Kikkel? Majd kiderül, de előbb lássunk
két dalszöveget az Aki Magyar Alapítvány 1958 című
magnókazettájáról!
Ne mondd, ne mondd, ne mondd,
Azt, hogy hiába,
Hazád magára ismer
Minden hű fiába’.
Élőnek súg
Titkot a holt,
El ne hidd, hogy minden hiába volt!
Feljön majd a Nap,
Ha a csillag lehull…
Testvér lásd, ez a sorsod,
Szabadon ne hagyd a torkod!
Ne kínáld oda melled,
Ellep a vörös felleg.
Élőnek súg…
Aki magyar, velünk tart ma,
Térdeplésből ugorj talpra!
Ez lesz életünknek harca,
Jövőnk fényes arca.
Ez a harc most tényleg végső
Ne habozz, és nem lesz késő.
Térdeplésből ugorj talpra!
Aki magyar, velünk tart ma,
Ezért vártunk ötvenhatra!
Tavasz után itt az őszöd,
Veled harcol minden ősöd,
Az elnyomottakból
Így lesznek a hősök.
Győztünk, győztünk!
Tavasz lett az őszünk!
Győztünk, győztünk,
Győzelem, megőrzünk!
Mikor az utcára hív a dal,
Nem tudod, ki szól, ki hall.
Nem tudod, mi húz, mi vonz,
Halottad mint kolonc.
De szárnyal a lelked,
A rosszat itt hagyod.
Lőnek rád és kérdezed:
Mi baj érhetne engemet?
Mi baj, mi gyász, mi rossz, gonosz,
A felhő éppen oszladoz.
És egyszerre tiszta lesz az ég,
S nem kérded, miért…
Mert nem egy csillag, hanem az ég
Lehet nekünk a cél,
Mert csak ez a perc, ez a pillanat,
Ami visszaadhatja arcodat.
Győztünk, győztünk!…
Miénk a gyár, a munkagép,
Menekül a tegnap árnya.
Pusztulást kiáltott ránk,
De mert erőnk volt, hiába.
Ó, nagy Isten, megtört végre
A Vörös Sátán hatalma!
Furcsa érzés, hogy mertünk tenni,
Azt a szobrot ledönteni
Sok fiatal vér a kövekre folyt,
Ez a győzelem napja volt!
Tavasz után itt az őszöd,
Veled harcol minden ősöd,
Az elnyomottakból
Így lesznek a hősök.
Az őszödi beszéd évében vettem ezt a kazettát, amikor az '56-os
forradalom 50. évfordulóját meggyalázták a gyáva és előítéletes
rendőrharamiák a hogyishívják nevű őszödi/öszödi beszélő titkos
parancsára. Nélküle a nyugati eredetű fajgyűlölet még valós vagy
vélt sérelmi alapon se nagyon terjedt volna el az elmúlt években
Magyarországon, egyben gyűlöletközpontú és fegyvertelen
szabadságharc-féleség. Aki eddig is tudta, hogy minket mindenki
mindig bánt, az most ezt túl jól tudja. Túl jól, mert őrület
nélkül nem tudja elviselni a tudatot. A másik politikai oldal meg
túl jól tudja, hogy mi sem vagyunk jobbak sokszor, ugyanakkor azt
hiszik, most minket mindenki szeret.
A 12. ének sorszáma a hisztérikus zsidó kereskedők elviselhetőbb
nemzettársaira ken valami balhét. Mert itt valami balhé van.
Mégpedig, hogy 12 szent szám a zsidóknál, és hogy összege 6+6. A
két hatos egybeírva 66. 66=hamis próféta. De ki is valójában ez a
hamis próféta, ha a zsidók csak az egyik ellenség, amennyiben a
felük ellenség, de csak azért, mert hont foglalgatva menekülgetnek
a feldühödött arabok elől? Akik visszaadnak azt a sok verést, amit
a holokauszt nevű népírtástól frusztráltan tettek a zsidók. Szóval
mi is az igazi balhé? Hogy Putyin ingerel minket a háttérből, hogy
a ránk nem jellemző hőbörgés-móddal égessük le magunkat a világ
előtt? Leginkáb azt akarja, hogy a hőbörgések közepette a két
politikai oldal, szabadelvűek és nemzeti hevülők között egész
biztosan ne civakodás legyen, hanem gyűlölködés. Mert ilyen
feszült helyzetben hogy értenék egymást ennyire különvált
gondolkodási utakon?
Az oroszok régi és állandó taktikája a megosztás. Egy majdnem két
nyelvű finnugor népet sikeresen kettéosztottak a hamis
történelemtankönyveikkel erzákra és moksákra! Ez jól Putyin
cárkának a Szovjetunió nevű nagy orosz birodalom visszaállítására
és bővítésére. Egy birodalom visszaállítása, amelynek összeomlását
leginkább a majdnem 35 évvel korábbi magyar forradalom okozta a
szovjet érdekeltségű Közép-Kelet-Európában. Mintha az nem volna
elég, hogy a forradalom után a magyarországi jólét nagyvonalú, de
bosszantóan furcsa biztosításával a magyarok önzővé váltak, és
hogy a történelmi teljesítményeink azóta is el vannak
bagatellizálva a hülye tankönyveinkben! Közös önbizalmunk is
kisebb lett, meg az egyéni is. Egy tudat alatti
teljesítmény-bagatellizálás a következő idézet.
Miénk a gyár, a munkagép,
Menekül a tegnap árnya.
Pusztulást kiáltott ránk,
De mert erőnk volt, hiába.
Ó, nagy Isten, megtört végre
A Vörös Sátán hatalma!
És ezt egy Orosz Győző nevű énekes énekli a forradalomról önként
vagy valamilyen módon megtörve vagy befolyásolva. Ha ez a versszak
a dal tartalmára vonatkozik, akkor a túlzásából önkéntelenül
átesünk a valóságnak, mint másik végletnek az érzésébe. És ha
közben tudomást szerzünk történelmi jelentőségünkről, akkor ez
bizony már rosszul esik nekünk, ismerve a mai körülményeket. Így
tovább csökken önbizalmunk, és ez a túl nagy érzés egy
önbeteljesítő jóslattá válhat.
A legsunyibb ellenség nemzeti színekbe öltözik!
A hazafisághoz nem kell a külsőségek hajszolása. Amúgy ezer éve
megtagadjuk őseinket félelemből, máskor hiszékenységből, máskor
rosszhiszeműségből.