1. ábra. Az
Egy, egyből kettő...igekezdés jelképe eNT rovásjel képében.
2. ábra. Az
Egy egyből kettő, kettő meg egy.ige jelképe illír ékszer képében.
3. ábra. Az
Egy egyből kettő, kettő meg egy.ige jelképe ősmagyar szívmotívum képében.
Vegyük át újra. A finnek és az ugorok a magyar nyelv megtanulásával lettek finnugor nyelvűek. Az ugorok a legősibb lovasnépek közé tartoznak, fajtájuk europo-mongoloid. A nyelvészek szerint közös lovászati szakkifejezéseink vannak, melyek a lovaglásra is utalnak, nemcsak a szekérvontatásra:
A vadászás és gyűjtögetés szavai uráli őságunk szókincse. E szókincsből az alábbi szavak emeltettek ki:
A hantiknál is a legkisebb fiú örökli a házat. A hanti nyelvrokonság a magyarok számára is szembetűnő:
A betegségeket szellemeknek tulajdonították. A betegségszellemek magyar neve íz, amely a szellem jelentésű isz kifejezés torzulása. Nem azonos az "aroma" és "izület" jelentésű íz kifejezésekkel. Hantiul az iszt isznek vagy iszhornak mondják. A betegségek hivatásos gyógyítója az arvis vagy a vajákos, esetleg a táltos. Az arvis szó mai kiejtése: orvos. A vajákosokat a középkorban előszeretettel nevezték boszorkánynak. A táltosok főként a szellem erejével gyógyítottak. Az említett szavak eredete:
Minden bizonnyal a klasszikus szkíta műveltséget kialakító királyi szkíták eredetmondája hangzik így: S azt mondják, hogy ennek a Targitaosznak az apja Zeusz, anyja pedig Borüszthenész folyó leánya volt. Ennek a Targitaosznak aztán három fia született, Lipoxaisz, Arpoxaisz és a legfiatalabb, Kolaxaisz. Azt mondják, hogy az ő uralkodásuk idején aranytárgyak hullottak az égből, a szkütha földre: egy eke, egy járom, egy harci fejsze meg egy ivócsésze. Mikor meglátták őket, először a legidősebb fiú ment oda megszerezni, az aranytárgyak lángolni kezdtek.Elment hát, és a második lépett oda, de közeledtére ugyanez történt. Ezt a két fiút tehát az égő arany elűzte magától, de mikor a harmadik, a legfiatalabb testvér lépett oda, a tűz kialudt, ő pedig hazavitte az aranyat a házába. Az idősebb testvérek aztán, megfontolva a dolgot, az egész királyságot átadták a legifjabbnak. A hagyomány szerint a legifjabbnak utódai a királyi szküthák. A szent aranytárgyakat a királyok gondosan őrzik, és minden évben nagy engesztelő áldozattal járulnak elébük. Minthogy az ország túlságosan nagy volt, Koloxaisz három részre osztotta fiai között, s az a rész lett a legnagyobb, ahol az aranyat őrzik.
(Erősen kivonatolt idézet Hérodotosztól.)
Észrevételek a hérodotoszi szöveghez:
A pontuszi sztyeppén a Fekete-tenger és a Kaukázus északi peremén a jogarhordozók részben keverednek a jáfetitákkal, és létrejön az indoeurópai népcsoport. Királyai ténylegesen szeretnének a világ urai lenni, harci baltáik már nem egyszerűen harcra alkalmasak, hanem kifejezetten ember elleni harcra lettek kifejlesztve. A jogarhordozók kedvenc állatát ők is imádják, istenük egy férfiisten. Világuralmi törekvésüket áthatja a felsőbbrendűségi tudat. Megalapítják az első kurgánkultúrát. Katonai okokból háziasítják a lovat, lerohanják vele a Kárpát-medencét, amelynek földművelői az őslakos vadászok és nyugat-mezopotámiai ősi földművelők közel azonos létszámú csoportjaiból akakultak ki a jogarhordozó kultúra megszületése előtt. És innentől a magyar nép közép-európai és közép-ázsiai őseinek történetétől nem lehet élesen elválasztani az indoeurópai nyelvet, kultúrát, törzseket, hamvasztást. Számos protomagyar törzsszövetségben voltak a történelem folyamán uráli nyelvű és indoeurópai nyelvű törzsek. A nyelvek, gének, hamvasztások, életlen határai sem midig estek talán egybe.
A szkítáknak köszönhető-e az indoeurópai Veszta/Hesztia névből a tűz főnév és ige kialakulása, amennyiben a szarvas istennőként tisztelt Tabitira gondolunk? Tüve-te/Tühe-te az ugor kori alakja a főnévnek. Az ige régen úgy volt ismert, mint tövik ige. Talán ezért maradt fenn a rövidebb alakja a főnévnek az obi-ugorban, a tüve/tühe tő, mert ez a tűzisteni tabunév egy szójátékszerű utalás miatt megrövidült. A -z igeképző az ősmagyarban még -t volt.
Egy másik szkíta eredetmonda Héraklésztól és egy kígyólábú nőtől eredezteti a szkítákat, ez bizonyíték lehet a tengelyesen tükrözött ikerspirál létezésére a szkíta törzsek legalább egy részének tudatában. Ezen eredetmonda szerinti rokonaik a vaskorban a Kárpát-medencébe betelepülő szkítáknak a vaskorban nem máshol élnek, mint a Duna másik partja mentén. Ezek a testvérnépek jobbára tágabb értelemben vett illír népekként ismertek, akik a Kárpát-medence bronzkori kataszrófáját okozták. Eddig az őslakók nem tűntek el tömegesen erről a területről, de most tömegesen menekültek el a halomsíros kultúra illír lovagjai elől, kincseiket elásva. Az őslakók és halomsírosok rokonsága nem zárható ki. Az illírek kedvelték a kígyóláb jellegű ikerörvénymotívumot, de őnáluk ez nem bajusz alakú volt, hanem úgy-ahogy szív alakú. Ez a szív alakú ikerörvény egy egyenesből indul ki, majd végei közelednek egymáshoz, befelé fordulva távolodnak. Közeledő szakaszai között egy kisebb és torzó jellegű hasonmást láthatunk. Tehát ezek az ékszerek kifejezik az eszterlánc eszmiségét, vizuálisan túlmutatva annak alapigéjén, mely így szól: "Egy, egyből kettő, kettő meg egy."
. Ez az uráli dualizmussal kezdődő ige kifejezi az Anyaisten, Atyaisten és Leányisten szentháromságát. Az uráli dualizmus jelképe a magyar motívumkincsben az eNT rovásjel hieroglif változata, amelynek egy variánsa kifejezi a trializmust is. A trializmus eszméjének másik kifejezője egy ténylegesen szív alakú jelkép, melynek körvonala a szív csücskében ér véget.
1. ábra. Az Egy, egyből kettő...igekezdés jelképe eNT rovásjel képében. |
2. ábra. Az Egy egyből kettő, kettő meg egy.ige jelképe illír ékszer képében. |
3. ábra. Az Egy egyből kettő, kettő meg egy.ige jelképe ősmagyar szívmotívum képében. |
Az illírek pannonikus ábécéjére térjünk most ki. Ez egy olyan rovásírás, amely visszavezethető a legrégibb levantei képírásra, amely északon rögtön rovásírássá alakult, és a finnek egyik ritka nyelvjárásárai s alkalmazni kezdték. A finnek kihalt beszédhangjai a legtöbb nyelvjárásban ekkor még megvoltak, ezt a balti jövevényszavak elváltozásának szempontjából érdemes figyelembe venni. Ez a helyzet a finnek nyelvével, meg az, hogy Ukkó valásunk Ukkó főistenét férfinak hitték, de valódi neméről vall nyelvük eukko szava, amely nagymamát jelent, és rokona ük szavunknak. Törzseink és nyelvünk földrajza már kezd nagyon érdekes lenni. Hát még milyené érdekes, ha rájövünk, hogy az illírek által is vagy csak általuk használt pannonikus ábécé, amely a finn rúnák és levantei hieroglifák rokona, milyen jól rögzítette a modern magyar szótövek érlelődő kiejtését, habár torzítva. És ekkor még a finn nyelvnek is még csak perminek kéne lennie a finnugor nyelvcsaládon belül! Az ugor jellegű Cserkaszkuli kultúra az Urál délnyugati oldalán, azaz a mai Baskíria területén ekkor már majdnem száz éve fennáll. (És ebben a korban a gyűlölt lovagló harcmodor már kezd elterjedté válni.)
Az ugor nyelvű népek hangváltozásai érdekesek lehetnek ama szempontból, hogy ez hogyan befolyásolta a türk jövevényszavak magyar kiejtését. Ebből próbálják megállapítani a nyelvészek a hangváltozások korát. Érdekes még az is, hogy a türkök, akiktől gazdálkodási szókincsünk legősibb rétegét származtatják, rendelekznek finnugor alapszótövekkel, ha nem is uráli szótövekkel. A szamojédok uráli nyelvűsége nyelvi szempontból bizonyított, kultúrális lelki rokonságuk szemmel látható, mintha csak a derék ősmagyarokat látnánk az indoeurópai világhódítók helyett. Szamojéd kup/kum=magyar hím. És egy meglepetés: hanti ku/hu=magyar kan=mongol hun. De ezek e példák és fenti eszmecserék nem oldották meg a pannonikus betűnevek modernségének problémáját. A pannonikus törzsek mennek néhány kelta törzzsel Belső-Ázsiába, ahol a kínaiak átvesznek tőlük két kelta eredetű dolgot: a vasat és a Jin-Jang tan ma ismert alapszimbólumát. A magyar tárgyi kultúra se jelképek tekintetében, se vas tekintetében nem követhető mindig nyomon, tényleg így van-e? Mindenesetre kínaiak néhány kelta szót is átvesznek. A kelta szavak tömegesen soroltatnak be az ismeretlen eredetűek és szláv eredetűek közé. A szláv szavak leginkább az egyházi életnek és a magyar törzsek Árpád-ház által elkövetett asszír módszerű felszámolásának köszönhető.
A Jamna-kultúra szóval a királyi szkíták őseinek és a jáfetiták keveredéséből alaklutak ki. A keveredés után évszázadokkal a jáfetiták és alattvalóik egy része kiszorította kiszorította a türköket Turánból, akik így mehettek vissza Pamír alati őshazájukba. Belső-Ázsiában létrejött az afanaszjevói kultúra, amely talán nem jáfetita vérű, de adott jáfetita szavakat Kínának. És talán ennek a kultúrának lett szerepe a hunok kialakulásában és az első kínai császár is innen származhat közvetve, mert királysága szakrális királyság volt demokratikusan elkergethető királlyal. Erre a tubálita kultúrarára telepedett rá a második tubálita hullám, amelyből létrejött az Andronovói kultúra. A türkök Belső-Ázsiába mentek. Az illír-féle népek pár kelta törzzsel együtt a Kr. e. 1. évezredben nyomtalanul az Andronóvi kultúra területére értek, és Kína megismerte a vasat, a türkök a tengrihitet, egy vallás tengri szavas változatát, a tibetiek pedig a kusánok iranizálódott bön vallását imserik meg, amely a tibeti engesztelő sámánizmussal olvadt össze. A kusánok Indiában megalapították a széles szekér buddhizmust, és pártolták a Sakti-kultuszt. Ujgur nyomásra ongur törzsekbe tagozódva találkoztak a cserkaszkuli kultúrával. Létrejött egy vérszerződés az alánok, ongurok, ugorok, szabírok és más környező népek között, és letrejött a magyar nép.
A Cserkaszkuli kultúra az Andronovói kultúra európai határa a Kaszpi-tenger és az Urál-hegység között. A cserkaszkuli kultúra része lehetett anak a Közép-Európából kinduló nyelvi közösségnek, amely részben a jogarhordozóknak és az illírek némely törzsének is nyelve lehetett, és amelynek konzervatívabb nyelvjárásából lett az uráli alapnyelv, amelyet az északkelet-európai őslakók átvettek. (Ez a magyar nyelv egyik dialektusa, de alig páran tartják ezt a nyelvet az uráli alapnyelvnek, ezek legalább fele sajnos műkedvelő. A magyar nyelvet az uráli alapnyelvből kialakult finnugor alapnyelv cserkaszkuli ugor alapú elágazásának tartják.) A modernizálódó nyelvjárásból lett a türk környezetben a magyar nyelv. Ezt a nyelvet a cserkaszkuli dialektust beszélő nem ugor törzsek átvehették. A türkök nyelve rejtély ebből a szempontból, mert alapszavaik azonosak az uráli vagy finnugor alapszavakkal. Az északkelet-európai dialektusról azért nem árt tudni, hogy a magánhangzók eltérőek voltak kicsit. Vegyünk két szót, alapnyelvi és modern magyar állapotban: kala>hal, jelentése hal; és kulke>hala-d, jelentése vízen megy, mai jelentése könnyen megy. A töve talán kalake/kalke lehetett, amelyből terjengős képzéssel lett halha-d, majd hala-d. Ha ez a nép a közép-ázsiai szabírok ismeretlen nevű európai őse, a régebbi szabír nép, amelynek neve a magyarok valódi sámánjainak hagyományaiban él, akkor ennek a népnek az egyik közbülső tömbjét ritkíthatták meg a mesekiták egy sunyi módszerrel: a vendéglátóikat kiverték a saját házaikból. Egyébként elviselhetetlen modorú nép, amellyel csak a magyar nemesek és a modern magyar kisemberek modora vetekedhetett eddig a történelemben, no meg az indiai népeké. A mesekiták és az uráli alapnyelv meglepően szoros egy helyre szorulásuk úgy állapíttatott meg a fejemben, hogy nagyon északon van a Moszkva folyó, amit Mesekről nevezték el, mint a Tobolt a szkíta-perzsa uralmú Dél-Szibériában a közép-ázsiát magában foglaló Turáni-alföld északi határán. Thírász: egyetlen kentum nyelvű törzs.
Még utoljára négy dologról legyen még szó, aztán egy összefoglalóról:
Utoljára foglaljunk össze mindent: habár közünk van/lehet néhány más rokonított népekhez is, nemcsak uráliakhoz, de ez nem cáfolja meg a finnugrizmust, csak kiegészíti. A finnugristák és áltudósók kedvenc elméleteit mindkét fél érdekes észrevételei együttes erővel megcáfolják. Az uráli múlt dicsőbb az őseink déli elágazásainak múltjánál, akik nem olyan jóságosak, mint a mi északi őseink. Északon maradt csoportjaink logikája uráli logika, erre szép példa az egy kezet fél kéznek nevezés. És hogy ősvallásunkban nem a tűz és a víz lennének férfi és nő, hanem nap és tűz, mert hasonló a hasonlót vonzza. Az igazi dualizmus nem az ellentéteké. A jobb kéz nem ellentéte a balnak, akármennyire is nevezzük jobb kéznek idegen gondolatok hatására.
A magyarnak nevezett nyelv egyik északi nyelvjárása volna talán az uráli alapnyelv, vagy mégsem, csak néhány finnugor nyelv alapnyelve. A magyar hím szó uráli alapalakja koje-me, amelyből a szamojéd szölkupok népnevében a kup utótag lett. (A kup alak a kum alakból ered.) A koje-cse szó a finnugor alapnyelvi alakja a húsz számnévnek, mert a koje jelentése "férfi, ember", és az embernek húsz ujja van. A halacska, meghal, halad igék uráli eredetűek. A meghaló ember lelke hal képében átúszik a túlvilágra (vagy mégsem innen ered a meghal ige), a haladás eredetileg hajózást jelentett. A nyom igei jelentése földbe hatol, mert a lépés olyan, mint a behatolás és a megtermékenyítés. Főnévként a nyom szó nyomott helyet jelent, mert a föld és a lépés együtt tevékenyek a nyomcsinálásban, ez az pólusok együtt tevésének uráli dualista őseszméje, melyet a kettőskereszt, mint jelkép remekül kifejez. Mert az egyedek együtt egyek, így a kettöskereszt a rovásírás egyik betűjeként eGY hangértékű, vagyis egy gyé betű, amely elé e hangot olvasnak, mint minden más mássalhangzó elé a rovásírásban. Az egyed szó nyelvújításkori alkotás az egyedül szóból kikövetkeztetve, mint szótő. A nyelvészek szerint ez nem csupán egy nyelvérzékcsalódás által kikövetkeztetett tőszó, hanem valóban létezhetett, habár korábbról még nem adatolták. Csakhogy így az uráli dualizmus eszméje sérül. Tehát az egyed szó valódi hangzása egyet, vagy igyet lehetett, az egy, régiesen iggy szóból fosztóképzővel képzett szó, amely a -talan/-telen fosztóképző rövidebb tal-/tel alakjának alakjának még rövidebb ősalakjával képeztetett szó lehetett az -ul/-ül képző előtt szóbelsjei hangként zöngésülve. (Az obi-ugoroknál a félhosszú alakja él a -talan/-telen képzőnek.)
A nyom szóhoz visszatérve azt még megemlíthejtük, hogy mi van, ha rokona a "nem" főnévnek, és a nyomatékosítószóként keletkezett "nem" tagadószónak. A "nem" főnévből keletkezett a "név" főnév. A "nem" főnevet indoezrópai eredetűnek tartják, de mi van, ha eszmeiségében uráli eredetű szó?
A bal szélen álló képen egy népi virágminta látható, amely valószínűleg egy lentről felfelé olvasható varázsige fonetikusan írva, olyan jelekből, melyek csak együttesen alkotnak egy amúgy stilizált virágot. Egy szirom-kígyó olvasata nim/niv: nem/név/nő; kettőé nivek, másként niveh, mai kiejtés szerint növő. Látható, hogy ez a virág-varázsige részben szójátékokból áll. A kígyók együtt tekeredése is jelképe az uráli dualizmusnak. A kígyó-szirmok és termő között lévő pötty olvasata: isz/szi, utalva a levantei ziqq hieroglifa egyik ritka pannonikus változatának nevére. (A pannonikus betűk nevei az ugariti és görög betűk neveiből tökéletesen rekonstruálhatók.) A termő olvasata lek/lék, amely ténylegesen a születés kapuját ábrázolja, és lékhez hasonlítja. A szi-lek jelek együttes olvasata szileh, mai kiejtéssel szülő. A szül ige eredetileg szerez jelentésű volt, erre számos más nyelvben is van példa. A zenét szerez, mint zenét költ jelentésű szókapcsolat jelentése is ide vezethető vissza, és ezzel rokon a versköltés fogalma. A kunkoregyüttes a duális kígyópárnak a tipikusabb jele, és állandó olvasata: tan/ten/an/ent/int. fölötte az isz/szi jel, melyből egy tek/teh/tev olvasatú jel fordított változata nő ki. A jel két részből áll: egy ékből és egy pöttyből, ez a türk rovásírással kapcsolatos, névleg a tau jellel, amely tűz jelentésű tüve-te főnévvel és töv-ik/tű-z igével kapcsolatos. (A tűz szó ősibb alakjának rövidülését a tövik igére való szójátékszerű utalás okozhatta, egy ősi vallási műszókészlet istenfélő megújítása céljából, melynek részte volt a Veszta/Hesztia név átvétele is. Az istenített tűz neve ugyanis tabu volt, így kölcsönöztek őseink vagy az ő szomszédaik egy indoeurópai szót, egy olyan istenét, aki nemcsak szelíd, de még rendkívlül szerény is volt. Bár lehet, hogy az átvétel fordítva történt, és így lett hütete, hüszete, vagy hasonló alak. a teh/tek rovásjel utalhat arra, hogy volt egy tekke alakú, "lök, taszít" jelentésű alapnyelvi szó, amely az obi-ugoroknál harmadik jelentést is tartalmaz, mely a magyarban máig megőrződőt, ez a jelentés: szúr.) A teh jel fölött három másik pötty, melyek együtt a kicsiség hieroglifája, és megatalálható e jel a türk és kínai írásban is módosult formában, ezenkívül a ziqq ritkábbik rovás-alakjának közvetlen rokona formailag. (a ziqq ritkábbik pannonikus változata egy ix betűféleség volt.) Olvasata a virágban: is. Így mondjuk és értjük, hogy: kis. a kis jelből nő ki még egyszer a ten írásjel. A lek írásjel feletti jelek olvasata ten-is-tek-is-ten, kiejtve: teníszteh isten vagy tenejszteh isten. Mai kiejtése: tenyésztő isten. Tehát a varázsige olvasata: Növő szülő tenyésztő Isten.
Egy ruhára, valószínűleg női ruhára varrva ezzel a nyelvtani igét nem tartalmazó varázsigével hívhatták segítségül Isten erejét az emberi faj fenntartásában, de ez egyben az általános nőtiszteletre is felhívta a figyelmet, mert a nőstény szó elfeledett alakja nő-isten, mintegy párja ként az aggastyán-aggistennek. A nőisten és az az aggisten később eltorzultak. Az aggastyán szó az Ágoston-rendi szerzetesek latin nevére hasonlít, a nőstény pedig úgy hangzik,hogy hangsúlyozza ama téveszmét, hogy a nőt teremtette a férfi. A férfielvű vallások eredete néhány ostoba nő zsarnkoskodása elleni férfilázadásokhoz köthető világszerte. Erről a varázsigéről még két dolog elmondható: a tenyésztés a nősténység szent többszöri tevékenyését jelenthette, és ez valószínűleg állatokra is vonatkozott, majd jelentése leszűkült. Bizonyára egyházi hatásra történt nyelvromlással állunk szemben, mint előbb említett és sok más ősi eszmeiségű szavunk esetében is. A másik megjegyeznivaló e varázsige kapcsán, hogy talán csak egyszerű jelmondat, ha nem varázsige. De azért mégis kiolvasható belőle valami varázsige, mert tartalmaz egy híres varázsigét. Ebben a varázsigében at Ős-Egyet jelképezi a termő a fölötte lévő jelekkel, együtt formázva egy asszonyt. Az asszonból jönnek ki a szirmok és pötty. A szirmok a dualizmust jelképezik, visszaegyesülésük a nemzést, a pötty a születő Leányisten már kint lévő fejét. Tehát az ige: Egy, egyből kettő, kettő meg egy.
De itt még egy dolgot lehet még elemezni: a tűz kifejezést. Igei alakjának rekonstruált uráli alapnyelvi jelentése: taszít; ugor kori jelentése: taszít, szúr; ismert magyar jelentése: szúr. A tűz ábrázolása és tapintása miatt mindkét jelentés használata indokolt kellett, hogy legyen. Mivel Hesztia őeködik a kezdet és vég felett, ezért lehet uráli, másként szólva északi eredetű isten, amit szelídsége bizonyíthat, ugyanis az észak-afrikai és dél-eurázsia isteneinek elsöprő többsége zsarnoki hajlamú, anélkül, hogy démonnak lennének titulálva. Kezdet és vég. Nut, a csillagos ég egyiptomi istennője este megeszi a napot, és reggel megszüli. A Nap az alvilágban hajóik éjjel, nappal a kék égen. Nut, mint isten emberi vagy tehéni alakú, mint Hathor, aki szintén égistennő, de ő nem a csillagos ég istennője, hanem az égé. És szépségé. És ő is égi tehén. Az egyiptomi társadalom gazdag rétegeinek istennőiről lehet szó, akiknek alakja következetlenül lett két személyként tisztelve, vagy hatalmi okokból. Ez a réteg a Kárpát-medencében is őshonos Vincsa-kultúra balkáni részéből származik, amely a kárpát-medencei törzsek rokona, és a második indoeurópai támadás elől menekültek Egyiptomba, így az épphogycsak kotábban odaért sumér vezetőréteg hatvanas számrendszere helyett az európai tizes számrendszer vált általános érvényűvé. De ami a tizes számrendszert illeti, néhány számneve iráni eredetű: tíz, száz, ezer. De még a hetes, de ez talán csak vallási okokból. A tízezer régi magyar megfelelője, a tömény, türk eredetű. Ez talán egy altáji rendszer hatása? Ez a szám Kínában is fontos szám. A tíznek itt említett okok miatt nincs köze az egyiptomi hieratikus számíráshoz, de a többi számnevünknek sincs. A számneveink logikája és lehetséges jelentése ennél egyszerűbb:
Még három meg egy dolog végezetül: