Rovások rólunk

A székely rovásírás és a számrovás

A Nikolsburgi Ábécé Varga Géza átírásában.
Megjegyzés: az nikolsburgi eTY betű helyes átírása eCSeCS lenne.

1. Az írás irányát az írószerek határozzák meg, jeltükrözés egyedül ökörszántás esetén kötelező. Az ökörszántáskor a következő sort az előző sor végénél kezdjük, a betűk tükrözése pedig a következő sor fejjel lefelé írása az irányváltás miatt.
2. A magánhangzókat gyakran kihagyják az írásból, de néhányat jelölni kell írnásban. A megfelelő magánhangzó akkor jelölendő, ha hosszú, vagy több van egymás mellett. Jelölendő még a szótő első szótagjában, de nem mindig, és jelölendő ott, ahol más magánhangzót várna az ember, vagy semmilyet, mert például toldalék vagy annak szerves része, nem kötőhang. Az e hang, mint a magyar nyelv leggyakoribb magánhangzója a legtöbbször elhagyható, ezért a mássalhangzók és a mássalhangzótorlódás-jelek többségének e hanngal kezdődik a neve: eB, eC, eCS, eD, aTY=eTY, aK, eK, eS, US vagy IS, eNT, eND, aND, eMP, eMB, aMB, oMB, uNK, eNK, eCK. Az eNT még aNT hangértékű is lehet, vagy lehetett. Az aTY valóban lehet eTY (de nem eCSeCS). Az US rovásjel a szótagjelek közé tartozik, az aK szintén. Például: eGYeDeK; BeTŰJE; MÁTYÁS; ANTaL.
3. A mássalhangzó is elhagyható az írásból, ha szó eleji há hang, vagy egy mássalhangzó-kapcsolódás hangsúlytalan tagja, amelya kapcsolódás második tagja lehet csak. De a sziszegő hangokat mindenképpen jelölni kell a hangsúlyuktól függetlenül. Sziszegő hangok a eC, eCS, eDZ, eDZS, eS, eSZ, eZ, EZS. Az eDZ és eDZS betűk újak és kísérleti jellegűek a székely írásban, az eD és eZ, eD és eZS betűk összevonásából alkotják őket. Például: SZeNtKeReSZT.
4. A kihagyásokat leszámítva a helyesírás fonetikus. Például: eZeRÖCÁSZTIZeNÖT.
5. A számrováshoz használt számjegyek az 1, 5, 10, 50, 100, 1000, esetenként 0 és 500 is. Négy egyes egymás után négyet jelent. Az 500-as számjegy hiányában az ötszázat ötössel, és százassal írjuk. A nyolcszázat ötössel, három egyessel, és egy százassal írjuk. Például: 1848 írásképe 1000-5-1-1-1-100-10-10-10-10-5-1-1-1. Az ezres szám ezerszeresét, vagyis az egymilliót Friedrich Klára szerint így írjuk: 1-1000-1000, hogy megkülönböztessük a kétezrestől, melyet így írunk: 1000-1000.

Olvasópróba

A (néha rosszul használt) árpádsáv állítólag a Jupiter jelképe, de az is lehet, csak a napsugaraké. A Jupiterrel gyakran vagyunk kapcsolatba hozva asztrológiai szempontból. Az ősmagyar Nap elem boly(on)gó csillaga a Jupiter. (Elemek: ég-föld-víz-tűz bolygókkal vagy nap-tűz-föld-hold-víz.) A Jupiterhez társított tulajdonságok többek között az önjobbításra törekvés és a túlzott énközpontúság.

Segítség az olvasáshoz, speciális rovásjeleket illetően:

• /: kettőspont megfelelője.
• =: kötőjel megfelelője. (Az eGY rovásjel már kettőskereszt-alakú.)
• .: szóköz megfelelője, , valójában lebegő jel.
• ..: vessző megfelelője, valójában függőleges jel.
• ...: pont megfelelője, valójában függőleges jel.
• >|: eTeR rovásjel fordított latin ká alakja.
• Rovás-E betű kráterkeresztmetszet-alakú csonkolt formája: É-rovásjel.

Lovas ugor nép

Az ugorok a legősibb lovasnépek közé tartoznak, fajtájuk europo-mongoloid. A nyelvészek szerint közös lovászati szakkifejezéseink vannak, melyek a lovaglásra is utalnak, nemcsak a szekérvontatásra:

• Manysi Kit pum luv=Másodfű ló.
• Manysi Húrém pum luv=Harmadfű ló.
• Manysi Nevre=Hanti Noger=Nyereg.
• Manysi Pehh=Fék.
• Manysi Aster=Ostor.

Az Álomfogó-univerzum

A könyvek

1. Gergő és az álomfogók
2. Gergő és a bűbájketrec
3. Gergő és a táltosviadal
4. Zsófi és az elnévtelenedett falu
5. Zsófi és a Boszorkány-pláza
6. Gergő és az álomvámpírok
7. Rúvel-hegyi legenda (felújítás)
8. Gergő és az álomvámpírok II.
9. Monyákos Tuba a lidércárvák fészkében
10. A Bolhedor lovagjai (felújítás)
11. Zsófi és az ősboszorkány:
    1. Zsófi és az elnévtelenedett falu
    2. Zsófi és a Boszorkány-pláza
    3. Zsófi és a Dalnok
12. Monyákos tuba és a csatornalidércek
13. Monyákos Tuba és a tűzhangyasámán

Hivatkozás a hivatalos Álomfogó-honlapra oldaltérképpel

A hivatalos Álomfogó-honlapnak azért van itt egy oldaltérkép részben saját felosztással és szavakkal, Flash-bővítmény nélkül navigálhass rajta.

Főoldal.

Hírek.

Álomfogó varázslat.

Álomfogó Alapítvány.

Elérhetőség.

Sárkányőrök.

Varázskör.

Szerepjáték.

Beholder kártyajáték.

Révülők világa.

A révülők világának bemutatása.

Az Álomfogó-regények.

A Világfa szintjei.

Jurták.

Révülő Varázskódex.

Böszörményi Gyula, a regények írója.

Rendezvények.

Táborozás.

Mindenféle rendezvények.

Képek rendezvényekről.

Álomgyűjtő.

Álomgyűjtő.

Tündérösvény.

Regélő.

Kamra.

Levelek, írások.

Támogatók.

Könyvrendelés.

Tábortűz.

Tábortűz.

Hetedhét ösvény a Yotengritből

Egy, egyből kettő, kettő meg egy.

A valaha BÜÜN-nek nevezett vallás tanainak vázlata, hittételeinek 49 pontja. (E hit neve ma vétek jelentésű szó.)

Kezdetben volt az őserő, melyet őseink megszemélyesítettek, és YOTENGRIT-nek neveztek .Yotengrit Ős-végtelen-tengert, első istenséget jelent az ó-altáji Tengri=Isten szóból képeztetve. YOTENGRIT magában foglalja a világegyetem összerejét, jót és rosszat egyaránt.

1. Őseink hitében az Ősenergia a "kezdet előtt" passzív nyugalomban volt. Az első moccanás -melyet teremtésmondák színesen előadnak- jelentette az idők kezdetét, egyben Isten eszmélését, az intelligencia születését is. A szellemanyag a mennyiséghez minőséget kapott.
2. YOTENGRIT, az osztatlan istenség saját szellemanyagából teremtetett szellemlényeket, és szilárddá sűrített szellemanyagából teremtett "világokat". Lelkes életet még sem tudott teremteni, és az univerzum, a világegyetem sem volt stabil, mert egyrészt hiányzott belőle a kiegyensúlyozó erő, másrészt a negatív, romló erők még az istenségben voltak.
3. A "lelkes teremtéshez" szükség volt az "egyre javuló minőségre", mai szóval szelektív evolúcióra, a kétnemű szaporodásra. A kétnemű szaporodáshoz pedig szükség van az értelem mellé az érzelemre is. Ehhez az istenségnek meg kellett válni a benne lévő negatív erőktől.
4. Az istenség kivetette, száműzte magából a rosszat, mindent, ami megakadályozhatná a folyamatos és egyre tökéletesedő megtestesülést. Őseink hitében, mivel minden Isten szellemanyagából van, a teremtés, az evolúció az istenség permanens testet öltése.
5. "Maradék kétharmadból" a megtisztult istenség megteremtette a férfi-istent, ő maga meg isten-asszonnyá szineváltozott.
6. A dualitás alapja a nősténység és hímség egyensúlya -a biológiai praktikáktól a filozófiai szublimátig.
7. A sötét erők nem részei a dualitásnak. Őseink hitében a rosszra nincs szükség ahhoz, hogy a jót jónak érzékeljük
8. Őseink a nő-istent UKKÓ-nak a férfi-istent GÖNÜZ-nek nevezték, " Ős-földanyának" , illetve "szellem-égnek". Ők EGYÜTT az "Öreg-isten" az új-isten, ó-altáji nevén TENGRI.
9. Az istenségben két személy van, egy nőnemű meg egy hím nemű. Materiálisan és filozófiailag is. Ők a világörvény, az egymást stabilizáló ikerörvény mozgatóerői.
10. Az Udag-nak ,majd ÁRMÁN-nak nevezett nevezett "isten Ellensége", más néven SÁTÁN, kívül van a világörvényen. Nem feltétele a létnek a fejlődésnek. Kívülálló, ellenséges, rontó, fékező erő. Teológiailag ő a rosszra csábító.
11. Udag eredetileg azon szellemek egyike, akit még az osztatlan őserő és intelligencia, Yotengrit teremtetett szétosztással. Ezért nemtlen. UDAG magához ragadta a jóvá tisztuló istenség kivetett szellemanyagát (negatív minőségű kvantumjait), és hatalmas ártó erővé tekeredett. Ám mivel YOTENGRIT teremtménye , van benne jó minőség is Ez a az oka hogy ritka az a rossz , melyben valami jó ne lenne. UDAG vagy ÁRMÁN nem tökéletes a rosszban, de a teremtő istenek sem a jóban.
12. Őseink BÜÜN-nek nevezett vallása hittételként hirdeti, hogy a szellemanyag, melynek mennyisége (kvantuma) és minősége ( kvalitása) van. A szellem-kvantum hittétel értelmében a szellem osztható, kivonható, összeadható, és minősége rontható, illetve javítható.
13. Mivel minden Isten szellemanyagából van, az ember is végső soron istenség része, ezért tud alkotni, teremteni. "Istent" is lehet teremteni, ha megfelelő minőségű és mennyiségű erőt ( szellemanyagot) tud az egyén "nyalábba rendezni" vagy egy közösség "összegyalulni", mai szóval koordinálni.
14. Az Isten szó szellem-eget jelent eredetileg, de égi szellem értelemben is használták. Őseinknél az isten a mai szóhasználat szentjét is jelentette. Megkülönböztetnek ezért öreg istent és kisisteneket.
15. A népek, nemzetek védőszellemét is istennek nevezték. Ilyen a Magyarok Istene.
16. A Magyarok Istene eleven Isten. Őseink saját szellemmennyiségükből erősítették istenné egy kiváló hős-őst . Ő a közös eszmeiség kompenzálója és visszavetítője az egyének, valamint a közösségre.
17. Ha egy nép egy másik nép istenét (védőszellemét) elismeri mindenható urának, istenének, az aláveteti magát annak a másik népnek.
18. A magyarságnak két oltalmazója van: a Magyarok istene, aki velünk és érettünk hadakozik, és Boldogasszony anyánk ,aki UKKÓ a homlokán Holddal ékes, világot átölelő istenasszony szellemanyagából lépett emberközelbe, oltalmazónkul. Ha MÁ ősünk szelleméből nőtt istenünk, a magyarok istene éles szablyánk, sebes nyilunk, akkor Boldogasszony anyánk védő pajzsunk.
19. Oltalmazóink, csak akkor oltalmaznak minket, ha bízunk bennük és összetartunk. Ne áskálódj, ne irigykedj! Örülj mások boldogságának, szerencséjének, sikerének! Még jobban ha nemzetbélid, annál is jobban, ha ösmerősöd, atyádfia. Boldog sikeres emberek közt jobb élni, mint nyomottak és nyomorultak közt. Igazodj a náladnál eszesebbhez, két épkézláb véleményt pedig jobb egyeztetni! Ez az egyetértés, nem a lefele igazodás.
20. Nő meg férfi, nőstény meg hím együtt egy egész. Amikor azt mondjuk: Egy egyből kettő, kettő meg egy emlékezünk hogy egy volt az istenség , aztán nővé meg férfivá szineváltozott. Ők egyesültek, s lőn az egyesülésükből megint egy új láncszem. S ez így megy tovább. Az ős-sejtést a nő viszi tovább, ő a tűzhely királynője.
21. A családban nincsen egyed uralkodó. A jó családban egyetértés van. Amilyen a család olyan a társadalom. A zsarnokság már a családban kezdődik.
22. A nő teste szent. Akit beenged, az beengedtetett, akit kizár az kizáratott.
23. A kéj isteni eredetű. A szeretkezés ténye sohasem vétek, a mikéntje már lehet az. Mint mindenben: mindent szabad ami nem árt másnak. A szeretkezést a szeretet varázsolja szerelemmé.
24. MINDENT SZABAD AMI NEM ÁRT MÁSNAK. A MÁS nem csak embertársad , hanem az egész természet. Szent könyveinkben írva vagyon, mire ügyelj, hogy még véletlenül se vétkezz.
25. Alapvető hittétel: Ápold Lelkedet, gyarapítsd szellemedet, hogy halálodig megvilágosulj és kiteljesedj! Ne árts, ne bánts, istápolj segíts!
26. A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Két kapu: az egyiken belépünk a földi életbe a másikon ki, de nem mindegy hová, milyen állapotba. Ezért csiszolódj tudásodban meg érzelemben! Mert kollektív megváltás nincs. Saját belsőd lépcsőfokain juthatsz csak el az üdvözüléshez. Cselekedj jót! Szívleld meg a javallatokat, tiltásokat!
27. Ne irtsál állatot növényt írmagostul! Ne mérgezz vizeket! Ne halássz ne vadássz szórakozásból, mert fű, fa, állat mind testvéreid! Lelkük van, szellemük van, részük van e világból. Tiszteld az Állatősőket (Totem), akikből véttettél, s leginkább a lovat, mert ló híján benyelt volna a sivatag meg a hó!
28. Tartsd meg a BAJ háború törvényeit! Ölj ha elkerülhetetlen, de ne gyilkolj, ne hurcold el megvert ellenséged családját, ne erőszakoskodj nőivel!
29. Aki mást kihasznál embert eszik részekben. Ne tarts rabszolgát, és böcsüld meg emberségében cselédedet!
30. Munkáltatás és munka mai fogalomkörbe illesztve tőke és munkaerő nem ellentétes, ellenséges erők, hanem együtt alkotják a produktivitást. Nem ők állnak szemben, hanem kettőjükkel áll szemben a parazitizmus, koronként más-más megjelenési formáiban. Ma például mint bürokrácia bankokrácia másfelől a túltermelhető szociális hálózat.
31. Mindent szabad ami nem árt másnak. Az hogy ki mit eszik, iszik, milyen élvezeti cikkel él, hogyan szeretkezik, miként tervezi családját, az az ő saját ügye. Semmiképpen nem az államé.
32. A nő, akár feleség, akár nem, szül ha akar, nem szül ha nem akar. Teste lelke saját tulajdona.
33. Jó úton járni nem csak saját üdvösségünk érdekében fontos, hanem mert az istenségeknek is fontos, hogy az isteni szellemanyag el ne kárhozzék (kárba ne vesszék) azáltal, hogy a rontószellemeket (akit Őseink Ármánnak neveztek) gyarapítja. Nem mindenki igazodik el azon hogy mi a jó mi a rossz. Nekik útmutatásra van szükségük. Eza papság föladata.
34. Egyházra papságra azért van szükség, hogy értelmezze, tanítsa az igéket, meg azért, hogy a mindenkori világi hatalom ellenőre legyen.
35. Aki kormányoz, irányít, az ne fölülről tiporjon lefele hanem elöl járjon, az emberi böcsület és tudás példaképeként.
36. "Ne imádkozz látványosan!" – így taníták a nagy bácsák. A mi hitünk szerint az istenek nem várnak feudális típusú hódolatot, talpnyalást. Ők nem zsarnokok, hanem őseink. Ha fohászt sóhajtsz bajodban, enyhületet küldenek lelkedbe. Hívd ezért UKKÓ nevét  vízzel öntve, csorgatva, meg gabonát. Hívd ezért GÖNÜZ nevét tűzáldozattal, füstáldozattal. Hívd BOLDOGASSZONY nevét gyertyalánggal. Hívd a MAGYAROK ISTENÉT öt égtáj felé zengő dobszóval. Az isten-párt, UKKÓ-t meg GÖNÜZ-t köszöntsd napkeletkor "káttással" (hosszan elnyújtott, kiáltó dallam). Ugyanígy, ha a Hold mélyen, az ég alján vitorlázik.
37. "Isten nevét hiába ne vegyed!" - így tanítják. A szellemeket se háborgasd hiába, mutatványként ne idézz szellemet!
38. Szórakozásból ne "utazz", ne szállj ki testedből, mert pórul járhatsz!
39. Ne ronts, ne átkozz füttyre! Ne is kívánj rosszat! Csak az irigy embert büntesd, mert az rohasztó féreg a társadalomban.
40. Ha orvos vagy, természetgyógyász, vagy ilyesféle, pénzt kérhetsz a betegedtől, mert ez a szakmád, ebből élsz. Ám ha táltos vagy, aki a szellemek erejével gyógyít, vagy istenre, szellemekre hivatkozik, nem kérhetsz fizetséget. Csak elfogadhatsz a jómódútól. A szegénytől el se fogadj semmit!
41. Ha isten fölvitte a dolgodat, ne tagadd meg, ne feledd el barátaidat! Házastársadat, szeretődet még annyira se! Ők nem lépcsőfokok, hogy rajtuk lépkedj fölfelé!
42. Bocsáss meg a vétkezőnek! Annak is, ki visszaélt hatalmával, de ne jutalmazd meg!
43. Tanuld meg megkülönböztetni ellenfelet az ellenségtől!
44. Bármit is hirdetsz, ne hivatkozz Isten akaratára, mert az istenkáromlás. Te nem tudhatod, Isten mit akar.
45. Az ősök hitéhez visszatérni nem azt jelenti, hogy múltunkból kiiktatunk egy évezredet. Összhangba kell hoznunk a jelen korral az elmúlt korokból mindent, ami érték, ami előbbre visz.
46. Leginkább attól óvakodjunk, hogy őseink rugalmas teológiáját, etikáját  és bölcseletét megmerevítsük vagy elferdítsük. Ennek okáért ügyelnünk kell arra, hogy Boldogasszony Anyánk Egyházának irányításában, képviseletében nők méltó számban és módon jelen legyenek.
47. A TAN a lényeg, nem a nevek. Istent nevezték így, nevezték úgy, de Istennek nincsen neve. Az ISTEN nem név, hanem fogalom. Nevezzük tehát Istent Istennek!
48. HÉT JAVALLAT:
    
    1. Legyen tartásod, melyért kiállsz!
    2. Oltalmazd az oltalmad alá futót!
    3. Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét, a vágnivaló barmot, az elejtendő vadat is!
    4. Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenekre és ősökre emlékszel, meg magadba szállsz elmélkedni a világ folyásán.
    5. Ne vidd magaddal sírba tudományod.
    6. Gondod legyen házad népére, atyafiságodra, minden KÖZ-re melynek tagja vagy.
    7. Törekedj békére!
49. KILENC TILALOM:
    
    1. Ne gyilkolj
    2. Ne gyújtogass!
    3. Ne erőszakoskodj!
    4. Ne hazudj!
    5. Ne szeretkezz haszonlesésből!
    6. Ne vendégeskedj hívatlanul!
    7. Ne vess ellenkezést szeretők, házastársak közé se hazug szóval se bajt keverő igazmondással!
    8. Ne kívánd és el ne fogadd zálogul, fizetségül, felebarátod házastársát, szeretőjét, gyerekét, igavonó barmát, fegyverét, hajlékát, létszűke földjét!
    9. Ne sanyargasd a kényedre kerültet!

Fehérlófia. Arany László földolgozása.

Lap elejére.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás - tengeren is túl, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: - Látod, fiam, azt a nagy fát? - Látom. - Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló: - No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.

A fiú elindult világra. Amint ment mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, aki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert. - Jó napot adjon Isten! - mondta Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarintott egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta. - Már látom, hogy erősebb vagy, mint én - mondja Fanyűvő. - Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak.

Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a köveket úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret. - Jó napot adjon Isten - mondja a Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarintott Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. - Már látom, hogy te ellened nem csinálhatok semmit - mondja Kőmorzsoló. - Hanem tudod mit, végy szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Fehérlófia befogadta, már itt hárman voltak.

Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát. - Jó napot adjon Isten - mondja a Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta, már itt négyen voltak.

Amint tovább mennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek: - No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni. Elmentek. De alig hogy tüzet rakott, s kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott: - Én vagyok Hétszünyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg. Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszünyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy miért nincs kása.

Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, oda ment őhozzá is Hétszünyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását. - Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! De Kőmorzsoló nem adta, Hétszünyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását a Hétszünyű Kapanyányimonyók.

Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, miért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszünyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták. Fehérlófia nem tudta miért nem csinált egyik se kását.

Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszünyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amikor a három cimbora haza ért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jól laktak, megszólalt Fehérlófia: - Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszünyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával. Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másik világra ment le Hétszünyű Kapanyányimonyók.

Tanakodtak, mi tévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy le mennek. Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért le negyedrészre a mélységnek, megijedt felhúzatta magát.

- Majd lemegyek én - mondta Kőmorzsoló. De harmadrészről az útnak ő is visszahúzatta magát.

Azt mondja Vasgyúró: - Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrántotta a gúzst, hogy húzzák fel.

Azt mondja Fehérlófia: - Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét! Bezzeg nem ijedt meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszünyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette szakállát meg állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása. - No, manó - mondja neki Fehérlófia -, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról; majd megeszem én most a tiedet a te hasadról. Azzal megfogta Hétszünyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment.

Amint megy, mendegél, előtalál egy várt rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisassszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert. - Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár? - Hát biz én - felelt Fehérlófia - egy ördögöt kergettem. - No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar! - Nem búvok bíz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány. - No, kutya - mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem, viaskodjunk meg a rézszűrümön! Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. azzal visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki: - No, most már megszabadítottalak, királykisassszony, jere velem a felvilágra! - Jaj, kedves szabadítóm - felelt a királykisasszony -, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el, szabadítsd meg őket, neked adja az én atyám a legszebb leányát meg fele királyságát. - Nem bánom, hát keressük meg. Elindultak megkeresni.

Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve. - No, itt bújj el az erdőben - mondja Fehérlófia -, én majd bemegyek. A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott: - Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár sem jár? - Téged jöttelek megszabadítani. - No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol. Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. - Hej kutya - mondja neki -, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrümre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák.

Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisassszonyt, maga meg bement a várba. A királykisassszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta: - Mit keresel itt, ahol még a madár sem jár? - kérdi tőle. - Téged jöttelek megszabadítani - felelt Fehérlófia. - No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram a tizenkét fejű sárkány, aki, ha hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennnydörgött a kapu. - Az én uram vágta a buzogányát a kapuba - mondja a királykisassszony -, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebben a nyomban itt lesz. Bújj el hamar! De már ekkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. - No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere az aranyszűrümre, birkózzunk meg! Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehárlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisassszonyt.

Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisassszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik megint le a kosarat Fehérlófiáért, hanem ott hagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva.

Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát behúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék. Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiók - griffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár. - Hát ki takart be benneteket? - kérdi fiaitól. - Nem mondjuk meg, mert megölöd. - Dehogy bántom, nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni! - No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdi Fehérlófiától: - Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat? - Nem kell nekem semmi - felel Fehérlófia. - De csak kívánj valamit, nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. - No hát vígy fel a felvilágra! Azt mondja a griffmadár: - Hej, ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig, de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát, kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek. Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta.

Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordul a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a griffmadár, akkor a jobb lába szárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té-, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába. Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának. - No - mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába. De még azon felül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült az alvilágba.

Fehérlófia meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: - Kié ez a szép gulya, hé? - Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké. - No, hát mutassa meg kend, hol laknak? A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát úgy megijedt, hogy azt se tudta lány-e vagy fiú? Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisassszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisassszonyt elvezette az apjukhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Fehérlófia magyarok istene.

Lap elejére.