TALAMASCA

Hon.

Heteskönyv.

Putyin

Vissza.

Vissza akarja szerezni a Szovjetunió nem oroszországi területeit, undok népe legnagyobb örömére. Az orosz nők ugyan általában gyöngédek, mint minden más szláv nő, de a férfiak jó tulajdonságai a vikingektől és a finnugoroktól valók, míg tűrhetetlen és elfogadhatatlan undokságuk, kirekesztő magatartásuk, telhetetlenségük, és majdnem minden dolog iránti türelmetlenségük azon ősöktől, akiktől a nyelvük. Putyin elnök, a finnugor származású orosz rossz, aki erélyesen viselkedik, és népe szeretetére vágyik, folyamatosan szennyezi a természetbarát balti népek tengerét, a Balti-tengert. És közben évfordulókat gyalázott.

Észt menekültek elsüllyesztésének ötvenedik évfordulóján elsüllyeszt észt turistákat.
Oroszországi lengyel emlékművet látogató lengyel vezetőket és családtagjaikat lelöveti az égből.
2006-ban ügynökökkel uszíttatja a magyar rendőröket a néhány békétlen és néhány békés magyar emberekre, megtalálván az egykori szovjet-magyar titkos ügynököket. És lám, az elhülyített magyar rendőrök túl könnyen elveszítik a tekintélyüket. És rémhíreket terjesztenek a neten izraeli álrendőrökről. Mert amióta részvénytársaságok Magyarországon is vannak, azóta itt is hihetően hangzanak még az abszolút elhibázott vádak is.

Európa megosztása

Töritankönyv a műszaki Kiadótól 2006 tájában. Tehát hadmérnökös titokzatosság. Hiszen minden magyart lehülyéz, aki a második világháborúban élt, és minden más magyart letolvajoz, aki a Kádár-rendszerben lett vagy már volt felnőtt, és fölöslegesen megemlíti ama tényt, hogy a leigázott német családokon segítő nemzetközi ápolók a német gyerekeket nem szándékosan mérgezték meg. naná, hogy nem szándékosan, de ilyen erőltetett emlegetéssel minden diáknak azt sugallhatta, hogy mégis. És lám, fokozatosan ismert és hihető elmélet lett ebből a náci jellegű elméletből. És lám, közben, előtte, utána minden úgynevezett szabadelvű politikus kínos helyzetekbe került úgy, hogy négy fal közti átmeneti agypihenéseik kiderültek, holott néha mindenkinek pihen az agya, de általában ritkán. És ugye, az is érdekes, hogy a nem magyar népek abszolút semmibevételét kellett sugallni a töritankönyveknek, nem pedig arról írniuk, hogy a nyugati gőg általi önbizalomhiányért csesztették itt egymást a népek, miközben sok nem magyar embernek üldözési mániája volt, de sok magyarnak ugyan nagyon undok, de egész indokolt undoksága. Meg hivatalosan csak annyi elvárás, hogy ismerjék az államnyelvet a sajátjuké mellett. Mindenki hülye volt egy kicsit, és sok megalázás is történt, meg sok dili is. (Ady Endre finnugor szimbólumai egy dunás versében: a veszekedő szomorú népek, mint csonka madarak, akik nem tudnak eggyé válni.)

Hát, jól megoszt minket Putyin, aki pusztítással akar javítani a saját lelki közérzetén.

A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,

Titkait az árnyas Dunának.

Magyar földön ravasz a vén kujon,

Hisz látott ő búsabb csodákat.

De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:

Tavasz volt és ő csacska-részeg.

Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,

Budapestre fitymálva nézett

S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén

Állott velem részegen szóba.

(Ma is félve kalimpál a szívem

S hajh, már régen késik e nóta.

Ugy-e, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.

Torkán hült vad, tavaszi kedve.

Olyan volt, mint egy iszákos zseni.

Alig mert nézni a szemembe

S én vallattam keményen, egyre.

„No, vén korhely, láttál egy-két csodát,

Mióta ezt a tájat mossa

Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,

Mely az öreg árnyakat hozza.

Gyónjál nekem, vén falurossza.”

„Mindig ilyen bal volt itt a világ?

Eredendő bűn, lanyha vétek,

Hideglelés, vergődés, könny, aszály?

A Duna-parton sohse éltek

Boldog, erős, kacagó népek?”

S halk mormolással kezdte a mesét

A vén Duna. Igaz az átok,

Mit már sokan sejtünk, óh mind igaz:

Mióta ő zúgva kivágott,

Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,

Fél-emberek, fél-nemzetecskék

Számára készült szégyen-kaloda.

Ahol a szárnyakat lenyesték

S ahol halottasak az esték.

„Sohse lesz másként, így rendeltetett”,

Mormolta a vén Duna habja.

S boldogtalan kis országok között

Kinyújtózott a vén mihaszna.

És elrohant tőlem kacagva.

Olvasnivalók