Urál és Altáj népei

Lélek

Vissza.

A közép-európai neolitikus kultúra jelképei és elterjedésük

A jégkorszak után épphogy északra maradtunk a Balkántól, kultúrális egységet alkotva vele, mások vizimadár alakú tárgyakat készítő északi finnugorok lettek. De ő éghajlatilag már délivé vált, így közvetítette a Dél-Eurázsiai folyamatnak, a neolitikus forradalomnak technikai vívmányait. A mediterrán, monszun és sivatagi övezetben az emberek gonoszak. Délebbre és északabbra nem annyira, sőt, egész jószívűek. Nem véletlen, hogy kortárs Dél-Ázsiai civilizációk a legveszélyesebbek a világ szabadságára ma is. Innen ered az (elő-)indoeurópai jáfetita népcsoport is, amely közvetítette északra a vívmányokat, és keveredve az uráli őslakókkal, létrejött a királyi szkíták népe, akik a világ urai voltak a szó olyan értelmében, hogy szerették az egész világot. Szarvast és lovat imádó sámánkirályok népe, mindenki király volt. Eredetmondájuk szerint a harcibaltások népével azonosíthatók. A dél-orosz sztyeppén egy részükből kialakultak az indo-európaiak. Kelet-Közép-Európa és dél-orosz pusztaság újkőkori történetéhez köthető vizimadarak népének és a szamojéd kultúra fejlődésének története a ló háziasításával és kultuszának szarvas-kultuszhoz társulásával együtt. E terjeszkedés lett talán alapja az indo-uráli nyelvcsaládnak.

A dél-orosz sztyeppén végül kialakultak az emberek elleni harcibaltát használó indo-európaiak. Bármi, ami miatt megrovást kapunk, mi posztszovjet lovasnomádok és újkori magyarok, azok indoeurópai hatásra alakultak ki nálunk, kivéve a sztyeppei jellem rossz oldalaként meglévő túlzott énközpontúság. Az indo-európaiaknak és finnugor alattvalóiknak nagy hatása lett Kelet-Ázsiára még az ókorban is. Például a félig déli eredetű, félig északi eredetű keverék türk népek uráli alapszavai. A türkök ikerörvény-mintáinak palmetták nélkül is fontos mivolta az uráli alap-alap-szavakkal együtt csakis népek keveredés eredményei lehetnek. (Lásd jáfetita>uráli vete "víz", jáfetita>uráli kota "ház", uráli> türk ota "szoba".) A türköktől pedig az altáji-tibeti-szanszkrit gyökök származtak a magyar egy későbbi, szorosabb keveredéskor, ez utóbbi nyelv indoeurópai nyelvtannal bír manapság.

Az indoeurópai támadások elleni közép- és kelet-európai szövetség alakult, amely a helyi kultúrális különbségek egy részt elmosta, hogy jobban megértsék egymást a nemzetségek, de meghagyták a sokszínűséget, hogy a sokféle gondolat sokféle ötletet szüljön. (Korábbi egységesülést eredményezett a szkíta-indoeurópai kerék föltalálása, amelynek magyar neve kerék, tulajdonságának neve kerek, szótövük a kör. Tehát itt fordításról vagy nyelvrokonságról lehet szó. A második egységesülés emlékéhez a táltosok a szabír népnevet kötik. (Az európai eredet emléke inkább elfelejtődött az Atáj hegységben, ahová a vasat vittük) A Közép-Kelet-Európai kultúra a kelta vassal együtt néhány kelta úr zsarnokságától menekülő törzs által jelent meg Kína környékén.)

Uráli filozófiánk vívmányainak legalább a felétől a magyarság az újkorban eléggé távol került, de a táltosok sok fontos dolgot megőriztek szájról szájra egymás közt, és most ez le le lett írva. El volt titkolva, de ők titkolták! És most már tényleg hülyék vagyunk, hát megosztotta egyikük, Máté Imre, modern formában. (Az ő könyve uráli eredetet is vall, jövevényszavakat nem tagadja, csak a mennyiségüket kérdőjelezi meg. Például egy jövevényszó: kommunikáció.)

Vérszomjas Szaturnuszi isten. Általa a kígyólábú lények olykor tudás-jelképek is lehettek, de a kegyetlen lényeknek is mintája ő. Baállal azonos. A kelet-medetirrán földművesek a közép-európai vadászokkal keveredtek, így létrejött a spirálkígyós lábú jóságos főisten alakja.

Lássuk a jelképeket, amelyek többsége az iker-szél-örvényt, ábrázolja, sokszor mint főisteni kígyó alakú lábakat.

Egy, egyből kettő, kettő meg egy. Uráli eszmei ige. Ősmagyar jelkép nyomán.

 
Kígyólábú őseurópai-magyar-szkíta főisten.
Kígyólábú őseurópai-magyar-szkíta főisten élatfajelleggel.
Illír kor előtti és íllir kori kárpát-medencei kincs szerkezete.

Tehát a kígyóként is ábrázolt ikerörvények a szerelmes együtt forgás jelképei. Ha ez nem kígyó alakú örvénylés, hanem két örvényből vagy két kígyózó vonalból áll, akkor ez Kelet-közép-európai ősiség, uráli filozófiával megalkotva.

 
Mojgrádi aranykincsdarab elméleti ideológiai struktúrája.
Herkules szeretője, szkíták őse.
Az archaikus európai és a magyar népi növényesített sellőábrázolások szerkezete.
Yotengrit, a tengeristen?

 
Életfa. Szarvak: őrszellem. Tulipánok: 1, 1. Madarak: 2. Egy, egyből kettő, kettő meg egy.
Énlaka, rovás. Megfejtése: Egy az Isten. Unitárius jelmondát székely rúnikus betűkkel és hieroglifákkal: betűzött mondat fent, eGY, eNT/TeN és US/IS(Z) betűk virágszerű ligatúrái a sarkokon, és ezek hieroglif változata egy vázabeli tulipán-almafa formájában, amelynek négy levele és két cifra ága van.
Szkíta kardhüvel kettőskereszt életfával. Kettőskereszt=egyenlőségjel. Youtube: Mongóliában az egyenlőségjel függőleges változata jelképezi a női-férfi egyenlőséget, a vízszintes az állatokét.

Kígyós magyar népi minták. Irodalom: http://www.nemesfamives.extra.hu/szakdoga22.htm.

Mari napjelkép.
Mari zászlómotívum.
Türk motívumok.

Türk ember minta vázlat kazak nemezdísz nyomán.
Türk jurta minta, női oldal, férfi oldal vázlata kazak nemezdísz nyomán.

Tuvai motívumok. (Szibéria és Belső-Ázsia vidéke.)

Tunguz motívumok. (Szintén Délkelet-Szibéria.)

Szaha(=jakut) Májusfa. (Szintén Kelet-Szibéria.)

Kr. e. 3. évezredbeli kínai neolitikus cikk-cakk urna-minta a Jangsao régészeti kultúrából.

Neolitikus kerámiák a belgiumi Lüttich lelőhelyről.

E flamand Párkák-képen Kloto a lefiatalabb, nem a legidősebb.

Kovács Margit: Párkák. Magyar értelmezés szerint a három nevelő ős: Tűzanya(=Kloto), Vízanya és Szélanya.

Máté Imre:
A finn-ugor viaskodásról.
(Teljes szöveg)

A napóleoni háborúk kiváltották Európában a „nemzetek ébredését”. Ez a 19. század második felében csúcsosodott ki, amikor is a föllendülő tőkés iparosodás termelő gyáripart teremtett. A még zsenge tőke a nacionalizmus védelmébe kívánkozott. A népek nemzetek dicső múltat, nagyszerű ősöket és rokonokat kerestek. A kihalt nagy kultúrájú népeken civakodtak, mint mészáros kutyák a juhbőrön. A rokonság főismérvének a nyelvrokonságot vélték, akkor is, ha az a szerkezeti rokonságot jelentette csupán.

A népek származását egyenes vonalúnak képzelték. A közös szókincsen összevesztek, hogy ki az őstulajdonos és ki kitől, mit vett kölcsön.

A magyarok is ébredeztek. A törökök is. Ráébredtek, hogy rokonok. Ez nyugtalanította a Bécsi udvart és az Orosz cári udvart egyaránt. A magyaroknak addig tálalt „rokontalansági” elméletet, meg a tarthatatlan szláv-rokonság elméletet egyaránt ejteni kellett. A szláv-rokonság elméletet arra alapozták, hogy szép számmal vannak közös szavaink. Ezek túlnyomó része kelta eredetű, köztük az iskolapéldának felhozott szolga, ill. szabad szavak. A törökök felé fordulásnak elejét veendő kirukkoltak – az orosz titkosszolgálat szervezésében – a finn-ugor nyelv- és származáselmélettel. Az uhorszki, ugorszki magyart jelent ukránul. Tehát egy tág családról van szó, ami nyelvészetileg megállja a helyét, mint az Ural-Altáji család alcsoportja. Lesújtónak ez ügyben azt a tényt szánták, hogy a rokonság szegény és halszagú. Egyaránt alkalmatlan dicsekvésre és politikai célra. Mindemellett ezek békés, dolgos népek (a legendás lovas-íjász mordvinokról vagy cseremiszekről akkor még nem hallottak), akik télen léket vágnak a jégen, úgy halásznak. Jobban imponáltak a törökök, tatárok, akik nem jeget lékeltek, hanem koponyákat. 

Az oroszok a Balkánra pályáztak, az osztrákokat meg egyébként is lekörözték gazdaságilag a magyarok. A magyar-török összefogást meg kellett akadályozni.   

A magyarok hiúságát használták ki. A hősi csaták, véres honfoglaló akciók gőzébe részegült magyarokat fájdalmasan megsebezte a békés, dolgos, találékony, de „halszagú” rokonság eshetősége.

Nagy volt – és maradt – a fölháborodás, de az oroszok megszervezték a finnugor nyelv- és származáselmélet hivatalosítását.

Létrehozták a „Kruzsok” néven ismert tudományos klubot, melynek eredeti teljes neve Ruszkij kruzsok = Orosz kör. E kör hangadói nem finn-ugor, hanem magyar szakos nyelvészek voltak, és bár a szláv származáselméletet föladták, a szláv hatások bizonyításán tovább munkálkodtak. (Az ötvenes években Pais Dezső volt a Kruzsok kapitánya.) A második világháborút követő kommunista hatalomátvételig a tudomány még ural-altáji népekről és nyelvekről beszélt. Ekkor különválasztották és a finn-ugor nyelveket a szamojéd nyelvekkel együtt az uráliba sorolták. Az elmélet szerint megindultunk először délnek, ott, az Ob/Tobol táján „átvettük” a lovat, aztán később „átvettük” a marhát, a gabonaféléket, a vele járó szavakkal együtt. Az ural-altáji nyelvcsaládon belül (ez a megfelelő embertani kategóriára is érvényes) a finn-ugor csoport ugor ágához tartozás magában nem zárná ki a rokonságot a török-tatár nyelvekkel ill. népekkel. Ősi szinten, visszavezetve a paleolitikumig a (jeges) kőkorszakba, bizonyítható a rokonság velük is - nyelvileg, régészetileg, antropológiailag egyaránt, és eszmerendszerük tekintetében is.

A mai népek, nemzetek őskori differenciálódás és későbbi integrálódások eredményei. Európa népeiből a legfrissebb integrációs produktumok az angolok és a franciák. Az angol kelta, latinosodott kelta, szász és normann szintézis (főleg), a francia kelta, latin, frank foncsor.  Ez a tény - nem tény nem okoz egyetlen franciának vagy angolnak sem lelki fájdalmat és nem ölik egymást azért, hogy a fölsorolt elemekből melyik az ősük. Mindegyik az, és egyik szavukat ettől, a másikat attól vagy amattól örökölték.  A magyarok egyik gyökere ugor. Egy másik gyökér tuva, ujgur irányból sejthető. Övék a ló, de azt nem lav-nak vagy lov-nak nevezték, hanem ma-nak. Ők a földművelők is. (Az „arat” szót tőlük örököltük.) Ez lehet a legendás ma-gor nép, melynek fiai az Azovi-tenger táján bolgár-török nőket szöktettek. Ezt megelőzőleg évszázadokat töltöttek (már, mint az ugor és magor ágból egyesült nép) a kelteminar ill. a gerendasir (régészeti fogalmak) kultúrában. Innen ered a harmadik fő-gyökér, a szkyta, és itt gazdagodik nyelvünk azokkal a szavakkal, melyeket a Kruzsok által nevelt nyelvész „ismeretlen eredetű”-nek, vagy, ha szláv nyelvben is meglelhető, akkor szláv eredetűnek minősít. Itt kerülhetett a lov (ló) szó nyelvünkbe (a mordvin lav is). Nem kizárt, hogy a lov, lav szó kedvest jelent. Van rá példa, hogy az értékes állatot így becézik, pl. az arab kamel = kedves, náluk a teve neve. 

Negyedik ág a bolgár-török, de a magyarság mai értelemben vett magyarrá alakulásához hozzájárultak más beintegrálódott csoportok, törzsek is - más-más emberfajtákból. Kimutathatók a turanid, mongolid, a pamíri, kelet-mediterrán típusok. Jelen van tisztán és keverékekben az ős-szibériai is, de a magas- és alacsony balti is. A Kárpát-medencében bele került a dinári, a nyugat-mediterrán és az alpesi is. (Ezek antropológiai fogalmak.) Legjellemzőbb típus a turanid és ez a török rokonságot dokumentálja - genetikailag. (Törökországban ez a típus kisebb arányban van jelen, mint nálunk, ott a kelet-mediterrán típus előnyére.) A nyelv megint más kérdés. Az a fölismerés, hogy a finnek genetikailag (többségükben) nem rokonaink, nem azt bizonyítja, hogy mi nem volnánk „finn-ugorok”, hanem azt bizonyít(hat)ja, hogy ők nem azok. A magyar nyelv és a magyar alapvilágnézet, melyet tudóink átmentettek, ugor eredetre vall. (Egyébként az ún. török népeké is.) Találkoztam nézetekkel, melyek szerint a honfoglaló magyarok katona eleme törökös lett volna, a dolgozó meg „finn-ugor”. Erre a nézetre rácáfol őseink csatakiáltása, a „Huj-huj!” (Ezt huly-huly-nak illenék írnunk, mert az ugor „hul” = halál szó, lágy l-lel. A „huly-huly-huly-rá!” jelentése: „Halál, halál, halál rá!”      

Az uráli (finnugor) és turáni eredetelmélet nem mondanak egymásnak ellent, hanem kiegészítik egymást. Mi akkor a probléma? A probléma az, hogy azok a háttérerők, érdekkomplexumok, melyek valaha a kizárólagos finnugor eredetet erőltették a nemzetre, most éppen annak ellenkezőjét erőltetik. Most ugyanis gazdaságilag és politikailag egyaránt előnyösebb volna a finnugor atyafisággal szorosra fűzni kapcsolatainkat. De más is dereng a háttérben. A karddal hont szerzésnek manapság nincs lobbyja. Rablásnak számít.

Ha nagy, véres csatákkal dicsekszünk, melyekkel kiebrudaltuk volna a Kárpát-medence tulajdonosait, könnyen megkaphatjuk, hogy utódaik benyújtják a számlát! Már hangzottak el az utódállamokban olyan megjegyzések, hogy a magyar nem hazát alapított, hanem hazát szerzett! Holott az igazság teljesen más. A magyarság egy ősi etnikum maradványa, mely Szibériától a Liguri-öbölig födte Európa földjét. Ezen belül birodalmak alakultak, birodalmak omlottak össze, de a föld népe maradt. Akik keletről érkeztek, testvéreikhez jöttek, hazából hazába. A dinasztiák váltogatták egymást. Mink mindig itt voltunk. Baján, Attila, Kurszán nem hódítottak, hanem hódítókat vertek ki!

A magyarság ereje az integráló képesség. A jövevényt be kell kötni az érdekközösségbe. Magyar az, aki azonosul a közös haza érdekeivel, bármely módon képzeli el a közös boldogulást. Ne engedjük magunkat eredetelméletekkel is megosztani, lépre csalni! Jó tudni, hogy honnan jöttünk, de ennél jóval fontosabb azt tudni, hogy merre tartunk.

Ahhoz pedig, hogy jó felé tartunk-e, nagyon oda kell figyelni. Az ellenséges háttérerők mindig kedélytémákkal abrakolják a magyar lelkeket, ha nemzetközileg valamire nagyon oda kellene figyelni. Ilyen a finn-ugor viaskodás is, mellyel nemcsak a magyar nemzetet akarják tovább forgácsolni, hanem éket akarnak verni az uráli és altáji egység közé. Ez régi orosz taktika. Már a cárok is mordvin katonai erővel és taktikával (Kazány ostroma és elfoglalása ennek ismert példája) törték meg a tatárokat.

Az urali ági, tehát ún. finnugor rokonságunk a jelenlegi orosz határokon belül és kívül egyaránt föltört gazdaságilag és kulturálisan. A legkisebbek különösen. Az „ugorok” tehát a hantik, manysik ápolják a magyar rokonság gondolatát. Magyarul tanulnak, sokan választják a magyart érettségi tantárgynak. Egy baskíriai mari (cseremisz) sámán mondá nekem, hogy a rokon népek, uraliak és altájiak egyaránt olyan jellegű egységet tudnának alkotni a magyarsággal, mint a Szaturnusz a gyűrűjét képező sok kis égitesttel. Nem fontos manapság a közös határ. Altáji rokonságunk kisebb népei, a baskírok, tatárok, csuvasok ugyanígy gondolkodnak. Nagyobb létszámú rokonaink maffia jellegű bürokratikus hagyományokkal terheltek. Nekünk ők is fontosak, de a kicsik fontosabbak volnának, ha a magyarok elvetnék a szocializmusból örökölt gigantomániát, a „nagy” tiszteletét. 

A magyarság – származását tekintve – uráli és altáji szintézis. A mi föladatunk lenne – lehetne - az egész nagy rokonság koordinálása, ha… ha nem tenyésztettek volna nyakunkra egy tehetségtelen, jelleg- és jellemtelen nomenclaturát, mely már a magyarság tekintélyét is eljátszotta, és a figyelmet elterelendő kedélytémákkal abrakol, mint amilyen a finn-ugor viaskodás is.

Az urál-altáji filozófia válasza a középkor és újkor visszásságaira

Az urál-altáji magyar hit lényeges részei

Énekelhető a Megrakják a tüzet dallamára.

Történelem

A hantik

A hantiknál is a legkisebb fiú örökli a házat. A hanti nyelvrokonság a magyarok számára is szembetűnő:

• angki=anya;
• anyhi=ángy;
• asi=atya;
• hot=ház;
• iki=apó, értsd: agg apa;
• isz=szellem;
• johan=jó, folyó;
• ku/hu=férfi, ember, mint ahogy mongolul hun=ember, férfi;
• lil=életlélek, szűkebb értelemben vett lélek;
• meny=meny;
• ne=nő;
• poh=fiú;
• veng=vő.

Szláv egyházi és világi hatások a magyar nyelvben

• Gonosz: Gönüz naporácjú égisten nevének eltorzítása a szláv gnusz kifejezés mintájára. Gönüz orcája a Nap, tehát fényhozónak, pontosabban hamis fényhozónak minősíttetett a papok által.
• Keresztyén: A Krisztyán név idomítása lehet a magyar kereszt szóhoz, amely a napkeresztre utalt az sőmagyaroknál. A manicheusokat vagy Mithra-híveket nevezhették kereszténynek. Ezek a vallások a judeo-krisztiánizmus vetélytársai voltak. (A másik ember, akit Krisztusnak neveznek egyesek, Mani, a vallásalapító.) A mitraizmus baktriai eredetű a pre-árja időkből, kevésbé déli vallás, mint a manicehizmus, mert a türköktől ered. A türkök és a szkíták északiak, tehát nem valami déli elágazás vagy déli épphogykeveredésről volna szó, ők nagyon belénk keveredtek, és sok közös szavunk van. A szkítákhoz a manicheizmusnak semmi köze, met déli vallás. Továbbá a napkereszt nem arra való, hogy egy római kivégzőeszközt helyettesítsünk vele. A manicheizmus hátránya, hogy hívei könnyen áttéríthetők a feleségeket rabszolgaként kezelő fanatikus arab vallásra.
  Térjünk rá a következő szláv nyelvi hatásra.
• Világ: az egyház általi szláv nyelvi hatásnak tudható be, hogy mai elsődleges jelentése már nem világosság, hanem mindenség.
• Ösztön: jelentése égi szellem, ebből kifolyólag isten, őrangyal, felsőbb én. Egy hasonló szláv szó hatására képezték az ösztön szavunkból az ösztönke névszót és ösztökél igét.

Szkíták

Ikrek

A Mén-népnevek nagy része lovat és embert egyaránt jelenthet, ha jelent.

Urál-Altáji ikrek szeretik egymást, segítik egymást. Nem ám mediterrán ikrek ők!

Ábécék

Ez az ábécé már az ugor alapnyelv utáni magyar nyelvi állapot alacsonyabb hangállományú nyelvjárására lett kitalálva, ahol extra hangok azok kelta hangok. Tehát az ugor nyelv megmaradt nyelvjárásnak, és obi-ugor később fölvett alapnyelvének. Az illírek vezetőrétege félig kárpát-medencei eredetű, de betörtek a Dunántúlra, és ez okozta az első tömeges vándorlási hullámot.

Ábécéjükhez visszatérve: Van benne O betű, de nincsen benne lágy mássalhangzó jelölve. És a lágy hangok különös hiányára az O betű fontosságán kívül az is bizonyíték, hogy nem követte a CS>S hangváltást egy TY>CS hangváltás. A Tau betű fordított változatának CS hangértéke lágy hangra utal akkor, ha ilyet az ábécé nem jelöl külön, általában őrizve az eredeti hangértékeket. De a székely írás, amelyben T>CS>C hangértékváltások történtek, a TH betűt eF rovásjellé alakította Föld jelentéssel. Ebből lett rövidítve az első rúnaábécé, a finn. Ebből lettek a germán és szkíta rúnák, székely és ótörök rovásjelek. Az archaikusabb, ugoros magyar nyelvjárásokból lett az obi-ugor nyelv. Ennek a nyelvjárásnak az ábécéjéből kerültek jelentősebb szótagjelek és szójelek a székely rovásírásba. (Az egyik érdekes módon zöngés, és türk hatásra alakult ki. Úgy látszik, hogy a dé hangot eNT betűvel jelölték nyelvjárásváltás határán, ismervén modern nyelvjárást, és félig eltanulván, de miközben őrizték egy ideig saját jeleiket a két írásrendszer összeolvadásáig.)

• aMP: Nap;
• eNT: (Is-)Ten;
• üNGK(üNGG/üH): Gön(-Üz);
• äND: Kende;
• Ü: Idő;
• eNCS>eNC: furcsa ligatúra,
• hatására: eCSeCS;
  
• iS(=iSZ/iKSZ): Ős;
• TPRu(<THPRu): Tipró, azaz járkáló. Szkarabeusz-Nap?
  

Megfejtés ugor, székely és ótörök nyomok nyomán, sziromkígyóktól középre le, aztán onnan fölfelé haladva: NeM/NEV-EK/EH-ikSZ/SZi-LEK/EH-TeN-iSZ-TÉ-KIS/HiS-TeN. (Növő szülő tenyésztő Isten.)

Issziki kurgánbéli ezüstcsésze megfejtése jobbról balra, (csakhogy a sorok fejjel lefelé vannak fényképezve):
1. sorban: DHEK MÉn KeReKeH!
Hosszabb sorban: RoK SZaPRa KiJ SZeKeLT, KiM VAR|AJ PeK SZeKeLT!
(Szög mén kereke(d)j! Raj(t) szaporán ki Menny-Éghez, Kit/Kinn vár Pek [megistenült fejedelem] Menny-Égen, [istenné válok]!)

Vesd össze VUARK finn rúnaábécé és másik szkíta rovásírás!

Szkíta ábécé a betuk.zip-ben.

A kunok

A kun szó fényeset jelent, ez a világos kun arcokra vagy a szőke hajra egyaránt utalhat. A kunok szőke haja európai eredetre vallhat. Vallási rendszerük is lehet ős-európai, mert eredetileg az Anya-Atya főistenpárt imádták, amíg némely törzseik nem váltak zsidóvá és muzulmánná. A palócok vidékén ma is vannak vezető beosztású nők a különféle szervezetekben. A székely-magyar néven ismert rovásírást a kunok hozták vissza Kárpát-medencébe, tehát nem csupán türk nyelvű törzseik lehettek, hanem néhány keleti magyar is. A kunoktól származik az ír ige. Letelepedési területeik közé sorolható a két Kunságon kívül Palócföld és Erdély. E vidékekre jellemző a folyó jelentésű jó szó fennmaradása folyónevekben, például Hejő és Sajó. (Hév-jó és Sav-jó.) E tájegységek jellemző teremtésmondája szerint az Isten leküldte iszapért az ördögöt a tenger mélyére, és a fölhozott iszapból megteremtette a világot. Az ördög bizonyára itt Gönüzt jelenti, az Isten pedig Ukkót. Nem a finn Ukkót, hanem a magyart. Itt tehát a látszat ellenére szó se lehet valódi zarathusztrista vagy manicheus hatásról, mert az uráli dualizmus van elrejtve a mondában, szeredás-manicheus mintára.

Ajánlott irodalom

Internet

1. http://churchofgod.hu/content.php?act=hexagram.
2. http://en.wikipedia.org/wiki/Scythian_religion.
3. http://finnugor.elte.hu/.
4. Google: mojgrád, arany, rézkor, rézkori, magyar, népi, népművészet, hímzés, szűrrátét, Uralic, Finno-Ugric, Ob-Ugrian, Hungarian. Stb.
   
5. http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MTcyOA==.
6. http://hu.wikipedia.org/wiki/Taoizmus.
7. http://lexikon.katolikus.hu/Ö/Őstörténet.html.
8. Máté Imre: A finn-ugor viaskodásról.
9. http://www.michelangelo.cn/.
   
10. http://mirrorpalace.wordpress.com/2009/08/25/aphrodite-goddess-of-death/.
11. http://slavonicweb.chat.ru/sl5.htm.
12. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Tiszaszolos/pages/Tiszaszolosi_kincs/011_kepek.htm.
    
13. http://www.szokincshalo.hu/szotar/.

Könyv

1. Blagoje Govedarica: Zeptertrager - Herrschen der Steppen.
   
2. Dibáczi Enikő: Yotengrit oktatóknak és oktatandóknak.
3. E. Jacobson: The Deer-Goddess of Ancient Siberia: A Study in the Ecology of Belief.
4. Grandpierre Attila: Atilla és a hunok.
5. Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései.
6. Hans Christian Meiser: Schöpfungsmythen. - München, 1988.
1. Az igazi dualizmus Meiser szerint e könyvből: egyenrangúság, kölcsönhatás.
   
7. Hérodotosz írása a szkítákról.
   
8. Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György: Jelképtár.
9. Kabay Lizett: Bikatáltosok.
10. Kiss Jenő - Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtörténet.
11. László Gyula: Múltunkról utódainknak 1-2.
12. Máté Imre: Yotengrit 1-4.
1. Yotengrit I - oder der Name des Meeres von Imre Máté von SALON LiteraturVerlag (15. November 2006).
13. M. Boyce: Textual sources for the study of Zoroastrianism, edited and translated by Mary Boyce.
14. Michelangelo Naddeo: Honfoglalás.
15. Michelangelo Naddeo: Rovás.
16. Padányi Viktor: Dentumagyaria.
17. Ruttkay-Miklián Eszter: Testi-lelki rokonság.
18. Szekeres István: A székely és az ótörök írás jeltörténete.
19. T. Douglas Price és mások: Stroncium Isotopes and Prehistoric Human Migration: The Bell Beaker Period in Central Europe.
20. Varga Géza: A magyarság jelképei.
21. A vízimadarak népe.

Függelék Dentumagyaria keletkezéséről

Ez a függelék néhol amatőr téves nyelvészkedésekkel terhelt, de a lényege igaz. Az azeirek egyik ősének számító kaukázusi szabírok talán tényleg részben északi származásúak. Menkeültek néhányan az araboktól, az örmények meg közéjük menekültek, ékelődve. Azóta gyűlölik és gyilkolják egymást. Ennek a függeléknek a lényege miatta lényeg miatt hallgatnák el az arab gazdasági gyarmatosító körök Padányi Viktort. Nem is reklámozzák. Az ókori  kelet-mediterrán őshazai származáselméletek terjesztésében az álhazafias ügynökkereskedőket és írókat szívesen segítik az arabok a háttérben, mert Mezopotámiát csúful asszimilálták. (Sok író csak amatőr kutató, de az ügynököktől veszik át hiszékenyen a információkat és főleg zagyvaságokat.) Ha az is arab föld, legyen a Kárpát-medence is az. Annak is tekintik, mert ahol mecset van, ott iszlám felfogás szerint iszlám fennhatóság is, csak eleinte még nem tudják megerősíteni azt. Az iszlám asszimiláció sosem engedné meg Jézus anyjának hatalmas tisztelését.

Olvassuk el a Dentumagyaria keletkezése c. fejezet első felét:

A római birodalom nyugati részének összeomlását túlélő keleti "Nagy Theodorikja", a trák-türák-türk közkatonából császárrá kikiáltott Justinus-nak az unokaöccse, Justiniánus1 hiába próbálja meg egy utolsó roppant erőfeszítéssel az egykori teljes birodalmat mégegyszer összehozni, az idő kerekét visszafelé forgatni nem lehet. A zseniális császári hadvezérnek, a szintén idegen származású Beliszarnak és idegenekből, főleg húnokból és úzokból rekrutálódott hadseregének szerzeményei gyorsan leválnak újra és az egykor latin jellegű "keletrómai birodalom" rohamosan görög jellegű "bizánci császársággá" alakul át szellemiségében, kultúrájában, vallásában egyaránt. A 6. szd. eleéjre ez az átalakulás be is fejeződik és a 7. szd. elejével az ikonok és az ortodoxia és a merev keleti pompa Bizánca egyszercsak ott van a történelemben.

Lábjegyzet 1: A haldokló nyugatrómai birodalom germánokkal feltöltött légióinak és a germánokkal betöltött katonai pozícióinak történelmi megfelelője a keletrómai birodalomban az a szerep, amit a hún, trák-türk, úz, alán katonaság és vezéreik visznek, akik azonban nem szétrombolják, hanemm asszimilálják a birodalmat.

Lábjegyzet vége. (Hozzáfűzés a lábjegyzethez: a trákok nem türkök, nem is találkoztak velük. A szófejtés veszélyes dolog. Így néhány népet rossz irányból eredeztet Padányi Viktor. De az is igaz, hogy sok néprész sokfelé rajzott a történelem folyamán. De az avarok északi eredetűek. A déli eredetelmélet mellet áll ki Padányi Viktor is, de az arab támadás említése miatt munkásságát a Magyarországra éhező arab kalmárkirályok hagyták elhallgattatni. Padányi Viktor a meggyőző tévedései ellenére is fontos dolgokat írt.)

A justiniánusi nagy kalandra elfecsérelt erő hiányának a következményei azonban szemmelláthatóak. Az I. Kosru óta új lendületet kapott újperzsa imperalizmus adekvát ellensúlyt kíávnna a háromnegyedrészben előázsiai területű Bizánc részéről, ahogy azonban a perzsa impérium nyomul előre, úgy zsugorodik össze nemcsak a birodalmi terület, hanem a katonai utánpótlás is, hisz a bizánci haderőt főleg előázsiai népekből újoncozták. Justiniánustól kezdve, kisebb-negyobb megszakításokkal száz éven át folyik a véres küzdelem, amelyben elsősorban a kisebb előázsiai népek őrlödnek fel. Mivel pedig ezek a délibb szemita népeket leszámítva, az örmények és néhány kisázsiai "árja" kategória kivételével szumir-leszármazású káspi-török, u. n. turáni népek, úz, avar, hún, szabir származékok, elsősorban a "turáni" etnikum pusztul.

Ennek a felmorzsolódásnak csak kisebb részét jelenti az újra és újra elszenvedett véres veszteség és az elhurcolások. A nagyobbik részét a kisebb-nagyobb csoportokban, nemzetségi, törzsnyi való elmenekülések jelentik, hisz ez a távozó töredékek apránkinti felszívódását s így eltűnését jelenti más népekeben. Ez a folyamat különösen a 7. szd.-ban ölt tragikus méreteket.

A perzsa uralom alá kerülés ugyanis lényegében azonos kultúra, azonos vallás, azonos szellem, sőt igen nagy fokban azonos etnikum uralkodását jelentim hisz a "perzsa" már az óperzsa korszakban is, ezer évvel előbb is túlnyomórészt "méd" volt, fajrokon, nem "árja" s ez a kevert etnikum méginkább "elturánosodott" az avar uralom félezer éves "partus" korszakában, amely további avar és úz feltöltést jelentett a "perzsa" etnikum számára fajilag, nyelvileg, kultúrálisan egyaránt. A Kr. u. 226-ban újra önállósuló újperzsa képlet szinte csak nevében "perzsa", mennyiségében inkább már káspi-török, a perzsa uralom alá kerülő kaukázusi régió népeinek beilleszkedése a perzsa politikai keretbe tehát aránylag nem nehéz és ez a keret az átmenetválságainak elmúltával nem elviselhetetlen.

Az elviselhetetlen akkor kezdődik, mikor a hosszú perzsa-bizánci párbaj végén kimerülten egymás mellé leroskadt két hatalom romjai felett a 7. szd. első harmadában megjelenik egy új hódító, az arab.

Az arab nemcsak nemcsak fajilag idegen, szemita, hanem egy új, az indulás fanatizmusában égő vallásnak, az iszlamnak erőszakos és türelmetlen, tűzzel-vassal térítő protagonistája is, az arab imperalizmus tehát nem csupán politikai, hanem faji, vallási, nyelvi és kultúrális imperalizmust jelent, és ez a meghódított népek számára teljes belső lényegüket fenyegető egzisztenciális veszély, amely ellen a védekezés kétsgbeesett s a menekülés pánikszerű, hisz az arab terjeszkedés gyors áradat.

A mekkai próféta futása után (622) tizenhat évvel Sziria, négy évvel később Egyiptom már arab kézbe kerül. Afrika északi része ötven éven belül arab birtokká válik és a század utolsó évtizedeiben megkezdődik Előázsia arab uralom alá vétele és ezzel a délkaukázusi embertömegek és a sokezer éves szumir örökség végső felszámolása, amelynek eredményeképpen Bizánc még Rómától örökölt birtokállománya a balkáni területeteken kívül Kisázsiára zsugorodik össze s az egykori birodalomból nem marad más, mint egyetlen nagyra dagadt parazita város és az azt eltartó, paraszti sorba süllyesztett2, katonai közigazgatás és adóztatás alatt tartott vidék.

Lábjegyzet 2: Az egykorú görög és kisázsiai magasfokú civilizációk, kultúrák ókori színhelyei ebben a korszakban züllenek oly mélyre le, hogy az utolsó százötven esztendő ásatásai nyomán kezdjük csak megismerni őket. Athén pl., a hellén kultúra egykori fellegvára nyomorúságos balkáni faluvá zsugorodik össze, de ez a sorsa az egykor oly fényes kisázsiai kultúrközpontoknak is.

Lábjegyzet vége.

A rohamosan növekedő arab impérium történetének induló fázisát - az Omajjidák kora ez - száz év jelenti. Ebben a fázisban az arab súlypont Damaszkusz. A nyolcadik szd. első harmadában azonban öntő változások következnek be Arábia életében. A koraközépkor technikai kapacitása nem tud már megbirkózni a birodalom Damaszkusztól-Karthágóig terjedő roppant távolságaival s ahogy a terjeszkedés keletnek még folytatódik, egy osztódásnak már csak technikai okok miatt is be kell állnia. A jelentkező nehézségek módot adnak Bizáncnak arra, hogy néhány évtizedre valamelyest visszaszorítsa az immár magát a várost fenyegető arabokat, a kaukázusi tér sorsába ez azonban nem hoz változást, sőt, az arab vereségek hírére itt-ott azonnal fellángoló függetlenségi akciók által kiváltott arab katonai megtorlások az ókori asszir brutalitásokra emlékeztető állapotokat hozzák vissza újra , ami az arab uralmat még elviselhetetlenebbé teszi.

A szabadságért és függetlenségért fellángoló harc apró gócok guerilla-háborúja, és ez a harcmód az érintett területek lakósságára még pusztítóbb, mint a rendes háború, mert az arab retorzió sokszor egész vidékek teljes emberállományának kiirtását jelenti, különösen az olyan területeken, ahol megtelepedett, városlakó elemek élnek.

Az emberirtás méreteit még nagyobbá teszi az a körülmény, hogy a délkaukázusi tér népessége a 6. szd. vége felé hirtelen megduzzadt.

Ez a hirtelen megduzzadás a Kaukázustól északra elterülő térben bekövetkezett drámai eseményektől függött össze, amelyek világtörténelmi következményeket vontak maguk után.

Ezeknek az eseményeknek a kiindulópontja Középázsia. Jelen mű első részében rámutattunk, hogy az ókor folyamán a Káspi-mediterráneum szumirfajta népeinek rezervoárjából állandó volt az északnyugati és az északkeleti kirajzás, különösen Belső-Ázsia irányába, amelyből, a mongol őslakosság mellett, itt-ott azzal esetleg keveredve, egy jelentékeny etnikum formálódik ki, az u. n. "őstörök" vagy "turáni", vagy "ural-altáji" faj, amelynek alaprétegét "dáhok", valamint ezeket követő "hún", "avar", "szabir" kirajzások adták, és amelyek az ókori évezredek során, főleg a lovaglás és a lótenyésztés kifejlődése óta, a Kr. e. 2, évezreddel kezdődően, a belső-ázsiai szteppéket fokozatosan feltöltő sajátos népfajjá szaporodtak.

Ezek az állattenyésztő lovas-népek kisebb-nagyobb szövetségeket alkotó, koperatív törzsek politikai formájába tömörülve egy-egy "nagy-kán", "khagán" politikai irányítása alatt éltek3. Ha aztán egy-egy tehetséges és ambíciózus khagánnak sikerül néhány ilyen törzsszövetséget összemarkolnia, rövidebb-hosszabb időre megszületik egy-egy tágabb keret, egy-egy lovas-birodalom hisz ezek a népek fajilag, nyelvileg egyaránt rokonok. Ilyen birodalom volt a Kr. előtt 250 körül alakult, vagy újjáalakult hún birodalom, vagy Parthia néven ismert és a rómaiak által tönkretett avar birodalom bukása után jóval keletebbre, az Aral és a Bajkál-tó vidékén megalakult második avar birodalom. Ilyen volt a Kr után az 5 szd. végefelé egy Tuman nevű khagán által a középázsiai tér északi felében alapított kök-türk birodalom is, amely másfél évszázados fennállása alatt döntő változások egész sorát idézi elő Európában.

Ez a birodalom előbb az Aral-Bajkál-vidéki avar birodalomra nehezedve az "avar" néven ismert várkúnokat mozdítja ki helyükről, (akik a 6. szd. derekán Kelet-Európán átvonulva megszállják a Kárpátmedencét (Kr. u. 568) és ott a 9. szd, elejéig fennáló avar birodalmat alapítják meg) azután a Volga-Don-Kaukázus vidékén Irnik által alapított onogur birodalmat vetik uralmuk alá egy fél évszázadra (570-620).

Ez a támadás az, ami az észak-káspii tér szabirjait újra visszakényszeríti a Kaukázus jól védett vonala mögé és ez okozza délkaukázusi térben a népesség hirtelen feldagadását néhány évtizeddel az arab imperalizmus előtt. A visszaérkező szabir kötelékek elhelyezkedése az ezidőben perzsa főuralom alatt álló térben töredékesen, főleg a Kur-síkságon megy végbe, valahogyan talán úgy, amint ez hétszáz évvel később, a tatárjárst megelőző évtizedekben Magyarországon letelepített kú törzsek esetében történt.

A perzsa hódítás által megszüntetett szabir politikai egység hiányát a visszaérkező szabir kötelékek töredezett elhelyezkedése még teljesebbé tette, úgy, hogy mikor az arab imperalizmus csapásai alatt a perzsa hatalom összeomlik, az egész északi tér összefogó politikai keret nélkül maradva, egyszerűen képtelen egységes ellenállás kifejtésére.

Igy éri ezt a területet az arab katonai terjeszkedésnek az Abbaszidákkal meginduló második fázisa, amely az uralomváltozással kapcsolatos belső arab zavarok nyugvópontra jutásával azonnal megkezdődik a hétszázas évek első évtizedeiben....

A szervezetlen és töredékes ellenállásnak, legyen az akármilyen derekas is egy-egy város, vagy területegység, vagy törzs, vagy törzscsoport részéről, egy nagy birodalom egységes irányítású hadszervezetével szemben, amely még hozzá fanatikus is, nem sok esélye lehet. Az arab előnyomulás előbb a délibb régiókat, a Kur és a Ruzsa közti síkságot éri s az itt kialauló arcvonal halad fokozatosan területegységről-területegységre észak felé a Kaukázus irányába menekülő tömegeket mozdítva ki a helyükről. A hadjárat nem egyetlen roham, hanem évtizedes háború, amely egy 1500 kilométeres arcvonal szabir, örmény, hún, úz, görög, perzsa, gócai ellen egyidejűleg folyik, mégpedig olyan brutalitással, amilyen fanatikus a támadás és kétségbeesett a védekezés, különösen akkor, amikor nekiszorított népesség tovább hátrálni immár nem tud.

A Kaukázus északi oldalát az előző évszázad utolsó évtizedei óta egy harcias nép tartja megszállva, a kazárok, akik egy évtizedes makacs háború után Kr. u. 680-ban vették az onogur birodalmat végleg birtokukba, s ahol máris tizezrével élnek perzsa, főleg kovarezmi emigránsok, akiket szinét az arab hódítás tett földönfutókká. Kelet felé a hátrálás útját viszont a Káspi-tenger teszi lehetetlenné. A tér népei tehát valósággal csapdában vannak, minél keletebbre laknak, annál inkább, mert a menekülés egyetlen lehetséges iránya nyugat, márpedig a kaukázus vonala másfélezer kilométer.

A menekülő lakósság egy része a Kaukázus jobban védhető völgyeibe, szorosaiba, lakható fennsíkjaira húzódik, kisebb ,inkább lovas kötelékek, a harcot feladó s az araboktól semmi jót nem várható harcosok a Kur-vonalán nyugat felé húznak, a zöm pedig megadja magát sorsának, noha ez a sors igen keserű sors. Ez a sors gyaur kutyák sorsa, kegyetlen adózás, elhurcolás, rabszolgaság, arab katonák ágya leányoknak, rúgás, ütleg, korbács a férfiaknak.

Az az elképesztő lendület, amely az egykori Bábel málladozó maradványától nem messze, néhány évtized leforgása alatt Harun al Rasid mesebeli Bagdadját emelte fel, csak milliók irgalmatlan kifosztásával és százezrek korbáccsal fizetett rabszolgaverejtékével volt lehetséges. Az embertelenül megcsonkított eunuchok, a kivágott nyelvű rabszolgák rabszolgák, a taposómalmok láncravert páriáinak ezrei és tizezrei éppúgy a meghódított területek lakósságából kerültek ki, mint ahogy családjuktól, vőlegényüktől eltépett perzsa, örmény, szabir lányok népesítették be a fényűző háremeket és a katona-bordélyokat, a nyilvános leányvásárokat és a beduinsátrak korbáccsal fegyelmezett világát egyaránt. A rendszeres leányvadászatoknak eredménye újabb és újabb hullámait produkálta a "fekete vőlegényeknek", aki bandákba tömörülve, kiégett szívvel és jeges gyűlölettel harcoltak az arab martalócok gyűlölt uralma ellen, törvényen kívül helyezve, futóbetyárok módjára, úgy és ott, ahogy és ahol tudtak. Ez a martalócvilág természetesen időről-időre véres és irgalmatlan katonai akciókat váltott ki az arab kormányzat részéről, amelyek elől rémülten menekült mindenki, amerre látott, s mivel az arab hatalom keze mindenüvé elért, ezek a megtépett és meghajszolt szegénylegények egyesével, vagy kisebb-nagyobb csoportokban, megkergetve, vagy bújkálva, kimerülten és kiéhezve, vánnyadt és beesett horpaszú lovaikon - északnyugat felé kísérelték meg a menekülést a félelem és a megalázás földjéről a Kubán túlsó oldalának végeláthatatlan és hozzáférhetetlen mocsárvilágába, ahova nem merte őket követni semmiféle katonaság....

Hogy mikor és hogyan, milyen hajsza űzött vadjaként vetődött erre az alig lakott és nyomasztó vidékre a szabir szabadcsapatosok közül az első kimerült és agyonhajszolt magános lovas, azt senki sem látta és senki sem tudja. Talán csak egy-egy megmagyarázhatatlan és megdöbbentő álomképet dob fel egy-egy kései utód ősi idegsejtjének tudata-alatti mélyéről a kifosztottság, a reménytelenség, az elhagyatottság szívfacsaró és felejthetetlen élményének faji emlékezete egy-egy nyugtalan és beteg éjszakán, s ha ez a kései utód történetesen egy "Verecke híres útján jött" Ady Endre, az ősi sejt mélyére ráégett kép olyan döbbenetes sorokban tér vissza tizenhárom évszázad ködös mélységéből, amit megmagyarázni egyszerűen lehetetlen, hisz Ady Endre nem tudhatta mindazt, amit "Az eltévedt lovas" c. költeményében a látnokok révületében leírt. Azt annak, akitől ezt a keserűséggel feltöltött sejtet örökölte, látnia és éreznie kellett egyszer valamikor:

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

...

Itt van a sűrű bozót
Itt van a régi tompa nóta
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

...

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök.
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

...

Alusznak mélyen a faluk
Múltat álmodván dideregve
S a ködbozótból kirohan
Ordas, bölény a nagymérgű medve

...

Vak ügetését hallani
Hajdani eltévedt lovasnak,
Volt-erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

A magyar múlt tanulmányozójának libabőrös lesz ezektől a soroktól a háta, amelyekről a "hajdani eszelősök" táltos ivadéka maga sem tudta, mikor kuszán vetette őket, hogy ezek a szabirból-magyarba forduló történelem bevezető sorai...

Sok-sok meghajszolt szabir szegénylegényt nyelt el kimerült gebéjével együtt a csalóka semlyékek mélye, amíg a a Meotisz mocsárbirodalmának kacsakringós utait menekülő vadat követve kitapasztalták ezek a bujdosók, amíg egymás után felfedezték a száraz, lakható földhátakat, szilárd bozótosokat, a toplyaerdők között elterülő réteket, legelőket, apró tavakat, patakokar, bújafüvű tocsogókat, ahova vezető nélkül nem juthatott be ember. De ahogyan nőtt a keveseknek a helyismerete és ahogy teltek a hónapok és az évek, úgy nőtt, szaporodott és alakult az a tragikus múltakat hordozó csupa-férfi társadalom a mocsarak mélyén. Előbb csak kisebb rablóbandákban, félig betyár-, félig katonakötelékekben küzdöttek a fennmaradásért. Lovat, marhát a donvidéki kazár csordákból, ménesekből csaptak ki egy-egy hirtelen támadással maguknak, egyéb szükségleteiket a Krimbe eszközölt rablókirándulásokon görög, örmény, gót, meg zsidó kereskedők portékáiból rabolták össze, asszonyokat meg a kiterjedt mocsárvilág környékén visszamaradt kisebb-nagyobb alán maradványok telepiről, meg, - mikor már tekintélyes létszámú csapatok szervezésére is képesek voltak és bemerészkedtek egykori hazájuk területére egy-egy villámgyors huszár-rajtütés formájában, - Szabirföldről szereztek maguknak.