A magyarok ábécéje és hitvilága

Vissza. Kezdőlap.
2012.01.20.
FrissĂ­tve: 2012.12.20
A cikkek és jegyzetek egyformán fontosak!
Mindenben tudni kell kételkedni!

Megjegyzés:

Történeti bevezető

Először kitérek a magyar történelemre, aztán a magyar jelenre, és végül a lényegre térek. Amit régen mondtak a magyarokról, köztük sok lehet a rémmese, középkori, szláv meg román, közben pedig jogosan is érezhetik magukat sértve e népek valódi sérelmek miatt, mert a politika, hatalomvágy és kapzsiság következtében minden nép mindig szenved minden néptől. A magyarországi magyarok manapság tényleg elviselhetetlenek, mert vagy nagyon tud egy magyar, vagy nagyon nem tud, de akiket a Magyarországgal szomszédos és újonnan keletkezett országokhoz csatoltak az I. világháború után, emberibbek maradtak. Magyarország 19. századi nemzetiségi politikájának tévhite annak köszönhető, hogy a mai szomszéd országoknak és azok elődállamainak politikusai szemfüles szónokok voltak Nyugaton, és ma is azok, csak a magyar olyan szerencsétlen, hogy nem vagy alig mondja el ő a saját véleményét e tekintetben. A szomszéd országok magyarjai a szomszéd országok többi népeivel együtt okosabbak, mint a magyarországiak. A magyar ősvallás feltűnően józan vallás, sok tekintetben ellentéte a mai magyarországi magyar felfogásnak.

Az ősmagyarok a F.Á.K. nevű államszövetség pusztáinak, a sztyeppéknek a lovasnomádjai voltak. Nyelvük finnugor nyelv, e nyelvcsalád Észak-Európában és Nyugat Szibériában húzódik jelenleg, és a Kárpát-medencében. A finnugor nyelvcsalád az uráli nyelvcsalád nagyobbik ága, a szamojéd Szibériában a kisebbik ága. A sztyeppe lovasnépeinél nem sikerült oly mértékben háttérbe szorítani a nőket, mint más népeknél. A sztyeppe lovasainak nomád értékrendje valójában éppoly csodálatos, mint Szibéria és Észak-Európa népeinek értékrendje, a sztyeppe egy része szibériai, de bizonyos éghajlatváltozások, sivatagosodás miatt megjelent e térségben a háború, amely később más helyekre is jellemző lett. Habár a sztyeppén megvolt a hatalomvágy és hódítás csúnya szokása, meg egyebek, a sztyeppei népek csak a legmodernebb korban kezdték el egymást esetenként egymást, manapság az egész világ bolond. A sztyeppe lovasnomádjait azért volt szokás Európában gyűlölni, mert túl jól értettek a harchoz. Főleg ez az oka a mai Ázsia-ellenes hangulatnak Európában, nem csak a másik régi és új hibáinak észrevétele a saját régi és új hibák elfelejtésekor. A népek elfelejtik saját hibáikat bárhol a Világon. A sztyeppén ama bizonyos újkőkori éghajlatváltozás óta voltak népvándorlások, és eme éghajlatváltozás hozta el a fémkort közép-Európába az első sztyeppei megszállás után.

A magyarok ősei a szabírok, akik csuvastörök alapú finnugor nyelvet beszéltek, és csuvas dallamvilággal énekeltek, és a Kr. E. második évezredben elfoglalták a Kárpát-medencét, tulajdonképpen ők a pannon nép. Mivel igényük lett a könnyen róható írásra, átvették a proto-sínai képírást, mert elég kevés írásjelet tartalmazott a róhatóvá alakításhoz. A jelneveket saját kiejtésükhöz igazították, és népetimológiával saját szókincsükhöz alkalmazták, így lett a táv jelnévhez a bot képjele társítva. Tőlük erednek a finn rúnák, melyek ősibbek a germánokénál. Egy indoeurópai asszimiláció elől menekülve a szabírok Keletre menekültek, Európa-Ázsia határának tájékára, és egy részük tovább ment Belső-Ázsiába, elterjesztve írásukat az ótörök népek körében, majd visszatértek az Európai-Ázsiai testvérekhez, akik már magyarnak nevezték magukat, és finnugor-török-szkíta törzsszövetség formájában élték életüket. A belső-ázsiai tartózkodásnak nyomai vannak legalább a népi kultúrában. A magyar vagy madzsgar népnévben a madzs táltost jelent dél-ázsiai jövevényszóként, talán az iráni a méd nép névadó mágusosztályának nevéből keletkezett jövevényszóként jelent táltost, a gar, vagy ar népet. A magyarok egy része a szabírok visszatérése után visszafoglalta a Kárpát-medencét, de most maradt néhány magyar a sztyeppén, akiket ma baskír néven ismerünk. De a Keleten maradt magyarok közül néhányan a tatárjárás idején bejöttek a kunokkal együtt, és hozták magukkal a székely rovásírásnak nevezett írásrendszer majdnem mai változatát. A honfoglaló magyarok írásemlékei török írások. A székely magánhangzórovások jól jelzik a magyar magánhangzórendszer történeti változásait. A félig svá hangzású Ö rovásjel az Üsten rovásjelből vagy az Égbolt rovásjelből alakult ki, így két fajtája van. Az Ü rovásjel másik változata viszont az eredeti I rovásjelből alakult ki.

Székely rovás

Jel
Hang
Név
Jelentés
Mondák, tanítások, történelem

aNT, eNT
Ten
Ég, Isten, Ikerörvény, Eszterlánc

Isten, vagy más néven Tengri két alapelvből áll: holdas Ukkó Földanyából, és az általa teremtett napos Gönüz Égatyából. E két személy alapelvként létező, de jelzőik már jelképesek, ugyanakkor mindketten az Égben tartózkodnak, mint személyek. A Föld és az Ég viszonyulása természetes viszonyulása egymáshoz alakította ki az ősi Földanya-Éganya képzetet, ahol például az esővíz égi minőség, pedig a vizet általánosan női minőségűnek tartják, tehát jelképekről van szó, amiket azért talán sok helyen vehetett szó szerint a sámán közönsége. És mivel a szellemvilági értékek értékesebbek a földieknél, ki lehetett alakítani a sátáni nő és az ellenséges test képzetét, hogy a nőhöz kevésbé kötődő férfi hadba foghatóbb legyen hódító hadjárat idején, és hogy a testüktől félő közemberek könnyebben kizsákmányolhatóak legyenek. Egyébként a de a földi értékek is értékesek, de nem annyira, mint a szellemiek. A földi értékek jókedvű, de mértékletes használata nem válhat élvhajhászattá, mert a szellemi értékek fontosabbak, de az önsanyargatás sem jó, csak alkalmi gyakorlatként bizonyos megélésekhez és tevékenységekhez, de állandó jelleggel nem javasolt. Az életet élvezni kell, de élvhajhászat nélkül, és nem elfeledkezni a felebarátokról. A Ten rovásjel a Világ Tengelyének, az öröklődés láncolatának és az Ikerörvény egységének jele. A Tengri név a sztyeppei vallásokban eget jelent, de róla kapta nevét az Őstenger, magyarul Tenger, tehát Isten nemcsak mint Ég végtelen. Az Ikerörvény szerelmes körforgás. Forog az idő is. Szakaszait napoknak hívják, ez lehet 24 órás, de lehet hónap is. Jelentése időszak, de ma a 24 órás időszakot jelenti. Isten csak egy van, a kisistenek csupán isteneknek vannak nevezve, mint természeti jelenségek megfelelői, vagy mint szentek megfelelői. A hol kendének, hol fáraónak, hol ennek, hol annak nevezett papkirályok világszerte csak Istenhez imádkoztak, közvetíteni Ég és állam között, akár istenekben hittek az emberek, akár kisistenekben, akárhogy is volt ez.

1
Vizimadár, Ég a neve,
Tenger Felett repülgetve
Tengert hallja, mondja: "Teremts!"
Teremtéshez nekikezde.
2
Ám egyedül semmi nem megy,
Kell egy segéd, osztódni kell.
Anyja egyik, másik férje.
Mindkét fele másra képes.
3
Női félnek Ukkó neve,
férfi félnek Gönüz neve.
Ukkó mondja: "Gönüz, menj le,
hozzál földet föl a színre."
4
Gönüz fölhozta a színre,
Ukkó abból mit teremte?
Világunk a tengerszínen,
alá négy cethal rendelve.
IS, US
Is
Ős, Ukkó, Hold
uNK
Kün
Gönüz, Nap
aMP, eMP
Nap
Idő
aND Kende Kende
Ü
Üsten

Isten

5
Alvilág a Világ méhe,
a Föld színén légnek égje,
égi burkok közt a lelkek,
lelkek felett Minden Lelke.
6
Mikor még osztódott az Ég,
osztás által Ikerörvény,
örvény által Időkerék,
idő által kezdet és vég.
7
Élet eleje és vége,
halál eleje és vége
együtt idő végtelenje,
pörgő-forgó végtelenje.
8
Élet-halál körforgása
életnek megújulása,
élet alkalmazkodása,
teremtésnek javulása.
9
Teremtésnek javulása
Isten növő boldogsága.
Isten növő boldogsága
nem más: világ javulása.
10
Teremtésnek javulása
élet alkalmazkodása,
de inkább a javulása
szeretet a körforgásban.
11
Körforgásból kikerülve
vagy jó ,vagy rossz lesz örökre.
Másvilágon, szellemégben
új körre vársz még, vagy már nem.
Ö
Üsten

Isten

Ü
Ív
Év
eGy
Gyeg
Jég, tél
eZS
Zsendül
Kikelet, tavasz
eN
Nagy
Nagy
eG
Ég
Ég
eM
Magas
Világhegy
eF
Föld
Föld
eV Vas Réz
eJ Folyó, víz
eT Tűz Láng, szúr
A
Anyaszűz
Kisboldogasszony
eP
Pihe
Szél
eZ
Zúg
Vihar
eCS
Csap
Dörgés
E
Égbolt
Terembura
eK
Kobak
Fej, lélek
O
Oldal
Borda, lélek
eR
Rét
Puszta
12
Környezetben sok a veszély,
mert nagy a táv, kell segítség,
távolságnak veszélyeit
lovad segít leküzdeni.
13
Lovad megment sok csapástól,
hótól-fagytól, sivatagtól.
Távolság többé nem árthat,
s ránevel a szabadságra.
14
Természetnek egységében
szükség van a többiekre,
fajok között, fajon belül,
törzsek között, törzsön belül.
15
Mindegyik jó valamiben,
ezért hasznos ettől legyen,
és ha még jobbnak kell lenni,
törekedjél még jobb lenni.
16
Példák útja példát mutat,
hogy ezt hogyan kell megtenni:
jószívűség, készségesség,
kitartani, nem hátrálni.
17
Kitartás a szorgalmasság
nem félni az istápolást,
segíteni harcban, pénzben,
szóban: erõd szerint s mint kell.
18
Segítés kötelessége
egy olyan törvénynek része,
amely mondja, mindent szabad,
kivéve, amikor ártasz.
eL


eC
Celőke
Bot, nyél
U
Ust
Üst
eB
Billog
Jel, jegy
eSZ
Szál
Kötél, kötelék
eS
Sért
Ék, ékel
I
Igaz
Igazság
aTY, eTY
Atya
Hős-ős
19
Mikor még osztódott az Ég,
osztódásnak akadályát,
akadály energiáját
kiveté magából az Ég.
20
Akadályos energiák,
a tengerbe hulltak bele,
lettek szörnyek, rossz szellemek,
Ármány vezérrel az élen.
21
Ármány szerelmet nem érti,
így a teremtést irigyli.
Teremtést csak úgy ronthatja,
ha teremtményeket rontja.
22
Ártó lelkek teremtménynek
rossz tevéssel, sugallattal,
jó szellemek, teremtmények,
õk inkább a jóval hatnak.
23
Rossz sugallat, jó sugallat:
kettő közti különbséget
megtalálni éberség kell.
Gondban segít jó sugallat.
24
Mesék útja példát mutat,
hogyan kell a jót megtenni.
Mesék útja példát mutat,
rossznak miért nem jó lenni.

Fehérlófia. Arany László földolgozása.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás - tengeren is túl, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: - Látod, fiam, azt a nagy fát? - Látom. - Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló: - No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.

A fiú elindult világra. Amint ment mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, aki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert. - Jó napot adjon Isten! - mondta Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarintott egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta. - Már látom, hogy erősebb vagy, mint én - mondja Fanyűvő. - Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak.

Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a köveket úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret. - Jó napot adjon Isten - mondja a Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarintott Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. - Már látom, hogy te ellened nem csinálhatok semmit - mondja Kőmorzsoló. - Hanem tudod mit, végy szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Fehérlófia befogadta, már itt hárman voltak.

Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát. - Jó napot adjon Isten - mondja a Fehérlófia. - Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta, már itt négyen voltak.

Amint tovább mennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek: - No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni. Elmentek. De alig hogy tüzet rakott, s kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott: - Én vagyok Hétszünyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg. Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszünyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy miért nincs kása.

Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, oda ment őhozzá is Hétszünyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását. - Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! De Kőmorzsoló nem adta, Hétszünyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását a Hétszünyű Kapanyányimonyók.

Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, miért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszünyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták. Fehérlófia nem tudta miért nem csinált egyik se kását.

Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszünyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amikor a három cimbora haza ért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jól laktak, megszólalt Fehérlófia: - Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszünyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával. Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másik világra ment le Hétszünyű Kapanyányimonyók.

Tanakodtak, mi tévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy le mennek. Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért le negyedrészre a mélységnek, megijedt felhúzatta magát.

- Majd lemegyek én - mondta Kőmorzsoló. De harmadrészről az útnak ő is visszahúzatta magát.

Azt mondja Vasgyúró: - Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrántotta a gúzst, hogy húzzák fel.

Azt mondja Fehérlófia: - Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét! Bezzeg nem ijedt meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszünyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette szakállát meg állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása. - No, manó - mondja neki Fehérlófia -, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról; majd megeszem én most a tiedet a te hasadról. Azzal megfogta Hétszünyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment.

Amint megy, mendegél, előtalál egy várt rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisassszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert. - Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár? - Hát biz én - felelt Fehérlófia - egy ördögöt kergettem. - No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar! - Nem búvok bíz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány. - No, kutya - mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem, viaskodjunk meg a rézszűrümön! Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. azzal visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki: - No, most már megszabadítottalak, királykisassszony, jere velem a felvilágra! - Jaj, kedves szabadítóm - felelt a királykisasszony -, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el, szabadítsd meg őket, neked adja az én atyám a legszebb leányát meg fele királyságát. - Nem bánom, hát keressük meg. Elindultak megkeresni.

Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve. - No, itt bújj el az erdőben - mondja Fehérlófia -, én majd bemegyek. A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott: - Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár sem jár? - Téged jöttelek megszabadítani. - No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol. Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. - Hej kutya - mondja neki -, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrümre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák.

Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisassszonyt, maga meg bement a várba. A királykisassszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta: - Mit keresel itt, ahol még a madár sem jár? - kérdi tőle. - Téged jöttelek megszabadítani - felelt Fehérlófia. - No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram a tizenkét fejű sárkány, aki, ha hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennnydörgött a kapu. - Az én uram vágta a buzogányát a kapuba - mondja a királykisassszony -, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebben a nyomban itt lesz. Bújj el hamar! De már ekkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. - No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere az aranyszűrümre, birkózzunk meg! Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehárlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisassszonyt.

Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisassszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik megint le a kosarat Fehérlófiáért, hanem ott hagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva.

Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát behúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék. Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiók - griffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár. - Hát ki takart be benneteket? - kérdi fiaitól. - Nem mondjuk meg, mert megölöd. - Dehogy bántom, nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni! - No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdi Fehérlófiától: - Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat? - Nem kell nekem semmi - felel Fehérlófia. - De csak kívánj valamit, nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. - No hát vígy fel a felvilágra! Azt mondja a griffmadár: - Hej, ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig, de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát, kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek. Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta.

Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordul a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a griffmadár, akkor a jobb lába szárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té-, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába. Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának. - No - mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába. De még azon felül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült az alvilágba.

Fehérlófia meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: - Kié ez a szép gulya, hé? - Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké. - No, hát mutassa meg kend, hol laknak? A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát úgy megijedt, hogy azt se tudta lány-e vagy fiú? Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisassszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisassszonyt elvezette az apjukhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.

eLY
Melly
Tápláló erő
aK
Kar
Férfierő
eNY
Nyugat
Hős anyjának halála
eH
Hóka
Táltosló
eD
Dél
Hős dicsősége

Szokásjog és ősi törvények

A belső lelki küzdelmek kapcsán nem árt megjegyezni, hogy test és lélek kaphat sugallatokat jó vagy rossz szellemektől. A rossz szellemek betegséget sugallnak a testnek, rossz gondolatot a szellemnek. A sugallt gondolat könnyen tűnhet saját gondolatnak. Mindenki küzdjön magában rossz sugallatok ellen, és keresse tettei, gondolatai értelmét. "Jót rosszul akarni veszélyesebb, mint rosszat akarni!" Épp ilyen fontos a tudás, a meggyőződés valaki vagy valami igazáról, nem pedig csak úgy elhinni akármit akárkinek, vakon hinni bármit is. Gondolkodni kell, nem egyszerűen hinni. Az ember mindig hisz, de van amikor jól hisz, mert utána néz, mert használja a fejét, de mindig lehet másképp bármilyen dolog, mint hiszi, ezért kételkednie is tudni kell.

A szabadságot illetően államforma kettő van: amelyik sok mindent megenged, kivéve amit mégsem, amely pár tiltásra szorítkozik, és a másik, ahol semmit sem szabad, kivéve amit mégis, ahol engedélyeztetni kell a magától értetődőt. Ártani semmilyen indokkal nem szabad, még hitelbehajtással sem. A szabadságban senki sem úr más testén, más lelkén. Senkinek a megélhetési alapját és házának népét zálogul elfogadni vagy elkérni sosem szabad, akkor sem, ha ragaszkodik hozzá. Mivel az emberek egymásra vannak utalva, tilos az egyén föláldozása és elnyomása, de tilos az egyéni érdekek egyedülivé tétele is, mert az más egyének elnyomása. Az egymásra utaltság megértése rámutat a türelem, tolerancia, eszmecsere, békés vita, összefogás, esélyegyenlőség, nem ártás szabadsága, felelősség, szűkebb és tágabb körű testvériség fontosságára. Az egymásra utaltság értelmében békére kell törekedni. A szeretet eleve fontosságát jól ismerjük. Szeresd magadat és másokat. Az egymásra utaltság arra is fölhívja figyelmünket, hogy a természet részei vagyunk, segíteni más teremtményen is lehet és kellhet. A termelt javak egy részéből jusson a vadnak, mert az ő lakhelye volt ott korábban, de ne mind az övé legyen, mert nem ő dolgozott meg érte.

Boldog, aki szeret, akinek erénye van, aki jót tesz. A szeretet a legfontosabb. Az érzelem fontos, mint az ész, az ész fontos, mint az érzelem. "A bölcs nem tartja magát bölcsnek, mások tartják annak." Jótett helyébe jót várj. A jótett javítja a szellem minőségét, hozzá boldogságérzetet adva. Aki enged, annak enged az Ég. A megbocsátás fontos dolog, akkor is, ha a vétkes visszaélt hatalmával, de jutalmat nem kaphat a megbocsátás mellé.

"A vétkek forrásai pedig ezek":

"Ezek tesznek":

A pusztítás és erőszak a katonákra maradt, akiknek elvileg tilos bármi módon vétkezni civilek ellen. Ami a gyakorlatban is megvalósult, az a hadifogoly viszonylagos komfortja. A harcban bizonyítani kellett a bátorságot, a gyáva katonát kivégezték szökése miatt, ha nagykorú volt. A gyávaságon kívül a merészséget is megvetették. A gyávaság és merészség bajt hoz a harcostársakra. Hon védelmére mindenkit kényszeríthetőnek tartottak, ilyenkor a haragosok félretették ellentéteiket. A harcos életén és halálán kívül a lóét is fontosnak tartották. Az öldöklésnek megvolt a határa, egy elvi határ, de a katonák hajlamosak megvadulni a harc hevében.

Hadak, asszonyok, családok

A hadi állapotok sohasem adnak felmentést az embertelen viselkedésre, a gyalázatos tettekre!

Menekülés

Szerelem, család, halál

Miért így készült e írás

A székely A rovásjel türk rokona szüzet, hajadont jelent, germán rokonának neve Anszuznak hangzik.

A székely eJ rovásjel a türk I rovásjel és a Laguz rúna rokona. A jó szót magyar nyelven folyó jelentésben csak Erdélyben és a ma Szlovákiához tartozó Felvidéken mondják. A felvidéki magyarok a kunok azon ága, akiket e nép orosz polovec elnevezéséhez hasonlóan a többi magyar palócnak. A palócok szokásai és hagyományos viselete megőrizte a kun jelleget. Az alföldi kunok nagy része eltűnt az Alföldről a tizenöt éves háború idején a kora újkorban. A székelyek és a palócok néhány vidékén ismeretes volt egy népi teremtésmonda, miszerint az ördög Isten parancsára iszapot hozott föl a tenger mélyéről a felszínre, és Isten abból teremtette a Világot. Az ördög itt a gonosz kifejezés rokonértelműje lehet minden bizonnyal, a gonosz kifejezés pedig a Napisten magyar ősvallásbéli nevének egyik kiejtése volt, mely mai értelmét a keresztény papoknak köszönheti, mert a Nap bizony fényhozó, ez pedig a Sátán jelzőjeként vagy másik neveként ismert, latinul Lucifer.

A Mondák könyv c. mitológiai alapú mesekönyvben a finnugor vogul nép által Arany Atyácskának, pontosabban Numi Tóremnek, Numi Táremnek nevezett főisten így teremti meg véletlenül Lúdvércet:
"Arany Atyácska még fiatal volt, fürgén járt kelt gyönyörű birodalmában, hát egyszer az Óperenciás-tenger mellett vitt el útja, s véletlenül a tengerbe köpött. Látja ám, hogy egy szikla támadt a köpésből, s a szikla csak megy, tart egyenesen utána. Vágott ekkor egy fűzfavesszőt, rásuhintott a sziklára, mire az nyomban Lúdvérccé változott.
Attól kezdve a beste Lúdvérc csak azon törte a fejét, mint bosszanthatná meg Arany Atyácskát, mert szörnyen megirigyelte hatalmát, mivel Atyácska teremtette a lenti földet, ahol a tündérek, óriások és az emberek laktak."
A Mondák könyvét Nemere István a finnugor mitológiák és a magyar krónikáshagyomány ötvözésével írta.

Máté Imre Yotengrit c. könyve ff.

Mellékletek

Irodalomjegyzék

A fölhasználásuk még nem jelenti azt, hogy egyetértek bármivel is. (Vagy hogy ők esetleg egyetértenének velem bármikor is.) És természetesen a források sem érthetnek egyet egymással.

  1. http://ancientscripts.com/protosinaitic.html
  2. http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_bologna/bologna.htm;
  3. Bíró Lajos: Magyar Halottaskönyv. Fríg Kiadó, 2006.
  4. Dibáczi Enikő: Yotengrit oktatóknak és oktatandóknak Máté Imre Yotengrit c. művei alapján. Püski Kiadó, Budapest, 2008.
  5. Falvay Károly: Nagyboldogasszony. Női szerepkör a magyar ősvallás tükrében.
  6. Fischer-Károly Antal: A hun-magyar írás. Hun-IDEA;
  7. Kiss Jenő - Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
  8. Komjáthy István: Mondák könyve. Móra Ferenc Könyvkiadó, 2003. Mesekönyv :)
  9. Máté Imre:
    1. http://www.yotengrit.hu/;
    2. Yotengrit 1.-2.-3. Püski Kiadó.
  10. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0020/17.html;
  11. Michelangelo Naddeo:
    1. http://www.michelangelo.cn/;
    2. Honfoglalás. Magánkiadás, 2006.
    3. Rovás. Magánkiadás, 2007.
  12. Nikolsburgi ábécé;
  13. http://spiritsoferidu.files.wordpress.com/2011/01/futhark.pdf:
    Bibliográfiája:
    1. Teutonic Magic, the Magical and Spiritual Practices of the Germanic People by Kveldulf
      Gundarsson Š1990
    2. The Secret King: Karl Maria Wiligut: Himmler's Lord of the Runes by Karl Maria Wiligut;
      translated edition by Stephen E Flowers; Michael Moynihan
    3. The Secret of the Runes by Guido Von List; translated edition by Stephen E Flowers
    4. Futhark, a Handbook of Rune Magic by Edred Thorsson Š1984
  14. Szekeres István:
    1. http://szekeresistvan.virtus.hu/;
    2. A székely és az ótörök írás jeltörténete. Bevezetés a történeti összehasonlító jeltörténet módszertanába. Mundus Kiadó (Mundus Magyar Egyetemi Kiadó), Budapest, 2008.
  15. Ugariti abjad;
  16. Varga Géza:
    1. http://ikint.uw.hu/;
    2. http://rovo.virtus.hu/;
    3. http://tudos.virtus.hu/;
    4. Bronzkori magyar írásbeliség. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
  17. Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Nap Kiadó, 2004.
  18. http://web.tvnetwork.hu/vidaa/celtics/runa/:
    Bibliográfiája:
    1. © Jennifer Smith, 1996
  19. http://hu.wikipedia.org/wiki/Csuvas_nyelv. 2012.01.07.
  20. Wikipedia. 2012.01.07

Lap elejére.