Irány a kukurbita
előzményfájl az érthetőség kedvéért. Most már
minden fejezet kibővítve. Az írás befejezve: 2020.09.21.-én késő
este. A Tűz a haláltól félő állatok és emberek életereje,
kihalástól féltő szerelme. De él a növény, él a kő. ÉS AZ
EMBERISÉGBEN alfaj öröklődhet apáról anyára, és apának fia más
alfajú lehet a vegyes házasságokban.
A nyugati finnugor panteon ősidők óta:
A
Földtől és Égtől született 4 nővér ábécérendben. |
Szélanya,
Természetanya, Tűzanya, Vízanya. |
Őskori keleti finnugor panteon:
A teremtés isteneitől származó 5 testvér
és Föld-Ég fia Világügyelő. |
|
Vén
Égatya: csillagok, lélekzet, nagyapák istene. (Egyiptomban Széth homokviharisten.) |
Vén
Földanya: természet, test, nagyanyák. (Egyiptomban Ozirisz gabonaisten.) |
Felnőtt
Álomanya/Álomnéne: álom, isz, nagynénék. (Egyiptomban Nephthüsz védőistennő.) +Felnőtt Világügyelő: ész, erő, nagybátyák. (Egyiptomban Hórusz sólyomisten.) |
Felnőtt
Vízanya: hó, vér, anyák. (Egyiptomban Ízisz anyaistennő.) |
Ifjú
Tűzanya/Tűzleány: Nap, életerő, nénék. (Egyiptomban teremtő Ré napisten.) |
Isz: halhatatlan lélek a táltosok szerint. Lélegzet: halandó lélek a táltosok szerint. A magyar nép finnugor nép. Következik az ókori panteon:
A teremtés isteneitől származó öt testvér
Föld és Ég gyermekeivel. |
|
Vén
Égatya: csillagok, lélekzet, nagyapák. |
Vén
Földanya: bőség, test, nagyanyák. |
Felnőtt
Világügyelő: ész, erő, nagybátyák. |
Felnőtt
Sorsasszony: sors, isz, nagynénék. |
Felnőtt
Holdatya: hónapok, szerencse, apák. |
Felnőtt
Vízanya: hó, vér, anyák. |
Ifjú
Tűzanya/Tűzleány: Nap, életerő, nénék. |
Szittya, kínai és szibériai hatásra pedig így alakult át a panteon a belső-ázsiai szittya vándoroknak köszönhetően, és amely kikövetkeztethető a Komjáthy István írta Mondák könyvéből:
Égi nemzetségi 5 testvér. |
Földi nemzetségi 4 testvér. |
||
Tűz=Ég elem. Bolygója: Mars. |
Naporcájú
Tűzkovácskirály: nappal, kohó, isz. |
Földanya: anyaság, bőség, test. |
Föld. Bolygója: Szaturnusz. |
Csillagok
Anyja: éjszaka, szállástűzhely. |
Kőszálikirály: földrengés. |
||
Hold. Bolygója: Vénusz. |
Szélkirály: állatok, vadászat, lélekzet. |
Vízanya: anyaság, hó, vér. |
Víz. Bolygója: Merkúr. |
Holdkirálynő: sors, szerencse. |
Tenger: harag. |
||
Fa=Nap. Bolygója: Jupiter. |
Világügyelő
Napkirály: emberiség, természet, életerő. |
Legközelebbi nyelvrokonainknál szittya és szibériai hatásra:
Teremtés isteneinek 6 gyermeke,
Világügyelő, Sors. |
|
Vén
Égatya: isz, lélekzet. Neve ismert: Numi Tórem. |
Vén
Halálatya: halál. Neve ismert: Kul Otir. |
Világügyelő:
rend, erő. Neve ismert: Mir Szuszne Hum. |
Sorsasszony:
sors, túlvilág. Neve ismert: Kaltes Ekva. |
Holdöreg:
varázslás, hónapok. Etposz Ojka. |
Vén
Földanya: test, vér. Neve ismert: Joli Tórem. |
Napleány:
nappal, életerő. Neve ismert: Hotal ekva. |
Tűzleány:
éjszaka, életerő. Neve ismert: Naj Ekva. |
A Megyer törzs másik fontos panteonja a kínai hatású mellett:
Teremtő
Égatya. |
Teremtő
Földanya. |
Csillagkirály. |
Szélanya. |
Holdkirály. |
Vízanya. |
Napkirály. |
Tűzanya. |
Tehát az istenek közül többen is elemek: Föld,
Szél, Víz, Tűz, és nem elem az Ég. Vagy ha Ég=Szél, akkor elem, de
akkor Álom is elem. És ha Természet elem van föld helyett, akkor
Föld és Ég ketten is csak elemszülők. A Földet és elemistennőket
anyáknak nevezték. Megyer anyák: Nagyanyának nevezett Földanya,
Három Anyának nevezett nővérek, akik zsidó Kabala-misztika Három
Anyái is. Komjáthy-panteon három szent anyja: Föld istennő, Víz
istennő, és halandó rendes Édesanya. Keleti finnugor Három Anya:
Föld, Víz, Tűz, a mindig oltalmazni köteles nagyanyák, anyák, ifjú
nénék istennői. Közép-Európában imádhatták a hozzájuk számban
hasonló, Álomnénéhez dologban hasonló egy vagy három sorsistennőt,
akikben a jáfetiták nyugati népei is hinni kezdtek. (A jáfetiták
jelképe a bibliai Noé harmadik fia, Jáfet, a hamitáké Hám. Az
őskor végén érkeztek Európába. Róluk később lesz majd szó.)
Néhány jégkorszaki közép-európai ősisten az
észak-európai lapp hitvilág alapján kigondolva: magzatok lelkét
formáló Atya, testüket formáló Anya, növelő első Leányuk, fiúsító
második Leányuk, születés után védelmező harmadik Leányuk. Ők
hárman hasonlítanak a kvantumfizikai kölcsönhatások közül a
magfúzióra, a pozitív béta-bomlásra és a delejesnek is nevezett
elektromágneses erőre. (Delej=Dél-Éj, Délszak-Éjszak, eredetileg
nem speciális varázserőt jelentett.) Hogy egyikük vagy mindannyiuk
sorsistennő-e, vagy az egy másik személy, vagy hogy van-e
egyáltalán ilyen istennő, abban falvanként eltérő hitekben eltérő
módon hihettek, de talán falvakon belül is a faluközi
házasságkötések miatt. Valószínűleg nem mindannyian voltak
őselem-istenek, hanem az elemeknek olykor külön istenük volt.
Három gyermekvédő istennőben hittek a görögök is, akik
kereszténnyé válva már nem hitték őket isteneknek, de keresték a
kegyeiket, mert attól féltek, hogy a hálátlan párok
gyerekeit büntetésből megölik. alig lehet olvasni róluk, lehet
hogy egyáltalán nem azonosak a Moirákkal.
Lássuk az ismertebb lapp isteneket! Ázsiai
mongolid külsejűvé vált északi nép, mely a jégkorszak utáni
Európának több pontjáról is származik. Főisteneik Madder-Akka és
Madder-Attje, az ő leányaik pedig Szar-Akka, Juksz-akka és
Uksz-akka. A halál alvilági istennője pedig Jabme-Akka. De van
istennője a szerencsének és tavasznak is, meg sok más mindennek is
van istene és istennője. De lássuk a főistenek három lányát:
Lássuk a szittya eredetű észak-balkáni thrák
növényisteneket görög nevükön nevezve:
Lássuk az arab egyistenhit eredetileg pogány
istenének lányait:
Az arab többistenhit főistennői valószínűleg
akkor váltak arab istennőkké, amikor az egyiptomiak a szittya vagy
más nomád támadók hatására életfának kezdték hinni a csillagos
égbolt istennőjét, Nutot. Nut jelképe a Tejút, mert az egyiptomi
égen tótágast álló embernek tűnik, míg Északon a finnugor és
turáni övezetekből nézve kétágú Világfának, amelynek ághajlatában
a Lúd csillagkép látható, amit a görögök Hattyúnak neveznek.
És mielőtt következne néhány további hit és nép,
a nyugati finnugor istenek valószínűsíthető eredeti elképzelése
következik: Föld és Ég lányai Víz, Szél, Tűz, vagy Szél, Víz, Tűz,
vagy Szél, Tűz, Víz sorrendben. Kínai Leányistenek: szélkavaró Fa,
erős Tűz, édes Víz. Sumér férjeik eredeti sumér nevükön a kínai
neveik helyett: égi Enlil, tengeri Éa, földi Enki. E négy istennő
a négy elem, és eme lista a rézkorban kiegészül a fém elemmel, és
ama öt elem bizonyos esetekben férfiasan befolyásolja a
szerencsét, bizonyos esetekben nőiesen. Enki és Enlil
marakodásáról szóló és szüleik teremtő munkájáról szóló mondák
eredete következzék.
Enki a bőség zabolátlan földi istene, Enki pedig
az igazság haragvó égi istene. Mindketten az igazi Égisten, An
fiai, és állandóan marakodnak. Szüleik a világot az Ősvízből
teremtették ily módon: a tengeristennő megutálta gyermekeit,
köztük Enkiék szüleit, és el akarta pusztítani őket, de végül ő
pusztult el. Testét kettévágták az istenek, és felső feléből lett
a rézégbolttal alátámasztott tengerég, alsó feléből pedig a lenti
tenger, melyből a szárazföldet szerezték. És akkor következzék egy
kis jégkorszaki és óegyiptomi történelem, legvégül pedig
visszakanyarodunk az őskori Közép-Európába.
Tehát a jégkorszaki Kínában a Kelet-Európai apák
és indián apák közös ősei hittek a tengerből hozott föld
mondájában, és a földi világot formáló marakodó fivérek
mondájában. Ők a bőség istene és a hiány istene. Egyesek szerint a
bőség istene a jó isten, a hiány istene a rossz isten, mások
szerint viszont ők a kényeztető szeretetisten és szigorú
igazságisten. A kínai taoizmus szerint az ember útjai a szeretet
és az igazság, az Ég útjai a sötét és a világos, a Föld útjai a
lágy és a kemény. A finnugor teremtésmondák szerint a főisten
segítő búvármadara hozta föl a földet. De a középkori bogumil
eretnekség hatására egy madárbőrbe bújt rossz istenben kezdtek el
hinni. Ha már ismét meg lett említve a finnugor népnév, essen
végre szó a finnugor, jáfetita és egyiptomi génekről és
istenekről.
A Kelet-Európában, Közép-Európában és
Közép-Ázsiában a jégkorszak óta többször is elterjedt apai
haplocsoport: R1. Alcsoportjai: R1a és R1b. (Az indiánoké a
Q-haplocsoport.) Egy Kaszpi-tó menti R1b-szubkláb ketté vált
jáfetitára és egyiptomira. Így a jáfetiták a tengerből született
Nap-láng-villám istenüket meghagyván elkezdtek hinni a
Napistenlányban és a Holdistenben, aki a finnugoroknál akkoriban
még nem volt a főistenközösség tagja.
Néhány egyiptomi főisten:
Első jáfetita főistenek:
Tehát legalább hét kedvenc istenük volt,
legföljebb tizennégy. Később minden jáfetita népnek más kedvenc
hét istene lett.
A kurgán-kultúra finnugorjai pedig emiatt a Föld
és Ég tizenkét titángyermekében hittek, és félszemű meg százkezű
torzszülött testvéreikben. Tehát a torzszülött óriások nélkül
tizennégy főisten görög nevükön:
A titánpanteon tehát a keleti és nyugati finnugor
panteonok egyesítése jáfetita hatás alatt. A titánokat a hamita
balkáni pelazgok bolygóisteneknek vélték. És ha már szóba jöttek
az őskori keleti finnugor istenek, a keleti panteon mondáinak
rekonstrukciója előtt meg kell említeni a híveik társadalmának
lehetséges felépítését. Anyák uralkodtak, a falu főasszonya
istennőnek számított, egyben az egyetlen emberszabású istennek. A
többi isten állat volt, akiknek világügyelő lúdfiuk párzásból
született, akkoriban úgy hitték, embergyerek nem párzásból való,
hanem egy lélek méhbeköltözéséből vagy a Szélistentől. A falusi
anyaisteneket varázslóknak tartották, akik öregkori gyengülését
bajokozó jelenségnek vélték, ezért túletették őket, szobrokat
formáztak róluk, megfigyelték anyai mellük és hasuk hízását, és
föláldozták saját maguknak, és szobrocskába költöztették a
lelküket. Ha örökös leányaik ifjú korukban haltak meg, amikor már
megvolt az anyamellük, de még nem lettek anyák, ők is szoborba
lettek költöztetve. A szobrok némelyikét gyerekek készítették,
valószínűleg unokák vagy kistestvérek. A gyermekeket, a falvak
összes gyermekét a nagybácsik tanították tisztességre, csak ők
lehettek igazán szigorúak a rokoni körökben, de a nagyobb lányokat
anyjuk kötelezte a tűzhely és kistestvérek őrzésére.
Habár a nagybácsik fontosak voltak, a férfiak
némelyikének abszolút megbecsülését mégis a tudományos pálya
jelentette, amely a kötelező túlvilági beavatással szerzett
varázstudás birtoklása volt. Beavatásuk bántalmazó formájú volt,
hogy tudják, milyen érzés másoknak a legnagyobb borzalom. Ezt
mindenképpen tudniuk kellett. Nem lettek gyilkos hajlamúvá a
beavatás traumájától. Ez az egyik oka, hogy a férfiak gyilkosságai
és gyerekkori traumái közti gyakori, de nem mindig meglévő
összefüggést nem ismerték fel, nem úgy, mint a nők esetében. A
másik ok az volt, hogy a férfiak fegyverforgató vadászok és
katonák voltak, ölő emberek, akik fegyelmezték magukat, hogy ne
kínozzák testileg az állatokat, ne bőszítsék a legkönyörtelenebb
bosszúra az ellenséges falvakat túl sok vagy túl szörnyű
halálokozással. ÉS AMI MÉG FONTOS: a biztonságérzet
hiánya miatt sem szép dolog azt élvezni, hogy mások hamarabb
nyiffannak ki, mint én, mert ehhez is el kell nyomni a
lelkiismeretet. E bevezető után következzenek a panteon
szerkezetéből kikövetkeztetett mondatöredékek, amik e bevezetőt
ihlették, mint a társadalom leképeződése.
A Föld fája táplálta a Tüzet, és a Tűz főzte a
húst a bőredénybe öntött Vízben. A Víz féltékeny lett a Tűzre,
mert őt szerették a főzés segítéséért a legjobban, de őt kevésbé
tisztelték ezért. Leste az alkalmat, hogy megölhetné. Egyszer a
legidősebb lánynak elege lett az unalmas tűzőrzésből, és késsel
megszúrta a tüzet, aki gyilkos dühében fölgyújtotta a lányt. Azóta
vannak tűzvészek. A Víz fölajánlotta a megmaradt családtagoknak,
hogy eloltja a Tüzet. El is oltotta. Az Ég pedig a Földre lett
féltékeny, mert kevésbé becsülték bölcsességéért, mint
úrasszonyát. Ezért bosszút állt az emberiségen és a természeten,
hideg északi szélfúvással megteremtette a telet. Árka elhozta
világba a halált. A Víz elborzadt, hogy mi lett az ő
féltékenységének második következménye, ezért havat teremtett,
hogy beburkolja a természetet, és az embereknek legyen hova ásni
elgyengült társukat a szélviharban, amíg nem hoznak neki
segítséget. Végül a Világügyelő küzdött meg atyjával, az Éggel,
legyőzte őt, és megtisztította a rosszakarattól. Ezután Álomanya
engedelmével elrendelte, hogy a csak legfiatalabb élő lány
örökölheti szülei szállását.
A szittya tűzistennő Tabiti, talán szamojéd
eredetű lehet, a nyugati jáfetita tűzistennők pedig egész biztosan
finnugorok. A finnugorok ősnépek a jobbára jégkorszaki
Kelet-Európából származnak, ismeretlen nyelvű testvéreik többnyire
Közép-Európából. Duna, Tisza, Dráva, Száva, Mátra, Tátra, Fátra az
ő földrajzi neveik több ezer éves torzulásai, amely a gyakori
nyelvváltásoknak köszönhető. Mára az északkelet-európai,
nyugat-szibériai és magyarországi leszármazottak tekinthetők
finnugoroknak. A bronzkorban a jáfetiták terjeszkedni
kezdtek Eurázsiában, és velük együtt mentek a vízimadarak népéhez
a pusztai finnugorok. Így egyesültek újra az erdeiekkel, és az ő
urálinak nevezett nyelvük vált minden finnugor és szamojéd ember
anyanyelvévé, majd vált ketté finnugornak és szamojédnek nevezett
alapnyelvekre. A finnugor pedig kettévált a keletiek ugor
alapnyelvére és a nyugatiak finn-permi alapnyelvére. A szamojédok
Napistennőben és Holdistenben hittek, mint az ugorok. Az erdei
obi-ugorok nyelve hamar elvált az erdő-puszta határi megyerekétől,
de lehettek megyer nyelvjárású obi-ugorok és obi nyelvjárású
megyerek is. Erről tanúskodik a székely-magyar rovásírás uNK
rovásjele, amely holdat jelenthet, és a megyer nyelv G hangját is jelölhette. A Nap
jelentésű aMP rovásjel pedig a B
hangot. A vizimadarak népének ugor tagjairól egyébként azt is el
lehet mondani, hogy a ló házaisítói, míg a Jamna-kultúra vagy
Jamnaja-kultúra jáfetitái és finnugorjai a kerék föltalálói, és
eközben lett hármójuk szent állata a ló. Az ugorok a középkorban
egyesültek az alánokkal és a türkökkel, és megalapították az
ősmagyar népet a magyarok istenével. De lássuk a korábbi finnugor
bejöveteleket a kárpát-medencébe és nyugati Tűzistennőket.
A tűzistennőimádó jáfetiták a kárpát-medencén
keresztül hódították meg Európa egy részét. És itt telepedtek le a
titánimádó finnugor apák sok hamita földműves és őseurópai
éppen-földműves között. Az őskori finnugor bevándorlásról majd
Közép-Európa őskorának újratárgyalásakor ejtsünk szót. Egyelőre
nézzük meg a jáfetita európai tűzistennőket egy rövid időre.
Először csak Napistenlányban hittek a jáfetiták az ugorok és
szamojédok ismeretlen nyelvű rokonainak hatására, évszázadokkal
később pedig a Tűzhelyistennőben, aki az uráli, szittya és kelta
vallások némelyikében Napistennő is lehetett. A görögök hittek a
szűz Hesztiában, a latin rómaiak a sűz Vestában, akinek szűz
papnői voltak. Brigidnek, a kelta anyaistennek is voltak papnői,
akiknek a kereszténység jegyében apácákká kellett válniuk,
és csak akkor őrizhették szent tüzüket, ha már nem hittek
istennőjében. Az istennő helyettese egy kitalált ember, szent
Brigitta lett.
És végül következzék ismét az őskori
Közép-Európa, ahogy az ígérve lett. Ősi közép-kelet-európai anyai
génjük az U5a1, amelyet a nyugat-európai testvérek hamiták majdnem
kiszorítottak, mielőtt kisebb számban északkeletre is
kivándoroltak volna hamitáink az ottani európai őslakosok közé, és
sokan még nyugatra is. Mára szintén nem túl többséginek számít a
jégkorszaki kelet-európai eredetű U5a2-haplocsoport. Ez talán
finnugornak is gondolható. De ennek bejövése előtt is hihettek
olyan istenekben, mint a lappok. A vízistennőket a Földanya
kifakadt vérének gondolhatták, ami elpárologhat, így felhő lesz,
amiből eső esik, csapadék lesz, és a Föld fölfrissül. A léleknek
csak lélegzett formájában hitettek, a szabadlelket messziről jött
önálló őrszellemnek tekinthették. A dél-ázsiai birodalmakban még
az ókorban is csak halandó lélekben hittek a tőlünk sokkal
távolabb élő népek. A test és vér tehát Földanyától származik, az
isz és a lélekzet pedig Égatyától. A Tűz elemet a legidősebb
Leányisten képviselte, az erős magerő vélhető őrzője. A lapp
Vízisten jáfetita és finn hatásra tengeri férfinak van ismerve
vagy képzelve. A jégkorszak után sok ember kivándorolt északra a
Kárpát-medencéből, és ezek a népek keveredtek az erdőbe települő
harcibaltások jáfetita csoportjaival, a finnugor csoportokkal
pedig a vízimadarak soknyelvű népe. Növényneveiket pedig átvették
a pusztaiak. a magyar nyelv növénynevei ugyanazokra a növényekre
vonatkozóan többnyire középkori jáfetita szavak.
Anyai listában U2 picikét javítva, apai lista
kiegészítve, alatta rövid szöveg javítva.
Kelet-Ázsiában elem-istenekben hittek,
Kelet-Európa környékén lapp istenekben. Aztán bevándorló nőkkel
beszélgetve egyeztettek hiteket, és így lett az ugor vallás őse.
Ennek őskori iráni változata a táblázatban:
Földanya. |
Égapa. |
Termékenységisten. |
Időisten. |
Álom/Sorsistennő. |
Vízistennő. |
Napistennő. |
Ez hatással lett a teljesen másmilyen sémita és
hamita hitekre. Náluk: a tenger veszélyes őskáosz, a sumér-akkád
sorsisten férfi, a napisten is férfi. Egyiptomban a Napisten
teremtő isten, és a föld-ég szülők férfi-nő, nem nő-férfi.
Szóljunk ismét a lapp istenek ősnépéről. Tehát
U2, U4, U5 és I2, R2. U5 és I2 egész Európában nagyon elterjedt
volt, U4 leginkább Közép- és Kelet-Európában, R1 Kelet- és
Közép-Európában. Minden tágabb, falunyi rokoni kör legalább egy
totemtől származtatta magát. Népek közötti genetikai, régiesen
mondva vérségi rokonságok többnyire nők bevándorlásaitól lettek.
Az anyakultusz miatt az anyák nem lehettek szigorúak, a ritkán
látott vadászó apák pedig főnökök lettek volna feleségeik helyett,
ha szigorúak lettek volna. A nagynénik gyöngéd hittanítók és
pótanyák voltak, de a nagybácsik már taníthatták erélyesen is a
rendes viselkedést. A közös hiteket a nők és a táltos férfiak
együtt őrizték, a házasodó népek egymáshoz igazították külön
hiteiket, mint hiányos tudásokat. A bevándorló nők és férfiak
beolvadtak a befogadó rokonságokba. Ekkor még szervezett népek nem
voltak.
Ezek a szervezetlen népek miben hihettek: egész
Európában a 20. századik hittek abban, hogy az alvás révülés.
Közép-Európában bizonyíthatóan hittek a lapp istenekben. Az ókori
szittyák ókori ősei Turánban vagy Belső-Ázsiában kezdtek el hinni
a Nap, Hold és csillagos levegő-Égbolt isteneiben, mint három
testvérben, akiknek anyjuk Föld, atyjuk kék levegő-Égbolt. Akkád
Napisten=uráli Tűzistennő. Akkád Holdisten: helyettesíti uráli
Vízistennőt. Akkád csillagisten=uráli Szélistennő.
A közép-európai őskori hit pedig így festhetett:
minden vidék külön földi világ, mert különösek. A vizek is külön
világok, mert többen vannak, és másmilyen növények, állatok vannak
bennük, mint a földön és égen. Az ég a madarak országa. A legősibb
elemek a föld, víz, levegő. Az ősistenanya földből és vízből húst
és vért formál, férje az ősistenatya lélegzetet és iszt a
levegőből. Legidősebb leányuk a tűz és szerelem istennője. Ukkó és
Gönüz félig türk istenekként közép-európai módra így teremtenek
állatgyermeket a Yotengrit első kötetében: az Ukkó földistennő
ölében átnedvesített agyagot a naporcájú Gönüz égisten a Nap
sugarával megvilágítja.
A lelkeket néha lepkével is jelképezték tanító
meséinkben, egészen a 20. századig. Amikor a gyermekek afelől
érdeklődtek, hogy honnan, s hogyan jöttek e földre, egy mese
szerint szüleik a következő választ adták: “Amikor az édesapa
a mezőn járt, egy lepke szállt a kezére, s abból rögtön tudta,
hogy egy megszületni akaró lelkecske keres otthont. Így hát
elindult az édesapa a kis lepkével hazafele. Amire hazaért az
édesapa, az édesanya tejből, lisztből, mézből szép testecskét
gyúrt, szemet, szájat is adott neki; az édesapával hazaérkező
pillangó azonnal lelkecskévé változott, s bereppent a
testecskébe. Így születtél fiacskám…”
Nők elfinnugorosodása kőkorban: háromszor
annyian, mint közép-európai eredeti finnugorok. Férfiak
visszafinnugorosodása bronzkorban: tűzistennőkultusz miatt,
háromszor annyian voltak, mint a mindvégig finnugorok. Aztán árja
vagy kelta vagy germán, ilyesmi öntudatuk volt a hamitákkal
együtt, manapság finnugor öntudatunk van. A magyar nyelv az
ugorból származik, az finnugorból, az pedig az uráliból, amely a
finnugor és szamojéd népek korábbi nyelveivel keveredett a
bronzkorban, így a szókészlete és a hangállománya nem volt egészen
egységes. A kurgán-kultúra lovasnépe az uráli és indoeurópai
alapnyelveket beszélte. A Kárpát-medencében a hamita anyai H5
kevés volt, annál több volt az európai H. Az újkőkorban sok I2 és
R1 apák helyett lett hamita férjük őslakos nőknek, később újra R1
és I2 lett többségben.
Az újkőkori, rézkori és bronzkori hitek a
Kárpát-medencében: lapp hit, hamita hit, finnugor titánhit,
jáfetita hitnek tűzistennő-kultuszú változata. Lapp-hit istenei:
testformáló anya, lélekformáló atya, tűzhelyi első leány,
magzatfiúsító második leány, gyermekvédő harmadik leány. Thrák
istenek görög nevükön: Zeusz, Démétér, Hádész,
Dionüsszosz/Apollón, Artemisz, Perszephóné. Artemisz állatok és
Hold istennője, Perszephóné lélekzeté és csillagoké, tehát ők
ketten a lélekző állatok és az éjszaka istennői, ők ketten együtt
a kabbalában a Leány. Szűz Mária egyesülvén Atyával az Anya és a
Leány. A Fiú emberi neve pedig Jézus, aki gabona és vad növények
isteni személye. Mária és Atya együtt hatnak a rózsafüzérben,
amelynek klasszikus formuláját Hunyadi János születése előtt egy
évvel alkották meg Németországban. Hunyadi János származása
ismeretlen, mások szerint román. Gyűrűtartó hollója Máté Imre
táltos költő szerint Yotengrit naptartó kárókatonájára emlékeztet.
Hunyadi János hitt a rózsafüzér ima segítő erejében, mindig ezzel
készült föl az oszmán-törökök elleni harcra.
De több, mint száz évvel később már nem sokan
imádkozták a rózsafüzért, mert megszűnt a nyugati kereszténység
egysége, és lett gyűlölködés és sok régi dologban nem hívés. A
protestáns keresztény papok közül kevesen hittek a rózsafüzérben,
a kevéske táltos pedig a zsidók bunkó védőistenével kapcsolatos
erőelszívónak tartotta azt, de volt rá pogány megfelelőjük, csak
nem tudták sokaknál használtatni, mint üldözött eszközt. A
kukurbiták pedig szintén gyanús keresztények lettek, ráadásul ők
sem voltak egységesek, mert nem mind tartották Jézust igazi
Krisztusnak. Ez politikai acsarkodásokat okozott, amit tetézett az
a körülmény, hogy senki nem tudta eldönteni, hogy a támadó szultán
vagy a trónkövetelő osztrák király a rosszabb-e. Így a Magyar
Királyság nagy részét könnyen hosszú időre bekebelezte a török. És
közben többször is voltak európai háborúk e bekebelezett
területen, ami miatt nem történt népességgyarapodás, míg Európa
más részein történt. Számos anyai (és apai) finnugor vérvonal
kipusztult, de a szomszédos népekben szerencsére fönnmaradtak,
ahogy az anyaiak listája föntebb az unalmas génösszefoglaló
táblázatban olvasható. A rózsafüzérről olvasni lehet a kukurbita
lap utolsó fejezetéből átkattintva a Márk-evangéliumos témát
folytató lapra.
Látható, hogy a bronzkornál későbbi kisebb
bevándorlások is okozhatnak nagy keveredést, mert éghajlati,
domborzati vagy lélektani okokból egyes alfajok többfelé
öröklődhetnek fiúba, lányba. Arról nem is beszélve, hogy a kelta,
germán és szláv kultúrális hatások jelentősek a kárpát-medencei
néphagyományban, és hogy a kárpát-medencei évkör hatással lett a
nyugat-európai wicca vallások évköreire, mint állítólagosan, de
nem valóságosan kelta évkör; még mielőtt a wiccát ötvözték volna a
kárpát-medencei néphittel pannon wicca néven.
(Megjegyzés: két új alrassz írva ladogaihoz.)
Zárás: legtöbb szótövünk szláv
eredetű, így vadon élő növényeink neveinek többsége is, de a
leggyakrabban használt szótövek és alapszavak finnugor, uráli,
urál-altáji eredetűek, a kultúrszavak meg mindenféle eredetűek.
Alapszavak, kultúrszavak és jövevény alapszavak hangzása egyaránt
lehet szabályosan különböző az eredeti vagy rokon nyelvi
hangzástól. Tehát: alapfogalmaknak nagyon gyakran használt
szótövei és ama leggyakoribb szótövek hangzásának szabályos
eltérései.
Végül a helyi kárpát-medencei népekről, itt Európa közepén.
Egyelőre csak egy rövid érdekesség. A Teknyőkaparó
című 35 perces és 51 másodperces dokumentumfilmben megkérdezett
öregek fajtái.
Turáni:
Pamíri:
Mongoloid:
Keletbalti:
Dinári:
Egyéb:
Ősmagyar és kun fajta: turáni. Szarmata és jász fajta: pamíri. Avar és besenyő fajta: mongoloid. Finnugor, árja és szláv fajta: keletbalti. Balkáni fajta: dinári. Német és szláv fajta: alpesi. Német fajták: nordikus, borreby.
Híres turáni és pamíri magyarok: mongoloid Csukás István író a Nagykunságból, dinaroid Karaul táltos a Dél-Dunántúlról, alpinoid Nagy Feró énekes a Dél-Dunántúlról, Papp Lajos szívsebész a Dél-Dunántúlról.
SZLOVÁKOK, ROMÁNOK, MAGYAROK, ŐSLAKÓK: Az őslakók
sosem pusztultak ki, bár sokszor sok új ember jött be, akik békés
vagy békétlen módon házasodtak sokakkal. És teljes kipusztulások
vagy kitelepítések sem voltak a nagyobb régiókban, bár vidékek
néha néptelenedtek el vagy települtek be. Erdély genetikája:
közép-európai. A románok nem felejtették el nyelvüket szláv nyomás
alatt, hanem ügyesen összekombinálták a kettőt. Vannak ma már
síksági és erdélyi románok. És az erdélyi románok sok jó magyar
tulajdonságot átvettek a magyarok beolvasztása közben, de aki
magyar maradt, sokszor már románosan viselkedett. A szláv ajkú
szlovák nép pedig úgy lett magyar vérű és zenéjű, hogy
beolvasztott ő is. Az alföldi magyarok pedig a hegyi telepeseket
olvasztották magukba, mert csak a magyar és kun falvaknak csak a
fele pusztult el a török korban, és azok is sokszor menekülők
házaiként, nem lakók házaiként. Aztán sok magyar család
visszatelepült, és menedékhelyeikről Tóthnak, Horváthnak, és
hasonlóknak lettek elnevezve. A városi német származású családok
vezetéknevei viszont sokszor nem magyar nyelvűek voltak, így a
magyar nyelvű Németh vezetéknév német menedéki magyart jelent, a
német nyelvű Ungár név pedig olyan magyar származású németet, aki
évszázadok óta német vérű.
A felvidéki és erdélyi hegyi beolvadások pedig
így történtek a hegyvidékek kisebb pusztulása ellenére: mivel a
keresztény egyházak versengtek egymással az illem eltúlzásában,
mert Magyarországon egyformán erősek voltak, és így versengeniük
kellett, a túlzásaik miatt megtiltották a legnagyobb erejű
népességeknek a háborús férfihiány miatti többnejűséget. A
kisebbségi csoportoknak viszont szabad volt, így sok magyar nő
szlovák és román férfiakhoz ment feleségül, ezért sok női gén
eltűnt, elköltözött, és kihalt az Alföldről és a Dunántúlról.
Aztán eme közösségek beolvasztottak magyar férfiakat is. Így az
erdélyi románoknak vannak erdélyi őseik is, de síksági románoknak
több a balkáni ősük. De hát sok mongoloid avar és besenyő utód
fönnmaradt a Dél-Alföldön, és így a Kárpát-medencei táltoshit
eredeti ősmagyar szibériai változata is. Mert a táltoshit
klasszikus területe a Dél-Alföld, ahol szibériai módra a fölös
csontot vélték a táltosság jelének. (Megjegyzés: a videós
felsorolás után javítva a fajták kategorizálása. És
kelet-ázsiai gén mindig kevés vagy közepes mennyiségű
volt, de ha csak gazdag sír vizsgálva, akkor soknak tűnik.)
Végül pedig az evangélistákat jelképező állatok
értelmezése a középkori Magyar Királyság szempontjából: Tengri
magyar turulsasa, európai királyok címeroroszlánja, zsidók
emberként jótékonykodó Messiása, görög Zeusz isten szent bikája.
Tehát ahogy görögül pergamen testére lett leírva a zsidó
evangéliumok lelke, úgy az európai kultúra tüzét magába fogadja a
türelmes magyar tengervíz, mint jáfetita tűzistent a vízsitennő
tűzoltáskor.
Ősmagyar fazekasság fejletlen volt,
bőrdíszművesség és ötvösművészet fejlett volt. Ha németek hoztak
Magyar királyságba új dolgokat mesteremberként, az nem eltüntette
a régi magyar mesterséget, hanem kiegészítette. Árpád-korban
munkaerőhiány miatt jöttek, néha pótnépként is, török kor után már
jobbára pótnépként. Török kor utáni német paraszt építhetett
téglaházat, ezért a magyar parasztnak is meg kellet engedni a
paticsház helyébe ezt. Az Árpád-korban francia bencés szerzetesek
jöttek újfajta földművelést tanulni a Magyar Királyságnak alföldi
részére áttelepített elszlávosodott avarjaitól és avarszerű
onogurjaitól. A francia bencések Szűz Máriát anyaként és
királynőként tisztelték. Az ősmagyar törzsek is össze-vissza
voltak már ekkor telepítve a királyságban és katonaősapáik génjei
részben kihaltak. Eme gének nagyrészt árja gének voltak, és ilyen
félig finnugor, félig árja génekkel rendelkező délnyugat-szibériai
elődjeik találták fel a kerék könnyebb küllős változatát ott, ahol
évezredekkel korábban már háziasítva volt a ló a jáfetita idők
előtt. A régebbi és újabb népek keveréke volt a kerék újítója, és
az Ádám-Éva-mítoszból megalkotta a az Indiában fönnmaradt
Purusa-mítoszt, amelynek kihalt turáni változatából lett a germán
Ümír-mítosz Közép- és Észak-Európa határában valamilyen
vándoroknak köszönhetően.
A francia bencésekről még annyit, hogy
meghatározták, hogy mik legyenek az európai lovagi becsület
szabályai. Ezt Artúr király is meghatározta Angliában. Ez nyugatra
került szarmaták hatása, melyet a Szkítiától Camelotig
című könyv tanúsít. És a francia bencések fejleszteni tudták a
középkori építészetet, mint templomújítók, és ezt tanulták meg
tőlük az eleve építéssel foglalkozó építészek. Akiknek pogány
őseik Dionüszosz tiszteletére építettek színházakat az ókorban.
Szabadon viselhettek fegyvert, így szabad kőművesek voltak,
akiknek építészettel nem foglalkozó örököseik később politikai
mozgalommá váltak. És ugyan még nem ezt az álszent politizálást,
de az újfajta templomépítési módot bírálta a kukurbiták hatására
kialakított tarot kártya 15. adulapjának ábrázolása. És ha már
magyar kultúra és avar kultúra: a földanya és égatya kínai
változatának eszközei megvannak a szabadkőműves szimbolikában is,
de azzal szembefordulnak titokban.
És kettőskereszt Holddal és sugaras fénylővel a
kínai életfa avar másolatán alapszik szibérai égitestes
díszítéssel egyeztetve. És ebből lett a horvátok korábbi címere,
meg a bencések egyik magyar címere. A legrégebbi megmaradt
kettőskeresztjeink sajnos már teljesen bizánci stílusúak. És amúgy
a horvátok későbbi címere meg így lett: volt egy osztrák nemesi
címer, ami országos címerré lett, és azonos a mai
piros-fehér-piros zászlóval, és voltak lengyel meg cseh vörös
zászlók fehér állatokkal, egy sassal és egy disznóval, akik a cseh
és lengyel krónikások szerint úgy viselkednek, mint magyar
krónikás szerint a fehér szőrű Csodaszarvas. És az egyik magyar
király spanyol feleségének piros-sárga címere hasonlóan csíkos
volt, mint az osztrák. Így hát kialakult közép-európai mintára az
árpádsáv, amelynek sakktáblásítása lett a második és ma is
használt horvát címer. Az ősmagyarokról meg még annyit, hogy Turán
és Szibéria határáról még jobbára európai géneket hoztak magukkal,
és az őslakosok háromszor annyian lehettek, mint a honfoglalók.
A Dunántúl és a Felvidék még mindig lappféle, de
az Alföld és Erdély már a rézkor vége vagy bronzkor eleje óta
különféle népekkel jött ugorhitű törzsek szálláshelye e honlapnak
erőltetett következtetése szerint. Ezt szemléltetni a görög ábécé
közép-európai lehetséges ősének betűneveinek finnugoros és ugoros
elemzése, és ezek összehasonlítása germán rúnanevekkel és a
székely rovásírás betűinek jelentéseivel. A rúnanevek és a székely
rovásnevek már nem finnugor vagy ugor, hanem magyar nyelvi
elemzéssel lettek vizsgálgatva. A székely jelentések többsége
Szekeres Istvánnak A székely és ótörök írás jeltörténete
című egyetemi tankönyve alapján lettek ideírva, a
rúnamagyarosítások pedig itteni elméleterőltetések. A germán rúnák
talán szarmata eredetűek, írta egyik vagy néhány méregdrága, bár
érdekes könyvében Michelangelo Naddeo olasz
nyugdíjas üzletember, angolul írván ezt valaki elmélete által. A
betűnevek felsorolási módja: főpontokba Naddeo-féle pannonikus
ábécéhez gondolt finnugoros rovásnevek, melyek sémita hangjelölő
képírásnak betűneveiből lehettek kitalálva egy feledékeny
kereskedő által, aki sokat utazott portékáival. Aztán alpontokba a
germán és székely betűk dolgai. A pannonikus betűnevek a finnugor
alapnyelv ugor nyelvjáráscsoportjának megyer nyelvjárásához
tartoznak, mert e nyelvek korszakai közt nem volt éles határ. E
lehetséges betűnevek szótárolvasgatás által megfejtve, amely a
szavak eredetét bemutató, úgynevezett etimológiai szótár.
Érdekességek: ha jut észbe, akkor írva lesz
röviden. Ennyi ide elég is lesz.
Tehát mégis lenne pár dolog ide írva. Manysi
hangzású megyer rovásjelek a székely ábécében: