Vissza a Cikkek oldalra.
Vissza a Kezdőlapra.
Fölrakva: 2013.03.15.
Irodalomjegyzékkel ellátva: 2013.03.16.
Frissítve: 2013.04.28.
Ukkó a Nagyboldogasszony neve, de amikor a finnek átvették alakját a magyar nyelvvel együtt, akkor férfiasították. Az Ukkó név jelentése nagy anya, e névből származik a magyar ük szó, mely nagymamát jelentett régen, és ebből származik a finn eukko szó is, amely ma is nagymamát jelent. A finn rúnaábécé U
betűje Ukko nevét jelenti, az A
betű Akka nevét. Akka jele a türkök KJ
hangértékű Qïrqïn rúnajelével és a germánok A
hangértékű Ansuz rúnajelével való rokonság tekintetében nem egyszerűen anyát jelent, hanem szűz nevelőanyát, akinek magyar megfelőlje a Nagyboldogasszonynak, Ukkónak leánya, avagy emberközeli alakja. Tehát a Boldogasszony rúnája a székely A
rovásjel. (Akka Ukkó teremtménye, az Ansuz rúna Odinnak, mint sámánnak, emberközeli személynek rúnája.)
Az Anyszűz, azaz Szűzanya azért szűz, mert az emberiség jégkorszaki istennőjeként ő a tűzhelyek istennője is. Olykor a Csodaszarvas nevű világállat képében jelenik meg. A tűzhelyet csak leányoknak volt idejük őrizni, és ebből senki nem csinált örök mesterséget, mert szaporodni kellett, prüdériáról, és szerelmeskedő Vesta-szüzet halálra ítélés szó sem lehetett. A szüzességnek nem tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget, és házasság előtt már nem is volt meg, mert az udvarlók eleve mindenben ki voltak próbálva, hogy a legmegfelelőbbet választhassák férjül a fiatal nők.
A Boldogasszony név jelentései:
A Boldogasszony név kapcsolata a magyar néppel ősvallási és keresztény jellegű.
Szóval szólítalak,
áhítattal hílak,
ég-föld teremtője,
istenek szülője,
Ukkóból ki színeváltoztál
Boldogasszonyunkká,
erdőket, hogy füllel hallgasd,
mezőket, hogy szemmel tarthass,
köpönyeged alá, hogy béfogadd
oltalmad alá futódat
gyarló halandódat!
Nagy az én bajom,
sok a panaszom:
(itt a panaszok felsorolása következik).
Adj erőt égi jó anyám,
lerázni sok terhemet,
kínzó keservemet, -
oltalmazd szegény lelkemet!
Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Bizony, nagy az asszony ereje,
minden rosszon erőt vesz ő,
ha lelke harmatos, tiszta!
Övé a sors óráinak jogara,
akit kizár, kizáratik, az kívülmarad,
bejuthat, akit beenged!
Buzdít, lelkesít, osztozik bajainkon.
Áldás a jó asszony,
a rossz asszony átok!
Mennyei jó anyám
tekints egy kicsint rám!
Ne gyarapítsd bánatomat,
oltalmazd hites uramat!
ezért neked esküt teszek,
míg hadban jár gyászban leszek,
szerelemfélébe nem esek...
Az első, harmadik és negyedik ima Máté Imrének Yotengrit 3. című könyvéből valók.
A magyarok istene egy Mén vagy Má nevű kiváló hős-ős, akit Má-Tünnek is neveztek, és akinek felnőtté válásákor történt belső lelki harcait tündérmeseként ismerjük, melynek címe Fehérlófia. Tényleges életútjából másoltak ki történeteket a papok I. László király szentté avatásához. Az arabok elől menekülő szavárd Árpád-ház kusita ősét, Nimródót Kézai Simon udvari pap azért nevezte át Ménróttá, hogy az Árpád-ház hatalmát biztosítsa, hisz I. István király tettei miatt és más családtagok bigottsága miatt nem igazán volt kedvelt a nép részéről az Árpád-ház a maga korában. Ménrót jáfetita származtatása is erre utal, amely az íjfeszítő népek jáfetitaként azonosításával függ össze.
Magyarok Istene,
nemzetünk szent őre,
térj meg hozzánk,
maradj velünk,
örülj velünk,
vigadj velünk!
Szelídétsél, békéltess!
Ellenségeink barátainkká,
testvéreinkké legyenek!
Áldó, munkálkodó
kezünkről ösmerjenek ránk,
ne kardunkról.
Ám ha gonosz, ádáz, ostoba
reánk támad
vagy jogtalanságában
megátalkodik,
hadakozz velünk!
Zúgasd sebes nyilakinkat,
suhogtasd véres szabláinkat, -
rontsd ellenségeink erejét!
Ellenségét kívül,
ellenségét belül!
Sújts haragoddal,
gyomlálj ki nemzetünkből
irigykedőt,
áskálódót,
okoskodót,
pártoskodót,
árulkodót,
hazudozót,
szenteskedőt,
bajkeverőt,
zsebre honfiskodót,
hogy hozzád szíthassunk
egyetértésben,
miképpen tőlünk várod:
törvényben törvényesen,
törvénytelen emberségesen,
hozzád mindig hűségesen!
Ezen ima Máté Imrének Yotengrit 3. című könyvéből való.
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
(Pest, 1848. április)
Máté Imrének Yotengrit 1.-3. könyvei és egyéb írásai, valamint előadásai.