenekben hisznek, mert a papok zsaroltak ki pénzt emberekből az istenek nevében. DE ha nem hisznek az emberek istenekben, akkor a felnőttek számára szüleik adta gyermekkori biztonságérzetet és vigaszt a bugyuta tévésorozatok és a hazug politikusok adják. Így a harcias politikusok és titkos/sunyi módszerekkel által feltüzelt emberek háborúzni kezdenek egymással újra és újra.
De nem mindig akarnak háborút, mert a végére elegük van. De az elmúlt száz évben világháborúk is szíthatók voltak. De nemcsak a háborúk és önző viselkedések lettek egyre nagyobbak és jellemzőbbek a történelem során, hanem a közösségek is. Lehet okunk A családokból törzsek lettek, a törzsekből népek. Népek olykor nem önként keletkeztek. hanem törzsek elnyomásával. De most már a nagyobb egységen belül is lehetséges ugyanaz a régi szabad élet. És a családok nem szűntek meg. Bahá-u-lláh vallási igehirdető szerint az egység a földi egység megvalósulhat. Nem szabad a családos otthonok helyett neveldékbe zárni a gyerekeket. Kell család. És ezért lesz is. Az emberek és népek tarkasága globális egységben is meg fog maradni, ha az emberek maguk is tevékenyen részt vesznek az egységesülésben, nem pedig pár kapzsi ember szavát követik, akik egy túlközpontosított világhatalomra törekednének.
És Bahá-u-lláh szerint akkor lesz béke és egység a földön a
nemzetek között, ha a nők ugyanolyan jogokat élvezhetnek mint a
férfiak, mert egyik országban sem hagyhatnák, hogy fiaik harctéren
haljanak meg. Most a valósában még látszat-egyenjogúság van.
Abdul-Bahá második igehirdető egy magyar-finn-mordvin eredetű
hasonlattal jellemezte az emberiséget, egy madárhasonlattal.
Bahá'í: rendesebb zsidók voltak jobbára magyarországi hívei a két
világháború között, de nem az első világháborút kihasználó aljas
boltosok és a leninista Kun Béláék, akik a munkásokat segítették,
de zsidó és más gazdag embereken kívül zsidó és magyar és cigány
nem gazdagokat is piszkáltak. És nem minden bahá'í hívő volt
zsidó. Most főleg cigányok és pestiek a hívek. Fiatal cigány
anyákat tanítanak meg a bahá'í programok arra, hogy hogyan
álljanak ki önmagukért és hogyan neveljenek normális gyerekeket. A
globalizmus kétszínűbb változataival szemben túlzottan jóhiszemű
mozgalom a bahá'í hit. Megértelek, ha nem esik nehezedre mindennel
vádolnod őket. Egyébként ez a mozgalom nagyra becsüli Budapestet,
mint lehetséges jövőbeni központját a nyugati és keleti emberek
közti kibékülésnek és kölcsönös megbecsülésnek, szeretetnek. Amúgy
mi mindig is nyugai-keleti nép voltunk, hol genetikailag, hol
földrajzilag. Az Eu19 gén amúgy a türkök nemzetségeknek is génjévé
vált, amikor keveredtek az indo-uráli nemzetségekkel.
Szerintem nem zsidók írták és hogy ők lennének a legtörtetőbbek,
de hiszem, hogy igazságot foglal össze a maga módján, mint
leleplező munka, beszélt nyelvi és irodalmias formában. Hiszed,
hogy zsidók írták, és árulás nyomán kiszivárgott. Vagy hiszed,
hogy cár atyuska hamisítványa.
Szerintem nem zsidók írták és most nem azt hiszem, hogy ők lennének a legtörtetőbbek, de hiszem, hogy igazságot foglal össze a maga módján, mint leleplező munka, beszélt nyelvi és irodalmias formában. Hiszed, hogy zsidók írták, és árulás nyomán kiszivárgott. Vagy hiszed, hogy cár atyuska hamisítványa.