Rovások rólunk
|
Rovások rólunk |
|
Ha nem akarsz karóra megírt dolgozatokról álmodni, tanuld szorgalmasan a leckéidet. Szorgalom fél ötös. Annak is, aki bízik magában. Egy négyes sem olyan rossz. Ha készülsz rendesen, ne álmodj egyesekről. Meg ne légy fáradt a dolgozatíráskor a túl sok tanulás miatt. Ne légy fáradt, álmodj jókat. Vannak álmok alvás közben is , és vannak az álomvilágok, köztük a mesék világai. Ezen a lapon egy három részes Álomfogók-fanfikciót olvashatsz Leslie L. Lawrence-szel a főszerepben, és egy Yotengrit-paródiát, amely már megelőlegezi a Főoldal kövekező fejezetét. Az első műben hősünk bebizonyítja, hogy a gonosz túlerőt meg lehet tanítani arra, hogy tudomásul egy életre vegye egy ellenfél megtörhetetlenségét, a másik mű csak egyszerű bolondozás. Olvavásra fel!
Amikor elkezedtem megírni könyvemet az evenk sámánizmus titkairól, még nem sejtettem, hogy ezzel mekkora lavinát indítok el. Bizonyára kedves olvasóim emlékeznek rá, hogy az evenk sámánizmus titkaira úgy tettem szert, hogy egy mandzsúriai evenk faluban letettem a sámánvizsgát. Ugyanis a sámánság titkait csak ismerheti, aki maga hajlandó sámánná válni. A sámánvizsgát sikeresen letettem, és alighogy hazaértem előkelő Londoni villámba, rögtön hozzáláttam könyvem megírásához. Azaz hogy hozzáláttam volna, ha nem kapok egy sürgönyt régi hazámból, Magyarországból az Országos Rendőrfőkapitányságtól, miszerint segítségemet kérik egy igencsak rejtélyes ügyben. Mondanom sem kell, igencsak meghatódtam abban a hiszemben, hogy egykori hazám szívesen lát engem, holott csak néhány rendőr volt rám kíváncsi, miközben sokan már azt is elfelejtették, hogy egy kiváló keletkutató hagyta el országukat a második világhábroú idején. Feleségemnek lelkesen újságoltam a hírt, aki megijedt, hogy elhagyom őt örökre, és keresek otthon egy másik feleséget. Így aztán gyanakodva szóba hozta a könyveimben olvasható pikáns részleteket, és biztos ami bizots, öt perc alatt kifárasztott. Így aztán megfogadtam, hogy soha többé nem színezem ki a velem megtörtént történeteket, de a kiadómnak erről sajnos más volt a későbbiekben a véleménye. Az ötperc fáradalmait egy perc alatt kiheverve nekiláttam becsomagolni, miközben kénytelen-kelletlen beleegyeztem, hogy feleségem is velem menjen, dacára annak, hogy az ő tanácsaira senki nem kíváncsi. Így hát elrepültünk kettesben Magyarországba, ahol nem várt kalamajkába keveredtünk rögtön az érkezés utáni első pillanatokban.
Miután kiszálltunk a gépünkből, az ellenőrzésnél a biztonságiak felszólítottak minket, hogy kövessük őket. Megdöbbenve, és nem kis gyanakvással követtük őket, akik nemsokára átadtak minket a rendőrségnek, mire megnyugodtunk. Holott semmi okunk sem volt megnyugodni.
A rendőrök említést sem tettek a levélben leírt kérésükről, mert nem ők küldték, de tudták, hogy kaptunk ilyen levelet, mely az ő nevükben íródott. Feleségem, Eve már kezdett gyanakodni, amit fölöttébb különösnek találtam. Végül kibökte:
Mondják, ennek köze van a férjem egy bizonyos könyvéhez?
A rendőrök ezt válaszolták:
Fején találta szöget.
Úgy látszik, tudnak angolul. És bizonyára már arra is rájött, hogy mi a hidegháború nyugati blokkjának magyarországi csapatához tartozunk, akik az angol titkosszolgáltattól kapták a parancsot az önök elfogására a célból, hogy az önök hazájának ügynökei kiszedhessék Mr. Lawrence-ből a sámánizmus titkait. Ők kikérdezték volna önt, Mr. Lawrence minden fenyítés nélkül, de ön kereket oldott egy hamis levél ürügyén, melyet minden bizonnyal ön írt.
Álljunk meg egy szóra, mit akar mondani? Nem én írtam azt a levelet! Higgyen nekem!
Ne hazudjon, Lőrincz úr! Mi az angol kollégákkal együtt már akkor megvizsgáltuk a levél eredetét, amikor önök még csak a gépen voltak! Semmilyen magyarországi vagy angliai helyről nem származik! A postás maga ellen vallott! Tehát ön megneszelte, hogy az angol titkosszolgálat ügynökei fel kívánják keresni önt, mert hatalmas titkok birtokosa! Hisz ön mindenkinek elmondta Angliában, hogy milyen útra készül! Ne mesélje be nekünk, hogy más adta annak a postásnak a hamis levelet Angliában! Önök most velünk szépen jönnek. Balu, most veszem csak észre, mindvégig olyan néma voltál, pedig máskor mindig te vagy az arrogánsabb...Ki maga?!
Igézés!
István ügynököt láthatólag hipnotizálták.
Maga nem fog emlékezni semmi gyanúsra, és velünk jön most, mintha mi sem történt volna! Kivezet minket innen!
Mikor már elég távol voltunk a repülőtértől és kivül kerültünk a fővároson, Balu ügynök átváltozott egy másik emberré. Micsoda, egy alakváltó a valóságban? Ez csakis a látra testesölésnek vagy testet öltésnek a trükkje lehet, szilárd test nem tud alakot váltani a sejtek szerkezete miatt. Az alakváltó megszólalt:
Ha arra gondol, hogyan tudok alakot váltani, rögtön választ adok fel nem tett kérdéseire. Habár ember vagyok, sejtjeim elég strappabíróak ahhoz, hogy a szellemanyagtestesítés trükkjén kívül sejtjeim átmeneti módusálását is véghezvigyem. Így olyan vagyok, mint azok az emberek, akik valamely vegetatív szervi működésüket akaratlagosan tudják befolyásolni. A nevem Éjlépő Kajtár, foglalkozásom garabonciás. Munkahelyem az Álomfelügyelet. Le vannak tartóztatva.
Úgy látszik, cseberből vederbe kerültünk.
Nyugodjanak meg, nem akarom bántani magukat. Csupán arra kérem önöket, hogy jöjjenek velem. Nyitok egy ébredés ajtaját. Párc perc múlva az Álomfelügyelet egyik kihallgatószobájában fogjuk kikérdezni magukat az ön készülő új könyvéről, Lőrincz úr.
Az ébredés ajtaja egy világok közötti átjáró volt. Ezen át, mint kiderült, a sámánok és nem emberi intelligens teremtmények világának egy szegletébe jutottunk el. Az álomfelügyelet egy jelzés nélküli jurtahivatal volt, egy a sok közül egy különös jurtavárosban, nem messze egy sűrű erdőtől. Miután beléptünk az Álomfelügyelet jurtájába, kanyargós folyókon mentünk át követve Éjlépő Kajtárt. Sok gyaloglás után bevezetett minket egy elég jelentéktelennek tűnő helyiségbe, majd azt mondta, várjuk meg itt, mindjárt visszajön, és aztán távozott.
Szóba elegyedtem feleségemmel.
Eve! Miből gyanítottad, hogy bajban vagyunk?
Női megérzés, és szakmai gyakorlat Leslie drágám! Amibe természetesen bele kell érteni néhány főnökömnek és választott politikusnak a maffiás kötődéseiből adódó tapasztalatokat is.
Éjlépő Kajtár kisvártatva visszatért két személlyel, akiket egy pillanat alatt felismertem.
De hiszen ti...Csaju mama, Bejle, hogy kerültök ti ide?
Nagyon meglepett, hogy itt látom Csaju mamát, a mandzsúriai evenk sámánt segédjével, Bejlével.
Azon meg se lepődsz, te kis sunyi, hogy te hogy kerülsz ide?
Azt akarod mondani, hogy annak, hogy én és a feleségem itt vagyunk, köze van ahhoz, hogy te sámánná avattál?!
Fején találtad a szöget, te kis sunyi. Bizony ehhez van köze. Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy könyvírás végett akarod megismerni a sámánság titkait. Ez volt az első és az utolsó titokfeltárás tudós ember számára a sámánság történetében.
De hogyan jöttél rá, hogy könyvet akarok írni?
Úgy, ahogy most itt vagyok. Ebben világban számos a világ sámánjai sokszor találkoznak egymással. Így egy Jackob nevű druida elárulta nekünk, hogy hallott eme nagy tervedről, habár ő a nyugati varázslók világához tartozik.
Régi jó barátomról, Jackob Brian Smith-ről beszélsz?
Igen, róla. Ő szólt nekünk a te nagy tervedről. És előre figyelmeztett minket a Baál-követők ügynökhálózatára. Ugyanis számos druida követte annak idején ezt a vérszomjas istent egy időben, bár ez nem volt része eredeti vallásuknak. De Jackob azt is tudta, hogy manapság számos gazdag ember hódol neki titokban. Így egyből tudott figyelmeztetni minket a rátok leselkedő veszélyre. És az a tény, hogy szólt nekünk a te nagy tervedről, megerősített engem ama hitben, hogy nem volt mulasztás részemről, hogy beavassalak e világnak, az Álomvilágnak létezése titkába. Valóban csak most kellett tudomást szerezned az Álomvilág létezéséről.
Mondtam volna valami mentséget erre a kínos esetre, hivatkozvána tudósi kíváncsiságra, valamint a népek okításának és a tudós szakma megbecsülésének, meg az irigységének vágyára, de Éjlépő Kajtár közbeszólt:
Azt hiszem, most már kezdhetjük is a kikérdezést, hiszen már ismeri idekerülésük körülményeit, Lőrincz úr. Fölteszem az első kérdést, és sorjában a többit is: beszélt-e bárkinek is arról, hogy mi lesz a könyvében? Felvázolta-e már valaki előtt a szerkezetét? Beszélt-e terjedelemről? Hozzáfogott-e már az íráshoz, és ha igen, akkor hol tart most éppen, miket írt le eddig?
Nem beszéltem még senkinek arról, hogy mi lesz a könyvemben, tanúsíthatom, hogy csupán arról ejtettem pár szót néhány barátomnak és munkatársamnak, hogy a sámánizmus titkairól készülök könyvet írni. A tudósi kíváncsiság hajtott, és a nép okításának, de főleg az irigyelt dicsőségnek a vágya.
Csaju mama itt erélyesen közbevágott:
Ez elég nagy felelőtlenség volt, az ötlet kikürtölése is, meg maga az ötlet is.
Nem mertem Caju mamának megmondani, hogy az ő részéről viszont a titkok megosztása volt könnyelműség, ha egyszer azok megismerése végett váltam sámánná. Éjlépő Kajtár így lassú szavakkal emlékeztett arra, hogy tartozom neki és Csaju mamának néhány válasszal. Így hát elkezdtem törleszteni.
Nos, hát, szóval, a szerkezetet csak magam előtt kezdtem fölvázolni otthon, de még csak a fejemben volt benne valami kezdemény. A terjedelemről az elképzelésem az volt, hogy négy kötetet írok, három tudományosabb, szárazabb kötetet, és egy közönségbarátabb, ismeretterjesztő kötetet.
Köszönjük, Lőrincz úr! Most gondoskodunk arról, hogy maguk valahol elbújhassanak. Így hát valamelyik ügynökünknél helyezzük el önöket. Kiváló ügynök, harcolt már az én oldalamon Lúdvérc ellen két alkalommal is. És mindkét esetben győztünk, néhány alkalmi társ toborzása által megerősítve persze.
Nem is sejtettük, hogy milyen kockázatos választás volt az a kiváló ügynök.
Nem voltunk megelégedve a rejtőztetés ötletével, mert kész rabság volt. Ráadásul Budapest kellős közepén, így a szökéssel nem is próbálkozhattunk. Budapest egy világváros, tehát bárhol lehet térfigyelő kamera. De ami a legfurcsább volt az egészben, hogy az az emlegetett kiváló ügynök egy taknyos kislány volt, egy másik kiváló ügynökkel, egy mogorva sihederrel. Szüleik sajnos nem tudtak megvédeni minket az Álomfelügyelet szerint. Iszonyatosat óbégattunk felnőtt létünkre, hogy mi is ez az egész, de a hangunkat lehalkították, hogy senkinek ne áruljuk el ittlétünket és annak okát.
A társaság meglehetősen fura volt. Először is van itt egy okleveles cipőpucoló, név szerint Botlik Dénes, utolsó a szakmájában egész Budapesten. A cipőknek még a méylélektanához is ért. De alig tud valami pénzt keresni, mert az embereket manapság nem érdekli a cipőjük állapota. Lánya, Botlik Zsófi, révülő nevén Büvellő láthatólag eléggé rászolgált a vezetéknevére, de minden pácból ki tudta húzni magát egyedül vagy valakinek a segítségével. Védőszelleme egy Settenke nevű denevér volt. Mostohabátyját Réti Gergőnek hívták, révülő nevén Farkasnak, aki elég mogorva gyerek volt, és remekül értett a számítógépekhez. Védőszelleme egy Csikasz nevű farkas volt. Amihez mindketten értettek állítólag nagyon magas szinten, mit állítólag sokat tapasztalt varázstudók, az rontásűzés. Gergő ugyan már nem járt nagyon sámánképzésre, mert olyan talpraesett volt, de Zsófi még járt egy bizonyos Árnyjurta nevű erdélyi magániskolába, ahol a rontásűzésre történő legkeményebb kiképzésben részesülnek a diákok. Gergő anyját Réti Boglárkának hívták, előző férje korán meghalt. Foglalkozása gyógyfűárus volt. Botlik Dénes előző felesége nagyon hamar lelépett egy hajtűgyárossal, de már megszakították a kapcsolatot. Már épp visszatért volna családhoz, amikor meghalt a Lúdvérc ellen vívott harmadik csatában.
Az egész család egy romos öreg bérházban lakott. Furcsa társaság volt ugyan, lásd az előbb említteteket, de annál rokonszenvesebb, ahogy itt ebben a bérházban egymást szeretik és összetartanak, és ahogy szomszédaikkal is ápolják a jó viszonyt, ez példaértékű kell hogy legyen sok ma élő ember számára.
Az bizonyára föltűnt a kedves olvasóknak, hogy már két fejezetben tétetett említés egy bizonyos Lúdvércről, de még mindig nem derült kia, hogy ki is volna az ő személye. Lúdvérc a magyar néphit pogány rétegében emlegetett főgonosz. Többféle főgonoszképzet létezik a pogány rétegben, például Ármány, akit Ahirmanról mintáztak. Nos, szóval Lúdvérc a magyar-ugor vallás szerint úgy keletkezett, hogy a főisten, Arany Atyácska a tengerbe köpött, és nyála sziklává alakult. Ez a szikla kimászott a partra, és amikor Arany Atyácska rácsapott, a szikla széjjelpattant és kibukkant belőle Lúdvérc, az ősboszorkány. A monda lényege, hogy Az istenség a saját anyagának rosszabbik részét kivetette magából, amiből a legmegáltalkodottabb ellensége keletkezett. Ennek kevésbé színes, de annál kidolgozottabb dunántúli megfogalmazása szerint Arany Atyácska és Ég Anyácska szerelmét és boldogságát, valamint a nemes teremtmények javát irigyli e nemtelen ősboszorkány. Dunántúlon a viharistennel azonosult alakja a nép képzeletében.
Az elkövetkező napok elég unalmasan teltek. Nekem és feleségemnek folyton ott kellett szoronganunk a szülők hálószobájában, még a konyhában sem nagyon tartózkodhattunk, az ablakhoz nem mehettünk. Így mindig nagyon örülütnk egy-egy szellőztetésnek, mert akkor átmehettünk a konyhába, ahol a háziasszonyi teendők egy részét nemcsak feleségemnek volt lehetősége elvégezni, hanem nekem is. Megérte női munkát csinálnom, mert addig se unatkoztam. Feleségem és én felváltva végeztük e teendőket a szellőztetés napjain. De ahogy közben telt-múlt az idő, Angliában sokaknak feltűnt, hogy Jackob barátom nem annyira beteg az eltűnésem felett érzett aggodalomtól, mint amennyire annak tűnik. Így most ő is az Álomfelügyelet védelmét élvezi, mióta a Baál-szekta gyanút fogott. És bizony gyanúja beigazolódott. Eltűnése már félig nyomnak számított a mi eltűnésünk ügyében.
Jackob barátom a közvetlen közelünkben lelt menedékre, az egyik legjobb szomszédnak, Csuhéj néninek a lakásán. Őrzője maga Éjlépő Kajtár volt. Éjlépő Kajtár időnként a Réti-Botlik csapat kiképzésére küldte hozzánk Rosszfű Rónát, a jó útra tért boszorkányt. Időnként meglátogatott minket, pontosabban a Réti-Botlik-gyerekek látogatták meg őt továbbképzésen, ahol azt tanulták, hogyan védjék meg önmagukat és minket a Baál-szektától és annak vérszomjas, úrhatnám istenétől. Erre bizony elég nagy szükség volt, tekintve Baál isten mesébe illő emberevési szokásait és a többiek gyönge szellemi erejét. Nem is beszélve a Baál-követők habsburg-os ravaszságáról.
A Baál-szekta tagjaiként regnáló miniszterelnökök felvették a kapcsolatot a mágiaügyi minisztériumok vezetőivel, akik a druidák világát irányítják a nyugati kormányfők helyetteseiként. A Baál isten druidái elég hamar rábukkantak Jackob barátom nyomára a varázslók világában, és már majdnem elkapták, amikor sikerült átszöknie a sámánok világába, és védelmet kérnie az Álomfelügyelettől. Közben a mi védelmezőink tanácsokkal láttak el minket és szüleiket, hogy növeljék szellemi erejüket. Mindezt úgy mondták el nekünk, ahogy Rosszfű Rónától hallották. A képzések utóbb nagyon hasznosnak bizonyultak, de mi sem természetesebb annál, hogy a dolgok a későbbiekben bizony nem mentek simán.
Végül megtaláltak minket. Jackob barátom előre megérezvén a bajt, átköltözött hozzánk, hogy megvédhessen minket. Úgy költözött át hozzánk, hogy senki ne vegye észre, hogy Csuhéj nénitől jött át, és még arra is ügyelt, hogy csak egyszerű betérő vendégnek tűnjön. Arra nagyon ügyelt, hogy alig vegyék észre, de legrosszabb esetben is csupán a mi ajtónknál. Még szerencse, hogy csupán a mi hollétünket orrolták meg a druidák. És hasznunkra vált egy hmais információ megszellőztetése, miszerint Jackob barátom elejétől fogva egy helyen rejtőzködött velem és feleségemmel, Eve-vel. A dezimformálás része volt, hogy elővigyázatosságból két külön projekttel védik közös búvóhelyünket.
A Réti-Botlik lakásban zárt lakat mögött alaposan összezsúfolódva éppen megbeszéltük a fontosabb dolgokat, Éjlépő Kajtár magyarázta teendőket:
Figyeljenek jól! Hamarosan új menedéket keresünk az önök számára. Három Szibériai tanyára dugjuk el magukat, olyan helyekre, ahol nem élnek sámánok, csak néhanapján meglátogatják a betegeket. Hogy önöknek ne legyen szükségük gyógyítóra, megkapják tőlünk a megfelelő gyógyszereket, elég sokat ahhoz, hogy megoszthassák szállásadóikkal, de elég keveset ahhoz, hogy a sámánok látogatásai ne váljanak túl ritkává. A látogatások igényének túlzott ritkulása elég nagy hírre tenne szert mind a három hely környékén, főleg, hogy a híres-neves Szibériában található mindhárom hely."
Feleségem, Eve elég ideges lett az eddig hallottaktól. Méltatlankodva felszólalt:
Maguk aztán elég amatőrök. Szibériában elég kicsi a népsűrűség, így nem kell annyi embert végigkérdezni a hollétünkről. Másrészt semmi megnyugtatót nem tudott mondani a védelmünkről, sőt, eddig még semmit se mondott róla.
Nyugodjon meg, Mrs. Lawrence, gondoltunk erre is. Az ön védelmét én fogom ellátni, férjének, Mr. Lawrence-nek védelmét Zsófi látja majd el, Mr. Smith-ét pedig Gergő.
Pompásan hangzik! És mondja csak, mi lesz a fedősztori a szállásadó szibériai családok számára? Be kell-e őket avatni egyáltalán?
Őket csak akkor avatjuk be, ha veszélyt észlelünk, egyébként életerős meddő párok, és mindhárom férj és feleség jól értenek a birkózáshoz és a fegyveres önvédelemhez.
Nem valami nagy ötletek, amiket eddif mondott, Mr. Kájtá. Ez minden, amit tudnak?
Nyugodjon meg, tudunk mi ennél többet is. És ha már szóba hozta a fedősztori kérdését, Mrs. Lawrence, akkor már mondanám is őket. Maguk rokon népeket látogató magyar utazók, illetve azok külföldi rokonai lesznek. Ön az én mostohaanyám lesz, Mr. Lawrence pedig Zsófi apai nagyapja. Mr. Smith lesz Gergő brit anyjának apja. Hamarosan indulunk. Nyitok egy ébredés ajtatját, amin keresztül Szibériába juthatunk egy pillanat alatt. Még valami! Amikor már majdnem véget érnek a tavaszi szünetek, önöket új helyre visszük. addig is lesz időnk megvizsgálni, hogy hol kell különösen figyelni a druidák ügynökeire, és arra is lesz időnk, hogy biztonságosabb helyre kerülhessenek végre. Most lesz időnk kidolgozni egy jobb tervet az önök védelmére, találunk egy biztosabb helyet önöknek, és kiválasztjuk a tapasztaltabb ügynökeink közül a legmegbyzhatóbbakat.
Éjlépő Kajtár utolsó szavai már biztatóbbak voltak. Ám ellenségeink ezúttal is résen voltak.
Vége az Első könyvnek.
A sámánizmus titkairól szóló, még meg nem írt könyvem kapcsán kezdett el üldözni a Baál-szekta, egy emberevő isten gyülekezete. Egy magyarországi címzésű álmeghívó írói mentettek meg engem és feleségemet a szekta ügynökeitől. Megmentőink a sámánvilág ügynökei voltak, akik kikérdeztek minket arról, hogy mennyi szót írtam le már könyvemből, mire feleltem, hogy még egyet sem. Mint kiderült, a levelet egy barátom, Jackob Brian Smith küldte, aki már előre megneszelte, hogy a szekta majd szeretne tőlem valamit, hisz tudott könyvírói szándékomról. Így életünk veszélybe került, és Jackob idővel barátom is, aki druida, és munkatársai közül többen is a szekta tagjai. Közelünkben elbújt barátom hollétét megsejtették a sötét druidák, így mivel mindannyian veszélybe kerülhetünk a jónak ígérkezett "budapesti belvárosi házban elrejtőzés"-trükk ellenére. Most éppen Sibéria egymástól távol eső részeire készültünk utazni a tavaszi szünetek idejére, mert védelmező sámánjaink közül ketten kölykök.
Egy ébredés ajtaján, vagyis transzdimenziós kapun átmentünk a jurtavárosba. Miután bementünk az Álomfelügyelet jurtájába, egy helyiségben vártuk a segítő ügynök, Ezüstujjú Balajtár érkezését. Addig is volt egy kis időnk beszélgetni.
Csak egyet nem értek,
tette fel a kérdést Botlik Zsófi, révülő nevén Büvellő, hogy mért üldözi önt a Baál-szekta, hogyha a hidegháborús pólusoknak megvoltak a kettős ügynökeik. Így tehát aki a KGB-nél és a CIA-nél is ügynök volt, az az ember az amerikaiak számára el tudta juttatni a KGB sámánkísérleteinek eredményeit.
Talán mindig lebuktak munka közben a kettős ügynökök, így a szovjetek megölték ügyük elárulóit.
Válaszolta Büvellő mostohabátyja, Réti Gergő, révülő nevén Farkas.
A legfelső szinten mindig is jóban voltak, a Szovjetuniót is a Baál-szekta vezette, de nem nagyon osztották meg felfedezéseiket az amerikai pólussal.
Javította ki Jackob barátom, druida nevén Transcelsus.
Éjlépő Kajtár máris megérkezett a segítő ügynökkel, Ezüstujjú Balajtárral, aki további részleteket közölt a menekítési tervből:
A műholdak miatt egy barlangba megyünk innen. Ahol mindjárt nyitok három újabb ébredés ajtaját, természetesen nem egyszerre. Mindhárom ajtó túlsó végén egy-egy álomfelügyelő várja küldetését, és akit éppen hívok, az átjön a barlangba, hogy egy másik ébredés ajtaján átvezessen mindenkit Szibéria megfelelő pontjaira. Tehát tulajdonképpen hat ajtót fogok nyitni egymás után. Az egyik ügynök családtagot fog alakítani, a másik egy kutyát, a harmadik egy eladásra szánt tenyészállatot. Városok eldugott zugaiban fognak kikötni, a műholdak és az emberek miatt, és mind egyszerre, hogy feltűnő és megtévesztő is legyen egyben a művelet. Az idő szűke rákényszerít minket erre a furcsa módszerre, amíg el csitíttatjuk a sötét druidákat néhány becsületes varázsló segítségével, akik keresztények és ateisták. Az ő közbenjárásuk idején önök még jobban megtanulhatják megvédeni önmagukat, alvás közben gyakorolhatják ezt Csaju mamától a továbbiakban is. Így az önök különvédelmét fölfüggeszthetjük. Jacob barátjuk is védettebb lesz a sámántudással a Baál-druidák ellenében, mint eddig, akármilyen politikai összefonódások is vannak. Bele kell nyugodniuk, hogy nem tudhatják ugyanazt, mint a szovjet druidák, akik ugyan nevetnek azon, hogy ők a druidizmust is ismerik.
A tervben az időszűke miatt túl sok mindent bíztak a reményteli véletlenre. A szekta még nem higgadt le, és ez elég nagy gondott jelentett még a későbbiekben is.
A barlangban már vártak ránk ellenségeink. Elég profik, meg kell hagyni. De amit azután csináltak, az kész röhej. elrabolták Ezüstujjú Balajtárt és Éjlépő Kajtárt, minket meg otthagytak a barlangban. Farkas azt mondta később, hogy ez valószínűleg Balajtárnak és Kajtárnak egy lehetséges közös trükkjével kapcsolatos dolog lehet, a trükköt bizonyára nemhivatalos viszonyok között beszélhettek meg egymás közt. Akkor most mi legyen? Amíg tanakodtunk, addig Gergő átruccant az angol varázslók kollégiumába, ahol három fiatal öregdiákot beavatott helyzetünkbe, és aztán kijelentette, hogy ezzel a helyzet egyik fele meg van oldva. A másik fele már Zsófinak jutott eszébe előzőleg, ami önmagában még nem tűnt valami jó ötletnek, de most már nem volt elvetendő. Ébredés ajtaját nyitott egy magyarországi erdős kirándulóhelyre, ahol éppen hideg idő volt, így szibériai álruháink nem voltak olyan feltűnők. Ezután egy sűrűbb erdősrészen a melegebb ruhák át lettek szabva bűbájos módszerrel nehezebb kirándulóholmivá. Álruházataink többi részét átalakítottuk új álruhává és jól használható álarcokká. Legújabb álcánkkal álcázva magunkat egy melegebb kirándulóhelyre révültünk, ahonnan két csoportra oszolva fél nap alatt elgyalogoltunk külön útvonalakon a bagolybükki völgy erdészházához. Külön időkpontokban mentünk oda, többnyire fák alatt haladva. Kobzosék szívesen szorítottak nekünk egy kis helyet, és még bolond barátjának kotyogásától se kellett félnünk, mert ő még csontrészegen is őrzi barátja titkát. Most már csak a tapasztalt ügynökök segítségének hiánya jelentett gondot és az, hogy megmentsük őket. Ahelyzet ugyan nyugodalmasabb lett, de a gondok elkezdődtek.
Halllotam a tervszövögetés pár napjában egy érdekességet, hogy mostanában éppen egy Máté Imre költőként ismert Zengő Nyíl nevű táltos készül nyilvánosságra hozni a dunántúli néphit nem keresztény forrásait, de az eleve ezoterikus tanokat ő se fogja elárulni akárkinek. Az érdekesség megbeszélése után visszatértünk a tervek szövögetéséhez. E napok egy néhánya alatt Kobzos Béla úr éppen egy rokonánál járt Kecskeméten, ahol összeismerkedett egy Molnár F. Árpád nevű rendőrtiszttel, aki megérezte, hogy mit is csinál barátunk mostanában, és azt mondta, ha szükség lesz rá, akkor szívesen segít. Ez a bizonyos Molnár nevű rendőrtiszt már kihallgatta Kobzos barátunk rokonát egy olajszőkítési ügy kapcsán, és fontos adatokat szerzett többek között tőle és egy Szeszák Gyula nevű ügyvédtől is.
Amikor házigazdánk, Kobzos Béla erdész hazaérkezett, megkérdezte, hogy bekapcsolódhat-e a tanácskozásba. Azt mondtuk neki, hogy igen, bekapcsolódhat.
Végül egyetértett velünk ama többször is elvetett tervünkben, hogy a három nagy-britanniai varázsló védelme alatt járjuk körbe az országot, megkérdezve számos táltost és másmilyen mesterségű embert, hogy hallottak-e valamit Kajtárék hollétéről és hogylétéről. Ez komoly nyomozást igényelt, és számos akadályt kellett leküzdenünk.
A három nagy-britanniai öregdiák varázsló, egy skót férfi, egy angol férfi és egy angol nő hosszas utazás útján jöttek Magyarországra, hajóval, vonattal és busszal. Angol állampolgárok lévén, volt elég pénzük ehhez a hossszadalmas úthoz. A találkozó a Dunántúlon esett meg, Hegyeshalom állomáson. Híres varázslók voltak környezetükben néhány hőstettüknek köszönhetően, de arcukat egyelőre nem közölték a helyi varázslók hírlapjai. Hegyeshalomból Maglócára buszoztunk, hogy találkozhassunk Máté Imrével, révülő nevén Zengő Nyíllal. Megbeszéltük vele álomvilága elhelyezkedését a Mindenségben, hogy a későbbiekben is segítségét tudjuk kérni, aztán rátértünk a következő pontra.
Én, Zengő Nyíl azt mondom, hogy tényleg Magyarország a legvalószínűbb hely, ahol Éjlépő Kajtár és Ezüstujjú Balajtár most raboskodnak, mert így könnyen a nyomukra bukkanhattok. Bizonyára már lelepleződtek. És álmotokban nem találkoztatok velük, tehát még mindig fogságban lehetnek. Bizonyára eléggé résen lehetett az ellenség, hogy ilyen könnyen lelepleződtek, és még akkora meglepetést se tudtak okozni, hogy fölénybe kerüljenek. És minden bizonnyal életben is vannak, hogy csalinak lehessen őket használni.
Ami az utazásotokat illeti, mutatkozzatok be mindenütt egy vandorló művészcsaládként, akik alkalmi megélhetést keresnek.
Köszönjük a tanácsait, Máté úr. Ez bizonyára nem lesz veszélytelen vállalkozás, hisz arcunkat takaró álarcunk ismertté válhat néhol, és így könnyen lelepleződhetünk, de hát az ilyen veszélyek miatt hívtuk ide ezt a három brit varázslót.
Talán nem is kéne álarcot használniuk, mert fölösleges. Mindenesetre legyenek nagyon körültekintőek. És ne írja meg azt a könyvet, Lőrincz úr!
Nem sokkal később elbúcsúztunk Máté úrtól, és tanácsai nyomán elkezdtük megkeresni a többi táltost. Álarcokat ugyan nem használtunk, de később valóban úgy éreztük, hogy nem sokat segítettek volna.
Elsőként Rábapatonára mentünk, ahol ugyan nem lakott egyetlen táltos sem, de Máté Imre egyik mesterének, Tudós Nagy Ferencnek leszármazottjai vendéglőt üzemeltettek, és tudtak adni nekünk egy kis alkalmi munkát. Az alkalmi munka mellett szívesen elvállaltunk egy kis fellépést estére, aminek szívesen mondtak igent. A próbákat napközben tartottuk a vendégek szeme láttára. Valódi hangszerek helyett holminkat szólaltattuk meg, és így gyakorultuk mongol népdalok angolszász kultúrájú átköltéseit. A három varázsló, név szerint Harry Potter, Ron Weasly és Hermione Granger feleségemmel, Eve-vel együtt angolul gyakoroltak, én magam magyarul és angolul, hogy eldöntsem majd hogy melyik nyelven énekeljek. Végül az angol mellett döntöttem, hogy később legyünk feltűnőek a nyugati blokk ügynökei számára. Így ráadásul érdekesebb, életszerűbb lett esti előadásunk. Az éjszakát a vendéglő tulajdonosának házában töltöttük. Kaptunk tőle és családjától kempingkészletet, és így kissé bizakodóan vágtunk neki a nagy útnak, mindent megköszönve vendéglátóinknak. Legalább az utazószettel nem volt gondunk, de természetesen csak mindennapi élet lett etől könnyebb, nem a nyomozás. Utunk során arra gondoltam, még szerencse, hogy csak kétszer gyakoroltam magyarul a dalt, így kicsi volt a lebukás esélye. Aztán eszembe jutottak a műholdak.
Éppen utaztunk a Dunántúlon keresztül, amikor találkoztunk Büvellő egyik tanárával, Rosszfű Róna boszorkánnyal, aki évek óta nem tagja a Rontó Boszorkányok Szektájának. Amikor elbeszéltük, hogy mi járatban utazzuk keresztül-kasul az országot, azt mondta, hogy szívesen a segítségünkre lesz. Így már nyolcan voltunk. Időközben beesteledett, és tábort vertünk távol az utaktól. Ma éjjeli álmunkban nyolcan négyfelé kérdezősködtünk, de ezúttal se tudott senki se valami fogódzóval szolgálni. Másnap kipihenten indultunk útnak, mert nem volt ébresztőóránk. Talán jobb is, hogy nincsen.
Délre már a Dunánál voltunk. Előadtuk ismét a mongol népdalok popzenés változatát, de már eszkábált hangszerekkel. Meglepően gyorsan állítottuk össze őket a reggeli után, ha belevesszük még azt is, hogy délre már a Dunánál voltunk. Az előadás után megebédeltünk valahol. Vállaltunk volna alkalmi munkát ott, ahol megebédeltünk, de erre sajons nem volt lehetőség. Így hát csakhamar átkeltünk a Dunán, hogy folytassuk utunkat keletre. Keleten már találkoztunk egy táltossal, aki azt mondta, hogy hallott már valamit az ügyről, mert a Baál-druidák jelenleg olyan biztonságpolitikai tényezőnek számítanak, hogy már az elrabolt ügynökök feltételezett tartózkodási helyéről is hírt kellett adni. Nagyon megörültünk a hírnek. Megosztottuk egymással álomvilág-adatainkat, és majd nála töltöttük az éjszakát. Aztán alvás közben a találkozási helynek kijelölt álomvilágban csalódottan kellett tudomásul vennünk, hogy a hírek tévesnek bizonyultak. Más hírrel egyelőre nem tudott szolgálni. Így hát továbbra is gőzerővel folytattuk a nyomozást. Nem is sejtettük, hogy hamarosan nyomra bukkanunk, de azt se, hogy még így is sokáig elhúzódik az ügy. Ezek a druidák nagyon ügyesnek bizonyultak.
Másnap reggel rögtön találtunk közönséget, igaz, csupán egyetlenegy ember személyéről volt szó. Türelmesen és élvezettel végighallgatta előadásunkat, és aztán bemutatkozott nekünk, Molnár F. Árpád, sajnos rendőr
néven. A feleségem ettől megsértődött, habár értette, hogy magyar kollégája mért mondta ezt. Ugyanis mint mesélte nemrég, az ő főnökei közt is van elég tahó. Miután bemutatkozott, rájöttünk, hogy hallottuk a nevét Kobzos Béla erdész barátunktól. Így hát a kölcsönös bemutatkozás után Molnár barátunk azt javasolta, hogy ha nincsenek kapcsolataink vagy különösebben fontos úticéljaink Kecskeméten, ne is menjünk oda, mert egy katonai-hatósági bűntanya. A nyugati blokk ott könnyen elkaphat bennünket, meg akár a KGB utódszervezetének számító FSZB is, ha enged a nyugati blokk szektájának. Ezt Oroszország vezetője, Putyin cárka feltételekhez kötheti, így a helyzet tovább bonyolódhat. Kecskemétet ugyan messziről elkerültük, de ezzel nem mentünk valami sokra.
Már megint sátoroznunk kellett. Ráadásul a pusztában. És ráadásul bizonyára követték Molnár barátunkat az ellenségei az utazása közben. És talán ha akkor bukkantak újra nyomára, amikor elváltuk tőle. Molnár barátunk utalt rá, hogy követhetik őt annak ellenére, hogy már ügyesen lehagyta őket. Így ha megtörtén elmesélhették a furcsa esetet a haverjaiknak, így az ügynökök egyből akár egyből ránk találhatnak. Hamarosan ránk is találtak.
Ugyan ránktaláltak, de meg tudtuk védeni magunkat. Aztán elindultunk Kapi Tamás táltoshoz, aki tudtunkra adta, hogy megtalálta a nyomot, mely elvezet minket Éjlépő Kajtár és Ezüstujjú Balajtár tartózkodási helyéhez. Így tőle gyorsan elbúcsúztunk, nehogy bajt hozzunk rá jelenlétünkkel, hisz a műholdak már beazonosították pozícióinkat az elmúlt órák eseményei nyomán. Hozzáláttunk a kiszabadítási hadművelet kidolgozásához. Természetesen ha sikerül is a kiszabadítás, a végső elszámolás még hátra lesz.
Vége a második könyvnek.
A sámánok titkairól készültem könyvet írni, amikoraz én és feleségem élete veszélybe került csak emiatt a még meg nem kezdett könyv miatt. A druidákat is magában foglaló Baál-szekta üldötőbe vett minket, mert egykori szovjet gyülekezeteik nem voltak hajlandók megosztani velük ezekről szerzett ismereteiket. Magyar sámánok védelmét élveztük, amíg a két legtapasztaltabbat el nem rabolták, mert összetévesztették őket velünk. Azóta brit varázslók segítségével nyomozunk hollétük után, de sokáig nem jártunk sikerrel. Út közben megismerkedtünk egy rendőrtiszttel, név szerint Molnár F. Árpáddal, aki ellátott minket néhány hasznos tanáccsal, hogy hová ne menjünk, ha nem akarunk ügynökbe botlani. Végül botlottunk ügynökökbe, de meg tudtuk védeni magunkat. Időközben végre sikerült kapnunk egy fülest két sámán-garabonciás hollétét illetően, és elkezdtük szövögetni kiszabadítási terveinket.
Jól van, emberek! Tehát már sejtjük, hol raboskodnak barátaink. Valahol az Északi-középhegységben. Az odajutás már elég nehéz lesz, mert tudják már ellenéségeink, hogy merre járunk. De meg tudjuk védeni magunkat. Ám ez még kevés. Aktívabb stratégiára is szükségünk van, hogy tovább tudjunk jutni, és hogy ki tudjuk szabadítani Éjlépő Kajtárt és Ezüstujjú Balajtárt úgy, hogy közben mi sem esünk fogságba.
És ezt hogyan képzeled el, Leslie drágám?
Kérdezte szokásos kriticizmusával feleségem, Eve.
Mindenképpen határoztott és körültekintő, akár kezdeményező harci fogásokkal. Ez még akkor is jól jöhet, ha nem tudjuk felmérni előzetesen a terepet se részben, se teljesen. Tudhatnád, hogy én értek az effajta csapdákhoz a bűnözők elfogásában.
Szerinted lesz ezúttal egy megfelelő embered, aki váratlan segítségként elintézi nekünk a rosszfiúk egy részét, mint máskor?
Ezt nem tudom megmondani, de valami tervet ki kell dolgoznunk. Először is, vegyük át, hogyan tudtuk megvédeni magunkat az ügynököktől, és hogy mért tőlük kellett megvédeni magunkat. Azért tudtuk magunkat megvédeni az ügynököktől, mert nem tudtak összehangoltan dolgozni, másrészt arra ugyan megvolt minden képességük, hogy megosszanak minket, de minket nem lehetett megosztani. És valószínűleg azért ügynökök eredtek a nyomunkba, mert a druidák tartanak tőlünk valamiért.
Nos, Leslie drágám, ezeket bizony jól látod.
Azt hiszem Mr. Lawrence, hogy Hermione, Ron és én is így látjuk az esetet.
Tette hozzá Harry Potter.
Én is így látom!
Tette hozzá még barátom Jackob.
De lehet, hogy föl kell készülnünk esetleges vegyes csoportok támadására is.
Tették hozzá kórusban a még kiskorú testőreink, Büvellő és Farkas, akiknek csapata kiegészült Büvellő tanárával, Rosszfű Róna boszorkánnyal, aki megdicsérte őket azért a kis szakértelműkért, de nem vitte túlzásba.
Elég furcsa, hogy kiskorú sámánok vannak a testőreink között, a brit varázslók már felnőttek. De mindkét testőrcsapat igen ügyesnek, és a nyelvi nehézségek ellenére igencsak jó csapatnak bizonyult együtt. Két csapat egy csapatként. És mi is értettünk ám egy kicsit, én és feleségem egy-két dolgot. Ugyanis én is sámán volnék, mert azzá kellett válnom, hogy megismerhessem a sámánság titkait. Feleségem csak mostanában vált egy pár ilyen dologra képes emberré, amúgy rendőrtiszt Londonban. Mind a nyolcan együtt tudtunk működni, és ez biztató volt. Így hát egy kis időt szakítva a csapatmunka bővebb megbeszélésére, maradtunk még egy órát táborhelyünkön, és aztán odébb álltunk, hogy közelebb legyen táborunk az úticélhoz, mielőtt újból letáboroznánk, hogy aludjunk egyet a mentőakció előtt, ugyanis esteledett, és amúgy pihennünk kellett, mert kétszer is alaposan megterheltük magunkat, miközben idáig gyalogoltunk A Rábaköztől egészen idáig, a Kunság vidékéig.
Másnap reggel szomorúan reggeliztünk, ert ez volt az utolsó reggeli, tehát bajban leszünk, ha nem tudunk enni adni kiszabadított barátainkak. Így hát még megpróbálkoztunk az énekléssel, és csodák csodája, elég sok pénzre tettünk szert ezen a szegény országrészen. Aztán elérkeztünk a Jászságba, ahol ugyanannyit szereztünk, és így már bűbájos anyagokat, eszközöket is tudtunk venni, többek között hagymát, amiből az első készletet barátaink számára szereztük be az élelmiszer vásárlásakor. Készültünk a kiszabadításra, és akár a mindent eldöntő elszámolásra. De útközben közbejött valami.
Lesből támadtak ránk látszólag elég szerencsétlen roma emberek, de végül sikerült elrabolniuk.
Így beszélgettek egymás között:Te, biztos, hogy jó ötlet volt egy vénembert rabolni áldozatképp Káli istennőnek?
Biztosan, fő a hagyomány!
A mi közösségünknek ez már egyáltalán nem hagyománya, tudod jól, hogy csak azért lettünk a Káli-szekta tagjai, mert egy újonnan betelepült család erre minket rákényszerített.
De be vagyunk tojva, fő a hagyomány!
Annyira rosszul érzem magamat emiatt, és annyira félek, mint te, attól a gonosz paptól, de főleg azoktól az erőszakos skinhead-ektől!
Közbevágtam:
Elnézést kérek, uraim, de én és a barátaink talán tudunk segíteni az önök baján. A barátaim minden bizonnyal követik önöket, tehát ha utolérnek minket, én tudok nekik szólni, hogy fölszabadítsák magukat, és a papot letartóztatassák a hatóságok.
Azt hiszi, hogy van eséylünk? Hisz mi ketten mind a nyolcukat hogy elintéztük, mert a mágiára elég jól emlékezünk. És a pap még erősebb.
Ekkor váratlan eset történt. A szelídebbik gyáva abbahagyta cipekedést, és rátámadt a megalkuvóbb gyávára, aki rögtön eszméletét vesztette. Aztán így szólt hozzám, örülve annak, hogy időközben urolértek a barátaim, így emígyen szólt barátaimhoz is:
Ennek a rettenetes Káli-szektának a legyőzése csak egy módon lehetséges. Az egyik titokban lázadó tag, akinek még nem kellet részt vennie áldozatban, tulajdonképpen ön lett volna az eslő áldozat, szóval, ez a tag egy gondolatolvasó lány, akinek képességéről csak én tudok őrajta kívül. Ez a lány a gondolatokból kiolvasta, hogy kik tagjai a szektának, kik félnek lázadni, és kik élvezik az egészet. A tagok közül egyedül csak a papnő és két, továbbá egy lánya, és beavatott tag élvezi. Öt emberrel kell elbánnunk mindenképpen. De nehezíti helyzetünket, hogy önt könnyűszerrel el tudtuk rabolni, tehát egyenként kell ellenfeleinket semlegesíteni. Önökről azt fogjuk mondani, hogy hasonlóan ügyes varázslók, mint mi, és így talán elegendően lesznek a harchoz. Aki áruló lenne, őt a gondolatolvasó lány, akit Violának hívnak, ő majd kiszűri. Önök amúgy elég ügyesnek érződnek, és kérem, legyenek is formában!
Így hát megegyeztünk, és szövetségre léptünk. A még mindig eszméletlen társat ott hagytuk, miután másodszor is leütöttük. A teljesen romák lakta faluban elmeséltük mi is a történetünket, mire Viola fölajánlotta szövetségét a mi harcainkban is. Nem is tudtuk, hogy a mi harcunkban az ő dolga se lesz valami könnyű.
Violára egy kicsit nehezteltek a szülei, hogy miért a család barátáját avatta bele rejtett képességének létezésének titkába, mire ő azt felelte lassú, akadozó szavakkal, hogy azért, mert szülei nem lettek a szektába kényszerítve. Barátjuk, Gerzson is csak most szerzett tudomást rejtett képességéről. Még szerencse, hogy testvérei nem hallották, hogy mit mond.
A szekta kemény magját és a két szívesen dolgozót ügyesen elintéztük, amikor rájöttünk, hogy csak egyetlen dzsúdó-trükköt ismernek, többet már nem. Így őket könnyűszerrel feladtuk a rendőrségen, ahonnan legojbb képességeink szerint igyekeztünk tovább álni, ami túl jól sikerült, így Viola képessége lelepleződött a nyugati blokk és volt szovjet blokk kettős rendőrségi ügynökei előtt.
Visszatértünk gyorsan Viola falujába, ahol megbeszéltük, hogy ki merre költözik, és három faluban állapodott meg mindenki, és Viola tudta, hová kell majd visszamennie. Útnak indultunk az Északi-középhegység felé, és a közelében letáboroztunk. Éjjel álmunkban megtárgyaltuk Kapi Tamás táltossal, hogy Zengő Nyíl szerint az Álomfelügyelet szűkítette keresési körét a térségben. A Kékes-tető környékén rejtették el Éjlépő Kajtár és Ezüstujjú Balajtár álomfelügyelőket. Reggel frissen kelve nekivágtunk utunk utolsó szakaszának, és pár óra alatt elértük a középhegységet, majd megmásztuk s Kékest. Viola megállapította, hogy Éjlépő és Ezüstujjú a Galya-tetőn vannak foglyul ejtve. Csak őket érzékeli. Valójában érzékelhetőségük volt a csali.
De a bajt megéreztük előre, ám Viola számára így kicsit fárasztó tevékenységnek ígérkezett mentőakció. Balajtárék nagyon örültek szabadságuknak, és hogy erőt meríthettek bűbájos anyagainkból és élelmünkből. A tábort nem vertük fel, hanem szaladtunk, ahogy csak bírtunk Viola új falujába. Ott megpihentünk, majd elbúcsúztunk Violáéktól, buszra szálltunk, és irány Budapest!
Visszatérve a Réti-Botlik-lakásba első dolgunk a pihenés volt. Boglárka és Dénes nagyon örültek, hogy ismét náluk vagyunk, és hagytak minket pihenni. Pihenés közben elaludtunk, és értesítettük az Álomfelügyeletet a legújabb fejleményekről. A főálomfelügyelő megdicsért mindnyájunkat jeles helytállásunkért, és ránk bízták a továbbiakban a tervezést. Remek, magunkra vagyunk utalva már megint! Mitha még mindig nem lennénk veszélyben.
A terv a következő volt: előcsalni az ügynököket és druidákat oly módon, hogy megint bekapjuk a csalit. De aztán elvetettük, mert a hamis óvatlanaság elég átlátszó trükknek bizonyult. Így hát nem maradt más választásunk, irány London!
Londonban persze rögtön elfogtak minket. Még szerencse, hogy végül mégsem kellett óvatlannak tettetnünk magunkat. Csak az a jó kis terv hiányzott. Rögtön szétválasztottak minket, okulván a csapatmunkánk sikeréből, de e szétválasztás rövid ideig tartott, mert a lehetetlen küldetés reánk bízó főálomfelügyelő lehallgató-nyomkövető nembűbájos-szerkentyűt rejtett zsebeinkbe. Így tudták már, hogy hová készülünk, és megelőztek minket, így lehetővé téve kiszabadulásunkat. Az utóeseményeket mindjárt röviden taglalom.
A Baál-követők lehiggadtak, én pedig megbocsátván a rendőri foglalkozás krémjének felajánlottam segítségemet további rejtélyes tiszta ügyekben, ha netán az én segítségemre lenne szükségük. Az álomfelügyelők pár nap vendégeskedés után hazarepültek Magyarországra, és én rögötn nekiláttam két új könyv megírásának, a Démonok és Varázslók Tibetben c. magyar nyelvű szakmunkámnak, és A Nagy Madár c. önéletrajzi regényemnek sámánná válásom előzményeiről.
Vége.
Amikor Ég Anyácska nekifogott világot teremteni, rájött, hogy ez milyen nehéz munka, így gondolt egyet, és teremtett egy segítőtársat, Arany Atyácskát. Arany Atyácska Ég Anyácska felé fordult, és így szólt:
Milyen szép vagy! Általam vagy, mert meg én láttalak!
Ég Anyácska ettől úgy megsértődött, hogy menten feltalálta a kizsákmányolást és a karmát.
Arany Atyácskát leküldte az őstenger fenekére iszapot gyűjteni e szavakkal:
Jól figyelj, Arany fiam! Három nap egy esztendő. Egy évig merülj alá a vízbe, hozz fel nékem iszapot a fenekéről, hogy abból megformálhassam a világot. Továbbá hívjál fel ide négy cethalat, hogy velük támaszthassam alá a földet.
Arany Atyácskának 3 napig tartó szűk esztendő is elég volt arra, hogy majdmen vízbe fúljon,hisz három nap az sok idő ahhoz, hogy kibírjuk levegő nélkül. Ég Anyácska megformálta a világot, és rátette a négy cethal hátára.
Ég Anyácska gondolt egyet, és két kellemetlen találmányát kidobta a szemétbe. Ám Lúdvérc, az ősboszorkány kutatott addig szemétben, míg végül megtalálta ezeket a szörnyű találmányokat. Meg is látszik az embereken, hogy milyen tahók, és az is jellemző, hogy sorra bedőlnek a karma nevű, de nem igazán létező jelenség tévtanának. Lúdvérc megküzdött Arany Atyácskával, aki legyőzte őt és az alvilágba száműzte.
Az első emberpár annyit szerelmeskedett egymással, hogy három év alatt megszülte az egést ősemberiséget. Az ősemberek olyan buták voltak, hogy az első emberpár nem győzte megmondani nekik, hogy mit hogyan kell csinálni. Legokosabb fiaik Mackó és Faja voltak. Mackó jobban szerette a Micimackó nevet. Amikor Mackó azt mondta Fajának, hogy birkózzunk egy jót, meglásd, papíron erősebb vagyok
, Faja egy pillanat múlva már le is győzte őt birkózásban. Erre Micimackó azt mondta Fajának:
Csak viccből akartam veled bírkózni, Micimackó szeret téged!
Ezután a két testvér útra kelt, vittek magukkal hamuban sült pogácsát, melyet fehérlószépségű anyjuk sütött. Pár nap gyaloglás után elértek az alvilág lejáratához. Mivel a lyuk függőleges irányú volt, ezért csináltak egy emelőszerkezetet, és utána abban próbáltak megegyezni, hogy melyikük ereszkedjen le.
Én nem megyek le
, mondta Mackó, így végül Faja ereszkedett le. Az alvilágban talált egy kastélyt, ahol egy királylány raboskodott, aki így fogadta:
Mit keresel itt felvilági, ahol a madár se ját? Jaj neked, az én uram a hétfejú sárkány! Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág!
A következő pillanatban éppen hazaért a sárkány
No, kutya, az életeddel játszol-e? Gyere ki a szűrömre, játsszuk le!
Atya-gatya, mekkora nagy háromfejű sárkány! Ellátom a a baját, ne aggódj, királylány! Mert én vagyok a Fehér Ló fia, a Faja! Nem leszek a sárkánynak ebédre a kaja! Győztem, lenyomtam a sárkányt, gyere velem fel, csodaszép királylány!
A lifthez érve kiderült, hogy egyszerre csak egyiküket bírja el a lift, így Faja előreengedte a királylányt. Mackó odafönt elkezdett flörtölni a királylánnyal, aki mindig megpróbálta őt emlékeztetni Fajára, de Mackó mindig kikönyörögte, hogy hadd legyen ez később. Így Faja a nagy unalomban elkezdett ismét bóklászni, és találkozott Lúdvérccel, a hétfejű sárkány anyjával, aki ezt rikoltotta:
Meghalsz!
Fajának elég volt csak megmutatnia izmait, tettetvén a verés szándékát, és az ősboszorkány menten elszelelt. Sétált még egy kicsit Faja, miközben eleredt az alvilági eső. Meglátott egy fiókákkal tömött griffmadárfészket, akikhez így szólt meghatottan:
Jaj, hogy csiporog ez a három kicsi griffmadár! Jó lenne nektek három kicsi kiskabát! Ömlik az eső, meg fogtok fázni, odaadom a zakómat, nem fogtok ázni.
Faja egy bokorba bújt az eső elől, hogy megvárván a végét továbbálhasson vagy visszamehessen a lyukhoz. Az eső elálltakor megjött a Griffpapa, aki így köszöntötte fiókáit:
Mejött a Griffpapa, helló! Kié ez a kínai piacos zakó? Ki takart be titeket, na ki volt? Mondjátok nem bántom frankó!
Magától értetődő, hogy Faja és Griffpapa bemutatkoztak egymásnak, és az is magától értetődő, hogy Griffpapa Faját felvitte a felszínre. A felszínen Faja kioktatta fivérét, hogy a csajozásnál fontosabb volt, hogy fölhúzzák őt, hogy ne esssen bántódása a másik világban. Aztán megkérdezték a fivérek a királylányt, hogy melyiküket választja. A királylány így felelt:
Mivel Faja mentette meg az életemet, ezért őt választom. Micimackó, neked meg azt ajánlom, hogy amikor másik nőt keresel magadnak, ne csak szépeket monsjál neki, de bizonyítsd is be neki, hogy számíthat rád jóban-rosszban!
Fajáé volt a fele királyság immáron egy hónapja. Közeledett a Húsvét. Pár nap múlva már el is kezdték ünepelni. Fajáné asszony úgy tett, mintha nem akarná, hogy a víz minden cseppje a locsoláskor őkirálynéságára menjen, hogy férje napját érdekesebbé tegye. Két hónap múltán megünnepelték a kiszabadítás negyedévfordulóját. Eltelt két év. Az ezután történtek már a következő fejezet története.
Nos, ott hagytuk abba, hogy folytatódik a történet. Itt jött még csak a neheze. Ugyanis Fajáné megkövetelte férjétől, hogy kezdjen el írni verseket, és bizony Faja nem nagyon értett a versíráshoz, így sokat kínlódott szegény. Amikor végre sikert aratott, felesége azt felelé:
Tetszett a versed. Engedélyezem az apaságot, hisz tőled csúnyát a gyerek nem tanulhat.
A gyerek szemtelen volt, ám a szülői szigor bebizonyította, hogy végül is nevelhető. A királyi párék éltek-haltak boldogan, amíg meg nem haltak azóta.
Ég Anyácska és Arany Atyácska legnagyobb találmanya a szerelem. Éljen a válások számának növekedése!
Az istenek közvetítik a bölcsességet. Az egyik így szól: Védd a fákat! Egyél hódot!
Faja azonban mindig is szánta hódokat. Azóta van annyi veszekedőhelyük a parasztoknak és a pásztoroknak.
Ez a paródia jelentősen különbözik a csodálatos Yotengrit-könyvektől, melyeket Máté Imre írt. A paródia és az eredeti könyvek közti különbség lehet meghökkentő is, szívderítő is, elszomorító is. Jó olvasást kívánok a Yotengrit-könyvekhez és Böszörményi Gyula Álomfogó-meséihez.
Utóirat: felhasználtam bizonyos elemeket a Bëlga együttes Fehérlófia 1. és 2. című dalaiból és a micimackizmus nevű vallásparódiából, az első fejezet élcein kívül ezek szolgáltatják a többi hülyéskedés alapjait.
Vége
