Vissza.
Kezdőlap.
2012.01.20.
FrissĂtve: 2012.12.20
A cikkek és jegyzetek egyformán fontosak!
Mindenben tudni kell kételkedni!
Megjegyzés:
Először kitérek a magyar történelemre,
aztán a magyar jelenre, és végül a
lényegre térek. Amit régen mondtak a
magyarokról, köztük sok lehet a rémmese,
középkori, szláv meg román, közben
pedig jogosan is érezhetik magukat sértve e
népek valódi sérelmek miatt, mert a politika,
hatalomvágy és kapzsiság
következtében minden nép mindig szenved minden
néptől. A magyarországi magyarok manapság
tényleg elviselhetetlenek, mert vagy nagyon tud egy magyar,
vagy nagyon nem tud, de akiket a Magyarországgal
szomszédos és újonnan keletkezett
országokhoz csatoltak az I.
világháború után, emberibbek maradtak.
Magyarország 19. századi nemzetiségi
politikájának tévhite annak
köszönhető, hogy a mai szomszéd
országoknak és azok elődállamainak
politikusai szemfüles szónokok voltak Nyugaton,
és ma is azok, csak a magyar olyan szerencsétlen,
hogy nem vagy alig mondja el ő a saját
véleményét e tekintetben. A szomszéd
országok magyarjai a szomszéd országok
többi népeivel együtt okosabbak, mint a
magyarországiak. A magyar ősvallás feltűnően
józan vallás, sok tekintetben ellentéte a mai
magyarországi magyar felfogásnak.
Az ősmagyarok a F.Á.K. nevű államszövetség pusztáinak, a sztyeppéknek a lovasnomádjai voltak. Nyelvük finnugor nyelv, e nyelvcsalád Észak-Európában és Nyugat Szibériában húzódik jelenleg, és a Kárpát-medencében. A finnugor nyelvcsalád az uráli nyelvcsalád nagyobbik ága, a szamojéd Szibériában a kisebbik ága. A sztyeppe lovasnépeinél nem sikerült oly mértékben háttérbe szorítani a nőket, mint más népeknél. A sztyeppe lovasainak nomád értékrendje valójában éppoly csodálatos, mint Szibéria és Észak-Európa népeinek értékrendje, a sztyeppe egy része szibériai, de bizonyos éghajlatváltozások, sivatagosodás miatt megjelent e térségben a háború, amely később más helyekre is jellemző lett. Habár a sztyeppén megvolt a hatalomvágy és hódítás csúnya szokása, meg egyebek, a sztyeppei népek csak a legmodernebb korban kezdték el egymást esetenként egymást, manapság az egész világ bolond. A sztyeppe lovasnomádjait azért volt szokás Európában gyűlölni, mert túl jól értettek a harchoz. Főleg ez az oka a mai Ázsia-ellenes hangulatnak Európában, nem csak a másik régi és új hibáinak észrevétele a saját régi és új hibák elfelejtésekor. A népek elfelejtik saját hibáikat bárhol a Világon. A sztyeppén ama bizonyos újkőkori éghajlatváltozás óta voltak népvándorlások, és eme éghajlatváltozás hozta el a fémkort közép-Európába az első sztyeppei megszállás után.
A magyarok ősei a szabírok, akik csuvastörök
alapú finnugor nyelvet beszéltek, és csuvas
dallamvilággal énekeltek, és a Kr. E.
második évezredben elfoglalták a
Kárpát-medencét, tulajdonképpen ők a
pannon nép. Mivel igényük lett a könnyen
róható írásra, átvették
a proto-sínai képírást, mert
elég kevés írásjelet tartalmazott a
róhatóvá alakításhoz. A
jelneveket saját kiejtésükhöz
igazították, és
népetimológiával saját
szókincsükhöz alkalmazták, így lett
a táv jelnévhez a bot képjele
társítva. Tőlük erednek a finn
rúnák, melyek ősibbek a
germánokénál. Egy indoeurópai
asszimiláció elől menekülve a szabírok
Keletre menekültek, Európa-Ázsia
határának tájékára, és
egy részük tovább ment
Belső-Ázsiába, elterjesztve írásukat
az ótörök népek körében, majd
visszatértek az Európai-Ázsiai
testvérekhez, akik már magyarnak nevezték
magukat, és finnugor-török-szkíta
törzsszövetség formájában
élték életüket. A belső-ázsiai
tartózkodásnak nyomai vannak legalább a
népi kultúrában. A magyar vagy madzsgar
népnévben a madzs táltost jelent
dél-ázsiai
jövevényszóként, talán az
iráni a méd nép névadó
mágusosztályának nevéből keletkezett
jövevényszóként jelent táltost, a
gar, vagy ar népet. A magyarok egy része a
szabírok visszatérése után
visszafoglalta a Kárpát-medencét, de most
maradt néhány magyar a sztyeppén, akiket ma
baskír néven ismerünk. De a Keleten maradt
magyarok közül néhányan a
tatárjárás idején bejöttek a
kunokkal együtt, és hozták magukkal a
székely rovásírásnak nevezett
írásrendszer majdnem mai változatát. A
honfoglaló magyarok írásemlékei
török írások. A székely
magánhangzórovások jól jelzik a magyar
magánhangzórendszer történeti
változásait. A félig svá
hangzású Ö rovásjel az Üsten
rovásjelből vagy az Égbolt rovásjelből
alakult ki, így két fajtája van. Az Ü
rovásjel másik változata viszont az eredeti I
rovásjelből alakult ki.
Székely rovás |
||||
Jel |
Hang |
Név |
Jelentés |
Mondák,
tanítások, történelem |
aNT, eNT |
Ten |
Ég, Isten,
Ikerörvény, Eszterlánc |
Isten, vagy más néven Tengri két alapelvből áll: holdas Ukkó Földanyából, és az általa teremtett napos Gönüz Égatyából. E két személy alapelvként létező, de jelzőik már jelképesek, ugyanakkor mindketten az Égben tartózkodnak, mint személyek. A Föld és az Ég viszonyulása természetes viszonyulása egymáshoz alakította ki az ősi Földanya-Éganya képzetet, ahol például az esővíz égi minőség, pedig a vizet általánosan női minőségűnek tartják, tehát jelképekről van szó, amiket azért talán sok helyen vehetett szó szerint a sámán közönsége. És mivel a szellemvilági értékek értékesebbek a földieknél, ki lehetett alakítani a sátáni nő és az ellenséges test képzetét, hogy a nőhöz kevésbé kötődő férfi hadba foghatóbb legyen hódító hadjárat idején, és hogy a testüktől félő közemberek könnyebben kizsákmányolhatóak legyenek. Egyébként a de a földi értékek is értékesek, de nem annyira, mint a szellemiek. A földi értékek jókedvű, de mértékletes használata nem válhat élvhajhászattá, mert a szellemi értékek fontosabbak, de az önsanyargatás sem jó, csak alkalmi gyakorlatként bizonyos megélésekhez és tevékenységekhez, de állandó jelleggel nem javasolt. Az életet élvezni kell, de élvhajhászat nélkül, és nem elfeledkezni a felebarátokról. A Ten rovásjel a Világ Tengelyének, az öröklődés láncolatának és az Ikerörvény egységének jele. A Tengri név a sztyeppei vallásokban eget jelent, de róla kapta nevét az Őstenger, magyarul Tenger, tehát Isten nemcsak mint Ég végtelen. Az Ikerörvény szerelmes körforgás. Forog az idő is. Szakaszait napoknak hívják, ez lehet 24 órás, de lehet hónap is. Jelentése időszak, de ma a 24 órás időszakot jelenti. Isten csak egy van, a kisistenek csupán isteneknek vannak nevezve, mint természeti jelenségek megfelelői, vagy mint szentek megfelelői. A hol kendének, hol fáraónak, hol ennek, hol annak nevezett papkirályok világszerte csak Istenhez imádkoztak, közvetíteni Ég és állam között, akár istenekben hittek az emberek, akár kisistenekben, akárhogy is volt ez. 1Vizimadár, Ég a neve, Tenger Felett repülgetve Tengert hallja, mondja: "Teremts!" Teremtéshez nekikezde. 2 Ám egyedül semmi nem megy, Kell egy segéd, osztódni kell. Anyja egyik, másik férje. Mindkét fele másra képes. 3 Női félnek Ukkó neve, férfi félnek Gönüz neve. Ukkó mondja: "Gönüz, menj le, hozzál földet föl a színre." 4 Gönüz fölhozta a színre, Ukkó abból mit teremte? Világunk a tengerszínen, alá négy cethal rendelve. |
|
IS, US |
Is |
Ős, Ukkó, Hold |
||
uNK |
Kün |
Gönüz, Nap |
||
aMP, eMP |
Nap |
Idő |
||
aND | Kende | Kende | ||
Ü |
Üsten |
Isten |
5 Alvilág a Világ méhe, a Föld színén légnek égje, égi burkok közt a lelkek, lelkek felett Minden Lelke. 6 Mikor még osztódott az Ég, osztás által Ikerörvény, örvény által Időkerék, idő által kezdet és vég. 7 Élet eleje és vége, halál eleje és vége együtt idő végtelenje, pörgő-forgó végtelenje. 8 Élet-halál körforgása életnek megújulása, élet alkalmazkodása, teremtésnek javulása. 9 Teremtésnek javulása Isten növő boldogsága. Isten növő boldogsága nem más: világ javulása. 10 Teremtésnek javulása élet alkalmazkodása, de inkább a javulása szeretet a körforgásban. 11 Körforgásból kikerülve vagy jó ,vagy rossz lesz örökre. Másvilágon, szellemégben új körre vársz még, vagy már nem. |
|
Ö |
Üsten |
Isten |
||
Ü |
Ív |
Év |
||
eGy |
Gyeg |
Jég, tél |
||
eZS |
Zsendül |
Kikelet, tavasz |
||
eN |
Nagy |
Nagy |
||
eG |
Ég |
Ég |
||
eM |
Magas |
Világhegy |
||
eF |
Föld |
Föld |
||
eV | Vas | Réz | ||
eJ | Jó | Folyó, víz | ||
eT | Tűz | Láng, szúr | ||
A |
Anyaszűz |
Kisboldogasszony |
||
eP |
Pihe |
Szél |
||
eZ |
Zúg |
Vihar |
||
eCS |
Csap |
Dörgés |
||
E |
Égbolt |
Terembura |
||
eK |
Kobak |
Fej, lélek |
||
O |
Oldal |
Borda, lélek |
||
eR |
Rét |
Puszta |
12 Környezetben sok a veszély, mert nagy a táv, kell segítség, távolságnak veszélyeit lovad segít leküzdeni. 13 Lovad megment sok csapástól, hótól-fagytól, sivatagtól. Távolság többé nem árthat, s ránevel a szabadságra. 14 Természetnek egységében szükség van a többiekre, fajok között, fajon belül, törzsek között, törzsön belül. 15 Mindegyik jó valamiben, ezért hasznos ettől legyen, és ha még jobbnak kell lenni, törekedjél még jobb lenni. 16 Példák útja példát mutat, hogy ezt hogyan kell megtenni: jószívűség, készségesség, kitartani, nem hátrálni. 17 Kitartás a szorgalmasság nem félni az istápolást, segíteni harcban, pénzben, szóban: erõd szerint s mint kell. 18 Segítés kötelessége egy olyan törvénynek része, amely mondja, mindent szabad, kivéve, amikor ártasz. |
|
eL |
Ló |
Ló |
||
eC |
Celőke |
Bot, nyél |
||
U |
Ust |
Üst |
||
eB |
Billog |
Jel, jegy |
||
eSZ |
Szál |
Kötél,
kötelék |
||
eS |
Sért |
Ék, ékel |
||
I |
Igaz |
Igazság |
||
aTY, eTY |
Atya |
Hős-ős |
19 Mikor még osztódott az Ég, osztódásnak akadályát, akadály energiáját kiveté magából az Ég. 20 Akadályos energiák, a tengerbe hulltak bele, lettek szörnyek, rossz szellemek, Ármány vezérrel az élen. 21 Ármány szerelmet nem érti, így a teremtést irigyli. Teremtést csak úgy ronthatja, ha teremtményeket rontja. 22 Ártó lelkek teremtménynek rossz tevéssel, sugallattal, jó szellemek, teremtmények, õk inkább a jóval hatnak. 23 Rossz sugallat, jó sugallat: kettő közti különbséget megtalálni éberség kell. Gondban segít jó sugallat. 24 Mesék útja példát mutat, hogyan kell a jót megtenni. Mesék útja példát mutat, rossznak miért nem jó lenni. Fehérlófia. Arany László
földolgozása. Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás - tengeren is túl, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: - Látod, fiam, azt a nagy fát? - Látom. - Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló: - No fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm. A fiú elindult világra. Amint ment
mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt,
abba be is ment. Csak bódorgott, csak
bódorgott, egyszer egy emberhez ért, aki a
legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint
más ember a kendert. - Jó napot adjon Isten!
- mondta Fehérlófia. - Jó napot, te
kutya! Hallottam hírét annak a
Fehérlófiának, szeretnék vele
megbirkózni. - Gyere no, én vagyok!
Megbirkóztak. De alig csavarintott egyet
Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a
földhöz vágta. - Már látom,
hogy erősebb vagy, mint én - mondja Fanyűvő. -
Hanem tegyük össze a kenyerünket,
végy be szolgálatodba.
Fehérlófia befogadta, már itt ketten
voltak. Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy
embert, aki a köveket úgy morzsolta, mint
más ember a kenyeret. - Jó napot adjon Isten
- mondja a Fehérlófia. - Jó napot, te
kutya! Hallottam hírét annak a
Fehérlófiának, szeretnék vele
megbirkózni. - Gyere no, én vagyok!
Megbirkóztak. De alig csavarintott
Fehérlófia Kőmorzsolón
hármat-négyet, mindjárt a
földhöz vágta. - Már látom,
hogy te ellened nem csinálhatok semmit - mondja
Kőmorzsoló. - Hanem tudod mit, végy
szolgálatodba, hű szolgád leszek
halálig. Fehérlófia befogadta,
már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy
embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint
más ember a tésztát. - Jó
napot adjon Isten - mondja a Fehérlófia. -
Jó napot, te kutya! Hallottam hírét
annak a Fehérlófiának,
szeretnék vele megbirkózni. - Gyere no,
én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem
bírtak egymással. Utoljára
Vasgyúró gáncsot vetett,
földhöz vágta
Fehérlófiát, erre ez is
megharagudott, felugrott, s úgy vágta
földhöz Vasgyúrót, hogy majd
odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta,
már itt négyen voltak. Amint tovább mennek, mendegélnek,
rájok esteledett, ők is megtelepedtek,
kunyhót csináltak. Másnap azt mondja
Fehérlófia Fanyűvőnek: - No, te maradj itt,
főzz kását, mink elmegyünk
vadászni. Elmentek. De alig hogy tüzet rakott,
s kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett
egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a
szakálla a földet érte. Fanyűvő nem
tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta,
hát még mikor rákiáltott: -
Én vagyok Hétszünyű
Kapanyányimonyók, add ide azt a
kását, ha nem adod, a hátadon eszem
meg. Fanyűvő mindjárt odaadta.
Hétszünyű Kapanyányimonyók
megette, azzal visszaadta az üres bográcsot.
Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi
ennivaló, megharagudtak, jól
eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg,
hogy miért nincs kása. Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint
kezdte főzni a kását, oda ment őhozzá
is Hétszünyű Kapanyányimonyók,
és kérte a kását. - Ha ide nem
adod, a hátadon eszem meg! De Kőmorzsoló nem
adta, Hétszünyű Kapanyányimonyók
sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a
földre, hátára tette a
bográcsot, onnan ette meg a kását.
Mikor a többi három hazafelé ment,
Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy
Kőmorzsolótól is elveszi a
kását a Hétszünyű
Kapanyányimonyók. Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a
másik kettő se neki, se
Fehérlófiának nem kötötte
az orrára, miért maradtak két nap
kása nélkül. Ahhoz is odament
Hétszünyű Kapanyányimonyók,
kérte a kását, s hogy nem adta, a
meztelen hasáról ette meg. Amint a
többi három hazajött, ezt is jól
elpáholták. Fehérlófia nem
tudta miért nem csinált egyik se
kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három
egész nap mindig nevette
Fehérlófiát, tudták, hogy
ahhoz is odamegy Hétszünyű
Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de
bezzeg megjárta, mert Fehérlófia
megkötözte szakállánál
fogva egy nagy fához. Amikor a három cimbora
haza ért, mindjárt feltálalta a
kását. Amint jól laktak,
megszólalt Fehérlófia: - Gyertek
csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához,
amelyikhez Hétszünyű
Kapanyányimonyókot kötötte,
hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a
fát is magával. Mindjárt elindultak a
nyomon. Mindég mentek hét nap, hét
éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat,
amelyen a másik világra ment le
Hétszünyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mi tévők legyenek, utoljára
arra határozták, hogy le mennek. Fanyűvő
font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a
faágakból, s azon leeresztette magát.
De meghagyta, hogy húzzák fel, ha
megrántja a kötelet. Alig ért le
negyedrészre a mélységnek, megijedt
felhúzatta magát. - Majd lemegyek én - mondta Kőmorzsoló. De
harmadrészről az útnak ő is
visszahúzatta magát. Azt mondja Vasgyúró: - Ejnye, be
gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem
ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is
ment fele útjáig, de tovább nem mert,
hanem megrántotta a gúzst, hogy
húzzák fel. Azt mondja Fehérlófia: - Eresszetek le
engem is, hadd próbáljak szerencsét!
Bezzeg nem ijedt meg! Lement a másvilágra,
kiszállt a kasból, elindult
széjjelnézni. Amint így
kódorog előre-hátra, meglát egy kis
házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem
mást, mint Hétszünyű
Kapanyányimonyókot. Ott ült a
kuckóban, kenegette szakállát meg
állát valami zsírral; a tűzhelyen ott
főtt egy nagy bogrács kása. - No,
manó - mondja neki Fehérlófia -,
csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én
kásámat megenni a hasamról; majd
megeszem én most a tiedet a te hasadról.
Azzal megfogta Hétszünyű
Kapanyányimonyókot, a földhöz
vágta, hasára öntötte a
kását, úgy ette meg, azután
kivitte a házból, egy fához
kötötte, s odább ment. Amint megy, mendegél, előtalál egy
várt rézmezővel, rézerdővel
körülvéve. Amint meglátta,
mindjárt bement bele; odabent egy
gyönyörű királykisassszonyt
talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta
a felvilági embert. - Mit keresel itt,
felvilági ember, ahol még a madár se
jár? - Hát biz én - felelt
Fehérlófia - egy ördögöt
kergettem. - No, hát most jaj neked! Az én
uram háromfejű sárkány, ha
hazajön, agyonvág. Bújj el hamar! - Nem
búvok bíz én, megbirkózom
én vele. Arra a szóra ott termett a
sárkány. - No, kutya - mondja
Fehérlófiának -, most meg kell
halnod! Hanem, viaskodjunk meg a
rézszűrümön! Meg is viaskodtak. De
Fehérlófia mindjárt a
földhöz vágta a sárkányt, s
levágta mind a három fejét. azzal
visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki:
- No, most már megszabadítottalak,
királykisassszony, jere velem a felvilágra!
- Jaj, kedves szabadítóm - felelt a
királykisasszony -, van nekem idelent két
testvérem, azokat is egy-egy sárkány
rabolta el, szabadítsd meg őket, neked adja az
én atyám a legszebb leányát
meg fele királyságát. - Nem
bánom, hát keressük meg. Elindultak
megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat
ezüstmezővel, ezüsterdővel
körülvéve. - No, itt bújj el az
erdőben - mondja Fehérlófia -, én
majd bemegyek. A királykisasszony elbújt,
Fehérlófia meg megindult befelé.
Odabent egy még szebb királykisasszonyt
talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy
meglátta, s rákiáltott: - Hol
jársz itt, felvilági ember, hol még a
madár sem jár? - Téged jöttelek
megszabadítani. - No, akkor ugyan hiába
jöttél, mert az én uram egy hatfejű
sárkány, ha hazajön, összemorzsol.
Arra a szóra ott termett a hatfejű
sárkány. Amint meglátta
Fehérlófiát, mindjárt
megismerte. - Hej kutya - mondja neki -, te ölted meg
az öcsémet, ezért meg kell halnod!
Hanem gyere az ezüstszűrümre, viaskodjunk meg!
Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is
Fehérlófia győzött, földhöz
vágta a sárkányt, levágta mind
a hat fejét. Azután magához vette
mind a két királykisasszonyt, s így
hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat
is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy
várat aranymezővel, aranyerdővel
körülvéve. Itt Fehérlófia
elbújtatta a két királykisassszonyt,
maga meg bement a várba. A királykisassszony
majd meghalt csodálkozásában, amint
meglátta: - Mit keresel itt, ahol még a
madár sem jár? - kérdi tőle. -
Téged jöttelek megszabadítani - felelt
Fehérlófia. - No, akkor hiába
fáradtál, mert az én uram a
tizenkét fejű sárkány, aki, ha
hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt
ki, rettenetes nagyot mennnydörgött a kapu. - Az
én uram vágta a buzogányát a
kapuba - mondja a királykisassszony -,
mégpedig tizenkét mérföldről. De
azért ebben a nyomban itt lesz. Bújj el
hamar! De már ekkor, ha akart volna, se tudott
volna elbújni Fehérlófia, mert a
sárkány betoppant. Amint meglátta
Fehérlófiát, mindjárt
megismerte. - No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted
két öcsémet, ezért ha ezer
lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere az
aranyszűrümre, birkózzunk meg! Nagyon
soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni.
Utoljára a sárkány belevágta
Fehérlófiát térdig a
földbe; ez is kiugrik, belevágja a
sárkányt derékig; a
sárkány kiugrik, belevágja
Fehárlófiát hónaljig;
már itt Fehérlófia nagyon
megharagudott, kiugrott, s belevágta a
sárkányt, hogy csak a feje látszott
ki, erre kikapta a kardját, levágta a
sárkánynak mind a tizenkét
fejét. Azután visszament a várba,
elvitte magával mind a három
királykisassszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken
Fehérlófia leereszkedett,
próbálgatták minden módon,
hogy férhetnének belé mind a
négyen, de sehogy se boldogultak. Így
hát Fehérlófia egyenként
felhúzatta a három királykisasszonyt,
ő maga meg várta, hogy őérte is
eresszék le a kosarat. Csak várt, csak
várt, három nap, három éjjel
mindig várt. Várhatott volna szegény
akár ítéletnapig is. Mert amint a
három szolga felhúzta a három
királykisassszonyt, arra határozták,
hogy ők magok veszik el a három
királykisasszonyt, s nem eresztik megint le a
kosarat Fehérlófiáért, hanem
ott hagyják őt a másvilágon. Mikor
Fehérlófia már nagyon megunta a
várakozást, kapta magát, elment onnan
nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső,
ő is hát behúzta magát a
szűrébe, de hogy úgy is ázott,
elindult valami fedelet keresni, ami alá
behúzódjék. Amint így
vizsgálódik, meglát egy
griffmadárfészket három fiók -
griffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de
még betakarta szűrével, maga meg
bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az
öreg griffmadár. - Hát ki takart be
benneteket? - kérdi fiaitól. - Nem mondjuk
meg, mert megölöd. - Dehogy bántom, nem
bántom én, inkább meg akarom neki
hálálni! - No, hát ott fekszik a
bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az
eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy
a griffmadár a bokorhoz, kérdi
Fehérlófiától: - Mivel
háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat? -
Nem kell nekem semmi - felel Fehérlófia. -
De csak kívánj valamit, nem mehetsz
úgy el, hogy meg ne háláljam. - No
hát vígy fel a felvilágra! Azt mondja
a griffmadár: - Hej, ezt más merte volna
kívánni, tudom, nem élt volna egy
óráig, de neked megteszem; hanem eredj,
végy három kenyeret meg három oldal
szalonnát, kösd a kenyeret jobbról, a
szalonnát balról a hátadra, s ha
jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal
szalonnát tégy a számba. Ha nem
teszel, levetlek. Fehérlófia éppen
úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek
jó darabig, egyszer fordul a griffmadár
jobbra, akkor beletett a szájába
Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra,
akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára
megint megevett egy kenyeret meg egy oldal
szalonnát, azután az utolsót is
megette. Már látták a világot
idefent, hát egyszer csak megint fordítja a
griffmadár balra a fejét.
Fehérlófia kapta a bicskáját,
levágta a bal karját, azt tette a
griffmadár szájába. Azután
megint fordult jobbra a griffmadár, akkor a jobb
lába szárát adta neki. Mire ezt is
megette, felértek. De Fehérlófia nem
tudott se té-, se tova menni, hanem ott feküdt
a földön, mert nem volt se keze, se lába.
Itt benyúl a griffmadár a szárnya
alá, kihúz egy üveget tele borral.
Odaadja Fehérlófiának. - No - mondja
neki -, amiért olyan jószívű
voltál, hogy kezed-lábad a számba
tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.
Fehérlófia megitta. Hát lelkem
teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem
mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába. De
még azon felül hétszer erősebb lett,
mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült
az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: - Kié ez a szép gulya, hé? - Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké. - No, hát mutassa meg kend, hol laknak? A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvette szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát úgy megijedt, hogy azt se tudta lány-e vagy fiú? Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisassszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisassszonyt elvezette az apjukhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. |
|
eLY |
Melly |
Tápláló
erő |
||
aK |
Kar |
Férfierő |
||
eNY |
Nyugat |
Hős anyjának
halála |
||
eH |
Hóka |
Táltosló |
||
eD |
Dél |
Hős dicsősége |
A belső lelki küzdelmek kapcsán nem árt
megjegyezni, hogy test és lélek kaphat sugallatokat
jó vagy rossz szellemektől. A rossz szellemek
betegséget sugallnak a testnek, rossz gondolatot a
szellemnek. A sugallt gondolat könnyen tűnhet saját
gondolatnak. Mindenki küzdjön magában rossz
sugallatok ellen, és keresse tettei, gondolatai
értelmét. "Jót rosszul akarni
veszélyesebb, mint rosszat akarni!" Épp ilyen fontos
a tudás, a meggyőződés valaki vagy valami
igazáról, nem pedig csak úgy elhinni
akármit akárkinek, vakon hinni bármit is.
Gondolkodni kell, nem egyszerűen hinni. Az ember mindig hisz, de
van amikor jól hisz, mert utána néz, mert
használja a fejét, de mindig lehet
másképp bármilyen dolog, mint hiszi,
ezért kételkednie is tudni kell.
A szabadságot illetően államforma kettő van:
amelyik sok mindent megenged, kivéve amit mégsem,
amely pár tiltásra szorítkozik, és a
másik, ahol semmit sem szabad, kivéve amit
mégis, ahol engedélyeztetni kell a
magától értetődőt. Ártani semmilyen
indokkal nem szabad, még hitelbehajtással sem. A
szabadságban senki sem úr más testén,
más lelkén. Senkinek a megélhetési
alapját és házának népét
zálogul elfogadni vagy elkérni sosem szabad, akkor
sem, ha ragaszkodik hozzá. Mivel az emberek egymásra
vannak utalva, tilos az egyén
föláldozása és elnyomása, de
tilos az egyéni érdekek egyedülivé
tétele is, mert az más egyének
elnyomása. Az egymásra utaltság
megértése rámutat a türelem, tolerancia,
eszmecsere, békés vita, összefogás,
esélyegyenlőség, nem ártás
szabadsága, felelősség, szűkebb és
tágabb körű testvériség
fontosságára. Az egymásra utaltság
értelmében békére kell törekedni.
A szeretet eleve fontosságát jól
ismerjük. Szeresd magadat és másokat. Az
egymásra utaltság arra is fölhívja
figyelmünket, hogy a természet részei vagyunk,
segíteni más teremtményen is lehet és
kellhet. A termelt javak egy részéből jusson a
vadnak, mert az ő lakhelye volt ott korábban, de ne mind az
övé legyen, mert nem ő dolgozott meg érte.
Boldog, aki szeret, akinek erénye van, aki jót
tesz. A szeretet a legfontosabb. Az érzelem fontos, mint az
ész, az ész fontos, mint az érzelem. "A
bölcs nem tartja magát bölcsnek, mások
tartják annak." Jótett helyébe jót
várj. A jótett javítja a szellem
minőségét, hozzá
boldogságérzetet adva. Aki enged, annak enged az
Ég. A megbocsátás fontos dolog, akkor is, ha
a vétkes visszaélt hatalmával, de jutalmat
nem kaphat a megbocsátás mellé.
"Ezek tesznek":
A pusztítás és erőszak a katonákra
maradt, akiknek elvileg tilos bármi módon
vétkezni civilek ellen. Ami a gyakorlatban is
megvalósult, az a hadifogoly viszonylagos komfortja. A
harcban bizonyítani kellett a bátorságot, a
gyáva katonát kivégezték
szökése miatt, ha nagykorú volt. A
gyávaságon kívül a
merészséget is megvetették. A
gyávaság és merészség bajt hoz
a harcostársakra. Hon védelmére mindenkit
kényszeríthetőnek tartottak, ilyenkor a haragosok
félretették ellentéteiket. A harcos
életén és halálán
kívül a lóét is fontosnak
tartották. Az öldöklésnek megvolt a
határa, egy elvi határ, de a katonák
hajlamosak megvadulni a harc hevében.
A hadi állapotok sohasem adnak felmentést az
embertelen viselkedésre, a gyalázatos tettekre!
A székely A rovásjel türk rokona szüzet,
hajadont jelent, germán rokonának neve Anszuznak
hangzik.
A székely eJ rovásjel a türk I rovásjel
és a Laguz rúna rokona. A jó szót
magyar nyelven folyó jelentésben csak
Erdélyben és a ma Szlovákiához
tartozó Felvidéken mondják. A
felvidéki magyarok a kunok azon ága, akiket e
nép orosz polovec elnevezéséhez
hasonlóan a többi magyar palócnak. A
palócok szokásai és hagyományos
viselete megőrizte a kun jelleget. Az alföldi kunok nagy
része eltűnt az Alföldről a tizenöt éves
háború idején a kora újkorban. A
székelyek és a palócok néhány
vidékén ismeretes volt egy népi
teremtésmonda, miszerint az ördög Isten
parancsára iszapot hozott föl a tenger
mélyéről a felszínre, és Isten
abból teremtette a Világot. Az ördög itt a
gonosz kifejezés rokonértelműje lehet minden
bizonnyal, a gonosz kifejezés pedig a Napisten magyar
ősvallásbéli nevének egyik kiejtése
volt, mely mai értelmét a keresztény papoknak
köszönheti, mert a Nap bizony fényhozó, ez
pedig a Sátán jelzőjeként vagy másik
neveként ismert, latinul Lucifer.
A Mondák könyv c. mitológiai alapú
mesekönyvben a finnugor vogul nép által Arany
Atyácskának, pontosabban Numi Tóremnek, Numi
Táremnek nevezett főisten így teremti meg
véletlenül Lúdvércet:
"Arany Atyácska még fiatal volt, fürgén
járt kelt gyönyörű birodalmában,
hát egyszer az Óperenciás-tenger mellett vitt
el útja, s véletlenül a tengerbe
köpött. Látja ám, hogy egy szikla
támadt a köpésből, s a szikla csak megy, tart
egyenesen utána. Vágott ekkor egy fűzfavesszőt,
rásuhintott a sziklára, mire az nyomban
Lúdvérccé változott.
Attól kezdve a beste Lúdvérc csak azon
törte a fejét, mint bosszanthatná meg Arany
Atyácskát, mert szörnyen megirigyelte
hatalmát, mivel Atyácska teremtette a lenti
földet, ahol a tündérek, óriások
és az emberek laktak."
A Mondák könyvét Nemere István a
finnugor mitológiák és a magyar
krónikáshagyomány
ötvözésével írta.
Máté Imre Yotengrit c. könyve ff.
A fölhasználásuk még nem jelenti azt,
hogy egyetértek bármivel is. (Vagy hogy ők esetleg
egyetértenének velem bármikor is.) És
természetesen a források sem érthetnek egyet
egymással.